Kereső toggle

Kis joghurttörténelem

Ősi eledel modern köntösben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A joghurt a modern táplálkozás szerves részévé vált, így azt gondolhatnánk, hogy a modern gyáripar sajátos terméke. Pedig az emberiség már több ezer éve ismeri és fogyasztja ezt az egészséges finomságot.

Cheryl sternman Rule Yogurt Culture (joghurtkultúra) című könyvében érdekes kultúrtörténeti bevezetővel ismerteti meg olvasóival a joghurt eredetét. Bár a pontos időt és földrajzi helyet, ahol a joghurtot feltalálták, nem ismerjük, a kutatók abban nagyrészt megegyeznek, hogy Közép-Ázsia és a Közel-Kelet lehet az eledel forrása. itt, a melegebb éghajlaton megélő baktériumok fermentálták a háziállatok (tehenek, kecskék, tevék) tejében található természetes cukrot, a laktózt. A nomád népek valószínűleg kecskebőr tömlőkben szállították a tejet, ami szó szerint megfelelő táptalajt szolgáltatott az „áldásos” kémiai folyamathoz. Ennek során ugyanis a tejfehérjék besűrűsödnek, leesik a folyadék pH-értéke, savanyú lesz az íze, de egyben emészthetőbb és tartósabb étel lesz a végeredmény.

A korai dokumentumok egyértelműen az ősi török népeket jelölik meg a joghurt első nagy rajongóiként, mi több, maga a joghurt szó is török eredetre utal. Franciaországba valószínűleg a 16. században jutott el ez az eledel, és a jelek szerint a Közel-Keleten már akkor is tisztában voltak gyógyító hatásával. A legenda szerint ugyanis, amikor i. Ferenc francia király egyszer megbetegedett, Nagy szulejmán szultán egyik saját orvosát küldte segítségére, hogy joghurttal kúrálja az uralkodót.

A kezelés működött (legalábbis a király a történelem tanúsága szerint felgyógyult). E kezdeti sikerek ellenére Nyugat- Európában csak az 1900-as évek elején kezdtek nagyobb figyelmet szentelni a joghurtnak. 1907-ben a Párizsban dolgozó bolgár származású tudós, ilja Mecsnyikov felfedezte ugyanis, hogy a vidéken élő bolgárok igen magas életkort értek meg. Ő ezt a joghurtfogyasztásnak tudta be, és azzal az izgalmas teóriával állt elő, hogy a joghurt baktériumkultúrái felveszik a harcot az öregedés hatásaival.

A joghurt „karrierje” innentől kezdett felfelé szárnyalni, 1917-18 környékén a görögországi születésű isaac Carasso svájcban kitanulta a joghurtkészítés csínját-bínját, majd spanyolországba utazott, hogy felkutassa saját spanyol gyökereit. itt állítólag sok emésztési problémával küzdő gyermekkel találkozott, és látta az első világháború körüli időszak rossz higiénés körülményeit is. Ekkor merült fel benne a joghurt nagy tételben történő gyártásának lehetősége, és 1919-ben megalapította az első joghurtgyárat. (A cikk termékmegjelenítést tartalmaz.)

Olvasson tovább: