Kereső toggle

Fegyőrök munkában

Túllépve a nemzetiségi megosztottságon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Túl kéne már lépni a nemzetiségi kérdéseken jelszóval támogatta meg a román elnökválasztási küzdelemben Dan Barna jelölt kampányát Fekete-Győr András. A Momentum elnöke az USR – „a román Momentum” – kongresszusán vett részt, ott tette ezt az inkább a magyarokat provokáló kijelentést. A provokáció elérte a hatását, és ahogy illik, Fegyőr meg is kapta az ilyenkor kijáró nemzetáruló címet, amire aztán liberális honfitársaink egy része zúdult fel, hogy ne a magyarság legyen már az az érték, ami alapján mindent meg kell ítélni magyar-román viszonylatban. Az egyik szerző hitet is tett, hogy nem akarja szeretni Wass Albertet – nem mintha amúgy kéne –, az ő ízléséhez a román exfasiszta, nihilista filozófus Emil Cioran áll. És itt az a pont, ahol már tényleg tetőzik a hülyeség.

A jelmondat, lépjünk túl a nemzetiségi megosztottságon, nagyon jól hangzik. Ezzel, úgy gondolom, mindenki egyetértene, akkor, ha a nemzetiségi kérdés Romániában nem a magyarság nyelvi és identitási elnyomásában nyilvánulna meg. A nemzetiségi megosztottság okai a hiányzó magyar nyelvű feliratok (elég csak Kolozsváron tenni egy sétát), a nyelvhasználat korlátozása, a szimbólumhasználat korlátozása, magyar településekhez tartozó területek, temetők eltulajdonítása, és az, hogy a hatóságok eleve arra vannak berendezkedve, hogy a magyarságot magyarságuk miatt érő sérelmek esetén egyszerűen nem járnak el, vagy pedig a törvénytelenségek elfedését szolgálják.

A nemzetiségi megosztottságon túllépés nem a nyelvi, közösségi, identitási megnyilvánulások megkérdőjelezése, vagy azokról való lemondás, hanem ennek egyetlen útja a magyarság jogvédelme, illetve a román többség részéről a jogok biztosítása.

Ebből következik az, hogy Romániában a magyarság vállalása és megvallása nem valami szűklátókörű etnicizmus, hanem az identitás vállalása és megvallása az egyetlen lehetséges polgári, szabadságelvű magatartás.

Nem lehet úgy tenni, mintha a magyarság képviselete valamilyen romantikus, etnikai hóbort lenne, nem pedig egy jogkorlátozott közösség képviseletéről volna szó.

Az a politikai igény, amely kétségbe vonja az egyik legfontosabb személyiséghez fűződő jogot, az identitás megvallását, viszont a legdurvább támadás az egyéni szabadságjogok ellen. Az pedig, hogy a megosztottság felszámolását az etnikai elnyomásban szenvedőktől várja el, a legcinikusabb hozzáállás, amely valójában az elnyomó rendszer támogatása, és az elnyomó rendszer útjában álló civil ellenállás megtörését szolgálja.

Ezért lényeges, hogy van olyan jelölt a romániai elnökválasztásban, aki a magyarságát felvállalja, és megvallja, és ezért cinikus nem egy román, hanem egy olyan romániai elnökjelölt támogatása, aki nem akar tudomást venni sem a magyarságról, sem a magyarság etnikai és identitási jogkorlátozott helyzetéről.

Fegyőrünk részéről ez a gesztus, Dan Barna támogatása, lehetne egy óvatlan, szerencsétlen, átgondolatlan, elrontott politikai lépés, de úgy látszik, hogy nem az, hanem provokáció, amelynek célja a külhoni magyarság politikai megosztását segíteni, és a román etnikailag homogén nemzetállamot megtámogatni, mert ez az ami megfelel a globalizmus felfogását kifejező politika céljainak.