Kereső toggle

Dilemma: recesszió vagy tömegjárvány

Mi az, és működik-e a nyájimmunitás?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hetek óta bezárkózással próbálkozó világban továbbra is terjed a vírus, viszont a gazdasági leállás olyan globális válságot okozhat, amely sokkal több ember életét teheti tönkre, mint a vírus közvetlen egészségügyi hatása.

A nyájimmunitás leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a lakosság akkora része élvez védettséget már az adott betegséggel szemben, hogy a fertőzöttek nem tudják kinek átadni a betegséget. A Johns Hopkins egyetem szerint ehhez azonban a lakosság 70-90 százalékának védettnek kell lennie. Védettséget alapvetően két úton lehet szerezni: vagy védőoltásokon keresztül, vagy pedig a fertőzésen átesve.

A koronavírus esetében viszont a szakértők arra számítanak, hogy ideális esetben a betegségből felépültek évekre, óvatosabb becslések szerint csak hónapokra szerezhetnek védelmet a betegséggel szemben – azonban egész életükre szinte biztosan nem. Jelenleg az országok túlnyomó többsége a vírus forrásának számító Kína mintáját követve a részleges vagy teljes lezárásokban látja a megoldást. A karanténok előnye azonban egyben hátrány is: az alacsony esetszámok miatt a társadalomban nem alakul ki a nyájimmunitás, viszont a vírus sem tűnik el.

Így fennáll a veszélye annak, hogy az enyhítésekkel párhuzamosan a betegség is újra terjedni kezd. Az országok hermetikus lezárása a világgazdaságnak is súlyos károkat okoz, így ez az állapot hosszú ideig semmiképpen sem tartható fent. Nem véletlen, hogy az országok egyre-másra jelentik be a lazításokat, bízva abban, hogy az egészségügyi rendszer sikeresen birkózik majd meg a várhatóan emelkedő esetszámokkal. A koronavírus így kétségkívül óriási dilemma elé állítja a vezető politikusokat, hiszen hosszú távon egy súlyos recesszió akár több ember halálát is okozhatja, mint maga a koronavírus, ugyanakkor a társadalom egyetlen csoportját sem lehet feláldozni azért, hogy elkerüljék a súlyos gazdasági válságot.

A legbiztonságosabb megoldás természetesen a védőoltások kifejlesztése lenne, azonban a vakcina kifejlesztése a kutatók megfeszített munkája mellett is még évekbe telhet. Bár a szakemberek többsége egyetért abban, hogy a fertőzést nem tanácsos átengedni a lakosságon, egy országban úgy tűnik, mégis ezt a módszert választották.

A többi skandináv országgal ellentétben, ahol szinte elsőként vezették be Európában a lezárásokat, Svédországban a kormány nem kötelezte lakosait az otthonmaradásra, mindössze az ötven főnél nagyobb rendezvények megtartását tiltotta be pár más korlátozás mellett. Emellett azonban kötelezés helyett csak felszólította polgárait, hogy tartsanak távolságot egymástól, lehetőleg kerüljék a zsúfolt helyeket, valamint dolgozzanak otthonról. Egy, a Hetek által megkérdezett Svédországban élő forrásunk szerint a svédek többsége betartja a kormány által adott javaslatokat, és megbíznak a döntéshozókban. A járvány gócpontjának számító Stockholmban a húsvéti időszak alatt például 90 százalékkal esett vissza az utazások száma az előző évhez képest.

Forrásunk azt is hangsúlyozta, hogy a járványkezelést a politikusok elsősorban szakemberekre bízták, akik naponta tájékoztatják a lakosságot a járvány aktuális helyzetéről. A kormány egyébként a hatékony kormányzás érdekében három hónapra felhatalmazást kapott arra, hogy rendeletekkel kormányozzon, azonban döntéseit a parlament utólag megvétózhatja.

Forrásunk arról is beszámolt, hogy a fertőzés eleinte gyorsabban terjedt a bevándorlók lakta városrészekben. Ennek fő okai: a bevándorlókra jellemző többgenerációs otthonok, valamint a svéd nyelvismeret korlátozottsága. Ráadásul közülük sokan dolgoznak taxisofőrként, így közvetlen kapcsolatba kerültek az olaszországi síelésből hazatértekkel, akik közül sokan fertőzöttnek bizonyultak. A helyzetet súlyosbítja, hogy az itt élő nők közül sokan az idősgondozásban dolgoznak, így akaratukon kívül is veszélyt jelenthetnek az idősekre.

Valószínűleg a lazább intézkedéseknek is közük van ahhoz, hogy Svédországban jelenleg már háromszor annyi elhunytat regisztráltak, mint a többi skandináv országban összesen. Mivel Svédországban a világon az egyik legalacsonyabb a népsűrűség, ez korlátozza a vírus terjedését, így az esetek túlnyomó többsége a fővárosban, Stockholmban található. A svéd tisztifőorvos, Dr. Anders Tegnell szerint Stockholm lakosságának mintegy 20%-a eshetett már át a fertőzésen, és élvezhet védettséget ennek köszönhetően. A szakember szerint a fővárosban heteken belül elérhetik a nyájimmunitást. Ennek árát azonban csak az elkövetkező hónapokban tudhatjuk meg.

Amikor Tegnellt szembesítették azzal, hogy ennek az ára lényegesen több halott, mint ami a szomszédos országokban található, a tisztifőorvos rámutatott, hogy a halálesetek többsége sajnos idősotthonokban történt (amelyért a hatóságok vállalták a felelősséget), azonban az egészségügyi ellátórendszer eddig felkészülten tudta kezelni a növekvő esetszámot. A szakember azt is kifejtette, hogy a lezárásoknak csak a fertőzés korai szakaszában van gyakorlati haszna, és a legtöbb országban azért alkalmazták, hogy elkerüljék a kórházak telítődését.

A svéd társadalom azonban a jelek szerint támogatja szociáldemokrata kormányát, amely a járvány kitörése óta növelte támogatottságát. A svéd modellt nem meglepő módon számos kritika éri, mind külföldről, mind pedig belföldről. Április közepén 22 neves tudós intézett felhívást a svéd kormányhoz, amelyben kijelentették, hogy a víruskezelési technikájuk megbukott és rávilágítottak, hogy az egymillió lakosra jutó halálozási ráta jóval magasabb a szomszédos országokban tapasztalhatónál, ami később még rosszabbra fordulhat. Gideon Meyerowitz-Katz epidemiológus például arra hívta fel a figyelmet, hogy az átfertőzéssel kialakuló nyájimmunitás súlyos áldozatokat követelhet a társadalom részéről. Az optimista becslések szerint, amennyiben az egészségügyet nem terhelik túl a súlyos esetek, a koronavírus halálozási rátája 0,3%-0,6% között lehet. Mivel a lakosságnak nagyjából 70 százaléka kell, hogy megfertőződjön, így ez egy tízmilliós ország esetében (mint hazánk vagy Svédország) 21-41 ezer halottat jelentene – „ideális” esetben!

Van olyan ország is, ahol már visszakoztak is a nyájimmunitás mihamarabbi kialakítására alakított stratégiától. Az Egyesült Királyságban március elején a vírus megjelenésekor Sir Patrick Vallance, a kormány egyik főtanácsadója még úgy nyilatkozott, hogy céljuk az immunitás kialakítása elegendő mennyiségű fertőzés elérésével. Március 16-án azonban az Imperial College kutatócsapata nyilvánosságra hozta számításait, amely szerint a fertőzés szabadon engedése félmillió ember halálát okozhatja az országban. Ennek hatására Boris Johnson (aki később maga is intenzívre került a

vírus miatt) kormánya azonnali lépéseket tett a távmunka és a távolságtartás bevezetése érdekében. Valószínűleg a kezdetben elhibázottan erőltetett nyájimmunitás is hozzájárult ahhoz, hogy jelenleg a koronavírus okozta halálesetek több mint 10 százalékát az Egyesült Királyságban regisztrálták.

A vírus szabadon engedése országonként is más eredmény hozhat a vírus elleni küzdelemben. A princetoni egyetem kutatócsoportja szerint Indiában például a vírus gyors lefolyása kevesebb gazdasági és egészségügyi problémát okozna, mint a jelenlegi szigorú karanténhelyzet fenntartása. Véleményük szerint, ha most szabadjára engednék a vírust, akkor novemberre elérhetnék a nyájimmunitást. Indiában a lakosság 93,5%-a 65 évnél fiatalabb, így ők kevésbé vannak kitéve a komoly szövődményeknek. Más kérdés, hogy a Föld második legnépesebb országában a lakosság veszélyeztetett 6,5 százaléka több mint 85 millió embert tesz ki! A kutatócsoport éppen ezért a 60 év felettieknek továbbra is kötelező házi karantént írna elő. Az indiai kormány egyelőre nem reagált a felvetésre, és kitart a szigorú lezárások mellett.

A korlátozások feloldásával rendkívül körültekintően kell eljárni, hiszen amennyiben a fertőzést szabadjára engedik, úgy csak nagy áldozatok árán lehet újra kontroll alá vonni – elég csak Olaszország példáját megnézni. Az ideális stratégia országonként eltérő lehet. A COVID-19-ről a tudósoknak egyelőre olyan alapvető kérdésekre is választ kell adniuk, mint a pontos lefolyási idő, vagy hogy védettséget szerez-e az, aki már egyszer átesett a fertőzésen. Ezen információk hiányában a tömeges átfertőzésre játszani könnyen felelőtlen döntésnek bizonyulhat.

 

Olvasson tovább: