Kereső toggle

Egy múmiából előkerült szenzációs dokumentum

Kleopátra kézírása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A papirusz – mai papír elődje és névadója – az ókor legelterjedetebb íróanyagának
számított. Az egyiptomiak a Nílus árterületén növő különleges cserje (Cypereus
papyrus) szárát lehántolták, ezeket két rétegben, egymással ellentétes irányban
egymásra ragasztották, majd horzskővel lecsiszolták. Az így nyert lapokat (charta)
egymás mellé ragasztották, ezzel egybefüggő, rendszerint hét méter hosszú
tekercset nyertek. Ez volt a biblosz (könyvtekercs), amelynek többes számú kicsinyítő
képzős változata a biblia, vagyis "könyvecskék". Bár az egyiptomiak az ókor
folyamán hatalmas mennyiségben exportálták a papiruszt, mint csomagoló- és íróanyagot,
ez anyagának természete miatt nem maradhatott fenn máig. Kivéve azokon a helyeken,
ahol megfelelően száraz mikroklíma biztosította túlélésüket: ilyen volt Egyiptom
sivatagi homokja vagy a Júdeai sivatag barlangjai.



Szfinx Kleopátra palotájából    Fotó: internet

Az elmúlt kétszáz évben több mint 50.000 papiruszt (többnyire töredéket) publikáltak,
de még hozzávetőlegesen 400.000 darab várja a megjelentetést a világ különféle múzeumaiban.
Az eddig napvilágot látott papiruszok kilenc tizede valamilyen hivatalos, vagy magán
jelleg? dokumentum, s csak egy tizede tartalmaz valamilyen irodalmi szöveget. Ám
mindeddig egyetlen egy olyan szöveget sem találtak, amelyről bizonyítható lett volna,
hogy az valamely ismert szerző vagy híres történelmi személyiség kezeírását
tartalmazza. Két héttel ezelőtt azonban egy holland papirológus igazi szenzációval
lepte meg a világot, amikor bejelentette: a berlini Egyiptomi Múzeum egy több mint száz
éve ott porosodó múmiájának borítóanyagában egy görög papiruszt fedezett fel,
amelyen Kleopátra kézírása is olvasható.

"Kleopátra mindössze egyetlen szót jegyzett a papirusz szélére: geneszthó, vagyis
»Legyen meg!« Ez az uralkodói jóváhagyás szokott formulája, amit a királynő saját
kezűleg írt az okiratra" – nyilatkozta Peter van Minnen, a Groningeni Egyetem kutatója.


A több százezerre rúgó egyiptomi papirusz között természetesen számos királyi
rendelet is maradt fenn, ám ezek "csupán" hivatalos másolatok, vagy kőbe vésett
feliratok voltak. Van Minnen állítása szerint azonban a most felfedezett dokumentum
eredeti. A fő szöveget ugyan egy titkár jegyezte le, de a geneszthó más kézzel van
írva, ami magáé a királynőé is lehet. Az i. e. 33-ban kelt kérvény további érdekessége,
hogy annak beterjesztője nem más, mint a befolyásos római tábornok, Publius Canidius,
Marcus Antonius jobbkeze. A Shakespeare Antonius és Kleopátrájában is fontos szerepet
kapott Canidius volt Antonius szárazföldi seregeinek parancsnoka a 31-es actiumi csatában.
A most előkerült dokumentumban Kleopátra engedélyezi számára, hogy 10.000 zsák
egyiptomi gabonát vigyen ki az országból, és cserébe 5000 amphora bort hozzon be
Egyiptomba.  

Időszámításunk előtt 58-ban XII. Ptolemaiosz király második lánya lett az
Egyiptomban Nagy Sándor óta uralkodó makedón dinasztiák utolsó uralkodója. A
dinasztiát Ptolemaiosz, a makedón világhódító tábornoka alapította. Kleopátra
maga is makedón származású volt, egy csepp egyiptomi vér sem folyt ereiben; még azt
is feljegyezték róla, hogy ő volt az első Ptolemaida, aki hajlandó volt egyiptomiul
megtanulni. A történetírók szerint nem volt kiemelkedő szépség, de "charme"-jával
valósággal megigézte a férfiakat. Mikor apja, XII. Ptolemaiosz 61-ben meghalt, a trónt
15 éves fia, XIII. Ptolemaiosz, és nővér-felesége, Kleopátra örökölte tőle.
Hamarosan polgárháború tört ki közöttük, és a fiút 58-ban száműzték. A rómaiak
segítségével térhetett csak vissza három évvel később. Kleopátra remek politikai
érzékkel felfogta, hogy hatalmát csakis a rómaiak segítségével tudja megtartani. Így
mikor a római polgárháború győztese, Caesar 48-ban bevonult Alexandriába, kiszolgáltatta
neki az üldözött Pompeiust. Kleopátra hatalmat akart: szerette volna a Ptolemaioszok
dicsőséges birodalmát helyreállítani, amely valaha Kis-Ázsia egy részét, Szíriát
és Palesztinát is magába foglalta. Caesar hamarosan helyre is állította a "fivér
istenek" uralmát. A diktátort 45-ben Kleopátra Rómában is meglátogatta, s még
akkor is ott tartózkodott, amikor egy évvel később meggyilkolták. Antonius és
Octavianus a philippi csatában (42) állt bosszút Caesar gyilkosain, s Kleopátra máris
akcióba lépett. Ezúttal Antonius volt a kiszemelt "áldozat". Az ezt követő tíz
év eseményeit elhomályosította ugyan Augustus későbbi propagandája, amelyben
Antoniust Róma ellenségének, az egyiptomi királynő rabszolgájának állította be,
aki idegen uralom alá akarta hajtani Rómát; de lehetett valami a dologban, minthogy "a
királyok királynője" (Kleopátra) és a "királyok királya" (Antonius) három
gyermeket nemzett, akik Antonius keleti hódításait kapták felségterületül. (Ebből
is látszik, hogy Antonius új dinasztiában gondolkodott és birtokait nem a római népnek
juttatta.) Kleopátra az actiumi csatavesztés után gondolkodás nélkül elárulta
addigi férjét, és megpróbálta Octavianust is behálózni, de ez már nem sikerült.
39 évesen vetett véget életének, utolsó kívánsága szerint Antonius mellé temették.
Cassius Dio történetíró szerint: "Rabul ejtette korának két legnagyobb rómaiját,
s a harmadik miatt elpusztította magát."

Az egykor Nagy Sándor alapította egyiptomi főváros, Alexandria királyi negyede, Kleopátra,
Caesar és Antonius szerelmi románcának helyszíne a IV. században egy földrengés következtében
a tenger alá került. A francia üzletemberből régésszé lett Frank Goddio vezette
kutatócsoport 1998-ban látott neki a víz alatti negyed felkutatásának. A sekély
(mindössze hat méteres) vízben már eddig is sok érdekes leletet találtak: többek között
XII. Ptolemaiosz – Kleopátra apja – szobrát, számos épületmaradványt és egy elsüllyedt
római kori hajót. "Egyiptom megkezdte a szennyezett kikötő megtisztítását. Reméljük,
hogy a lelőhelyet egy napon víz alatti régészeti emlékparkként nyithatjuk meg a közönség
előtt. Egy egész várost találtunk itt" – nyilatkozta Goddio.

Olvasson tovább: