Hirojuki Szuzuki mindig is kemény fickó volt: az oszakai Szakaume Gumi családban
már kisfiúként is az alvilág levegőjét szívta magába. Felnőve aztán megnyitotta
saját játékbarlangját, s ugyanolyan füstüveges Mercedesszel járt, mint a japán
maffia, azaz a jakuza többi tagja, ugyanolyan vastag aranylánc függött a nyakában. A
szervezett bűnözésben részt vevő, mintegy 800 ezer jakuza-tag legtöbbje külsőre
sokkal inkább sikeres üzletember benyomását kelti: elegáns mozdulattal veszik elő
névjegykártyájukat, s az összes közhivatalban otthonosan mozognak.
Közelebbről megnézve azonban valami mégis elárulja őket: szinte mindegyikőjüknek
hiányzik egy vagy több ujjperce. Szuzukinak három ujjpercét csapta le a jakuza. "Az
elsőt 18 éves koromban veszítettem el, mert nem voltam udvarias a telefonban. A
másodikat akkor, amikor 26 éves voltam. Valaki, akit én mutattam be [a bandának],
rengeteg adósságot halmozott fel. A harmadikat 29 éves koromban, a saját adósságaim
miatt vágták le." Szuzuki szó szerint átélte azt, amire Jézus az evangéliumban
figyelmeztet: "Inkább egy vesszen el a te tagjaid közül, mintsem hogy egész tested a
gyehennára vettessen." (Más kérdés, hogy nem ebből a célból csonkították meg.)
Felsőtestét gazdag tattoo ékíti: fekete pontyok úszkálnak körbe-körbe a
mellkasán, a vállán és a felsőkarján. "Néha irtó brutális voltam. Rengeteg
embert vertem meg. De senkit sem öltem meg" – emlékszik vissza.
Kétévi börtönbüntetéssel és egy elhagyott feleséggel a háta mögött, Szuzukinak
egy napon arra kellett eszmélnie, hogy ott áll fiatalon, de betegen, tele
adósságokkal, és képtelenül arra, hogy leszokjon a kábítószerről – elhatározta
tehát, hogy véget vet az életének. A halántékához nyomta a pisztoly hideg csövét,
ám a ravasz meghúzásához nem volt ereje. Eszébe jutott elhagyott felesége, aki
rendszeresen látogatott egy keresztény közösséget, s nem sokkal korábban teljesen
felépült egy súlyos betegségből. Szuzukiban motoszkálni kezdett a gondolat, hogy a
két dolog között összefüggés van.
Inkább kétségbeesésből, semmint reményteljesen, felkeresett egy "teljes
evangéliumi" közösséget Tokió egyik külvárosában. "Megmondtam a lelkésznek,
hogy gengszter vagyok, hogy börtönben is ültem, hogy elhagytam a feleségemet és a
gyermekemet, és hogy menthetetlen vagyok. Ő azonban elkezdett nekem Isten szeretetéről
és a kereszt jelentőségéről beszélni." Szuzuki azonnal átadta az életét
Jézusnak: a változás valóságos és teljes volt. Hazament a családjához, ahol
szemrehányás nélkül visszafogadták. "Ez meggyőzött arról, hogy létezik
feltétel nélküli szeretet, és hogy van lehetőség az újrakezdésre."
Mindez immáron tíz évvel ezelőtt történt Szuzuki életében, aki azóta létrehozott
a fővárosban egy "teljes evangéliumi" gyülekezetet. A korábbi utcai harcos
azonban mégsem hagyta abba a küzdelmet: harcát immáron a lelkek megmentéséért
folytatja. Nem feledkezett meg arról, honnan jött: igehirdetése céltáblájának
közepén elsősorban azok a bandatagok állnak, akikkel valaha maga is kapcsolatban
állt. Szuzuki ugyanúgy nem fél visszamenni a vasútállomásokra, a terekre, a
sikátorokba, mint azok a brazil társai, akik a bűn világát a hátuk mögé
parancsolva Jézus Krisztusban találták meg a szabadítót – ám visszatérnek a
drogkereskedők uralta nyomornegyedek világába, hogy a reménység üzenetével fényt
gyújtsanak az ott élők szívében. (Hetek, 2000. július 15., Szabadíts meg a gonosztól) Ahogy a
drogkereskedelem és a hedonizmus fogságában veszteglő brazil kultúra kőkemény
falaiba ütközve a misszionáriusi munka mindeddig izzadsággal járó feladatnak
bizonyult, ugyanúgy Japánból is számos nyugati hittérítőnek kellett már
csalódottan távoznia.
A 43 éves Hirojuki Szuzuki által létrehozott Barabás Miszszió (Mission Barabbas)
nev? szervezet azonban annak ellenére máris számos sikert tudhat maga mögött, hogy a
nemzetközi megítélés alapján Japán a világ legvallástalanabb országa. A lakosság
zöme ugyan a kilencezer istent tisztelő sintoizmus követője, legtöbbjük számára
azonban ez a bevallottan is csak az állam által kitalált, mondvacsinált vallás semmit
nem nyújt. (Hetek, 2000. szeptember 23., Negédesség és kegyetlenség)
Szuzuki egyházát zömében a "teljes evangéliumi" kereszténység üzenetét
elfogadó, korábban a jakuzához tartozó bandatagok alkotják. "Mi nem azt várjuk,
hogy az emberek jöjjenek hozzánk – mondja Szuzuki –, mi kimegyünk az utcákra, és
ez megragadja az embereket, és elkezdenek figyelni ránk". A prédikálása nyomán
elért eredmények a japán média figyelmét is felkeltették. Nem véletlenül. Tüzes
prédikációi, hit általi gyógyításai szöges ellentétben állnak a japán
kultúrával. Gyülekezete ennek ellenére minden vasárnap csordultig megtelik a
közelmúltban kereszténnyé vált emberekkel. Köztük van például a 17 éves Mamoru
Cucsija, akinek egy évet kellett a fiatalkorúak javító- és nevelőintézetében
letöltenie testi sértésért, lopásért, kábítószerezésért és egy sor más
bűntettért. Míg büntetését töltötte, a Barabás Misszió küldött neki egy
Bibliát, ami teljesen megváltoztatta az életét. "Háromszor olvastam el, amíg bent
voltam. Az a mondat, hogy »Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat«, segített abban,
hogy észhez térjek" –, mondja Cucsija, aki egy héttel a szabadulása után meg is
keresztelkedett.
Az elmúlt négy év során Szuzuki hét bűnbánó gengsztert keresztelt meg, akik
az-óta az alvilághoz kötődő minden kapcsolatukat megszakították. Szuzuki
gyülekezetébe jár az a Josijuki Josida is, aki tizenhét évvel ezelőtt részt vett
abban a merényletben, amelyet a legnagyobb bűnbanda vezetője, Jamagucsi Gumi ellen
követtek el.
Szuzukit nem csak Japánban ismerik: nemzetközi körökben ugyancsak nagy tekintélynek
örvend. Két évvel ezelőtt az amerikai elnök meghívta a Fehér Ház hagyományos
imareggelijére. Most már soha nem fog visszatérni korábbi életformájához: "Nekem
már Jézus a főnököm"
– állítja.
2000. 09. 30. (IV/40)
