Kereső toggle

Alkoholcsempész és prostituált volt az ugandai szekta főnökasszonya

Vallási zűrzavar Afrikában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Afrikában ugyan sok minden megtörtént már, az ugandai Isten Tízparancsolatának
Helyreállítása Mozgalomban történt március 17-i tömegmészárláshoz hasonló
események azonban itt – Európával ellentétben – mindeddig ismeretlenek voltak.
Ugandát Winston Churchill egykor "Afrika gyöngyszemének" nevezte, ma azonban sokkal
inkább a rémségek földje kifejezés illene rá. Az éhínségek, a háborúk, az AIDS,
újabban pedig a tömeggyilkosságok azonban nem csupán Uganda nevét fémjelzik, hanem
szinte az egész kontinensét. A fekete kontinens legújabb hányattatásairól készült
összeállításunk a német nyelv? Der Spiegel magazin írásának felhasználásával
készült.



Ugandai gyermekek a tömeggyilkosság helyszínén. A "Programozó" áldozatai
    Fotó: Reuters

Ha éhínségről vagy az AIDS-ről esik szó, először mindenkinek Afrika jut
eszébe, s nem is véletlenül: a kontinens középső, illetve észak-keleti felének
tíz országában jelenleg is mintegy 16 millióan éheznek. Jóllehet a
segélyszervezetek minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy Etiópia neve ne váljon
újra az éhínség szinonimájává, márciusban máris kétszáz, öt év alatti gyermek
halt éhen. "Tudjuk, hogy sokkal több ember fog meghalni, de egész őszintén
egyszerűen nem tudunk mit tenni, mert mire eljutunk hozzájuk, addigra már túl
késő", mondja Judith Lewis, az ENSZ Etiópiai Élelmezésügyi Programjának
vezetője. Az emberek emlékezetében itt még élénken él az 1984-85-ös éhínség
során életét vesztett egy millió ember emléke. Akkor mintegy 6-8 millió embert
érintett a tragédia, a mostani válság pedig mintegy 7,7 millió embert sújthat.

Afrikát a különböző betegségek, így az AIDS sem kíméli, amely csupán a tavalyi
évben 2,2 millió, összesen pedig 13 millió áldozatot követelt (Hetek, 2000. január
22.: Az AIDS fekete mérlege. Tízmillió
árva
). 1997-ben Szudánban a lakosság 43 százaléka szenvedett a halálos
kimenetel? afrikai álomkór nev? betegségben.

Ami a halálozási rátát illeti, a természetnek az emberek is besegítenek: az 1998-as
Etiópia és Eritrea közti harcokban több mint ezren meghaltak. 1994-ben pedig a
közép-afrikai hutu és tutszi nemzetiség közötti ellentétek nyomán kirobbanó
harcok során hutu szélsőségesek több mint félmillió tutszit és mérsékelt
politikai beállítottságú hutut mészároltak le. A gyilkosságok azonban még nem
értek véget: a szélsőségesek mészárlásainak az utóbbi években szintén rengeteg
áldozata volt Ruandában, Burundiban és Kongó keleti részében (Hetek, 1999.
szeptember 11.: Járványok és népirtás.
Afrika drámája
).

A márciusi ugandai tragédiával egy újabb fejezet vette kezdetét Afrikában. Az egész
eset leginkább egy lidércnyomáshoz hasonlít: a feltárt tömegsírokból egymásra
szórt holttestek százai kerültek elő, melyek közül többet megcsonkítottak. Az
elmúlt két hétben szinte minden nap újabb és újabb rémségre derült fény az
ugandai Isten Tízparancsolatának Helyreállítása Mozgalomban történt eset kapcsán
(Hetek, 2000. március 25.: Tűzáldozat
a Szűznek
). A rendőrség akkor úgy gondolta, hogy a templomot magára gyújtó 530
szektatag önkéntes öngyilkosságot követett el. A vizsgálatok során előkerült
összesen 925 áldozat közül többet megcsonkítottak, sokukon pedig fojtogatás és
szúrásnyomok voltak láthatók. "Szisztematikus gyilkolásról van szó", állítja
a rendőrség szóvivője. "Döbbenetes, ami itt van, nem is tudjuk, hogyan
történhetett meg ilyesmi", mondja az ugandai belügyminiszter, Edward Rugumayo.

A helyzet nem egyedi jelenség Afrikában: a szakértők szerint az ezredforduló
világvége hangulata itt is erősen érezteti a hatását. "A régió véget érni nem
akaró háborúi, és a mozambiki árvíz is a közelgő vég jeleként él a
köztudatban", véli Heike Behrend néprajzkutató. A Föld legszegényebb kontinense
vágyakozik a csodák után, nem véletlen tehát, hogy a természetfelettihez fordulnak.
Évente hatmillióan válnak kereszténnyé, jelentős részük teljes evangéliumi
gyülekezetekhez csatlakozva. A Szaharától délre például mintegy 20 ezer új egyház
jött létre: ötvenmilliós tagságuk túlnyomórészt a katolikus és protestáns
vallási közösségekből kiszakadtakból tevődik össze. Az egyik, talán leghíresebb
Afrikában szolgáló evangélista, Reinhardt Bonnke összejövetelein rendszeresen
százezrek gyűlnek össze. Az istentiszteleteken mindennapi jelenségek a bibliai
jeleneteket idéző gyógyulások: süketek, vakok, bénák, rákban, fekélyben
szenvedők nyerik vissza egészségüket.

A forró kontinensen azonban nem csak ilyesfajta egyházi élet zajlik: Afrika újabban a
szinkretista kultuszok és a magukcsinálta megváltók kedvelt területévé is vált. A
legtöbb szektában a hívők dobolnak és táncolnak, papjaik afrikai tájszólásokban
prédikálnak és gyakran a törzsi varázslók és fétis-papok szerepét töltik be.
"Néhány európai misszionárius forogna a sírjában, ha látná, mi lett a
kereszténység afrikanizálásából", véli Behrend. A "prófétáknak" sem
iskolát nem kell elvégezniük, sem alaptőkére nincs szükségük a
szektaalapításhoz. A hatóságok az új egyházakat legtöbbször magáncégként
jegyzik be. (Uganda kormánya az Isteni Tízparancsolat Helyreállítása mozgalomnak
közhasznú társaság státust adott).

Az önjelölt messiások és próféták gyakran olyan szektaalapítók, akik követőik
költségén élnek, s híveiket mindenféle mennyei ígérettel és varázstrükkökkel
láncolják magukhoz, s nem ritkaság köztük a sarlatán sem. Nem egy afrikai országban
rendszeresen folynak büntetőperek egyházvezetők ellen, több esetben rituális
gyilkosság, illetve varázslás vádjával.

Az ugandai tragédia hátterében szintén anyagi érdekek vezette "próféták"
húzódtak meg. A szekta alapító tagjai, a 68 éves Joseph Kibwetere, aki korábban
katolikus paptanárként dolgozott, és a 40 éves Cledonia Mwerinde, aki pedig
prostituált volt, minden valószínűség szerint jelenleg vagy Ugandában, vagy
Kongóban rejtőzködnek. A Newsweek amerikai hírmagazin tudósítója szerint
"Programozó" gúnynéven ismert Cledonia "karrierje" egyébként egy
csempészvállalkozással indult: gint és saját készítés? banánbort árusított.
Hírnevének fényesítéséhez azonban "férfifaló" múltja is hozzájárult. Egy
szomszédja elbeszélése szerint különböző mágikus rítusokkal "ellopta más nők
férjeit, aztán elhagyta őket".

1988-ban aztán bekövetkezett a nagy fordulat: Cledonia állítólag találkozott Szűz
Máriával, s innentől kezdve vallásos körökben keresett patrónust magának –
annál is inkább, mert jól menő szeszcsempészete teljesen tönkrement. Új mecénásra
Joseph Kibwetere személyében lelt, aki akkoriban egy katolikus bentlakásos iskolát
vezetett. Jól kihasználható kapcsolataival a csodák iránt rajongó férfi remek
fogásnak bizonyult Cledonia számára, aki rövid időn belül máris Kibwetere házába
költözött. Amint a szekta létszáma növekedni kezdett, Mwerinde szigorú szabályokat
vezetett be, némasági fogadalomra kötelezte a tagokat, a házastársaknak pedig
megtiltotta, hogy szexuális életet éljenek. Nem csoda, hogy több családnak, köztük
Kibwetere rokonainak is egy idő után elment a kedve a vallásosditól, s kitoloncolták
a betolakodókat.

Cledonia ekkor kétszáz követőjével együtt visszatért szülőfalujába, ahol
azontúl maga köré központosította a szektatagokat. A Szűztől kapott üzenetre
hivatkozva bejelentette, hogy december 31-én következik be a világvége, ezért
vagyonuk eladására bíztatta követőit. Amikor aztán a várt Armageddon eljövetele
elmaradt, a becsapott hívek visszakövetelték a pénzüket. A vezetők ekkor gyorsan egy
újabb napot jelöltek meg a vég eljövetelére, ám ezzel egyidőben egy halálkommandó
segítségével elkezdték szisztematikusan likvidálni az engedetlen híveket. A ruandai
határtól alig néhány kilométerre fekvő faluban történt mészárlás alighanem csak
a szomszéd állambeli borzalmakhoz hasonlítható – állapítja meg a német hetilap.

Olvasson tovább: