Kereső toggle

Nehéz helyzetben a gazdák a madárinflueza miatt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A koronavírus nélkül is súlyos gondot jelentene a madárvész újbóli megjelenése a baromfiágazatnak, így azonban dupla csapásról lehet beszélni. A nagy számok mögött ráadásul egyéni sorsok vannak: családok, akik hónapokig bevétel nélkül maradnak.

„Tőlünk pont elszállították az állományt, nem is tudom, mi lett volna, ha ezt bebukjuk. Éjjel-nappal dolgozunk, de így is csak adósságaink vannak” – panaszolja a Heteknek egy Bács-Kiskun megyei családanya, aki férjével közösen libaneveléssel és libatöméssel foglalkozik.

Nekik így közvetlen káruk nincs a madárinfluenza újbóli felbukkanása miatt, ám a hazai víziszárnyas-termelés 60-70 százalékát adó homokhátsági térségben nagyon nagy a baj: lassan már eléri a másfél milliót a leölt jószágok száma, de ennek a többszöröse is lehet majd a veszteség. A járvány ezen túl is jelentős kiesést okoz, hiszen várhatóan hónapokig nem lehet majd újra kacsát vagy libát telepíteni a vírusverte területekre (a járvány főként a víziszárnyasokat érinti).

Ezt a kapacitást az ország más részein nemcsak az erre a célra kiépített telepek hiánya miatt nem lehet pótolni, hanem azért sem, mert az itteni terméketlen sárga homok, ha nem is alkalmas sok mindenre, kacsa-liba nevelésére azonban nagyon is. A vizet ugyanis azonnal elvezeti, így nem alakulnak ki a betegségek táptalaját jelentő pocsolyák, vízállások. Nem véletlen, hogy Bács-Kiskun és Csongrád megyében viszonylag sokan belevágtak a kacsák és libák nevelésébe, tömésébe.

A térségben vágóhidak sora működik, amelyek jórészt exportra termelik a víziszárnyasokból készült termékeket. A termelési láncot az úgynevezett integrátorok fogják össze: a gazdák tőlük kapják a szárnyasokat és a takarmányt is, ők pedig gyakorlatilag bérnevelést, illetve tömést végeznek. Mindez sokáig komoly extra jövedelemmel kecsegtetett, ugyanakkor a 2006-os és a 2016/17-es madárinfluenza jelentős törést hozott az ágazatnak.

A vándormadarak által terjesztett kór ellen jelentős szigorításokat vezettek be, hogy megakadályozzák az ismételt „kitörést”, ezért a munka beruházási igénye nagyobb, miközben a jövedelmezőség csökkent.  

A cikk elején idézett gazda házaspár nyolc éve foglalkozik szárnyasneveléssel. Mint mondják, az utóbbi időszakban boncolóhelyiséget, gyógyszertárolót, fekete-fehér öltözőt kellett építeniük, illetve, ha 150 centi helyett csak 120 centi magas volt a kerítés, akkor a hatóság már „megtiltotta, hogy egyáltalán dolgozzunk”. Eközben sok helyen egymást érik a telepek, ráadásul – úgy tudni – a mostani madárinfluenza zártan tartott kacsák között jelent meg először – vagyis a vírus így is, úgy is el tud terjedni.

„Sajnos egyre gyengébb árakon lehet dolgozni, ki vagyunk szolgáltatva az integrátoroknak, egyre rosszabb feltételek mellett helyeznek ide jószágot. Megtörtént, hogy üres szerződést kellett előre aláírnunk, aztán a leadásnál persze olyan számok kerültek bele, hogy mi mínuszban jöttünk ki. Egy másik esetben leadáskor én is lemértem a jószágot, ami a vágóhídon valami miatt már jóval kevesebbet nyomott. Végül igazat adtak nekünk, de nem kaptuk meg a teljes összeget” – mondja a családfő, hozzátéve, hogy a szárnyasnevelésben voltak ugyan jobb időszakok, de jelenleg 10 milliós mínusznál tartanak, amiben van hitel és integrátornak való tartozás is. Olyan is előfordult, hogy az egyik integrátor behajtóembereket küldött rájuk, annak ellenére, hogy ők rendszeresen fizették a tartozásukat, ami azért keletkezett, mert leégett az egyik fóliasátruk, benne több ezer szárnyassal. „Amikor mondtam nekik, hogy jelenleg az összes pénzünk az a 40 ezer forint, ami a bankszámlán van, mondták, hogy menjünk és vegyük fel. A nyomaték kedvéért hozzátették, hogy sok gyermek tűnik el nyomtalanul mostanában” – idézi fel a férfi. A behajtó cég végül eltűnt, milliókkal károsítva meg a megbízóit, vagyis az integrátort is.

A házaspár azt mondja, már annak is örülnek, ha nem ráfizetéses egy-egy banda (egy szállítmány szárnyas – a szerk.), de a megélhetésüket leginkább az állatjóléti támogatásból tudják finanszírozni, most például negyedévre kapnak 800 ezer forintot. Ez egyrészt nem sok, másrészt bizonytalan az összeg, illetve az is, hogy a jövőben ez a dotáció marad-e. Mivel most őszig várhatóan nem fogadhatnak jószágot, úgy kalkulálnak, hogy jövő év elejéig nem jutnak jövedelemhez – értelemszerűen állatjóléti támogatáshoz sem –, marad a családi pótlék…

Egy másik környékbeli gazda ehhez hozzáteszi: az állatjóléti támogatás elvileg nem arra szolgálna, hogy ebből származzon a jövedelem, hanem – ahogy a nevében is van – az állatokra kellene fordítani, ebből

finanszírozva a gyógyszereket, a szalmát és hasonlókat. A jövedelmezőségnek ettől függetlenül meg kellene lennie. „Ehhez képest mi már az elején, egy banda kihelyezésénél mínusszal indulunk, ugyanis az integrátor egy meghatározott összegért, mondjuk kilónként 500 forintért helyezi ki a jószágot hozzánk. A tömésre való kacsa esetében a hízlalás

során a jószág két kilót hízik, de a leadásnál az integrátor már nem 500 forinttal számol, hanem 430 forinttal. Ez az árrés korábban 20-30 forint volt, az utóbbi években azonban folyamatosan emelkedik” – magyarázza, hozzátéve, hogy a kacsamáj átvételi árát is kevésnek tartják. Ők egyébként több tíz millió forintot költöttek a telep kialakítására, emellett embereket is foglalkoztatnak, ám mindez üzletileg eddig is egyre kevésbé érte meg. Erre a helyzetre jött most rá dupla csapásként a madárinfluenza és a koronavírus-járvány.  

A fenti panaszokat más termelők is megerősítik, több zárt Facebook-csoportban le is írják ezeket. Mint ahogy azt is, hogy ha lesz is állami kártalanítás, annak nagy részét az integrátorok veszik majd fel. Egyúttal szervezik az összefogást is, hogy közösen fellépve szerezzenek érvényt az érdekeiknek – mozgásterüket azonban jelentősen szűkíti, hogy a koronavírus-járvány miatti vészhelyzetben a gazdaság más ágazatai is segítségre szorulnak.

Konjunktúralovagok, sasszémesterek

„A 2016-17-es járványt követő termeléscsökkenés felvitte ugyan az árat, de azóta a nemzetközi piac újra telítődött, az exportár jóval alacsonyabb lett, márpedig leginkább ez határozza meg az ágazat működését. Ráadásul a termelés költségei is nőttek, jelentősen drágult például a munkaerő” – magyarázta a víziszárnyas-ágazat helyzetét a Heteknek egy szakember, akinek a teljes vertikumra rálátása van.

Az integrátorokkal kapcsolatos panaszokra azt mondja, hogy mint a gazdasági élet minden területén, itt is vannak „konjunktúralovagok és sasszémesterek”, akik gyorsan meg akarnak ebből gazdagodni. „Aki így áll hozzá, azt előbb-utóbb utoléri a sorsa. Ugyanakkor vannak olyan cégek, akik hosszú évek óta tisztességesen dolgoznak, tojásberakás előtt szerződnek, nem lehet mindenkit egy a kalap alá venni” – mondta a szakértő.

Szerinte az előző járványok után sokan úgy gondolták, hogy jó ideig elkerül majd bennünket a baj. Annak kapcsán, hogy ez nem így történt, a károsult gazdák körében meglehetősen népszerűek a különféle összeesküvés-elméletek, amelyek szerint a kórokozót szándékosan terjesztik „bizonyos üzleti körök”, ebből is hasznot remélve. A szakértő szerint ugyanakkor a valóság ennél jóval egyszerűbb. Figyelembe kell venni – hangsúlyozza –, hogy az éghajlatváltozás miatt a vándormadarak szokásai is átalakulnak: nem költöznek el olyan messzire, hamarabb visszatérnek, vagy akár el sem hagyják az országot. Ez pedig azt jelenti, hogy jó eséllyel akkor is újból és újból megjelenik a majd a madárinfluenza, ha teljesen zárt telepeket hoznak létre mindenhol. Az előző években nem véletlenül törtek ki hasonló járványok Franciaországban, Olaszországban, Lengyelországban vagy éppen Németországban.

„További probléma, hogy a magyar viszonyok között a tömött kacsa és liba termeléséhez két fázis, egy nevelő- és egy tömőgazdaság alakult ki, egymástól helyileg teljesen függetlenül. Vegyünk egy 10 ezres nevelőt, ahol 9 hetes munkával felnevelik a tömőalapanyag kacsát vagy libát. Aztán jönnek a tömők. 500 darabot elvisznek egy-egy faluba. Ha a nevelő állománya fertőződött, akkor azonnal 20 másik helyre elterjed a vírus” – magyarázza a szakértő, aki szerint az első egy hétben így hordták szét a mostani járványt. Arra ugyanakkor szerinte sincs magyarázat, hogy egymástól független telepek, más baromfifajok sorra megfertőződtek: már a tojótyúkban, brojlerben is benne van újra a vírus, pedig az tényleg zárt tartásban van, szezontól függetlenül.

„Kézenfekvő megoldás lenne a védőoltás alkalmazása, ami több más baromfibetegségnél is hatékonynak bizonyult. Az Európai Unió azonban ezt egyelőre nem engedélyezi, leginkább azért, mert a vakcina által kiváltott ellenanyagot nem lehet megkülönböztetni a vadvírus által kiváltott ellenanyagtól, így pedig nehéz nyomon követni a járvány terjedését. Ez pedig azért kulcsfontosságú, mert a madárinfluenza-vírus elvileg emberre is át tud terjedni” – magyarázta. 

Szerinte a hazai víziszárnyas-ágazat – és egyben a gazdák – jövője attól függ, hogy a mostani járvány lecsengését követően milyen feltételekhez szablyák majd a betelepítést, lehet-e azokat úgy teljesíteni, hogy még megmaradjon a jövedelmezőség. Ez azonban vélhetően csak hónapok elteltével derül majd ki.

 

Olvasson tovább: