Kereső toggle

Elektromágneses gondolatolvasó, mikrocsipek a bőr alatt

A magánélet végnapjai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Morvay Péter

Egyre nagyobb a tiltakozás az amerikai kormányzat legutóbbi, személyiségi jogokat veszélyeztető intézkedései nyomán. A héten az Amnesty International amerikai igazgatója szólította fel levélben John Ashcroft igazságügy-minisztert, hogy vizsgálja felül a bevándorlási kérelmeket vallási, faji és nemzetiségi alapon elbíráló új "Speciális Regisztrációs Programot".



Nem ez az első eset, hogy a Bush-kormány tevékenysége ellen tiltakoznak a polgári szabadságjogok védelmére alakult szervezetek. Tavaly novemberben a szintén Ashcroft kezdeményezésére létrejött, úgynevezett "Információs Éberségi Hivatal" (Information Awareness Office) meghirdette a Totális Információs Programot (Total Information Awareness), amely eddig példátlan jogkört adott az állami szervezeteknek adatok gyűjtésére, tárolására és rendszerezésére bármely amerikai állampolgárról. 



John Ashcroft amerikai igazságügy-miniszter. A totális éberség őre Fotó: Reuters

Ennek nyomán civil szervezetek kezdeményezték a miniszter szenátusi meghallgatását. Ash-

croft megvádolta a kritikusokat, hogy a terroristák kezére játszanak azzal, hogy "az elveszített szabadság fantomképével riogatják a békeszerető embereket". 

Válaszával Ashcroftnak 2002-ben sikerült kiérdemelnie a legrosszabb kormánytisztviselőnek járó Big Brother-díjat, amelyet minden évben a londoni székhely? Privacy International szervezet szavaz meg annak, aki a legtöbbet tette a személyes szabadság korlátozására.

Vajon a terrorizmus elleni harc ürügyén meddig mehet el az állam a polgárainak válogatás nélküli megfigyelésében? 

A szédületes technikai fejlesztések nyomán létezik-e még személyi szabadság, meghúzhatók-e a privát szféra korlátai? Vagy Larry Ellisonnak, az Oracle informatikai cég multimilliárdos elnökének van igaza, aki szerint ma már "a privát szféra illúzió csupán"? 

Vajon elkerülhetetlen-e, hogy mindenki – jelölőshow és szavazás mellőzésével – szereplővé váljon az állami vagy nemzetközi "éberségi hivatalok" ügynökeinek monitorjain? 

Az amerikai Bevándorlási Hivatal 2002 decemberében négyszáz személyt – férfiakat és fiatalkorú fiúkat – vett őrizetbe vízumkérelemmel kapcsolatos vétségek gyanújával. A letartóztatottak kivétel nélkül arab országokból – Irakból, Líbiából, Iránból, Szudánból és Szíriából – érkeztek. Az őrizetbe vétel annak ellenére megtörtént, hogy a bevándorlók a hatóság felszólítására önként jelentkeztek a regisztrációs irodákban, és rendelkeztek a kérelmük elbírálásához szükséges dokumentumokkal.

Az Amnesty International emberi jogi programjának amerikai elnöke, Benjamin Jealous levélben tiltakozott John Ashcroft igazságügy-miniszternél a szerinte etnikai-vallási alapon hozott diszkriminatív döntés és az eljárás szigora miatt. "Mélyen aggasztó, hogy az Egyesült Államokban a (vízum)szabályok betartása a jogi képviselet, a megfelelő élelem és orvosi ellátás megtagadásához, sőt fizikai bántalmazáshoz vezethet" – írta Jealous.

A 2001. szeptemberi terrortámadások nyomán joggal érte bírálat az amerikai titkosszolgálatokat amiatt, hogy nem tudták időben kiszűrni a merényletre készülő bűnözőket, ma azonban az emberi jogi szervezetek egyre gyakrabban azt vetik a Bush-kormányzat szemére, hogy a terrorizmus elleni harc ürügyén saját, ártatlan állampolgárainak totális megfigyelésére törekszik.





Washington műholdtávlatból. Közelképen a Fehér Ház 

George Bush közvetlenül a New York-i támadások után, 2001. október 18-án bejelentette: a terrorellenes harc "két évnél is hosszabb időt vehet igénybe… a háború mindaddig tartani fog, amíg egyetlen terrorista is lesz, aki törvényesen működő kormányokat fenyeget." 

Lew Rockwell, az egyik ismert amerikai libertárius közíró éppen ebben a szemléletben látja a problémát: míg az alkotmány az emberek szabadságjogainak védelmét teszi a kormányzat fő feladatává, a Bush-féle értelmezésben már a kormányzat érdekeinek védelme fogalmazódik meg az állampolgárokkal szemben – elméletileg persze az ő érdekükben. Amint azt Dick Cheney alelnök megfogalmazta: "Minden rendelkezésünkre álló eszközt be akarunk és be is kell vetnünk az amerikai polgárok szabadságának és biztonságának védelme érdekében."

Ha pedig a hatalom abból a feltételezésből indul ki, hogy bárhol, bármikor és bárki részéről érheti fenyegetés, akkor morálisan felszabadítja magát a szabadság korlátozásával járó lelkiismeret-furdalás alól. A terrorizmus elleni harcnak a "teljes győzelemig" kell tartania. Ez azzal jár, hogy nemcsak a jelenleg működő terroristákat kell megtalálni és ártalmatlanná tenni, hanem mindazokat, akik cselekedeteikkel a jövőben "törvényesen működő kormányokat" fenyegethetnek. Ennek pedig egyetlen módja minden állampolgár folyamatos és mindenre kiterjedő kontrollja. Túlzás, felesleges riogatás – mondja erre Ashcroft. Pedig ha valakinek, akkor éppen egy magát bibliaismerő, pünkösdi kereszténynek valló politikusnak kellene tudnia arról a veszélyről, amelyet egy totális kontrollra törekvő kormányzat hordozhat magában. (lásd keretes írásunk a 15. oldalon)



A Totális Éberség



"Az Információs Éberségi Hivatal (Information Awareness Office – IAO) célja megálmodni, kifejleszteni, alkalmazni és összekapcsolni olyan információs technológiákat és információs rendszereket, amelyek ellensúlyozzák… a (terroristák részéről jelentkező) aszimmetrikus fenyegetést azáltal, hogy megvalósítják a totális információs éberséget, amely nélkülözhetetlen a megelőzéshez, a nemzetbiztonsági kockázatokra való figyelmeztetéshez és a nemzetbiztonsági döntéshozatalhoz" – írja a 2002 januárjában a Pentagon berkein belül létrehozott hivatal honlapjának bevezetője.

Az Információs Éberségi Hivatal krédója szerint "a terrorizmus elleni harc kulcsa az információ". A terroristák nem állami, kormányszinten szerveződnek, hanem a civil társadalomban megbújva, a pénzügyi-kereskedelmi-köz-lekedési rendszereket felhasználva, azok leple alatt megbújva tevékenykednek. Ezért az éberségi hivatalnokok szemében nincsenek eleve "minden gyanú felett álló" polgárok. A hivatal feladata, hogy megtalálja a tűt – jelen esetben a potenciális terroristát – a szénakazalban. Ehhez – amint az IAO honlapja fogalmaz – "az eddiginél sokkal szélesebb kör? adatgyűjtésre van szükség, hogy az adatok elemzésével… meg tudjuk határozni a legvalószín?bb jövőbeli események forgatókönyvét".

Mit is jelent ez a "totális éberség" a gyakorlatban? A New York Times tavaly november 14-én megjelent számában Gyanúsított vagy címmel riasztó képet vázol arról az orwelli világról, amelynek megvalósításához – technikai szempontból – már minden feltétel rendelkezésre áll. A cikk az Egyesült Államokban tavaly ősszel elfogadott belbiztonsági törvénycsomagnak a hétköznapi életre gyakorolt következményeit így mutatja be: 

"Minden hitelkártyás vásárlásod, minden egyes újság-előfizetésed, a gyógyszertárban beváltott receptek, az öszszes interneten meglátogatott oldal, minden általad elküldött és részedről fogadott e-mail, a valaha elért összes vizsgaeredményed, az összes banki tranzakciód és megrendelt repülőjegyed, valamint minden olyan kulturális vagy társadalmi esemény, amelyen részt vettél – a jövőben befut és összegyűjtésre kerül a Hadügyminisztérium által üzemeltetett virtuális, központosított hatalmas adatbázisba.



Beültethető mikrocsip. Adatbázis a bőr alatt Fotó: Reuters

A magánéletedről szóló komputerizált dossziéhoz, amelyet a hivatal kereskedelmi forrásokból állított össze, add hozzá mindazt az információt, amit a kormány már eddig is tud rólad – útlevélkérelmek, jogosítvány az eddigi összes közlekedési bírsággal együtt, bírósági és szabálysértési akták, a rosszakaratú szomszédaidtól az FBI-hoz érkezett feljelentőlevelek szövege, valamint a legutóbbi rejtett kamerás utcai felvételek rólad – máris készen áll minden szuperzsaru álma: totális információ minden amerikai állampolgárról.

Mindez nem valamiféle eltúlzott orwelli forgatókönyv csupán. Ennyi marad a személyes szabadságodból, ameny-nyiben John Pointdexter, a Totális Éberségi Program kinevezett igazgatója megkapja azt a példátlan hatalmat, amire a törvényben felhatalmazást kért… 

A Pointdexter hivatalának emblémáján szereplő latin nyelv? mottó (Scientia est potentia) szerint »A tudás hatalom»«. Pontosan így van: a kormány végtelennek tűnő ismerete rólad hatalmat jelent a számára feletted" – írta az amerikai napilap.



Reptéri űrtechnológia



A totális kontroll gondolata ma még komoly felháborodást vált ki az Egyesült Államokban, ám egy interneten olvasható cikkgyűjteményből kiderül: a rendszer technikai elemei készen állnak. A civil szférában történő bevezetésüket segíti az apró lépések módszerét, a praktikus előnyök hangsúlyozását és vonzó marketing-fogásokat kombináló stratégia.

Hol tart ma az információs technológia? Előrébb, mint gondolnánk. A Washington 

Times tavaly augusztusban számolt be arról, hogy az amerikai űrkutatási szervezet, a NASA egy nagy légitársasággal közösen olyan programot indított el, amely a repülőtéren képes leolvasni és analizálni az utasok várható viselkedését. Az űrtechnológián alapuló "szuper hazugságvizsgáló" segítségével leolvassák az utasok elektromágneses agyhullámait, szívritmusát, pislogását és testhőmérsékletét, miközben azok egy kapun haladnak át. Az így nyert adatokat a számítógép egy pszichológusok által készített elemző program felhasználásával öszszeveti az illetőről rendelkezésre álló egyéb információkkal (utazási szokások, hitelkártya információk és a bűnügyi nyilvántartás adatai). A gép jelzi, ha a "gondolatleolvasó" program kockázatot érzékel. A kritikusok szerint a Northwest Airlines járatain kipróbált ellenőrzés során jogosulatlanul gyűjtenek személyes adatokat, ráadásul a repülőúttól rettegő utasok nagy száma miatt a rendszer káoszt fog előidézni a repülőtereken. A NASA kutatási igazgatója azonban azt állítja, hogy az ellenőrzés nem ütközik törvényekbe, mert a repülőtereken nem szükséges bírósági engedély a titkos megfigyelésekhez.



Ujj hitelkártya



Az új fizetési módszer gyorsan kiszoríthatja az olyan elavult gyakorlatot, mint a hitelkártyás fizetés – írta 2002 áprilisában a Seattle Post, miután egy szupermarketlánc kísérletképpen bevezette az ujjlenyomat-ellenőrzést a pénztáraknál. No, nem a rossz emlék? indigófestékes bűnügyi nyilvántartáshoz kellenek a lenyomatok, hanem önkéntes alapon lehet jelentkezni a programra.

A lézeres ujjlenyomat-leolvasó a pénztárnál azonosítja a vásárlót, és azonnal csatlakozik is a kiválasztott bankszámlához, ahonnan leemeli a számla összegét. "Gyors, könyny? és biztonságos – állítja az áruházlánc vezetője. – A vásárlóknak nem kell a pénztárcájukkal bíbelődni, azt kockáztatva, hogy elvesztik, vagy ott felejtik a pénztárnál. A hitelkártyákat is ellophatják, ami kellemetlen és káros mind az ügyfélnek, mind a boltoknak." A biztonságosabb megoldás olcsóbbá is teszi a vásárlást, ezért ideális.

Hasonló biometrikus azonosítást a McDonald\'s is kipróbált már korlátozott körben, Kaliforniában. A tizenévesek óriási lelkesedéssel fogadták, hogy egy ujjmozdulatukra előttük termett a Big Mac menü. "A készpénz és kártya nélküli fizetés a legmenőbb dolog" – mondta az egyik tini. Az új generáció tagjai láthatóan vevők a divatos marketinggel körített vásárlásra, és egyáltalán nem idegenkednek attól, hogy valamely testrészük szolgáljon igazolványul a számukra.



Csip, csip csóka



A biometrikus azonosítás nem csak ujjlenyomattal működik, hanem más személyiségjegyekre is kifejlesztettek már ilyen módszert. Működik már arcfelismerő rendszer, ahol a program a számítógépben tárolt fényképet veti öszsze a kamerába pillantó arccal. Mivel a digitális képfelismerő program több millió pontra bontja a képet, ezért az arc alapján történő azonosítás szinte ugyanolyan megbízható, mint a tíz ujjról vett lenyomat.

Természetesen a kereskedelmi felhasználás csupán egy a számos alkalmazási terület közül. A rendőrség Amerikában 2001 óta valamennyi eljárás során ujjlenyomatmintát vesz, és míg régebben 45 napba telt egy gyanúsított ellenőrzése a központi nyilvántartóból, ma ez percek alatt megtörténhet. Az arcfelismerést pedig áruházi tolvajok, közlekedési szabálysértők és utcán tüntető anarchisták felkutatására is használják annak köszönhetően, hogy mind több bolt és közterület áll 24-órás kamerás megfigyelés alatt. A telefonbeszélgetések szűrésére pedig a hangfelismerő és – azonosító rendszerek alkalmasak.

Ha már egyszer elfogadottá vált a testjegyek azonosításra való felhasználása, logikus lépés, hogy maga a test váljon aktív információhordozóvá. Erre szolgálnak a bőr alá beültetett mikrocsipek, amelyek már ma is több százezer ember gyógykezelését segítik.

Általánossá válva azonban ellophatatlan személyi igazolványként szolgálhatnak. A Business Wire cím? lap 2001. december 19-ei számában arról számolt be, hogy VeriChip néven egy tőzsdén jegyzett cég beültethető mikrocsipek gyártását és forgalmazását kezdte meg. A rádiófrekvenciával működő 12x2 milliméter nagyságú szerkezetet egyszer? helyi érzéstelenítéssel ültetik be a bőr alá, és már működőképes is. A viselőjének személyi adatait, orvosi dossziéját és más információkat tároló csip egy érzékelő elé tartva telefonon vagy interneten keresztül kapcsolatba lép a kívánt adatbázissal vagy bankkal.

Ennek az azonosítási rendszernek a kibővítésére törekszik az Oracle nev? cég, amely felajánlotta az amerikai kormánynak, hogy ingyen rendelkezésre bocsátja az országos – minden állampolgárt érintő – ellenőrzéshez alkalmas szoftvert. Az Oracle elnöke, Larry Ellison a világ egyik leggazdagabb embere. Karrierjét – a Mercury News információi szerint – részben a CIA-nek köszönheti, amely cége első megrendelője volt. Az Oracle (orákulum, jövőbelátó) cégnév szintén az egyik, hetvenes években indított informatikai program elnevezéséből származik. Ellison szerint be kell látni, hogy új korszakban élünk: "Az a magánélet, ami miatt annyian aggódnak, legnagyobb részt illúzió csupán, amit érdemes lenne mielőbb feladni. Ma az interneten kis utánjárással megszerezheted a szomszédod adóbevallását, munkahelyi adatait és ingatlanának tulajdoni lapját – mi értelme akkor vitatkozni a privát szféráról?"

Másképp látja ezt Richard Armey texasi republikánus szenátor, aki pont a kormányzati kontroll erősítését szeretné egy ellenőrző bizottsággal korlátok közé szorítani. "A szabadságunkra legveszélyesebb fenyegetések gyakran kis lépésekben araszolnak előre. Lehet, hogy az arcfelismerő rendszerek hasznosak katonai felhasználásra, de nagyon rossz irányba haladunk, ha ezt a hatékony technológiát olyan állampolgárok ellen fordítjuk, akik semmi vétket nem követtek el" – állítja Armey.

Európában ma még csak tervezik, hogy ilyen módszereket használnak fel az állampolgárok ellenőrzésére. A legkísérletezőbb kedv? Finnország, ahol a lakosság gyakorlatilag interneten keresztül intézheti minden hivatalos ügyét, a teljes kör? központi adatbázisnak köszönhetően. Nem véletlen, hogy a Transparency International az egyes országok korrupciós szintjétről beszámoló friss jelentésében Finnországot szinte teljesen korrupciómentes országnak nyilvánította. (Magyarország a lista középmezőnyében, a 31. helyen állt Tunéziával, valamint Trinidad és Tobagóval együtt.)

Belgiumban 2003-tól a gépkocsik futásteljesítménye szerint határozzák meg a kötelező felelősségbiztosítás díját. Ennek érdekében minden járm?be kötelezően beépítettek egy jeladót, amely a gyújtáskulcs elfordításával egy időben műholdon keresztül automatikusan bejelentkezik a nyilvántartó hálózatba. A rendszer pontosan követi a gépkocsik mozgását, és rögzíti a megtett utat. Az így kiszabott díj teljesen igazságos: aki többet autózik, többet is fizet. A nem kívánt mellékhatással – miszerint mindenki mindenhol ellenőrizhető – a felmérések szerint kevés belga foglalkozik. A kényelem – mind több ember szemében – előbbre való a személyes szabadságnál. Nem véletlen, hogy miközben Orwell fenyegető utópiája fél évszázad múltán a megvalósulás küszöbére ért, a totális kontroll regénybeli megszemélyesítője ma már csupán egy olcsó műsorcím milliók számára.

(Az oldal összeállításában közreműködött Szikora Márton)


Európai aggodalmak

Nemcsak Amerikában, hanem Európában is egyre többen aggódnak az amerikai hírszerzés lehallgatási technikái és célpontjai miatt. Az évek óta tartó vitában, miszerint az Egyesült Államok hírszerző szolgálata állítólag kereskedelmi jelleg? telefonokat, faxokat, e-mail üzeneteket hallgat le, illetve azokba belenéz, először az Európai Parlament 2000-ben kiadott jelentése hozott fordulatot. Ennek nyomán Washington közvetve elismerte, hogy amerikai ügynökségek rendszeresen és nagy számban hallgatnak le magánjelleg? beszélgetéseket. 

A Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) és a Nemzeti Felderítési Iroda kizárólag külföldi katonai és politikai célpontok megfigyelésével foglalkozik – írta az NSA vezetője az amerikai kongresszushoz intézett levelében, kijelentve, hogy a szervezet tevékenysége "teljes összhangban áll az amerikai alkotmánnyal és az etika mércéjével". 

Az NSA magyarázkodását az Európai Parlament három éve kiadott jelentése tette szükségessé, amely részletesen beszámolt az Echelon nevű, nagy teljesítmény? adatfeldolgozó-lehallgató rendszerről. 

Az Echelon-rendszer, amelyet a hidegháború kezdetén, 1947-ben öt angolszász ország – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland – hozott létre, ma már naponta kétmilliárd telefonbeszélgetés rögzítésére és azok kulcsszavak alapján történő szűrésére képes.

Az EU-jelentés szerint a rendszerrel gyűjtött adatok segítettek egy nagy amerikai repülőgépgyártót abban, hogy az európai Airbus ajánlatát "beelőzve" elnyerjen egy húszmilliárdos szaúd-arábiai megrendelést.

Nem a magánélet szentsége iránti elvhűséget jelzi viszont az, hogy Franciaország, ahol a média és egyes politikusok a leginkább felemelték hangjukat az Egyesült Államok privát szférát is érintő hírszerző tevékenysége ellen, egy az Echelonhoz hasonló saját lehallgatórendszerrel rendelkezik. A tengerentúli Francia Guyanából üzemeltetett titkos lehallgatóbázis szintén képes nemzetközi telefonbeszélgetések "elfogására", sőt fő célpontjai között szerepelnek az észak-amerikai kereskedelmi szatellit-frekvenciák. 


Kőkorszaki spionok

"A megfigyeléstechnika fogalma magában foglalja olyan rendszerek és eszközök alkalmazását, amelyek ellenőrzik és nyomon követik a kiválasztott személyeket és a tulajdonukban álló értéktárgyakat, illetve kiértékelik a felhalmozott információt. Ennek a technikának jó része a másként gondolkodók, emberi jogi aktivisták, újságírók, a kisebbségek, a szakszervezetek és a diákság vezetői ellen irányul. Az egyre kifinomultabb eszközök segítségével a kormánynak sikerült behatolnia a magánszférába, és az új találmányoknak köszönhetően a kormány elérte, hogy amit valaki titokban sugdos, az hozzáférhető legyen mások számára is" – mondta az amerikai Legfelsőbb Bíróság egyik tagja 1928-ban.

Akkor még nem is sejthette, milyen mérték? változás előtt áll a hírszerzés, amely az Egyesült Államokban kezdetben még kizárólag nemzetvédelmi célokat szolgált, a hidegháború során azonban átterjedt a végrehajtó hatalomra és a privát szektorra is. A technikai fejlődés rohamos ütemével nem tartottak lépést az azokat szabályozó törvények. 1960-ig a legtöbb megfigyelés alacsony színvonalon történt és meglehetősen drága volt. Egyetlen gyanúsított folyamatos követéséhez hat személy is szükséges volt, akik kettes csoportokban, háromórás váltásban dolgoztak. Ezután minden megszerzett információt le kellett gépelni, majd elküldeni, így a gyors elemzések követelménye nem tudott megvalósulni. Ekkor még az elektronikus megfigyelés is igen munkaigényes tevékenység volt. Egyedül Kelet-Németország félmillió titkos informátort alkalmazott, akik közül 10 ezer embernek nem volt más dolga, mint meghallgatni és leírni a telefonon érkezett jelentéseket. 

Fejlettebb, számítógéppel koordinált térmegfigyelő rendszert vetettek be Pekingben az 1989-es Tienanmen téri diákmegmozdulás során, ahol az automata berendezések néhány perc leforgása alatt a tüntető tömegben egyenként az összes személyt lefényképezték.

A kínai forradalom véres leverése után a hatalom több ezer emberből próbálta kínzással és vallatással kicsikarni a felbujtók neveit. A kínai hatóságok a téren rögzített képek segítségével a tüntetésben résztvevők nagy részét – miután a televízió többször bemutatta a rendőrség által keresett személyek fényképeit, megfelelő jutalmat ígérve a nyomravezetőknek – teljes pontossággal azonosítani tudták.


Mit mond a Biblia a totális kontrollról?

A Jelenések könyve egy olyan – eddig még meg nem valósult – totalitárius rendszert ír le, ahol az állampolgárok kontrollja a kereskedelmi rendszeren keresztül történik. A készpénz és hitelkártya nélküli világban csak a központi nyilvántartásban szereplő személyeknek lesz lehetőségük vásárolni és vállalkozást folytatni. A leírásból úgy tűnik, hogy a totális rendszerhez való csatlakozás feltétele egyfajta hűségnyilatkozat a globális hatalom csúcsán álló vezető felé. Ez a tudatos és önkéntes döntés ugyanakkor Szent János apostol szerint a Biblia Istenének megtagadását is jelenti. A kárhozatot tehát nem a technikai eszközök ("a fenevad bélyege vagy neve vagy nevének száma") kifejlesztése és azok felhasználása hozza el az emberekre a Szentírás szerint, hanem a szatanikus vezetőre történő nyílt szavazás, és a neki való engedelmesség.

"Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma."

(Jelenések könyve 13, 16–17)



***

"Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi." 

(Jelenések könyve 14, 9–11)


Négy napig vak és süket volt a globális cenzor

A Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) világszerte figyeli és összegyűjti a telefonhívások, rádió- és televíziós adások által kibocsátott elektromos jeleket. Ez a lehallgatott információtömeg jelenti a nyersanyagot a hírszerzési szakemberek számára, amelyből minden nap elkészítik aktuális jelentéseiket.

Az NSA központja a Maryland állambeli Fort Meade bázison található. 16 ezer alkalmazottat foglalkoztat. Éves költségvetése 4 milliárd dollár plusz 3,5 milliárd dollár a lehallgatást végző hét kémműhold fenntartására.

Öt kontinensen mintegy húsz alközpont és ötven ország amerikai nagykövetségének tetején elhelyezett antennarendszer végez 24 órás megfigyelést, óránként több mint kétmillió kommunikációs kapcsolatot rögzítve. A rögzített anyag egy százalékát dolgozzák fel ténylegesen az elemzők, miután a kulcsszavakat azonosították a felvételen.

2000 februárjában túlterhelés miatt összeomlott az NSA komputerhálózata. Négy napig működésképtelen volt, ez idő alatt a globális cenzúra nem működött.

Olvasson tovább: