Kereső toggle

Keresztény exodus a Közel-Keleten

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Elégetett Biblia

A keresztény közösségek tagjai a közel-keleti térségekben a képzett rétegekhez tartoznak, kiemelt szerepük van a gazdasági és kulturális életben, a közigazgatásban. Ha ők eltűnnek, akkor a térségek stabilitása meggyengül. Többségük hazatérne, s ehhez a nyugati keresztény világnak minden segítséget meg kellene adnia – hangzott el az NKE-n rendezett nemzetközi konferencián.

Idén márciusban volt nyolc éve annak, hogy Szíriában véres háború tört ki, s azóta százezrek haltak meg, és több millióan hagyták el az országot. De – miként az Open Doors franciaországi szervezete nemrég helyszíni riportban is beszámolt róla – a keresztény templomok nagy része a háború viszontagságai között sem zárta be kapuit, s az ott maradt híveknek és elöljáróknak elévülhetetlen szerepük van a közösségek megmaradásában. Az Open Doors riportja az észak-szíriai Aleppoban élő Abdallah pásztort és feleségét, Aghnát szólaltatta meg, akik elmondták, hogy a keresztény templomok ma a remény centrumai lettek, ahol a karitatív munka mellett a Biblia örömüzenetét is megoszthatják honfitársaikkal. Pedig a fegyvertelen keresztények az etnikai-vallási háborúskodások vétlen áldozatai: Abdallahék 600 fős közösségének három tagját például iszlamista felkelők rabolták el, azóta sorsuk ismeretlen, gyülekezetük férfi tagjai pedig máig bujkálnak, hogy elkerüljék a sorozást, s helyettük nőrokonaik kénytelenek minden munkát elvállalni. Az Open Doors bemutatta, milyen sokat jelentenek a külföldi hívők támogatásai az adott keresztény közösség túlélésében és összetartásában, amely így iskolát, fociakadémiát működtet, munkahelyeket, lakhatást teremt, kórházprogramot valósít meg, továbbá egy közeli menekülttáborban kurd keresztényeket is támogat.

„A közel-keleti térségekben a keresztény közösségeknek stabilizáló erejük van, kiemelt szerepet töltenek be az államépítésben, a gazdasági és kulturális folyamatokban, és ha ők eltűnnek, akkor a térségek stabilitása csökken” – jelentette ki Orbán Balázs miniszterelnökségi államtitkár azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Keresztényüldözés a történelemben című nemzetközi konferencián rendeztek az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán. Orbán Balázs utalt arra is, hogy egyes nemzetközi szervezetek szíriai tevékenysége nem segíti a helyi problémák rendezését, mivel ezek a szervezetek önös gazdasági és társadalmi érdekeket szolgálnak. Ezért a Hungary Helps programban a Miniszterelnökség közvetlenül a helyi egyházi vezetőkkel működik együtt a háború sújtotta területek újjáépítésében.

Elhangzott: a magyar kormány álláspontja az, hogy nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget kell odavinni, ahol baj van. A világon elsőként vállaltuk fel kormányzati szinten az üldözött keresztények védelmét célzó humanitárius politikát, hangsúlyozva a passzívan viselkedő Nyugat felelősségét, és nemzetközi együttműködést szorgalmazva az ügyben, amire a Vatikán, az USA vagy egyes V4-országok részéről fogadókészség is mutatkozik. Azbej Tristan szakállamtitkár a konferencia apropójaként elmondta, hogy a Hungary Helps programot a Miniszterelnökség az NKE-vel együttműködésben, az NKE vallás és biztonság szakcsoportjának kutatási eredményei alapján dolgozta ki.

Az Open Doors nemzetközi keresztény jogvédő karitatív szervezet évente ad ki jelentést a keresztényüldözés globális helyzetéről, amely a legaggasztóbb az összes vallási alapú diszkrimináció között. (Ld. Kiált a mártírok vére – Hetek 2019.01.25.) Keresztény hite miatt jelenleg 80 országban 245 millió ember szenved üldöztetést, a helyzet Pakisztánban és Afganisztánban a legrosszabb – mondták el a nemzetközi konferencián. A rendezvény előadói a háborúkkal leginkább sújtott régióra, a kereszténység bölcsőjének számító Közel-Keletre fókuszálva adtak történelmi áttekintést arról, hogy milyen külső és belső tényezők vezethettek a keresztényekkel sokáig viszonylag békében élő vallási és etnikai csoportok között a mai kiélezett konfliktusokig. Ugyanis – miként azt Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértő kifejtette – a múltbeli eseményeknek, így az oszmán birodalom felbomlásának, az iszlám fanatizmus terjedésének, illetve a világpolitikai nagyhatalmak érdekkonfliktusainak egyenes folyománya az, ami ott zajlik, s a jövőbeni kilátások sem túl biztatóak.

A közel-keleti térségben valamikori létszámát és őshonosságát tekintve az Irakban és Szíriában élő keresztény diaszpórák a legjelentősebbek közé tartoznak, melyeknek 1, illetve 2 milliós lélekszáma az utóbbi egy-két évtized háborús káoszában rendkívül megfogyatkozott. A beszámolók szerint a keresztények jellemzően a társadalom képzett rétegéhez tartoztak, ezért Szíriában – ahol azt sem tudni, hogy egyáltalán véget ért-e a háború – óriási lett ma a szakemberhiány.

„A képzett, aktív korú réteg rég elmenekült Európába, USA-ba, Kanadába, Ausztráliába, és külföldről igyekeznek pénzt hazaküldeni. Sokan megbánták, hogy elmentek, családjuk minden vagyonát rááldozva az útra” – számolt be a konferencián Hanna Ghoneim szíriai melkita pap, aki szerint főleg az öregek, betegek, szegények maradtak az országban. Orvosok sincsenek, illetve akik otthon maradtak hazaszeretetből, lelkiismereti okokból, nem győzik a tengernyi munkát. A lelkész szerint a menekültek többsége haza szeretne térni, arra vágyik, hogy konszolidált viszonyok között újra a szülőhazájában élhessen. Ehhez azonban segítségre van szükségük, alapvető intézményeket kellene felállítani, idősek otthonait, árvaházakat, iskolákat, kórházakat.

Daniel Ottenberg az Open Doors jogi szakértőjeként tartott előadást a szervezet működéséről. Többek között Ottenberg nevéhez fűződik az a 2016-os nagyszabású felmérés is, amely a németországi menekülttáborokban élő, főként iráni és szíriai keresztények ellen elkövetett atrocitásokat vizsgálta. Kiderült, hogy a keresztények és egyéb vallási vagy etnikai kisebbségek, így a jazidik üldözése – halálos fenyegetés, fizikai, szóbeli és egyéb erőszak – Európában is tömegesen folytatódik. Jellemzően szunnita muszlimok a támadók, akik becslések szerint a menekültek 97 százalékát teszik ki, s az esetek többségében nem történik feljelentés. 2016-ban Thomas de Maizière akkori német belügyminiszter elismerte, hogy az ateista beállítottságú Németország alábecsüli a vallás és a hit jelentőségét, jóllehet az világszerte megnőtt. Ezt a tényt a németek szeretik figyelmen kívül hagyni, ezért tévesen ítélik meg a menekültek körében tapasztalható erőszakos támadások indítékait is, s a vallási kisebbségek védelmét a menekülttáborokban is elhanyagolják – hívta fel a figyelmet de Maizière.