Kereső toggle

Megtérés és engesztelés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bibliamagyarázók egyre szélesebb körben elterjedt nézete szerint az ősi bibliai
ünnepek az emberiség történetének legfontosabb szellemi állomásait jelentik. Az
izraeli naptár olyan, mint az Úr notesze: kicsiben tartalmazza mindazt a programot, amit
Isten nagyban tesz. Ezért az ünnepek arra voltak hivatottak, hogy már jó előre képszerűen
és kézzelfogható módon ábrázolják az eljövendő szabadító, a Messiás tevékenységét
és a megváltás lépéseit. Úgy, ahogyan az ajtóban megjelenő árnyék előrevetíti,
hogy valaki jön...



Kürtzengés. A halottak feltámadásának jele

A mózesi Törvényben az Úr ünnepeinek nevezett hét ünnep közül négy tavaszra
esik. A keresztény felfogás szerint a tavaszi ünnepek már beteljesedtek Jézus, a
Messiás eljövetelével és a Szent Lélek (Szellem) eljövetelével. A tavaszi ünnepek
után hosszú nyári szünet következik, azután sűr? egymásutánban követi egymást
a hetedik héber hónapban a három utolsó ünnep: Tisri első napja a Kürtzengés,
tizedik napja az Engesztelés, tizenötödik napjától kilenc napon át tart a Sátorok
ünnepe. Ezek héber elnevezései – ahogyan ma nevezik őket – Rós hasaná, Jóm
kippur, Szukkót.

Az elmúlt héten, szeptember 11 és 12-én ünnepelte a zsidó világ az újévet, Rós
hasanát, amely a bibliai Kürtzengés ünnepének mai megfelelője. Az újévtől az
engesztelőnapig, héber nevén Jóm kippurig eltelő időszakot a tíz bűnbánó napnak
is nevezik. Az engesztelőnap kilenc nappal az újév beköszönte után, az idén
szeptember 20-a előestéjén kezdődik, ami szigorú önsanyargatást ró a választott nép
minden törvényh? tagjára. A befelé fordulás és a bűnbánat napjainak csúcspontja
hajdan a népért bemutatott engesztelő áldozat volt, ma a Jóm kippur középpontjában
a megalázkodás és a bűntől való elfordulás áll, amelyhez az Istenhez való feltétlen
ragaszkodás kinyilvánítása járul.

Az őszi ünnepek záróakkordja a kilencnapos Sátorok ünnepe, ami ugyancsak a hetedik héber
hónapban, Tisri 15-én, az idén szeptember 24-én este veszi kezdetét.



A sófár és a Mórija-hegy



A Rós hasaná középpontjában egy hangszer, a sófár, a kosszarvból készült kürt
áll. A kürt hétköznapi megfúvása a nép összegyűjtését vagy riadót jelentett,
ünnepi használatára újhold, szombatév vagy új király trónra emelkedésének
kihirdetésekor került sor. A kürtölés ünnepén mintegy emlékeztetőül kellett kürtölni,
és ez a különleges, szombati nyugalommal együtt járó kürtfúvás volt az ünnep lényege.
A jeruzsálemi Templom fennállása idején az áldozatok mellett a papok ezüsttrombitáit
is megszólaltatták (ezek neve hacócerá, amiről a zajos ünnepség, a hacacáré vette
nevezetét), de ez nem helyettesítette a sófárt, a kosszarv-kürtöt.

A sófár nem készülhetett bármilyen állat szarvából, csakis kos szarvából. A
hagyomány szerint azért nem lehetett például tehén szarvából, mert az az aranyborjúval
kapcsolatos súlyos eltévelyedést idézné fel. A kosszarv éppen ellenkezőleg: az Ábrahámnak
adott ígéretet eleveníti meg. Ábrahám a Mórija hegyén készült Isten szavára feláldozni
egyszülöttjét, remélve, hogy a Mindenható meg tudja eleveníteni az ifjút, ha meg is
hal. Szilárdan hitte, hogy ketten mennek fel a hegyre és ketten jönnek vissza onnan. Ábrahám
két napig úton volt, míg a harmadik napon már látta messziről a kijelölt helyet.
Izsák megkötözésének helye a Mórija földjének egyik, akkor még bozótos hegyén,
a mai Templom-hegyen volt. A drámai pillanatban, mikor Ábrahám a kést fiára emelte,
hogy feláldozza, égi szózatot hallott, és engedelmessége jutalmául elnyerte Isten örök
ígéretét. Egy óvatlan kos a friss hajtások után vadászva szarvánál fogva megakadt
a sűr? ágak között. Ábrahám megpillantotta, szarvánál fogva kiszabadította és
feláldozta fia helyett.

Kánaán birtokbavétele után Izraelben a jogos büntetés elől menekülő bűnösök
mentelmi jogot kaptak, ha az Úrnak szentelt helyen az oltár szarvát (lévén négy csúcsszer?
sarka) megragadták. A szarv a szabadulás és a hatalom jelképévé lett, és szorosan
összeforrt a feltámadás hitével, amelynek Ábrahám adott hangot, amikor feláldozandó
fiával a hegyre indulván így szólt szolgáihoz: "Elmegyünk oda, imádkozunk, azután
visszatérünk hozzátok." (1Móz 22,5) A sófár emlékeztet arra, hogy a hívő ember
akkor veszi birtokba az Isten által felkínált szabadítást, amikor mint egy ajándékot,
örök életet kap, és visszanyeri testét.



A kürtzengés és a Sínai-hegyi törvényadás



A hegy gyakran Isten fenségének közelségét, a felmenetel az Istenhez való közeledést
jelképezi a Bibliában. Az Egyiptomból Mózes vezetésével kivonult Izrael a Sínai-hegy
lábánál az Istennel való találkozás előtt két napig előkészületeket tett, a
megtisztulással volt elfoglalva. A harmadik napon felhő ereszkedett a hegyre, Isten dicsősége
pedig mint tűz volt messziről látható a Sínai tetején. Életveszély fenyegetett
mindent és mindenkit, aki a hegyhez közel ment vagy hozzányúlt. Isten úgy
rendelkezett, "mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehettek a hegyre".

A sófárjelet maga az Úr adta. A hang egyre erősödött. Az Úr leszállt a hegy tetejére,
és felhívta magához Mózest. Mózes felment. Nem sokkal később Izrael több mint
hetven vezetőjével együtt látta meg Izrael Istenét – mégis mindannyian élve
maradtak. Kiemelt jelentősége van annak a ténynek, hogy Isten maga is ad tehát kürtjelet
választottainak.

Az esemény újszövetségi párhuzama Pál thesszalonikaiakhoz írt első levelében
olvasható: "Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával, isteni harsonával leszáll
az égből, és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban, azután mi, akik
élünk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (...) és ekképpen
mindenkor az Úrral leszünk." (1Thessz 4,16-17)



"Könyvek nyittattak meg..." – bűnbánat és megtérés



A bűnbak. Vére elfedte az emberek bűneit

A Rós hasaná a régi Kürtzengés ünnepéhez képest jelentős elmozdulást mutat a
szóbeli tradíció irányába. A hagyomány az engesztelő áldozat hiányában a bűnbánatra
és a bűnbocsánat jócselekedetekkel való kiérdemlésére teszi a hangsúlyt. A tradíció
szerint a zsidó újévkor Isten áttekint három könyvet. Az igazak az életre vannak beírva,
a megátalkodott, javíthatatlan gonoszok neve azok könyvébe kerül, akiknek az új évben
meg kell halniuk. A köztes állapotban lévők Jóm kippurig – tíz napig tehát – még
haladékot kapnak életük megváltoztatására. Felmerült a szívszorító kérdés, kik
is az igazak, és hogyan lehetne a se-jó-se-rossz állapotból kitörni. Az engesztelőnapig
a bűnbánat, az alapos önvizsgálat útja adatott. A jókívánság is ebből fakad: "Lesáná
tová tikkátév!", azaz "Jó évre legyél beírva!"

Igaz, hogy Isten könyveiről csak kevés bibliai kijelentés adatott, és ezek a könyvvizsgálatok
nem kapcsolhatók közvetlenül Rós hasanához, de annyi bizonyos, hogy Isten számon
tartja az igazakat (Zsolt 69,29), és aki vétkezett, azt kitörli az ő könyvéből (2Móz
32,33). Szintén a hagyomány köti Rós hasanához, hogy a Sátán, Isten ellensége e
napon rendszeresen megjelenik Isten trónusa előtt, hogy Izraelt bevádolja a mindenség
Bírájánál. Bibliai tény, hogy a Sátán a feddhetetlen és igaz Jóbot próbatételre
elkérte Istentől egy ehhez igen hasonló szituációban (Jób 1,6-12). A zsinagógai
szertartás közben több mint százszor fújnak a sófárba, azért, hogy ily módon összezavarják
a Sátánt, aki így azt hiszi, hogy a Messiás királyi uralma eljött, az övé meg lejárt.
A zsinagógai imák nagyon erősen összpontosítanak Isten uralmára, az Ábrahámmal kötött
szövetség ígéretére és természetesen a sófár nemzeti sorsfordulókban betöltött
szerepére (vö. Zak 9,14).

A bűnöktől való megtisztulás iránti óhajt fejezi ki a középkori eredet? Taslikh
szertartás – Rós hasaná első napján valamilyen vízfelület mellett elmondanak egy
imát, aminek lényege egy szentírási vers: "Bizony tenger mélységébe veted
(taslikh) minden bűnünket!" (Mik 7,19) Az ima végén kenyérmorzsákat dobnak a vízbe,
sőt a kútba, tóba, tengerbe a zsebüket is kirázzák. Ez a jelképes tett is a bűnök
elfeledésébe vetett hitet fejezi ki.

A bűnbánati napok idején tartózkodnak minden vidám tevékenységtől.



A Jóm kippur – a "befedés" napja



A kippur szó a befed jelentés? káfar ige származéka. Az engesztelés annyit tesz,
hogy egy bűnt meg nem történtté tenni lehetetlen ugyan, de Isten el tudja azt fedni
egy ártatlan áldozat élete árán, vérének kiontása által. Izrael egész népéért
a bibliai időkben a főpap mutatta be a nép bűneinek elfedésére az engesztelő áldozatot.
Az év legkomolyabb napja felkészülést igényelt: megtérést az elmúlt évben elkövetett
bűnökből és egész napos önsanyargatást, vagyis a táplálék, sőt a víz és
minden folyadék teljes megvonását jelentette. Tilos volt bármilyen munka, sőt aki nem
volt hajlandó megtérni és böjtölni, annak "ki kellett irtatnia népe közül".

A papság ugyancsak aprólékos gondossággal készült szolgálata ellátására, amely
most nagyobb számú áldozat bemutatásával járt. A szentség törvényeinek fokozott
betartására különös gonddal ügyeltek a főpap szolgálatában. A főpap volt az,
akinek a főszerep jutott a népért való engesztelő áldozat bemutatásában.
Gondoskodtak helyettes főpapról is, aki a főpaphoz hasonlóan egy héten át minden
mozdulatot begyakorolt, hogy készen álljon arra az esetre, ha a legrangosabb főpap
minden óvatosság ellenére esetleg rituálisan tisztátalanná válna.

A főpap jóm kippuri szolgálata nem este, a nap kezdetén, hanem hajnalban kezdődött:
bemerítkezett, majd felvette arannyal átszőtt köntösét, arra a bíbor ruhát,
amelyen apró csengettyűk jelezték a népnek, amelynek képviseletében szolgált, merre
jár. A köntös fölötti arany melldíszt tizenkét drágakő díszítette, hogy Izrael
törzseinek közbenjárójaként lépjen az Úr elé. A mindennapi áldozat végeztével
átöltözött, hogy a Jóm kippurkor viselendő fehér vászonruháját öltse fel. A nap
során ötször merítkezett be és öltözött át fehér váltóruhába. A fehér főpapi
ruhákat csak egyetlenegyszer vette fel, azután a papok felhasogatták, és anyagából a
Szentély arany lámpatartójának mécseseibe készítettek kanócot. A főpap először
a saját bűneit vallotta meg egy fiatal bika fejére téve kezét, azután a papság bűneit
olvasta annak fejére. A babilóni fogság utáni időszakban már csakis ezen a napon,
csakis neki volt szabad ezen imák során kiejtenie Isten személyes tulajdonnevét, a
JHWH nevet (amelyet valószínűleg – legalábbis a papi rendből származó Josephus
Flavius és más I-II. századi szerzők híradása szerint – csupa magánhangzóval
kellett kiejteni, valahogy így: ÍAÚE).

A két ima között két teljesen egyforma kecskebak közül sorsvetéssel választotta
ki, melyiket áldozzák fel a Templom oltárán az Úrnak, és melyik legyen a bűnbak,
amely a nép bűneit hordozza. A sorsolás után viszszatért a kohaniták (papok) bikájához
és levágta. Az állatok vérét nyeles, hegyes aljú edényekben fogták fel, amelyeket
nem lehetett a kiborulás veszélye nélkül letenni, hogy folyamatosan rázogatni kelljen
őket, nehogy a főpap visszatéréséig megalvadjon bennük a vér. A főpap ezután parázstartóval
ment a Szentélybe, közel a legbelső helyiséghez, a Szentek szentjéhez, a függöny elé,
hogy illatszereket szórva az aranyoltár parazsára, illatáldozatot mutasson be. A Szentélyt
és a legszentebb részt elválasztó függöny mögött hajdan a Szövetség ládáját
őrizték, amelynek a babilóni fogságot követően nyoma veszett. A Szentek szentje
ekkor már egy üres helyiség volt, padlózatából néhány centiméterre kiemelkedett
Izsák megkötözésének helye, az úgynevezett "alapkő". A legszentebb hely, ahová
csakis a főpap léphetett be, ő is csak ezen a legünnepélyesebb napon, hogy az áldozatok
vérét a Szövetség ládája felé hintse, majd a függönyt és az udvaron álló oltár
szarvait is megkenje a fiatal bika és az "Úrnak" feliratú táblácskával kisorsolt
kecskebak vérével. A másik kecskebak még élt, erre a sorsvetésben az "Azázelnek"
feliratú táblácska jutott. Ennek vérét nem ontották ki, hanem ráolvasták a nép bűneit,
és kikergették a pusztába Azázelnek. A zsidó hagyomány szerint ez egy bukott angyal
neve. Később, hogy bizonyosan odavesszen, szikláról taszították le a bűnbakot.



A Jóm kippur ma



Manapság a leglátogatottabb zsinagógai szertartás a jóm kippuri. A zsinagógák csakúgy,
mint látogatóik fehérbe öltöznek, felidézve a papok templomi ruháját. A Kol nidré
kezdet? ima egy közös vallástétel, ami feloldást kér minden teljesítetlen ígéret
és fogadalom alól. Jónás könyve fordítja az olvasókat a tesuvá, a megtérés, az
Istenhez való visszatérés felé. A régi arám nyelv? Muszaf ima arról is szól, hogy
Izrael igaz Messiása eltávozott, és ezért nincs, aki a népet megigazítsa. Az
engesztelő áldozat nélkül maradt zsidóságban él egy hagyomány, amely mindmáig emlékeztet
arra, hogy az eredeti Jóm kippur nélkül nincs, ami eltakarná a vétkeket: áldozati vér
ontása nélkül nincs bűnbocsánat. "A vér a benne levő élet által szerez
engesztelést." (3Móz 17,11) A Kapparót szertartást néhány ultraortodox közösségben
ma is gyakorolják. Ennek során a férfiak kakast, a nők tyúkot visznek a rituális vágóhoz,
fejük fölött háromszor meglengetik és elmondják, hogy a baromfi a személyes
helyettesítőjük, engesztelésük a bűnökért, majd átadják a sakternak (sókhét),
hogy levágja. Azért esett a baromfira a választás, mert a rabbik betiltották azoknak
az állatoknak vallási célra történő használatát, amelyeket hajdan a Templomban
használtak, nehogy az áldozati rendszer folytatásaként lehessen mindezt értelmezni.



Az ünnep üzenete



Van-e üzenete az ünnepek sűr? egymásutánjának? Az utolsó üdvtörténetileg jelentős
esemény mintegy kétezer éve történt meg a Szent Lélek (Szellem) kiáradásával.
Jelenleg a Savuót (Pünkösd) és a Kürtzengés ünnepe közötti, pontosan meg nem határozott
hosszúságú időrésben állunk. Ami az őszi ünnepek sűrűségét illeti: ezek
beteljesedése egy történelmi léptékkel mérve rövid és "sűr?" időszak lesz,
a jelenlegi korszak célegyenese.

A kürtzengés ünnepéről az újhold nehéz megfigyelése miatt le lehetett késni, ezért
kétnapossá tették a Rós hasanát. Kürtzengés jelzi az Úrhoz való felmenetelt, ami
az igaz halottak feltámadását és az élő szentek villámgyors elvitelét jelenti
majd. Azok, akik erről lemaradnak, vagy megtérnek teljes szívükből az élő és
egyetlen igaz Istenhez, vagy a megpróbáltatások alatt is makacsul ellenállnak
Istennek. Ekkor a Dániel próféta által adott előrejelzés szerint Izrael története
újra visszazökken a prófétai időbe. A történet annál a filmkockánál folytatódik,
ahol az előző kocka után, majdnem kétezer évvel ezelőtt megszakadt. A film helyreállításáig,
amíg az igaz egyház a földön jelen volt, eddig a pontig a nemzetek ideje zajlott.
Izrael számára a "film folytatásával" egyidőben egy rövid felvirágzás utáni
megrázkódtatás – történelmében a legsúlyosabb – éri a választott nemzetet,
hogy azon túljutva végre beléphessen a messiási királyságba, amelynek szimbolikus előképe,
jele a következő őszi ünnep, az utolsó, a hetedik a mózesi ünnepek közül: a Sátorok
ünnepe.

(Következő heti számunkban a Sátorok ünnepét ismertetjük)

Olvasson tovább: