Kereső toggle

Katolikus és zsidó történészek jelentése a Vatikán szerepéről

Súlyos kérdések

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Vajon miért ellenezte a Szentszék a zsidó gyerekek Palesztinába vándorlását,
amikor tisztában volt vele, hogy Európában maradásuk a gázkamrákba juttatja őket?
És mit válaszolt XII. Pius pápa a berlini püspök többszöri kétségbeesett
kérésére, hogy ítélje el a zsidók irtását?" – többek között ezek a
kérdések merültek fel annak a 11 hónapos vizsgálódásnak az eredményeként, melyben
három zsidó és három katolikus történész ásta bele magát a Vatikán által
rendelkezésre bocsátott dokumentumokba, arra keresve a választ, vajon milyen szerepet
játszott a Szentszék és XII. Pius pápa a holokauszt alatt. Munkájuk eredménye
mindenekelőtt egy sor kérdés, melyeket külön dokumentumban hoztak nyilvánosságra
október utolsó napjaiban Rómában.

A munka abban a reményben kezdődött, hogy talán végre pont kerül annak a vitának
a végére, amely hosszú ideje körülveszi XII. Pius holokauszt alatti hallgatását. A
Nemzetközi Katolikus–Zsidó Történészbizottság előzetes jelentése azonban
óvatosan tartózkodik a következtetések levonásától – ehelyett megfogalmaz egy sor
kérdést a témával kapcsolatban.

A 47 kérdés kényes témákat érint, és a kérdések mögött ott rejlik egy további
igény is, miszerint a kutatók igényt tartanak rá, hogy további dokumentumokba is
betekintést nyerjenek a vatikáni levéltár anyagából – valójában ez az egyetlen
konkrét eredmény, amit a jelentés megfogalmaz.

A tanulmány nyomán egyértelművé vált: a Vatikán már a háború elején kapott
jelentéseket püspökeitől és diplomatáitól a Franciaországban, Romániában és
más országokban folyó zsidóüldözésről, és felmerült a kérdés: hogyan reagált
ezekre a jelentésekre a pápa és a magas rangú vatikáni tisztségviselők. "A
Vatikán eredetileg azt remélte, hogy a bizottság által készítendő jelentés
alátámasztja majd azokat a diplomáciai dokumentumokat, melyeket a Szentszék korábban,
1965 és a nyolcvanas évek közötti időszakban hozott nyilvánosságra a világháború
időszakáról" – magyarázta Robert Wistrich, a jeruzsálemi Héber Egyetem
történésze. – "Talán arra számítottak, hogy zöld utat kapnak XII. Pius
boldoggá avatásához, azonban a kutatások lezárásával minden eddiginél nagyobb
kétségeink vannak" – tette hozzá a kutató a munkájuk eredményeit ismertető
sajtótájékoztatón.

A kutatóbizottság tagjait egyébként a Vatikán és a vallásközi párbeszédért
felelős Nemzetközi Zsidó Tanács egyeztetése alapján választották ki. A három
katolikus történész az amerikai New Jersey-ből és Virginia államból érkezett, a
zsidó történészek pedig Torontóból és Brüsszelből, illetve egyikük az olasz
Corriere della Sera cím? lap munkatársa.

A bizottság által készített jelentés XII. Piust olyan egyházfőként írja le,
akinek diplomáciai tevékenysége gyümölcstelenné vált a zsidók elleni
atrocitásokról érkező hírek növekvő áradatában. Wistrich a dokumentumokat látva
meglepetését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy milyen mennyiségben érkezett
információ a pápai államba a második világháború alatt. A beáramló
információmennyiség alapján az izraeli történész arra a következtetésre jutott,
hogy a vatikáni vezetőknek minden bizonnyal "valamiféle amnéziában" kellett
szenvedniük, ha nem látták át azok jelentőségét.

"Mindenekelőtt diplomata volt" – jellemezte a világháború pápáját Eva
Fleischner, a katolikus csoport kutatója. "Ez azonban már nem működött, amikor a
náci gépezettel került szembe" – folytatta a történésznő, majd hozzátette: –
"Nagyon sok más világvezető is kudarcot vallott legalább annyira, mint a pápa." A
jelentés készítői felhívják a figyelmet a Szentszéknek az 1938-as, úgynevezett
"Kristályéjszaka" zsidóellenes támadásaival kapcsolatban tanúsított
hallgatására, és felteszik a kérdést: "Vajon a (vatikáni) levéltár őrzi-e
vatikáni vezetők, ideértve Pacelli (a pápa) belső beszélgetéseinek anyagát a
pogromra adandó megfelelő reakcióról?" A kutatók szintén felteszik a kérdést,
miért hallgatott a pápai állam Lengyelország megszállásakor, és kifejezik
igényüket arra vonatkozóan, hogy a vatikáni archívum segítségével megismerhessék
a lengyel részről megfogalmazott panaszokat és segítséget kérő dokumentumokat.

Bár a csoport tagjainak nem volt feladata XII. Pius személyének és tevékenységének
értékelése, a felmerült kérdések egész sora – közvetve vagy közvetlenül –
arra vonatkozott, vajon mennyit tudott a pápa a holokausztról, és mikor jutott az
információ birtokába. Maga a 11 hónapig tartó kutatás is azután kezdődött, hogy
történészek kijelentették: XII. Pius többet tehetett volna az európai zsidók
megmentéséért. Tavaly jelent meg John Cornwell brit szerző könyve "Hitler pápája:
XII. Pius titkos története" címmel, amelyben a szerző nem kevesebbet állít, mint
hogy a pápa azért nem vett tudomást a zsidók helyzetéről, mert antiszemita volt
(Hetek, 2000. március 18., A Vatikán és
a holokauszt
, és 25. A Vatikán és a
holokauszt – II. rész
). A kutatócsoport katolikus tagja, Eva Fleischner szerint
azonban a pápára az elvárások hatalmas nyomása helyeződött, és a világ olyan
dolgokat várt tőle, amit senki mástól. Az amerikai Fleischner úgy véli, Pius csak
késve ismerte fel a "náci rezsim szörny? voltát".

A kutatócsoport azzal a kéréssel fordult a Vatikánhoz, hogy betekinthessen a Pius
által valószínűleg vezetett naplókba, és a belső köreiben folytatott személyes
beszélgetéseiről készített feljegyzésekbe. "Bizonyíték van rá, hogy a
Szentszék 1942 közepén már megfelelő információval bírt a zsidók ellen
elkövetett tömeggyilkosság növekvő mértékéről. Továbbra is fennáll a kérdés,
hogyan fogadták ezeket a híreket, és mennyi figyelmet szenteltek nekik" – fogalmaz
a jelentés.


Magyar vonatkozások

Az alábbiakban a Nemzetközi Katolikus–Zsidó Történészbizottság által
megfogalmazott 47 kérdésből ismertetünk néhányat, melyeket "A Vatikán és a
holokauszt: előzetes jelentés" cím? dokumentum tartalmaz. A teljes szöveget a Bnei
Brit szervezet Holokauszt Információs Szolgálata bocsátotta rendelkezésünkre.



4. kérdés: A hatodik kötet (az utalás a Vatikán által a kutatócsoport
rendelkezésére bocsátott levéltári anyagra vonatkozik – a szerk.) jelentős része
azzal a sikertelen erőfeszítéssel foglalkozik, hogy brazil vízummal lássanak el
zsidó származású katolikusokat. A próbálkozás meghiúsulásával kapcsolatban
számos kérdés merült fel. Ismeretes, hogy a menekülteknek szánt pénz egy részét
az Egyesült Államokbeli "United Jewish Appeal" szervezet teremtette elő. Van-e
további dokumentáció arra nézve, hogy ezt a pénzt miért áttért zsidók
menekítésére kívánták fordítani a zsidók helyett?



12. kérdés: 1941. május 18-án XII. Pius fogadta a fasiszta horvát állam vezetőjét,
Ante Pavelicset. Bár a Vatikán nem államfői minőségben, hanem katolikus hívőként
fogadta Pavelicset, a fogadásnak politikai vonatkozásai is voltak. A találkozó
létrejötte előtt a Szentszék jugoszláviai megbízottja felhívta a Vatikán
figyelmét arra, hogy Pavelics részes szerbek elleni bűncselekmények elkövetésében,
és tiltakozott Pavelics fogadása ellen, mivel egy illegitim "bábállam" feje.
Mindezek után Pavelics rezsimje több százezer szerb, zsidó, cigány és partizán
lemészárlásáért felelt. Nem tudjuk, hogyan reagált a pápa ezekre a bűntettekre.
Léteznek-e olyan levéltári anyagok, melyek megvilágítják ezt a kérdést?



23. kérdés: 1944 elején a Zsidó Világkongresszus Cicognani washingtoni érseken
keresztül azzal a kéréssel fordult a Szentszékhez, hogy járjon közben a magyar
hatóságoknál Lengyelországból érkező zsidók befogadása és megsegítése
ügyében. Ebben az időben Magyarország a zsidók menedékének számított. Maglione
informálta Angelo Rotta magyarországi pápai nunciust a kérésről, és utasította,
hogy tegyen meg minden "jónak látott és lehetséges lépést". Hasonló kérések
érkeztek több zsidó csoporttól a pápai nunciusokhoz és megbízottakhoz. A nunciusok
a kérésekről távirati összefoglalóban tájékoztatták a Szentszéket. Láthatjuk-e
az eredeti dokumentumokat, hogy eldönthessük, mennyire felelnek meg a távirati
információk a valóságnak?



25. kérdés: 1944 áprilisában, a magyarországi zsidók deportálásának estéjén
Rotta (pápai nuncius) jelentette, hogy a magyar kormányfő biztosította őt:
szívélyes kapcsolatokat kíván fenntartani Magyarország és a Szentszék között.
Szándékát azután fejezte ki, hogy német befolyásra új zsidóellenes törvények
léptek életbe Magyarországon. Rotta jelentésének alján egy feljegyzés mutatja, hogy
a pápa látta a dokumentumot, más hasonló dokumentumokról azonban hiányzik ugyanez a
jelzés. Van-e bármilyen feljegyzés arról, hogy mely dokumentumokat látta valóban a
pápa? Hogyan reagált Rotta jelentésére? Volt-e bármiféle megbeszélés a pápa
Magyarországgal fenntartandó kapcsolatáról?

Olvasson tovább: