Kereső toggle

Radikális abortuszliberalizáció zajlik a koronavírus árnyékában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2020 márciusában – miközben a világ figyelme a koronavírus elleni harcra és az életmentésre korlátozódik – szavazta meg az új-zélandi parlament azt a törvényt, mely új jogi kereteket szabott a művi terhességmegszakításnak, és gyakorlatban a világ legliberálisabb abortusztörvényét vezette be az országban.

A 120 tagú parlament 68–51 arányban szavazta meg a törvényt, melynek értelmében a szigetországban – New York és Ausztrália Victoria állama után – a születésig legálissá válik az abortusz. Az előző szabályozást már régóta vita övezte mind a hazai abortuszpárti szervezetek, mind nemzetközi szervezetek részéről, hiszen az új-zélandi szabályozás – a nemzetközi sztenderdektől eltérően – az abortuszt büntetőjogi kategóriaként kezelte az 1961-es Crime Act értelmében.

Igaz, mindez a gyakorlatban nem jelentett szigorúbb eljárást, hiszen annak egy 1977-es törvény jelölte ki a kereteit, olyan általános kategóriákat bevezetve, mely – a büntetőjogi tényállás ellenére – igen széles körben tette lehetővé a művi terhességmegszakítást a várandósság 20. hetéig. A törvény rendelkezett arról, hogy az abortuszt azután lehet végrehajtani, miután 2 orvos is hozzájárult. Ugyanakkor az előzetes konzultációt, tanácsadást végző orvosok számára kibővítette az indokok körét az abortusz elvégezhetősége mellett. Így az anya életének, fizikai egészségének veszélyeztetése, továbbá a magzati rendellenesség, vérfertőzés ténye mellé bevezette az „anya mentális egészségének veszélyeztetése” kategóriát. 2017-ben ez utóbbi kategória adta a jogi alapot a terhességmegszakítások 97%-a esetében. Hogy a büntetőjogi szabályozás a gyakorlatban nem jelentett különösebb akadályt, megmutatják az abortuszstatisztikák is. A kevesebb mint 5 millió lakosú országban 2008-ban kb. 17 900, míg az elmúlt években kb. 13 000 abortuszt hajtottak végre.

Egy sokat kritizált törvény

Mégis az abortusz büntetőjogi tényállásként kezelése jó okot adott nemcsak a nemzetközi szervezetnek, hanem az abortuszlobbinak is arra, hogy elmaradottnak ítélje az ország jogalkotását ezzel kapcsolatosan. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 2019-ben ítélte el az új-zélandi kormányt abortuszszabályozása miatt, éves emberi jogi jelentésében annak büntetőjogi kategóriaként történő kezelését is bírálta. Nem véletlen, hogy az új-zélandi igazságügyi miniszter a törvény expozéjában azt emelte ki, hogy az abortusz az új törvény elfogadása által – szerinte helyesen – ezentúl egészségügyi probléma kategóriaként lesz számontartva a jogalkotó és a társadalom szemében.

Az abortusz jogi vitájának rendezése egyébként Jacinda Ardern miniszterelnök asszony kampányígéretei között is szerepelt, nem véletlenül siettek keresztülvinni a törvényt, a harmadik olvasat bizottsági és plenáris vitája között pusztán egy nap különbség volt.

A Right to life életpárti szervezet szerint a törvény parlamenti előkészítése során 25 000 állampolgári beadványt nyújtottak be, ugyanakkor csak 139 véleményt hallgatott meg személyesen is a törvényt előkészítő bizottság. Megjegyzik azt is, hogy a klímaügyi törvény elfogadása előtt 1500 szóbeli véleményezést tettek lehetővé 10 000 írásbeli beadvány eredményeképpen.

Mit mond a társadalom?

A közvélemény-kutatások az új-zélandi társadalom liberális felfogását mutatják az abortuszt illetően (a társadalom 77%-a támogatja, hogy egy nő az abortuszt választhassa), ugyanakkor a Right to life arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelenlegi rendkívül szélsőséges szabályozást, az abortusz születésig való kitolását az új-zélandi nők 98%-a nem támogatja, továbbá a korábbi szabályozást a nők 94%-a nem is tartotta megváltoztatandónak.

Mindezek ellenére az új törvény a 20. hetet betöltött terhességekre is kiterjeszti a fizikai mellett a mentális egészség veszélyeztetésére való hivatkozás lehetőségét, illetve bevezeti a nő „általános jólétére” való hivatkozási alapot. A terhesség 20. hete előtt eltörölte azt a követelményt, hogy két orvosi konzultáción is át kell esnie az érintettnek, az arról való mérlegelést szakképzett egészségügyi szakemberek hatáskörébe sorolta.

Új-zélandi életvédő szervezetek szerint a törvény így gyakorlatilag korlátlanul lehetővé teszi az abortuszt, nem nyújt védelmi garanciát az olyan esetekben sem, amikor egészségügyi probléma, pl. Down-szindróma merül fel a magzat esetében; továbbá abban az esetben sem hoz létre jogkövetkezményt, amikor a magzat – a 20. hét utáni abortusz következtében – élve születne meg. Így tehát az abortáló orvos nem kötelezhető jogi erővel orvosi segítségnyújtásra. Problémásnak találják azt is, hogy a törvény nem rendelkezik arról, hogy a több mint 20 hetes magzatok esetében kötelező legyen a fájdalomcsillapító használata beavatkozás közben.

Szomorú és egyben jókora demokráciadeficitre mutat rá, hogy Új-Zélandon 68 ember szavazata elég ahhoz, hogy a világ egyik legradikálisabb abortusztörvényét megalkotva születéséig veszélyeztessék a legvédtelenebbek életét.

Abortuszlobbi a járvány idején

A koronavírus-járvány szinte a világ összes földrészén jelen van már, és számos országban alakítja át az ott élők mindennapjait. Magától értetődő, hogy a világ közvéleménye teljes mértékben a vírus elleni küzdelemre és az azzal kapcsolatos politikai, társadalmi, gazdasági kérdésekre koncentrál. Ahogy számos szakterület elsődleges kérdésévé a vírus következményei és azok elhárításának dilemmája vált, úgy természetes, hogy életvédő vagy éppen abortuszpárti szervezetek is szembesülnek a kérdéssel, miként befolyásolja tevékenységüket a világjárvány.
Annak etikus volta ugyanakkor joggal kérdőjelezhető meg, ha éppen a világjárvány jelentette veszélyhelyzetet kívánja eszközként felhasználni egy-egy szervezet céljai elérése érdekében. Hogy a kettő között hol a határ, nem minden esetben könnyű megállapítani, de számos kezdeményezés esetében nyilvánvalóan kilóg a lóláb.
Az USA egyes államaiban újra fellobbant az abortusz körüli vita, miután több abortuszpárti szervezet sürgette a törvényhozókat: tegyék lehetővé az abortusztabletták otthoni elérhetőségét. Azokat a döntéshozókat, akik a gyógyszeres abortusz tiltása mellett állnak ki, a világjárványra hivatkozva felelőtlennek, rossz szándékúnak állítják be.
A példát ezen szervezetek számára Nagy-Britannia szolgáltathatja, ahol a gyógyszer általi abortusz esetében (a terhesség 10. hete előtt) lehetővé tették az azzal élni kívánó nők számára, hogy a terhességmegszakítás során alkalmazott két gyógyszer közül a másodikat otthon vegyék be a világjárvány ideje alatt. A brit döntés minden életvédő számára tragikus és jelentős liberalizáció az abortuszszabályozás tekintetében.
Arról ugyanakkor a brit mintával példálózó amerikai szervezetek gyakran megfeledkeznek, hogy a szigetországban a korábbiakban – az Egészségügyi Minisztérium adatai szerint – 5-ből 4 terhességnek vetettek véget gyógyszeres úton.  Az abortusztablettával kapcsolatos érvelés esetén nem mindegy, hogy milyen szabályozás és gyakorlat volt jellemző a járvány előtt egy-egy államban. Ez a jelenség rámutathat arra is, hogy a szükséghelyzet pusztán „kapóra jött” hivatkozási alap egy, az addigi gyakorlathoz képest jelentős változást előidéző követelés alátámasztásául.

 

Az életvédő tevékenység továbbra sem szünetel

Számtalan cikk látott napvilágot arról, hogy a koronavírus – az egészségügyi, gazdasági következményeken túl – számos esetben mentális következményekkel is járhat.
A krízisterhesség állapotában levő kismamák számára a világjárvány kihívásai további feszültségként csapódhatnak le.
Lukács József, a Várva Várt Alapítvány elnöke lapunknak elmondta, a koronavírus során keletkezett egy olyan ijedtség, amely kihat a babát váró kismamákra is. Maga az alapítvány is tapasztalja mindezt, a járvány kirobbanása óta több megkereséssel találkoztak.
Így kiemelten fontos, hogy amikor növekszik a krízisterhesség okozta kihívások száma, akkor mindent meg tudjanak tenni, ami ezek megoldását szolgálja, legyen az egy bojler beszerzése vagy az édesanyával való hosszabb beszélgetés. „Amikor kisbabát váró hölgyekkel beszélgetünk, sosem egy, hanem két ember életébe vetünk, az erre szánt idő feloldhatja azt a stresszállapotot, amely akár a baba fejlődését is befolyásolhatja” – mondta az alapítvány elnöke. Bár most az idős emberek megsegítése az elsődleges, de jelen helyzetben is igaz hogy „aki kér segítséget, az kap” – krízisterhesség esetében is.
Lukács József rámutatott arra, hogy az örökbefogadási kedv a járvány alatt sem lankadt, akik már évek óta várnak az érkező gyermekre, a koronavírus-időszakban sem lépnek vissza az örökbefogadástól. Ma is igaz, hogy több az örökbefogadásra váró házastárs, mint amennyi gyermek él állami gondnokság alatt, így az életvédő tevékenységek a járvány alatt sem kell, hogy szüneteljenek.

 

Olvasson tovább: