Kereső toggle

Totális kontroll a járvány ellen

Kell-e félnünk a digitális víruskövetéstől?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A koronavírus-járvány okozta rendkívüli helyzetben a modern technológia vívmányai új fegyvereket adhatnak a kezünkbe. A kérdés az, hogy milyen hatással lesz ez a vírus megfékezésére és a személyiségi jogaink védelmére.

Figyelnünk kell arra, hogy a jelenlegi koronavírus-járványra adott reakciók a veszélyhez képest arányosak legyenek – figyelmeztet Edward Snowden. Az egykori CIA-alkalmazott, aki az amerikai hírszerzés megfigyelési módszereiről szivárogtatott titkos információkat, nem véletlenül szólít fel a körültekintésre: elég csak a 9/11-es terrortámadásokra gondolni, amelyek nyomán sebtében hozott törvények és elvileg csak ideiglenes különleges jogkörök szolgáltak a terrorizmus elleni harc jogi alapjául – még a szabadságjogok korlátozása árán is. 2001 után az egész (nyugati) világ beleállt a trendbe: a minél erőteljesebb digitális kontroll a kormányok számára fontosabbá vált, mint a szabadságért aggódó szakértők és civil aktivisták – például Snowden – intelmei.

Valami hasonló szemtanúi lehetünk a koronavírus-világjárvány kapcsán is, amikor a technológia szintén fontos szerepet tölt be a feltérképezésben és a prevencióban – felvetve számos kérdést a polgárok privát szférájának védelmét illetően. Kína bevetette totalitariánus megfigyelőgépezetét, a szomszédos Dél-Korea és a high-tech Szingapúr pedig a biztonsági rendszereket és az állampolgárok telefonjait használva ment elé a vírus berobbanásának.

Nem csak Ázsiában foglalkoztak ezzel a kormányok, az Európai Unió több tagállama és az Egyesült Királyság is vizsgálja, hogy miként lehetne digitalizálni az emberek mozgását és a közöttük létrejövő személyes kontaktusokat.

Az óriások összefognak

Az Apple és Google techóriások be is jelentették, hogy összefognak és együtt segítenek az Egyesült Államok és a világ kormányainak, hogy hatékonyabban tudják felvenni a harcot az új koronavírussal szemben. A közösen kifejlesztett technológiai megoldás a telefonok Bluetooth (BLE) jeleit felhasználva tudja megmondani, hogy kereszteztük-e egy koronavírussal fertőzött ember útvonalát. A kontaktkövető platformot kizárólag a közegészségügyi hatóságoknak tervezik elérhetővé tenni, a világjárvány megfékezése érdekében. Ami a részleteket illeti, a Google hivatalos blogjára feltöltött technikai dokumentációk szerint miután felhasználóként letöltünk egy hivatalos appot a telefonunkra, a BLE-jelek folyamatosan sugározzák a készülékünk anonim azonosító kódját, miközben az a környékünkön lévő többi készülék BLE-jeleit feljegyzi. A telefon eltárolja, hogy ez a két azonosító egymás közelében volt, és ha utólag valakiről kiderül, hogy elkapta a vírust, akkor ezt rögzítik a rendszerben, és már mehet is az értesítés azoknak, akik korábban az illető közelébe kerültek: „A közelmúltban potenciálisan kapcsolatba került egy olyan személlyel, akinek pozitív lett a koronavírustesztje”.

A fenti módszerrel elvileg garantálva van, hogy a felhasználó háta mögött nem történik információcsere, hiszen az appot ő tölti le, és ha úgy gondolja, le is tudja törölni.

A személyiségi jogai nem sérülnek, hiszen csak egy véletlenszerű azonosítót oszt meg a telefon, de csak akkor, ha pozitív a tulajdonos tesztje, és beleegyezett, hogy az eredményeit megosszák. A kontaktlista pedig nem hagyja el a telefont, az alkalmazás a betegek adatbázisát veti össze a saját adataival.

Az Apple és a Google azt reméli, hogy ezzel az elegáns megoldással segédeszközt tud nyújtani az egészségügynek. Azonban felmerülnek problémák. A telefonok követésével az embereknek csak egy része figyelhető meg, márpedig az Oxford Egyetem kutatói szerint 60 százalékos lefedettségre van szükség a teljes népesség körében, hogy a módszer hatékony legyen. Ez önmagában is nehéz feladat: Szingapúrban például csak a népesség 12 százaléka töltötte le és használta az ottani hivatalos applikációt, a TraceTogethert.

Figyelembe kell azt is venni, hogy még az olyan jómódú országokban is, mint az Egyesült Királyság, a népesség 21 százaléka nem rendelkezik okostelefonnal: túlnyomó többségük ráadásul az 55, illetve 65 év feletti korosztályba tartozik, vagyis a legveszélyeztetettebbek közé.

A számok tükrében felmerül a kérdés, hogy tényleges megoldást nyújt-e majd az Apple–Google platform és megéri-e a személyiségi jogokra jelentett kockázatot? Ugyanis a fent vázolt terv csupán az első lépés. A második fázis során – a következő hónapokban – a két óriáscég az operációs rendszerébe fogja beépíteni a kontaktkövető képességeket, vagyis 2,5 milliárd Androidot futtató telefonban és 1,35 milliárd iOS alapú készülékben alapból benne lesz ez a szolgáltatás. Így potenciálisan a világ 7,5 milliárd lakójának több mint a fele részese lehet a következő járványfelderítő kampánynak, a fejlett országokban pedig könnyen elérhető a minimum 60 százalékos lefedettség. 

Az Electronic Frontier Foundation jogvédő szervezet ennek kapcsán arra figyelmeztet, hogy a kormányok egyelőre nem mutattak be meggyőző bizonyítékot vagy tudományosan alátámasztott hipotézist arról, hogy egy ilyen kiterjedt megfigyelőrendszer érdemben hozzájárulna a koronavírus elleni harchoz. „Amíg nincs erre bizonyíték, addig nem lehet megvédeni és igazolni egy ilyen drasztikus lépést” – fogalmaztak.

Peking válasza

Kína már a Vuhanból indult járvány korai szakaszában bevonta a technológiai eszközöket a vírus elleni harcba. A kiterjedt megfigyelőállamnak köszönhetően rengeteg lehetőség volt nyitva a kommunista kormány előtt, hogy kövesse az emberek mozgását. A New York Times számolt be például arról, hogy a digitális személyi igazolványként is funkcionáló AliPay applikáció olyan frissítéseket kapott, amelyek révén a felhasználó adatait közvetlenül a rendőrséghez továbbította. Az Alibaba csoporthoz tartozó és a fejlesztést támogató Ant Financial csoport szóvivője erre reagálva azt nyilatkozta, hogy teljesen megszokott eljárás, hogy egy ilyen globális járvány idején összedolgozik az állam és a magánszektor, de mindent megtesznek, hogy a felhasználók adatait biztonságban tartsák.

Maya Wang, a Human Rights Watch emberjogi szervezet Kína-szakértője szerint azonban a megfigyelőállam ilyenfajta térnyerése nem precedens nélküli Kínában.

A 2008-as pekingi olimpia és a 2010-es sanghaji világkiállítás biztonsága érdekében bevezetett megfigyelési intézkedések nem tűntek el az események után, hanem új normává váltak. Wang attól tart, hogy a koronavírus-világjárvány egy újabb mérföldkőként szolgál majd a tömeges megfigyelés teljes kiépülése felé vezető úton.

Kínában sok helyen már nem lehet használni a tömegközlekedést, bemenni bizonyos közterületekre, bevásárlóközpontokba, sőt néhány esetben lakókomplexumokba sem anélkül, hogy rendőrök vagy biztonsági emberek ne szkennelnék be az Alipay Health Code-ot. Ennek az egészségügyi kódnak az alapján ellenőrzik, illetve döntik el, hogy ki merre járt és hova mehet be. A szokatlanul nagy volumenű személyes ellenőrzés oka, hogy a már jól bevált arcfelismerő rendszerek az elterjedt maszkhasználat miatt nem tudják hatékonyan lekövetni az emberek mozgását. Ezért a telefonok mozgásának követése és a kormányzati adatbázisok használata mellett a gyakori kódszkennelésre is hangsúlyt fektetnek.

Dél-Korea, a mintapélda

Sokan emlegetik kiváló példaként a világjárvány elleni harcban Dél-Koreát. Az ázsiai high-tech nagyhatalmat a 2015-os MERS-járvány miatt nem érte felkészületlenül a mostani helyzet. Már kidolgozott rendszerük van arra, hogy a hatóságok azonnal felderítsék egy új páciens útvonalát, illetve, hogy hol és mennyi ideig tartózkodott. Ezeket az információkat tömeges SMS-ek, valamint a közösségi média és hivatalos weboldalak segítségével megosztják az érintett város és tartomány lakóival.

A hivatalos tájékoztatás szerint igyekeznek megőrizni a betegek anonimitását, azonban a 2015-ös járványügyi törvény szerint számos információt meg kell osztaniuk róluk. Ezek alapján sokszor könnyen beazonosíthatóvá válnak a betegek, akiknek tömeges fenyegetésekkel, kiközösítéssel kell megbirkózniuk. Szakértők szerint ez a túlzott információmegosztás kontraproduktív lehet, hiszen a retorzióktól gyakran jobban félnek az érintettek, mint magától a vírustól vagy akár a haláltól.

Félelmük nem alaptalan. A hivatalnokokat folyamatosan ostromolják az aggódó polgárok, hogy adják meg a betegek pontos házszámát és akár nevét is, hogy garantáltan el tudják őket kerülni. Egy esetben, miután kitudódott egy koronavírusos fertőzött személyazonossága, aki a betegsége ellenére sem vonult karanténba, a tömeg felháborodott és sokan gyűlölködő üzeneteket címeztek neki a Facebookon. „Inkább halj meg magadban, miért kell másokat is veszélybe sodornod?” – fogalmazott az egyik helyi lakos.

Kulcsrakész diktatúra?

A már idézett Edward Snowden arra figyelmeztetett egy március végi videóinterjúban, hogy a tömeges megfigyelés nem működik. Szerinte a terrorizmus elleni harcban elért sikereket sem ennek köszönhettük – miközben az állampolgárok még kiszolgáltatottabbá váltak az állami megfigyelőrendszereknek, jogalap és bizonyítékok nélkül.

Snowden szerint a veszélyhelyzet ellenére sem szabad engedni a személyiségi jogaink időszakos csorbítását, mondván, hogy a helyzet ezt megkívánja, hiszen mint Amerika és Kína példájából is láthatjuk, az ideiglenes helyzet gyorsan véglegessé válik. Hozzátette: egy ilyen globális platformmal kiépül egy potenciális elnyomó rendszer váza, egy „kulcsrakész diktatúra”, ami csak a megfelelően ambiciózus vezetőre és politikai hatalomra vár.

A volt CIA-munkatárs úgy látja, hogy a techóriások által megálmodott rendszer valóban igyekszik tiszteletben tartani a személyiségi jogokat és tényleg nehezen feltörhető, viszont – teszi hozzá – semmilyen adat sem teljesen anonim, egy rendszer sem feltörhetetlen és a kormányok – részben aggódó állampolgáraik nyomására – minél több adatra kíváncsiak vészhelyzetekben.

Snowden szerint felmerül a kérdés, mi a garancia arra, hogy a járvány lecsengésével ugyanezt a rendszert nem fogják felhasználni a terror és a bűnözés elleni harcon túl mondjuk kormányellenes tüntetésekkel szemben? A terrorellenes törvényeket is szinte azonnal felhasználták politikai tüntetők kordában tartására. Egy ilyen rendszer már pusztán a létezésével öncenzúrára készteti az embereket, akik kisebb eséllyel vesznek részt nyíltan a közéletben vagy mennek el tüntetésekre.

A megoldás szerinte az lehet, ha a veszélyhelyzetekben is elszámoltatjuk a kormányainkat, és megköveteljük, hogy legyen hatalmuk és felügyeleti joguk az állampolgároknak a különféle rendszerek fölött, amelyekkel segíteni vagy kontrollálni akarják őket. Összességében azonban nagyon nehéz kérdés, hogy mi itt a

helyes út, mondja Snowden, hiszen szeretnénk megőrizni szüleink, nagyszüleink és embertársaink életét, miközben mérlegelnünk kell, hogy feláldozzuk-e azokat a szabadságjogokat, amikért oly sokan életüket adták.

 

Olvasson tovább: