Kereső toggle

Utódlás és a nem-katolikus keresztény mozgalmak

Róma új kihívások előtt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

December 24-én II. János Pál pápa ünnepélyes ceremónia keretében megnyitotta a
katolikus Szentévet. A katolikus egyházfő a római Szent Péter Bazilika Szent Ajtajának
kitárásával a 2000. évet az egyház nagy jubileumának nyilvánította. A 2001. január
6-áig tartó millenniumi ünnepségek kezdete Karol Wojtyla személyes életében is mérföldkövet
jelent 21 éves pápasága során: célul tűzte ki magának, hogy mintegy egymilliárd
tagot számláló egyházát – romló egészsége ellenére – átvezeti a harmadik évezredbe.
A hatalmas érckapuk, melyek a szentévek kivételével mindig zárva vannak, az "Aperite
mihi portas iustitiae" (Nyissátok meg nekem az igazság kapuit) szavakra tárultak fel.
A katolikus ezredforduló nagy kérdése, hogy a megnyílt kapuk mögött milyen jövő
bontakozik ki a katolikus egyház számára. A CNN hírtelevízió Millennium 2000: A pápa
címmel január elsején sugárzott műsora újságírók és a katolikus egyház képviselői
segítségével tette mérlegre a katolikus jövőt és a pápai örökséget.



A római Szent Péter tér. Túlélési stratégiák    Fotó: MTI

"A második évezred hatalmas változásokat hozott a világ intézményei számára,
beleértve a katolikus egyházat is. Visszatekintve pápák egész sorát látjuk, akik az
egyház missziójának kiterjesztésén munkálkodtak" – e szavakkal vezette be az adást
Leon Harris műsorvezető. A beszélgetés nyitó gondolatai között megfogalmazódott,
hogy a pápaság olyan szellemi birodalom, amelyről bátran elmondhatjuk: idősebb a világ
szinte bármely ma létező intézményénél, és évszázadokon keresztül a
legfontosabb, a legjobban szervezett és a legjobban finanszírozott intézménynek számított.
Életben maradásához azonban hitre és reformokra is szükség volt, amelyeket nem kevéssé
a reformáció ellenhatásaként léptettek életbe. A pénzügyi megszorítások, a
korrupció, a nepotizmus és a hivatalok adás-vételének korlátok közé szorítása
azt eredményezte, hogy a katolikus egyház és a pápaság kisebb hatalommal, sok
tekintetben mégis megerősödve került ki a reformáció harcaiból.

Wilton Wynn, A kulcsok őrizői cím? könyv szerzője úgy véli, hogy a katolikus egyház
sokat köszönhet alkalmazkodó és túlélő képességének, amellyel fenn tudott
maradni egészen 1962-ig, amikor is XXIII. János pápa az egyház modernizálásával próbálkozott.
Valószínűleg ráérzett, hogy egyháza a saját súlya alatt roskadozik, és nem tud lépést
tartani a modern világgal. Az utána következő pápák azonban a jelek szerint nem
voltak ilyen mértékben a reformok hívei, és a demokrácia helyett inkább a nagyobb
fegyelem megteremtését tűzték ki célul. Ugyanakkor II. János Pál az a pápa, aki
minden elődjénél jobban felhasználta a technika újításait, a modern közlekedési
és kommunikációs eszközöket üzenete továbbítására – jegyezte meg a CNN tudósítója,
Jim Bittermann.

Mark Lewis, a Jezsuita Történeti Intézet képviselője arra figyelmeztetett, hogy a
technika nem tudja kiváltani a régi módszereket. A katolikus egyház előtt álló
igazi kihívás a ma élő keresztények életmódjához való alkalmazkodás, aminek
azonban a katolikus egyház nem sok jelét mutatja – ellenkezőleg: a jelenlegi pápa
minden elődjénél többet vár el nyájától. A nyáj azonban nem minden esetben követi
pásztorát. Ahogy Bittermann felhívta a figyelmet, a világon mintegy egymilliárd
katolikus él, akiknek jelentős – és egyre növekvő – része nem követi a pápa
tanításait. Ellentmondásos helyzetet teremt az, hogy míg II. János Pál nem egyszer
bizonyította, mekkora erkölcsi befolyással bír a világ ügyeire, ő maga és tanácsadói
leginkább azon bánkódnak, hogy teológiai üzenete iránt a hívek többsége igencsak
közömbös.

János Pál komoly erőfeszítéseket tett hívei megtartására és számuk növelésére.
A missziós munka kiterjesztésével és minden más elődjénél több szent kanonizálásával
a szellemi és erkölcsi példák bőségét tárta a katolikus hívők elé: a lengyel származású
egyházfő több mint 280 szenttel gyarapította a sort.

A beszélgetés során szintén felmerült, hogy a világi katolikusok nagy számban "cserélnek"
a gyorsan növekvő nem katolikus vallások egyikére-másikára. A műsorban videofelvételen
megszólaló Jim Bowditch, a John Cabot Egyetem történésze szerint az egyre inkább
kisebbségi helyzetbe kerülő egyháznak – amennyiben ez a folyamat továbbhalad, és
az egyház berkein belül is folytatódik a szekularizáció – oka van a pesszimizmusra.


A beszélgetés második felében Leon Harris műsorvezető két újságírót kérdezett
meg, akik rendszeresen figyelemmel kísérik a vatikáni eseményeket, és a pápa személyét.
Alessandra Stanley, a New York Times és Marco Politi, a La Republica újságírója a pápa
egészségi állapotát és az utódlás kérdését tették mérlegre. Stanley és Politi
egyetértettek abban, hogy a pápa egészségi állapota aggodalomra ad okot. Ezt legutóbbi
nyilvános megjelenése is megerősítette: december utolsó napjaiban az egyházfő már
egy speciális gördülő lapon jelent meg, ami a vatikáni szóvivő szerint részben
jobban láthatóvá is tette őt. Egyértelm? azonban, hogy az eszköz emellett a már járni
is túl gyenge pápát segítette. Politi ugyanakkor megjegyezte, hogy a pápa minden
testi gyengesége ellenére igen erős jellem, aki még sok célt tűzött ki maga elé
– környezete szintén azt szeretné, hogy az utolsó pillanatig ellássa hivatalát.

A katolikus egyház jövőjéről szólva Alessandra Stanley megjegyezte, hogy a
legnagyobb kérdés ma talán a fennmaradás a protestáns "szektákat" is magukba
foglaló más vallásokkal való egyre kiélezettebb versenyben. Stanley véleménye
szerint a pápa éppen ezen munkálkodik a legtöbbet: a továbbhaladás lehetőségén.
Marco Politi a fennmaradás problémája mellett első helyre sorolta az egyházon belüli
demokrácia kérdését is, hiszen – véleménye szerint – egymilliárd hívőt ma már
nem lehet az elmúlt ötszáz év abszolút monarchikus rendszerében vezetni.

A CNN hírtelevízió Millennium 2000 műsora videofelvételek segítségével bemutatta
azt a három személyt is, akik a megszólaltatott vendégek szerint a legesélyesebbek
lehetnek a pápai cím öröklésére. A legelőször megszólaló Moreira Neves brazil bíboros
II. János Pálhoz hasonlóan konzervatívnak számít. Alessandra Stanley megjegyzése
szerint ugyanakkor a jelöltek többsége természetes módon konzervatívnak tekinthető,
különösen, ha az átlagos amerikai katolikus szemszögéből szemléljük. Politi két
lehetőséget lát az utódlásra: véleménye szerint van egy "olasz választás" és
egy "harmadik világbeli" választás. Az előbbi lehetne a reformokat és több
demokráciát hozó, az utóbbi pedig – beleértve a brazil bíborost is – a befelé
fordulás választása.

Carolo Maria Martini bíboros a róla készített videofelvételen abbeli meggyőződését
fejezte ki, hogy az egyháznak elsősorban nem morális kérdések eldöntőjének, hanem
Isten szeretetének és az evangélium közvetítőjének kell lennie. Martini bíboros
Olaszországban közkedvelt személyiség, a Vatikánon kívül talán még inkább, mint
a Vatikánon belül. Politi úgy jellemezte Martinit, mint aki az egyházat elsősorban közösségként
képzeli el és nem annyira intézményként.

A harmadik jelölt az afrikai Francis Arinze bíboros, aki egyáltalán nem érzi hátrányban
magát a származása miatt. A nigériai törzsfő fia úgy véli, hogy néha éppen azért
kap több figyelmet, mert az emberek kíváncsiak arra, mit mond egy afrikai. "Ez egyáltalán
nem baj, amíg odafigyelnek" – teszi hozzá. Arinze pápává választása kétségkívül
óriási fordulatot jelentene a pápaság és a katolikus egyház számára. Politi véleménye
szerint ugyanakkor a bíborosok között sokan hiszik azt, hogy túl korai volna ez a
fajta változás, bár ennek hatalmas szimbolikus jelentősége is lenne. Leon Harris
megjegyezte, hogy csodálkozna, ha Amerikának előbb lenne fekete elnöke, mint a
katolikus egyháznak fekete pápája.

A műsor utolsó perceit II. János Pál pápa öröksége elemzésének szentelték. A
vendégek megemlítették, hogy a történelem folyamán ő az első nem olasz születés?
pápa, aki ráadásul uralkodása során tanúja volt a kommunizmus összeomlásának. Az
egyházon belül is jelentős örökséget hagy hátra, hiszen mindvégig azon munkálkodott,
hogy az egyházat visszavigye abba a katolicizmusba, amelyben Karol Wojtyla a háború előtti
Lengyelországban felnőtt, és ami nem egyezik meg mindazzal, amit Amerika vagy Európa
ismer. A műsorban megszólaló egyik újságíró szerint II. János Pál egyrészt
megmutatta, hogy a modern világban még mindig nagy szerepe van a hitnek, másrészt
nagymértékben átalakítottaa pápai méltóságot: vallási szerepét az emberi jogok
szószólójáéhoz közelítette.


Csökkent a katolikusok aránya Európában

Bár több mint tízmillióval lett több a katolikusok száma világviszonylatban
az 1997 végéig terjedő egy évben, arányuk azonban összességében 0,07 százalékkal
csökkent – derül ki a vatikáni missziós hírügynökség, a "Fides" legfrissebb
adataiból.

A katolikusok száma az említett időszakban körülbelül tízmillióval nőtt, azaz
valamivel több mint egymilliárdra emelkedett. Amerikában, Afrikában és Ázsiában növekedés,
Európában és Óceániában ezzel egyidejűleg csökkenés tapasztalható.

A katolikusok aránya összességében 0,07 százalékkal csökkent annak ellenére, hogy
csak Óceániában esett vissza jelentős mértékben, 0,4 százalékkal. Európában a mérséklődés
aránya 0,03 százalék.

A világon összesen 128-cal csökkent a papok száma 1997 végére, a püspököké
ugyanakkor 45-tel emelkedett. Ázsiában 1037-tel, Afrikában pedig 600-zal több volt a
pap 1997 végén, mint egy évvel azelőtt. Európában ezzel szemben 1664-gyel, Amerikában
69-cel, míg Óceániában 32-vel tevékenykedett kevesebb katolikus lelkipásztor a korábbinál.

Jelentős, több mint tízezer fős csökkenés tapasztalható a szerzetesek és
szerzetesnők számában: csak Európában 757-tel volt alacsonyabb a szerzetesek és
8175-tel a szerzetesnők létszáma 1997-ben, mint annak előtte. (MTI)

Olvasson tovább: