Kereső toggle

Betiltott vigasztalás: Keresztényellenes joggyakorlat Nagy-Britanniában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben az USA-ban teljesen általános, hogy hívők az egészségügyi dolgozóktól a politikusokig mindenhol munkahelyi imaalkalmakat tartanak a járvány miatt, az angolszász világ másik felén, Nagy-Britanniában ugyanezért elbocsáthatják a hitvalló keresztényeket.

Az elmúlt másfél évtizedben megszaporodott az olyan esetek száma az Egyesült Királyságban, amikor keresztény alkalmazottakat állítanak bíróság elé vagy bocsátanak el a hitük felvállalása miatt. Többek között azért, mert ragaszkodnak ahhoz, hogy a munkahelyükön keresztet viseljenek, illetve a hitükről másokkal beszéljenek vagy éppenséggel lelkiismereti okokból szabotálnak egyes munkaköri feladatokat, például abortuszban való közreműködést vagy meleg pároknak való szolgáltatásnyújtást. A keresztényellenes intézkedések során leggyakrabban a brit esélyegyenlőségi törvényre, a munkaügyi jogszabályokra, illetve az Emberi Jogok Európai Egyezményére szokás hivatkozni.

„Tíz éve élünk Angliában a párommal. Azért nem sikerült örökbe fogadnunk egy kisbabát, mert a gyámügyi felelős kitöltetett velünk egy kérdőívet, és az alkalmasságunk olyan kérdéseken múlott, hogy például mi a véleményünk az azonos nemű szülők gyerekvállalásáról vagy a gyermekek nemi identitásválasztásáról” – mondta el lapunknak egy kint óvónőként dolgozó hölgy, egyben keresztény aktivista, Anna Aston.

Hívők az egészségügyben

Felidézte egy angol körzeti orvos ismerősének az esetét is, aki az ottani gyülekezetükbe jár, s aki egy haldokló betegének beszélt az evangéliumról, amit az örömmel fogadott. Baj akkor lett belőle, amikor a kliens a jó hírt elmondta a hozzátartozóinak is, akik erre feljelentették az orvost, mondván, az túllépte a hatáskörét. A háziorvosnak ezután fel kellett függesztenie a praxisát, jóllehet, Angliában ritka nagy az orvoshiány. A férfi ezután Örményországba ment missziós útra, majd visszatért Angliába. Nemrégiben elkapta a koronavírust, és a lányával együtt kórházba került, lélegeztetőgépen is volt. A praxisát egyébként továbbra sem folytathatta.

Hasonló kálváriája volt egy másik gyülekezeti tagnak is, aki ápolónőként dolgozott sokáig egy palliatív központban, és szintén Istenről beszélt egy súlyos betegnek. Miután ez kiderült, munkáltatója számon kérte, végül szakmai érdemeire való tekintettel – és az említett háziorvos jogi tanácsait megfogadva – megúszta az ügyet egy fegyelmivel. Helyzete mindazonáltal annyira ellehetetlenült, hogy nem sokra rá átigazolt egy állami kórházba.

Szokványos esetnek számít egy szintén közkórházban dolgozó keresztény ápolónőé is, akit arra köteleztek, hogy ne hordja a munkahelyén a megszokott keresztjét, s ennek megtagadásakor ő is fegyelmit kapott. Mindeközben muszlim kollegája nyugodtan kiterítheti imaszőnyegét a pihenőszobában, és zavartalanul imádkozhat, amikor kedve tartja.

A vallási diszkrimináció fő okát Annáék abban látják, hogy a keresztények – „bárányok lévén a farkasok között” – ártalmatlanok, nem jelentenek potenciális terrorveszélyt, nem állnak mögöttük radikális csoportok sem. Ellentétben a muszlim bevándorlókkal, akik nem mellesleg jelentős politikai tényezővé, baloldali szavazóközösséggé is váltak napjainkra. Ehhez járul a kisebbségek jogainak többséggel szembeni védelmét abszolutizáló politikai korrektség ideológiája, ami a brit esélyegyenlőségi törvény révén általános érvényűvé vált az Egyesült Királyságban.

„Így aztán, ha mérlegelni kell a muszlim vagy az LMBT emberek jogainak, valamint a keresztények jogainak védelme között, akkor rendre ez utóbbiak húzzák a rövidebbet” – vonta le a konklúziót az aktivista. Hozzátette: ha egy-egy ilyen eset el is jut Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatát sem az jellemzi, hogy az effajta diszkriminációs ügyekben a keresztény sértettek javára döntene. Jellegzetes példa volt erre Eweida és társai Egyesült Királyság elleni ügye 2010-ben, melynek során az EJEB lényegében jóváhagyta a kereszthordásért, valamint a melegházasság elősegítésének megtagadásáért hozott elmarasztaló ítéleteket négy sértett összevont keresete kapcsán. (Az EJEB az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglaltak végrehajtásán őrködik, mint például az élethez való jog, szólás-, vallásszabadság, a gyülekezés és egyesülés szabadsága, magánélethez, tulajdonhoz való jog, személyes szabadsághoz és tisztességes eljáráshoz való jog stb.)

Hasonlóan végződött több olyan munkaügyi per is, melyet az abortuszhoz való asszisztálás minden formáját (utókezelés, adminisztráció stb.) elutasító egészségügyi dolgozók indítottak, mivel az abortuszt választó nők jogai felülírták a lelkiismereti és vallásszabadságot. Abortusz elvégzésére nem kötelezhetők a hívők az Egyesült Királyságban, de minden egyéb ezzel kapcsolatos feladatra igen.

 „Lelkiismereti és vallásszabadság terén talán a legnehezebb helyzetben az egészségügyi dolgozók vannak itt, de úgy tűnik, hogy mióta Angliában is tombol a járvány, azóta elnézőbb a légkör a kórházakban. Az egyik ápolónő mesélte, hogy mind a kollegáktól, mind a betegektől gyakran hallja azt, hogy csak Isten képes ebből a helyzetből megszabadítani minket. Az emberek sokkal nyitottabbak, sőt, igénylik is azt, hogy hitben vigasztalják és bátorítsák őket, a keresztény dolgozók pedig minden eddiginél bátrabban tesznek bizonyságot Jézusról. Másik ápolónő ismerősöm szerint a látogatási tilalom elrendelése óta a páciensek gyakrabban hívatják magukhoz a kórházi lelkészeket. Vannak olyan betegek is, akik megkérdezik az ápolóktól, hogy hisznek-e Istenben, és ha igen, imádkoznának-e velük” – számolt be Anna a katasztrófahelyzetben megnyilvánuló reménységről.

Az EU-nál is rosszabb a helyzet

Az európai keresztények helyzetét monitorozó jogvédő szervezetek (pl. OIDAC) jelentései is azt tükrözik, hogy az egyenlőségelv dominanciája a gyakorlatban a keresztény hívők mind gyakoribb diszkriminációját jelenti.

„Az Egyesült Királyságban számos téren még a szekuláris EU-nál is rosszabb a helyzet” – állította Anna Aston, utalva olyan területekre, mint például a bioetika szabályozása, hiszen az emberi embriók kutatási célokra való tenyésztése, illetve felhasználása terén Nagy-Britannia különösen megengedő politikát folytat, elég csak az azonos nemű ivarsejtek szaporítási kísérleteire gondolni. Vagy ott van a munkahelyi diszkrimináció tilalmának elve, ezen a téren a britek jóval kevésbé következetesek, mint az uniós tagállamok, különösen keresztények jogsérelme esetén. 

„Az emberi jogi törvények terén nagyon aggasztó a helyzet Nagy-Britanniában. Jellegzetes példa erre az utcai evangelizátorok sorozatos rendőrségi meghurcolása is, melynek során a szólásszabadság és a szabad vallásgyakorlás elve komoly csorbát szenved. Van egy elkötelezett keresztény jogvédő szervezetünk, a The Christian Institute (CI), amely anyagi támogatást, jogsegélyt és jogi képviseletet is biztosít ilyen esetekben. Így sikerült igazságot szolgáltatni például Dale Mcalpine-nak és John Cravennek is” – emlékeztetett a keresztény aktivista.

A két férfi esete több mint tipikus: John Cravent azután tartóztatták le, hogy két tizenéves fiú feljelentette őt amiatt, mert kérdésükre válaszolva Craven a Bibliát idézte és bűnnek nevezte a homoszexualitást. A fiúkat állításuk szerint sértette a homofób vélemény-nyilvánítás. Dale Mcalpine-t pedig többször is őrizetbe vették sima utcai evangelizálásért.

A CI aktivitásának köszönhető továbbá, hogy idén februárban az Észak-Ír Nemzetgyűlés több olyan törvénymódosítást is támogatott, melyek értelmében a melegházasság elutasítását nem fogják büntetni. Tehát nem lesz szankcionálható az a cukrász, aki nem süt esküvői tortát homoszexuálisoknak, s általában véve nem perelhetők azok a vallási közösségek sem, akik nem hajlandók semmilyen formában asszisztálni melegek esküvőjéhez. (Az észak-íreknél a jelentős társadalmi ellenállás dacára idén januártól hatályba lépett az azonos neműek legális házasságát biztosító jogszabály, míg Angliában, Skóciában és Walesben már 2014-ben – azaz a konzervatív párti David Cameron miniszterelnöksége idején – legálissá vált a homoszexuálisok frigykötése.)

A keresztény jogvédők megítélése szerint az LMBT-mozgalom, különösen a transzneműek jogainak térnyerése sokkal erőteljesebb az Egyesült Királyságban, mint az EU bármelyik tagállamában. „Ott tartunk, hogy nálunk az állami egészségbiztosító alanyi jogon támogatja a gyermekek és fiatalok nemi identitászavara esetén az úgynevezett hormonblokkoló kezeléseket. Lassan mindennapos gyakorlattá válik, hogy a szülők megjelennek egy szakbizottság előtt azzal, hogy a gyermeküknek mennyi problémát (depressziót, önértékelési zavart, kiközösítést stb.) okoz az, hogy nem tudnak azonosulni a biológiai nemükkel. Ilyenkor a kisgyerek ingyenes gyógyszeres terápiát kaphat, ami megakadályozza a nemkívánatos nemi hormonok termelődését, meggátolja a biológiai nemi érés folyamatát” – magyarázta Anna Aston. Hozátette: számos szakember, köztük Robert Lefever pszichiáter is felhívta a figyelmet a transzneműnek titulált gyermekek számára kifejlesztett hormonkezelések komoly egészségügyi és pszichés kockázataira. A korai nemváltoztatás hívei viszont épp az identitászavar okozta lelki szenvedésekkel érvelnek.

A transzgender ideológia átalakítja a köznyelvet, és beépül az oktatási rendszerbe szexuális felvilágosítás formájában. „Az óvodában botrány volt abból, hogy egy kicsinek azt mondtam: milyen aranyos kislány vagy. A főnököm kioktatott, hogy bízzuk a gyerekre a nemi hovatartozása eldöntését” – mesélte az óvónő. Felidézte egy középiskolai matematikatanár esetét is, akit azért bocsátották el, mert amikor diáklányokat korrepetált, megdicsérte őket azzal, hogy „ügyesek voltatok, lányok”, s ezzel megsértette az egyiket, akinek eltérő nemi identitása volt. De nonszensznek nevezte azt az esetet is, amikor egy újságírót hurcoltak meg azért, mert egy kasztrálás és mellműtét előtt álló fiatalt a biológiai neme alapján fiúként azonosított.

„Az Egyesült Királyság iskoláiban képekkel illusztrálva arra tanítják a kisgyerekeket, hogy a nemválasztás vagy az azonos neműek szexuális kapcsolata természetes dolog, s biztatják is őket annak kipróbálására. Emiatt sok szülő magántanulónak nyilváníttatta a gyermekét” – jegyezte meg Anna Aston. Mint mondta, másik oldalról a keresztény közösségek is óriási nyomás alatt vannak, aminek következtében nagyon kevés lelkész vállalkozik ma arra, hogy a bűnről, pláne a homoszexualitásról beszéljen a híveknek. 

 

Olvasson tovább: