Kereső toggle

Juncker szégyenletes durvasága

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyes baloldali és liberális magyarázatok szerint Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök szavai, amelyek európai ünnepnek minősítették Erdély Romániához csatolásának napját, pusztán egy Romániának szóló gesztusnak minősíthetők. 

Nem gondolom, hogy Juncker ne lenne tisztában azzal, hogy ez az egyesítés egyben Erdély Magyarországtól való elszakítását is jelentette. (Az a feltételezés sem áll távol a valóságtól, hogy ez a pár szó ismét a magyaroknak szánt saller lenne – mint tudjuk, a kis taslik nem idegenek az Európai Bizottság vezetőjétől.) De ha tényleg tájékozatlanságból és nem gonosz érzéketlenségből adódnának Juncker szavai, akkor elég nehéz megmagyarázni, hogy az Európai Bizottság elnöke miért nincs tisztában azzal, azzal hogy amit ő európai ünnepnek nevez, az száz évvel ezelőtt több mint másfél millió magyar számára Erdély erőszakos elszakítása során személyes tragédiák sorozatát jelentette, és az erdélyi magyarok 1918-ban nemcsak kisebbségbe kerültek, hanem kirekesztett és bizonyos időszakokban jogfosztott állapotba is.

Az első világháború zárásakor Erdély elszakítását a demokratikus politika győzelmeként ünnepelték a győztesek, mert egy, a demokrácia jelszava alatt zajló, az Osztrák-Magyar Monarchiát bomlasztó tevékenység következtében érték el Magyarország megcsonkítását. Ez a felfogás a háborút lezáró, szégyenletes Párizs környéki békeszerződésekben is megnyilvánul. Az, hogy az Európai Bizottság elnöke ezt európai ünnepnek tekinti, az nem csak azt jelzi, hogy az európai közgondolkozás mélyén máig az első világháborút lezáró békerendszer logikája működik, de azt is, hogy Európa első számú vezetője tényleg nem tudja, mit beszél. Ez különösen szégyenletes olyan európai elődökre visszatekintve, mint Churchill, Adenauer vagy Helmuth Kohl.

Juncker döbbenetes érzéketlensége annál is inkább megdöbbentő, mint hogy a Minority Safe Pack kezdeményezésnek, amely több mint egymillió aláírással került polgári kezdeményezésként az Európai Unió megfelelő szervei elé, az a célja, hogy az európai jogrend elismerje, és európai szinten érvényesítse a nemzeti kisebbségek jogait. Amely nemzeti kisebbségek közül legnagyobb lélekszámú a környező országok magyar népessége. Eddig az európai politika nem mutatott különösebb érdeklődést ezen jogok felé, mert inkább volt elfoglalva a migránsok, vagy szexuális kisebbségek vélt jogaival, mint az őshonos nemzeti kisebbségekével.

Pedig Románia az elmúlt években ismét attól hangos, hogy megpróbálja korlátozni a magyar kisebbség iskolaalapításhoz, oktatásirányításhoz, anyanyelv-használathoz fűződő jogait. Ezek persze hellyel-közzel olykor helyreállnak, sokszor az RMDSZ közreműködésével, azonban a tendencia tagadhatatlan. Hogy Juncker elképesztő kijelentésének az-e az oka, hogy ezzel nincs tisztában, vagy esetleg az, hogy szándékosan figyelmen kívül hagyja a tényeket, az másodlagos. A lényeg az, hogy a magyar közvéleménynek a nyilatkozatát a józan nemzeti érdek alapján kell értékelnie. Tehát az, hogy Juncker ezeket a szavakat esetleg Románia felé tett gesztusként mondta, nemcsak mentségül, hanem magyarázatul sem szolgálhat.