Kereső toggle

"Felhagytak addigi életmódjukkal"

Tanulmány a kommunista gépezet Hit Gyülekezetéhez való viszonyáról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hiába szivárgott be a kommunista titkosszolgálat a budaörsi házban összegyűlő hívők közé, a hatóságok nem tudtak mit kezdeni a ‘80-as években robbanásszerűen gyarapodó gyülekezettel. Harmadik rész

Ilkei Csaba tudományos kutató eddig államtitokként kezelt ügynöki jelentésekből készített tanulmányában újabb adalékokkal szolgál a Hit Gyülekezete születésének és kezdeti éveinek körülményeiről. A sorozat első két részében a kommunista rendszer történelmi és kisegyházakhoz való viszonyáról írtunk.

Választaniuk kell, hova akarnak tartozni

1984. március 19-én „Rajnai” titkos megbízott jelenti, hogy egy budaörsi „szekta” februári összejövetelein vett részt a Debreceni Református Teológiai Akadémia és Gimnázium néhány tanulója, kiderült, hogy néhány gimnazista is járt ott, akiket P. László balatonfüredi lelkész ikerfiai: Levente és László szerveztek be. „Rajnai” hozzáteszi: „Az illegális szektánál megfordult embereket fogadalom köti, hogy nem mondják meg, hol van a szekta székhelye, ki a vezetője és mi történik az összejöveteleken.” Majd így folytatja: „Annyi mégis kiderült, hogy egy Németh Sándor nevű volt katolikus teológus a szekta vezetője. Összejöveteleiken »nyelveken szólás« és »gyógyítás« folyik. Egyben lemerítik azokat, akikre sikerül pszichésen hatni.” (A „lemerítik” kifejezés vélhetően a vízkeresztségre utal – a szerk.) A Teológiai Akadémia fegyelmi bizottsága foglalkozott az üggyel és az említett hallgatóktól írásbeli nyilatkozatot kért, hogy nem fogják többé látogatni a szekta összejöveteleit. Választaniuk kell, hova akarnak tartozni. De nem volt ilyen egyszerű a megoldás: „Nehezebb eset a gimnazistáké, akik közül a két fiú szüleik megrökönyödésére fanatikusan ragaszkodik a szektához. Fegyelmi ügyüket nehezíti, hogy érettségi előtt állnak.”

És hogy ki a rejtélyes „Rajnai”? Dr. K. Elemér, a Debreceni Református Teológiai Akadémia professzora, akit 1977. szeptember 22-én szervezett be Sz. Béla rendőr őrnagy a Hajdú-Bihar megyei Rendőr-főkapitányság III/III. Osztályáról, hazafias alapon.

Közben a SZET elnöke sem tétlenkedett: 1985 márciusában „Szaniszló” titkos munkatárs feljegyzés formájában jelent: Németh Sándor és egyik munkatársa megkeresték és bejelentették, hogy „A Hit Egyháza” néven önállósítani kívánják a csoportot, teljesen függetlenedve Ungvári Sándoréktól. 

Derek Prince hajókiránduláson

A titkosszolgálatok természetesen nem csupán kívülről, hanem belülről is informálódtak. Ilkei kötetében két olyan ügynök is feltűnik, akiket az állambiztonság küldött be a formálódó gyülekezetbe, illetve gyülekezeti tagok környezetébe: „Madrapur” fedőnéven 1985 tavaszán a BRFK III/III-A Alosztálya beszervez egy 20 éves sorkatonát, P. Lászlót az ifjúságvédelem területére. László rendszeresen találkozik E. Attilával és egy H. vezetéknevű hittérítővel, akikkel összebarátkozik. Megtudja tőlük, hogy a Szentlélek Keresztség gyülekezethez tartoznak, amelynek tagjai valamennyien dolgoznak, néhányuk az aluljárókban könyvet árul.” László azt is jelenti, hogy a hívők „közös pénzalappal rendelkeznek, amit kirándulásokra, utazásokra fordítanak. A nyári hónapokban kibéreltek a Balaton mellett egy telket, ahol az egész felekezet sátorozott.”

Szintén a gyülekezetbe telepített ügynöktől származik az a jelentés, melyből a Pest megyei Rendőr-főkapitányság Állambiztonsági Szerve megtudhatta, hogy „Németh Sándor budapesti lakos engedély nélküli felekezet jellegű csoportja 1986. augusztus 21-re 500 személyes hajót bérelt egész napos dunai hajókirándulásra. A kiránduláson több nyugati személy is részt vesz, akik anyagilag támogatják a hajóutat. A terv szerint a hajón fogják tartani a csoporthoz tartozó K. Júlia és P. Levente esküvői ünnepségét a polgári esküvő előtt”. Az ügynök alapos volt: már a hajókirándulás előtt jelentette a tervet tartótisztjének. Az út egyébként megvalósult, az esküvőt is megtartották.

A jelentésben említett „nyugati személyek” egyike a világszerte ismert bibliatanító, Derek Prince volt, aki hosszú prédikációval szolgált a jelenlévőknek.

„Skorpió” ügynök jelent

P. Ottó targoncavezetőt 1982. április 15-én szervezte be a BRFK III/III-A Osztálya az ifjúságvédelem területére „Skorpió” fedőnéven. A dokumentumokból látszik, hogy „Skorpió” 1987-ben szombatonként már rendszeresen járt Budaörsre, a zártkörű összejövetelekre, amelyeken többször találkozott régi, Felszabadulás téri ismerőseivel. Jelentette róluk, hogy „amióta a szekta tagjai, azóta megtértek Istenhez és kiszállt belőlük a rossz szellem. Nem isznak, nem dohányoznak.” Értékelésében az állambiztonsági kapcsolattartó tiszt, L. Róbert rendőr főhadnagy is rögzíti a közösség pozitív hatását a részvevőkre: „A jelentésben szereplő személyek galerizó, narkotizáló életmódjuk miatt évek óta alosztályunk látókörében állnak. Figyelemre méltó az a körülmény, hogy amióta nevezettek a szekta hatása alatt állnak, felhagytak addigi életmódjukkal.” A tartótiszt azt is pozitívumként említi, hogy amennyiben a beszervezett ügynök is változtatni akar eddigi életmódján, úgy a közösségben „segítségére lesznek.”

A voltaképpen elismerő értékelés ellenére a szolgálatok figyelme továbbra sem lankadt. A következő nyilvánosságra került dokumentum szerint 1987. július 7-én azt jelentették az ügynökök, hogy „az Isten Gyülekezete nevű engedély nélkül működő keresztény felekezet június 28-tól július 5-ig az aszófői kempingben táborozást tartott, amelyen mintegy 160 fiatal vett részt.” (Továbbra is a Hit Gyülekezetéről van szó – a szerk.) A semleges hangú jelentés vége már riasztóbb, ugyanis „a részvevők névsorát felterjesztik a BM III/III. Csoportfőnökségnek.”

Az időrendben következő újabb jelentés 1987. október 28-án keletkezett: ebben „Skorpió” ügynök részletesen leírja személyes élményeit a gyülekezet egyik istentiszteletéről:

„A budaörsi temető melletti nagy házban ellenőrzik a bejutást, csak ismert szektataggal engednek be az ügyelők. Megjelenésemre már számítottak, név szerint köszöntek.

A bejutást egyébként nehezítik a riasztóberendezések is, melyeket lehallgatókészülékek elhelyezése ellen szereltek fel. A teremben körülbelül 400 fő foglalt helyet, életkoruk 15-től 60 évig terjedt.”

A prédikációkkal kapcsolatban „Skorpió” ezt jelentette: „Vallási alapon politikai dolgokat magyaráztak. Elmondták, hogy a bibliai utalás szerint eljön az Antikrisztus, akinek előhírnökei a hamis próféták: Marx, Engels, Lenin a Szovjetunió képében megjelenve”.

Az ügynök azzal folytatta, hogy „az előadás” után lementek a pincehelyiségbe, ahol a közösség vezetője, egy 35-40 éves, szakállas, 185 centiméter magas, Sándor keresztnevű személy „avatási szertartást végzett.” („Skorpió” itt a megtérő imákra utal – a szerk.) „N tíz főt avatott fel tíz perc alatt, az eskü szövegét mondták utána.”

Az egyházi elhárítás ezek után arra utasította az ügynököt, hogy adjon még részletesebb információkat a budaörsi összejövetelek helyszínéről, a termek elhelyezkedéséről és nagyságáról, a látható és beépített technikáról, a Szentlélek Keresztség létszámáról, kapcsolatairól, a szertartásokról, a tanításokról, a térítésekről, „Sándor testvérről” és nem utolsó sorban a riasztóberendezésekről.

A titkos megbízott 1987. november 4-én kézzel írott jelentéséből kitűnik, hogy nagyon igyekezett megfelelni az elvárásoknak. Mint írta, „a szertartás 10-15 percig tart, melyen legnagyobb megelégedésemre engem is TESTVÉRRÉ fogadtak. 

„Sándor testvérről”, azaz Németh Sándorról pedig az alábbiakat jelentette: „Komoly egyén. A gyűléseken határozott, magabiztos fellépése van. Megjelenése megnyerő, imponáló a gyülekezet szemében. Beszédmodora kimért, lassú és megfontolt. […] Politikailag és egyéb dolgokban jól informált ember. A szertartásokat (megtérés, keresztség) odaadással végzi. Tanítása szerint Magyarország és általában a szocialista Közép-Európa a sötétség, mely ellenszegül és nem fogadja be az Úr igéjét. Elmélete szerint az Úr most kezdi megtéríteni az embereket a Szent Lélekkel. Azért hagyta utoljára Európát, mert innen származik minden baj, ami a világot sújtotta.

Az állambiztonsági szerv értékelése szerint „Skorpió” jelentése operatív szempontból központi értékű.

„Életük legfőbb célja, hogy az Urat szolgálják”

A gyülekezet növekedése váratlan hatásokat eredményezett a belvárosi underground világában is. Egy 1987. december 18-i jelentés megállapítja, hogy „a Fiatal Művészek Klubjának tagsága egyre csökken az utóbbi hónapokban, melynek hálózatunk szerint az az oka, hogy a 18-23 éves korosztály kijár Budaörsre, ahol térítéssel foglalkozó egyházi jellegű közösség működik. Kb. 1500 főre tehető azok száma, akik ehhez a csoportosuláshoz tartoznak, illetve vonzáskörzetükben élnek. December 19-én avantgarde koncert lesz az Almássy téri Művelődési Házban, ahol fellép Pajor Tamás, a Neurotic amatőr együttes tagja, és elmeséli – feltehetően térítési szándékkal – megtérésének történetét. Az eseményről filmet készít Xantus János filmrendező” – olvasható a BRFK Állambiztonsági Szerv, III/A Alosztály dokumentumában.

Másfél hónappal később pedig már arról számolnak be a hálózati emberek, hogy „a Szentlélek Keresztség vallási szektának már több ezer tagja van. A szekta budaörsi központjában minden szombaton van összejövetel. Sok volt kábítószeres, zenész, művész jár oda rendszeresen. A szekta legfontosabb feladata a Szentírás tökéletes megismerése. Életük legfőbb célja a világban, hogy az Urat szolgálják és az igaz hitet minél több emberrel – elsősorban a fiatalokkal – megismertessék.”

A tényszerűnek minősíthető jelentések mellett azonban már a kezdetektől fogva megjelentek azok a hazug vádak is, melyek aztán évtizedeken keresztül elkísérték a közösséget: „családellenesség”, „kötelező pénzfizetés”, „feltétlen engedelmesség”. „A csoport tagjai – Németh utasítására – nem tartják a kapcsolatot szüleikkel. A feltétel nélküli engedelmesség mellett megköveteli tőlük, hogy fizetésük 10 százalékát a szekta költségeinek fedezésére leadják”.

Kinőtték az épületet

„Skorpió” ügynök, pontosabban „titkos megbízott” 1988. május 24-én adta egyik utolsó jelentését. Hosszabb kihagyás után ismét részt vett Budaörsön a gyülekezet istentiszteletén, és meglepve tapasztalta, hogy a korábbi 300-400 hívő helyett 1000 főre nőtt a látogatottság. „Skorpió” azt is jelentette, hogy mivel a közösség a sok új érdeklődő miatt kinőtte az épületet, hamarosan új objektumba költöznek.

A titkosrendőrség természetesen nem csupán megfigyelő vagy értékelő pozícióban tevékenykedett, hanem aktívan is beavatkozott a közösség mindennapjaiba, illetve vezetője magánéletébe. Egy 1988. augusztus 12-i jelentésből kiderül például, hogy „az USA-ból érkező postaforgalomból kiemeltünk 27 darab párt, állami és egyházi vezetőknek címzett, különböző egyesült államokbeli magánszemélyek által feladott levélküldeményt. A küldeményekből tudomásunkra jutott, hogy az „An Associate Church of Faith Christian Fellowship International Church” (Nemzetközi Hithű Keresztény Egyházak Szövetsége) elnevezésű egyházi szervezet akciót indított a magyarországi Hit Gyülekezete közösség hivatalos elismerése érdekében”.

A gyülekezet vezetői a szocialista rendszer lebontása érdekében szerepet – és kockázatot – vállaltak az újonnan alakult politikai pártokban is. A kommunista állambiztonság természetesen erről is tudott. És mivel – ma már ismert – az utolsó pillanatig hitt a rendszer, az egypárti diktatúra fennmaradásában, egészen a rendszerváltásig, „dolgozott”a belső ellenzékre. Ennek kapcsán pedig ismét eljutottak a Hit Gyülekezetéhez: Egy 1988. szeptember 20-i dokumentumban ez áll: „A Szabad Kezdeményezések Hálózata f. hó 19-én kb. 150 fő részvételével tanácsülést tartott. Ezen elsőként Iványi Gábor elnökletével megvitatták az alternatív katonai szolgálattal kapcsolatos javaslatokat. A Hit Gyülekezete elnevezésű vallási csoport bejelentette csatlakozását a Hálózathoz. Nyilatkozatot fogalmaztak meg, melyben követelik az ÁEH megszüntetését, az igazi vallásszabadságot, valamint azt, hogy az egyházak működésének ellenőrzését az országgyűlés végezze” – olvasható a BM. Állambiztonsági Miniszterhelyettesi Titkárság jelentésében.

A fenti dokumentumokból is kitűnik, hogy a Hit Gyülekezete az üldöztetés során is képes volt úgy növekedni, hogy közben megőrizte hitelességét, hiszen semmilyen módon – sem fenyegetéssel, sem ígéretekkel – nem sikerült a rendszer együttműködőjévé tenni.

Olvasson tovább: