Kereső toggle

"Panelek helyett szakmaiságot kínálunk"

Veiszer Alinda sajtóról és politikáról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A jelzők és a leegyszerűsítések helyett a tények és az árnyalt gondolkozás irányába kell elmozdítani a médiafogyasztókat – véli Veiszer Alinda. A népszerű műsorvezető az ATV Reggeli Start című műsorához igazolt.

Az ATV-s munka több szempontból is új a számodra, hiszen nem vezettél még reggeli politikai műsort, ráadásul párban. Melyik a legnagyobb kihívás?

– Valóban nem volt még politikai műsorom, a politika azonban 17 éves korom óta érdekel. Gimibe menet mindig megvettem a fontosabb napilapokat, és a nulladik óra előtt az egyik osztálytásammal emelkedett vitákat folytattunk az aktuális közéleti témákról. Szóval eddig is képben voltam, de rá kellett döbbennem, hogy ha ezt a műfajt jól akarod csinálni – és csak így érdemes –, akkor legalább olyan felkészültségre van szükséged, mint egy mélyinterjú esetén. Ahhoz, hogy tíz percben lényeges kérdéseket tegyél fel, ne menj el fontos dolgok mellett, vedd észre, ha valaki félrebeszél – na ehhez kellenek a pontos számok, kifejezések, összefüggések. Ez a fajta koncentráltság a legnagyobb kihívás, de nagyon élvezem.

Közvetve azért eddig is volt dolgod a politikával műsorvezetőként, hiszen több műsorod is azért szűnt meg, vagy éppen jött létre, mert a politika beleavatkozott a sajtó ügyeibe. Dolgozol a szlovák közszolgálati média nemzetiségi csatornájánál, a Pátria Rádiónál. A szlovákoknál mennyire más a média és a politika kapcsolata?

– Inkább csak a szlovák közszolgálati médiára van rálátásom, arra is csak annyiban, amennyit mesélnek róla az ottani munkatársaim. Az, hogy mást gondolnak a közszolgálatiságról, abból is látszik, hogy ott dolgozhatok, mégpedig úgy, hogy soha senki nem mondta, hogy kit ne hívjak meg vagy mit ne kérdezzek. Ez nem azt jelenti, hogy az ottani közmédia mentes lenne a politikától, a most megválasztott új kormány kapcsán is kérdés, hogy milyen döntést fog hozni a vezetőséggel, illetve a beruházásokkal kapcsolatban. De szó sincs cenzúráról vagy propagandáról.

Szlovákiában ez hogyan működik?

– A teljes médiára nem látok rá, de mondok egy példát: amikor tavaly Zuzana Čaputovát megválasztották köztársasági elnöknek, akkor az én főnökömnek, vagyis a szlovák közszolgálati rádió magyar adásának adott először interjút – szlovákul. Nyilván ennek lehettek politikai okai, de egyben jelképes is volt: nincs olyan, hogy veled nem állok szóba, mert másmilyen vagy.

Az oknyomozó újságíró, Jan Kuciak meggyilkolása kapcsán azért fény derült arra, hogy a szlovák politika erősen összefonódott bizonyos bűnözői körökkel. Mennyire változtatta meg ez az ottani közéletet?

– Nem vagyok szlovákszakértő, de a kollégáim azt mondták, hogy a gyilkosság nyomán kirobbant tüntetéseken – amelyek nyomán végül meg is bukott a miniszterelnök – a felháborodás felülírta a politikai szimpátiákat, minden oldalról voltak résztvevők. Ez itthon elképzelhetetlen, pontosabban az internetadó miatti tüntetés volt az egyetlen kivétel.

A politika által létrehozott sajtóorgánumok, illetve állások kapcsán szerinted mi az a szakmai, etikai határvonal, amit már nem szabad átlépni? Te például ma is jó döntésnek tartod, hogy a Simicska-féle Hír Tv-hez mentél?

– Igen, azt gondolom, hogy nem döntöttem rosszul akkor. Az egy fontos szűrő, hogy a médiatulajdonos mennyire bír politikai hatalommal. Simicska hosszú éveken át politikai szereplő volt, ám történetesen akkor, amikor engem a Hír Tv-hez igazoltak, már nem volt politikai hatalma.

Volt viszont egyértelmű politikai szándéka: páros lábbal hátulról becsúszni Orbán Viktorba…

– Ez lehet, de innentől kezdve minden tulajdonos kapcsán fel kell tenned a kérdést, hogy van-e politikai szándéka. Szerintem nem etikátlan, ha van, de az már az újságíró döntése, hogy beleáll-e, vagy autonóm marad. Szerintem amúgy nem újságírói feladat politikai szándékok megvalósulásáért dolgozni.

Más kérdés, hogy mi van akkor, ha a tulajdonos politikai hatalommal bír. Ez a helyzet például az önkormányzatoknál is. Sokan azt gondolják, hogy azokon a helyeken, ahol politikai változások történtek, majd lehet szabadon újságot írni, de ebben nem vagyok biztos, meglehetősen távol áll ez a mai magyar politikai gyakorlattól.

Egyébként a jelenlegi sajtóviszonyok között nagyon kevés újságírót tudok elítélni bármiféle szerepvállalásért. Ez alól persze kivétel, ha valaki propagandatermékek újságírójaként, szerkesztőjeként lejárató kampányokban vesz részt – ez nyilvánvalóan nem újságírói munka, hanem valami más.

A legutóbbi önkormányzati választás előtt a Momentum megkínált a főpolgármester-jelöltséggel, és nyilatkoztad is, hogy érdekelne „nagyobb rendszerek” irányítása. A médiából a politikába vezető út egyirányú, nem?

– Egyetértek, ezért nem is vállaltam – bár eljöhet a pillanat, amikor máshogy döntök. De nem feltétlenül a politikára értettem a „nagyobb rendszer” kifejezést, a közmédia megújítása is izgalmas feladat lenne.

Ne vedd személyeskedésnek, de szerinted mi az oka annak, hogy olyan médiaszemélyiségek, akik hosszabb időt eltöltenek a képernyőn, úgy érzik, hogy máshoz is kiválóan értenek, például a politikához?

– Jogos a kérdés. Szerintem erre az egyik magyarázat az, hogy a mai politikában már nem annyira a pártok meg programok jelentik a húzóerőt, hanem a médiaképes, az embereket megszólítani tudó figurák. Világszerte azt látni, hogy a jó vagy legalábbis érdekes karakterek tudnak sikereket elérni a politikában. Akit pedig a médiából évek óta ismernek, kedvelnek, az gondolhatja úgy, hogy politikusnak áll. Persze itt nem feltétlenül szakpolitikáról van szó, hanem egy politika rendszerszintű megjelenítéséről és kivitelezéséről. Bár én például évek óta foglalkozom kultúrával, átlátom ezeket a rendszereket, és azt gondolom, tudnék jó szakpolitikai döntéseket hozni ezen a téren. 

Mikor jöhet el az a pillanat, hogy úgy érzed, politikusként tudsz inkább hatni, mint újságíróként?

– Egyelőre kifejezetten jól érzem magam a médiában, vannak lehetőségeim. Tényleg komolyan gondolom, hogy az ATV-ben, egy profi stáb részeként tudunk a nézőknek segíteni, hogy az őket érdeklő témákban érvényes válaszokat kapjanak, amelyek nem abban merülnek ki, hogy fúj Fidesz, fúj ellenzék. Ez engem amúgy sem érdekel, nem szeretem a paneleket, a szakma érdekel.

De ezen kívül most indult el a Spektrum Home-on a Minden pénzt megér című sorozatunk, amit még a járvány előtt forgattunk le, és arról szól, hogy bizonyos kulturális tárgyak, festmények, gyűjtemények miért kerülnek annyiba, amennyibe. Ezen kívül a férjemmel, László Pállal Karantén a kanapén címmel készítünk interjúkat általunk kedvelt ismert személyiségekkel.

Azt mondod, nem szereted a paneleket. A sajtóvilág jelentős része – és a fogyasztók is – globálisan tolódnak a leegyszerűsített gondolkozás felé…

– Ez igaz, és valóban nagyon nehéz mit kezdeni azzal, ha például egy miniszterre azt mondják a parlamentben, hogy hentes (a Párbeszéd frakcióvezetője, Szabó Tímea fogalmazott így Kásler Miklóssal kapcsolatban – a szerk.). Persze ahhoz, hogy a médián át lehessen tolni egy üzenetet, nagyon erős és egyszerű dolgot kell mondani. A mi felelősségünk éppen abban áll, hogy ezen túllépjünk, mégpedig a valóság irányába. Nem a jelzők a fontosak, hanem a tények. Ha alapos felkészüléssel bonyolult témákról tudunk úgy beszélni, hogy az közérthető legyen, akkor az a néző számára egyfajta kapudrog lehet a „keményebb” elemzések, az árnyalt gondolkozás irányába. 

Olvasson tovább: