Kereső toggle

Jöjjön a baba!

Beszélgetés dr. Bálint Balázs szülész-nőgyógyásszal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A szülés természetes folyamat – mi több, az érintettek számára katartikus, pozitív élmény tud lenni –, ami többnyire nem igényel orvosi beavatkozást – vallja dr Bálint Balázs szülész nőgyógyász. A családbarát szülészeti ellátás szakmai irányelvének egyik kidolgozója szerint kétszer annyi gyerek születik azoknál a nőknél, akiknek nem volt rossz szülésélménye, mint azoknál, akiknek volt.

Az aktualitás miatt megkérdem: a koronavírus mennyire lehet veszélyes a várandós nőkre vagy a csecsemőkre?

Idézem az Angol Királyi Szülész Nőgyógyász Kollégium állásfoglalását, miszerint bár az új koronavírust csak 3 hónapja ismerjük, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a vírusos megbetegedésnek – ha egyáltalán vannak is tünetei – a várandósoknál, újszülötteknél, kisgyerekeknél nem fordult elő komoly szövődmény. Mi több, úgy tűnik, hogy a vírus sem a várandósság, sem a szülés során nem jut át az anyából a gyermekbe.

Nézzük a biztonság más aspektusait. Tavaly Önt nevezték ki országos szakfelügyelő főorvosnak – hogyan sikerült a természetes szülés hazai élharcosaként bekerülnie a fősodorba?

Ennek évtizedekre visszanyúló előzményei vannak: édesapám nyomdokaiba lépve 15 éve rágom a mindenkori illetékesek fülét az ügyben, hogy valamiféle változást kellene elérni a szülészeti ellátásban, mert ami van, az szakmailag és eredményességében sok szempontból jó, de a humán oldal háttérbe szorult. Márpedig az ember egészét tekintve, a lelki tényezőket inkább figyelembe véve még jobb eredményeket lehetne elérni. Vizsgálatok bizonyítják, hogy ha hagyjuk a várandós anyát a saját metódusa szerint működni, akkor problémamentesebb lesz a terhesgondozás és a szülés, majd a baba ellátása és az anya felépülésének időszaka is. Erre a humánusabb szemléletre most komoly fogadókészség mutatkozik minisztériumi szinten is, amiben az is közrejátszhat, hogy az illetékes államtitkárságon zömében nők dolgoznak.

Lehet-e szemléletváltást szabályokba foglalni?

Nem, de el lehet indulni ebbe az irányba. Nem könnyű, mivel olyan szakembereket kell meggyőzni, akiket arra treníroztak, hogy életeket mentsenek. Másrészt maguk a nők is igénylik az orvosi jelenlétet a nagyobb biztonságérzet miatt. De a szülészeten többnyire nem kell életet menteni, legfeljebb támogatást kell nyújtani az anyának abban, hogy végig haladjon a maga ösztönös útján, hiszen normális esetben a szülés egy bába támogatásával, orvos nélkül is megy. Orvosként csak akkor kellene beavatkozni, ha rossz irányba mennek a dolgok, de ha nem így van, akkor többnyire jobban járunk, ha nem csinálunk semmit. Mert az egyik beavatkozás előbb-utóbb egy másikat is szükségessé tesz és így tovább, míg végül lehet, hogy eljutunk a császármetszésig.

Mekkora ma a császármetszések aránya?

Érthetetlenül magas, országos szinten 40 százalék feletti, és a tendencia növekvő. Gondoljon bele: eleve képtelenség lett volna, hogy évezredeken át fennmaradjon egy olyan faj, amely alig több, mint 50 százalékban képes az utódait világra hozni. Ha ez igaz lenne, akkor már rég kipusztultunk volna, tehát valamit egész biztosan rosszul csinálunk.

Milyen arány lenne indokolt?

A WHO elég régi adata szerint 15 százalék. Bizonyos mértékben tényleg szükség van császármetszésekre, hiszen sokat változott az életmód, a fizikum és a hozzáállás is. Nem véletlen, hogy a természeti népek többször és sokkal könnyebben szülnek, mint a civilizált világ nőtagjai, akik félelem-centrikusabbak, különösen, ha rengeteg rémhistóriát hallanak a szülésről. Sok oka van a magas műtéti aránynak, belejátszik az a fajta orvosi beidegződés is, miszerint ha egy nőnek volt már császármetszése, akkor a többi szülése is császár lesz – jóllehet nála is hasonló lenne a hüvelyi szülés sikeressége, mint az először szülőknél.

Gondolom, közrejátszhat ebben az orvosok anyagi érdekeltsége is.

Szerintem a császármetszések leggyakoribb oka az, hogy az orvosok félnek a perektől, a sokmilliós bírságoktól. Senkinek nem hiányzik, hogy évekig járjon bíróságra, és ott szinte biztosan felelősnek mondják ki egy olyan helyzetért, amiben utólag lehet okosnak lenni, de ott és akkor nem lehetett egyértelmű döntést hozni.

Nyilván az anyagi érdekeltség is fontos. Ha megkért (hálapénzes – a szerk.) szülések vannak, akkor több a császár. Mivel az orvosok jelen akarnak lenni és tenni is akarnak valamit, miközben pont az a nehéz a szülésben, hogy ha egy mód van rá, ne csináljunk semmit.

Az otthonszüléshez, ami nem tb-finanszírozott, elég két szülésznő, míg a kórházban, ami az egészségügyi rendszer része, előírás az orvosi jelenlét. Ez miért van?

Magam is részt vettem az otthonszülés 2011-es szabályozásának megalkotásában, amiben eltérő szakmai szempontok keverednek, ezért valóban kissé felemásra sikeredett. Kétségtelen pozitívuma viszont, hogy az otthonszülés végre legális tevékenységgé vált. Korábban húzni kellett az időt a kórházba menetellel, hátha az anya mégis megszül otthon. Ha nem, akkor baj van – kevés ilyen eset volt, de ez hiba. Ez a szabályozatlanság hibája, tehát nem Geréb Ágnest kellett volna elővenni, hanem a döntéshozókat, akik nem voltak képesek meghozni ezt a szabályt 30 éven át. Ha az otthonszülés sok országban működik, akkor tegyük normális keretek közé, és úgy biztonságossá válik – még azzal együtt is, hogy a kórházak és az otthonszülést kísérő bábák között máig nem alakult ki megfelelő együttműködés.

Önmagában az is nagy dolog, hogy egyáltalán döntéshozói szinten ütközhettek a medikalizált és a természetes szülést preferáló álláspontok…

Igen, így készült el tavaly a családbarát elveken alapuló szülészeti és újszülött-ellátási irányelv is. Ugyan nincs benne kimondva, hogy hagyni kell az asszonyt saját hatáskörben testhelyzetet változtatni, pedig tudjuk százezer cikkből, hogy akkor csökken a beavatkozások – gátmetszés, császármetszés stb. – valószínűsége. De belekerült, hogy lehet vízben szülni, vertikálisan szülni, ám csak olyan orvossal, illetve bábával, aki ehhez ért. Így aztán a családbarát szülészetekért program, ami infrastrukturális fejlesztésekre irányul, kötelező képzésekhez lett kötve.

Mekkora volt a program iránti érdeklődés?

Rengetegen jelentkeztek rá, és remélhetőleg az új ismeretek egyre többeket nyitottakká fognak tenni. Talán elgondolkodnak azon, hogy mégsem olyan hülyeség odaadni a gyereket az anyának a születés után, hogy együtt legyenek, és az „arany óra” együtt teljen. A kötődés is jobb, az anyatej is gyorsabban megindul és sorolhatnám. Ők csak boldogabbak lesznek ettől, nekünk meg nem mindegy? De csomószor jön az a reakció, hogy „nem így szoktuk”, mivel az egészségügy bizony gyakran szokásrend alapján működik.

Végeredményben elmondható, hogy nőtt az anyák választási szabadsága?

Igen, ez kétségtelen, de a rendszer még sok szempontból finomításra szorul. Például a bábákat a diplomájuk feljogosítja ugyan arra, hogy alacsony rizikójú szüléseket végigkísérjenek, de még tisztázni kellene, hogyan érvényesülhet ez kórházi viszonyok között. Ha minden a tervek szerint alakul, pár éven belül megnyílik a Bethesda Kórház szülészeti osztálya (természetes módszeren alapuló, hálapénz- és abortuszmentes szülészet – a szerk.). Azt tervezzük, hogy az otthonszülő csapatoknak nyílt terep lesz a Bethesda: hozzák oda a kismamákat, dolgozzunk együtt. De ez csak akkor fog működni, ha ők is kellőképp őszinték és nyitottak, és elfogadják az osztály működési rendjét.

Elképesztő, hogy 25 éve ugyanazokról a problémákról beszélünk. Vannak bizonyos kórházak és szülészetek, ahol jó eséllyel nem lesz trauma a szülés, de amúgy semmi garancia nincs erre.

Az édesapám (Bálint Sándor szülész-nőgyógyász és pszichoterapeuta – a szerk.) jóval előttem kezdte el ezt a küzdelmet, nagyjából Geréb Ágnessel egy időben, csak ő kórházon belül maradt. Amikor összevetettem a tanulmányait az én javaslataimmal, semmi különbséget nem találtam köztük, pedig közben eltelt 20 év. Az utóbbi időben azonban elindult egy pozitív változás, első sorban a szabályozás terén. De nemcsak ott: például Nyíregyházán is van már egy kórház, ahol van vízben szülés. Ott se sokan, egy-két orvos, bába foglalkozik ezzel – ez egy lassú változás, de érzékelhetően teret nyer a szakmában is.

Magyarországon a második gyerekek akarnak egyre kevésbé megszületni – hol lehet ebben a családbarát szülészetek szerepe? 

Édesapám mondása volt, hogy a népek sorsa a szülőszobákon dől el. Ez nem túlzás: kutatások szerint kétszer annyi gyereke születik azoknak a nőknek, akiknek jó volt – vagy legalábbis nem volt rossz – a szülésélménye, mint azoknak, akiknek rossz volt. Ebben rejlik a szülészet demográfiai jelentősége, ezért lett családpolitikai cél a szülőszobákat anyabaráttá tenni. Ha ugyanis elrettentő élmény volt a szülés, akkor nincs az a pénz, amiért egy nő újból vállalkozna rá – itt van a szülészorvosok felelőssége.

A Bethesda szülészete mellett tervben van a Budai Irgalmas rendi Kórházban kialakítandó nőgyógyászati osztály. Ennek megvalósítása hol tart?

Működik már az ottani nőgyógyászati szakambulancia, s ezen belül egy termékenységi ambulancia, ami az ország egyetlen FEMM protokoll alapján működő intézménye.(Ld. erről bővebben: A női meddőség etikus orvoslása – Hetek 2019. 05.17.)

Ez mit jelent?

Olyan megfontoláson alapul, hogy érdemes lehet a szokásosnál mélyebbre menni a meddőségi kivizsgálásokban, s ez alapján megtalálni olyan eltéréseket, amik mondjuk egy kisebb gyógyszeres kezeléssel vagy életmódváltással korrigálhatók, miáltal javul a termékenység, és van esélye a spontán teherbe esésnek. Mi a termékenység javítása érdekében ezt a metódust igyekszünk követni. Jönnek hozzánk olyan egészségtudatos nők is, akiknek nincsenek feltétlenül ilyen jellgű problémáik, de ha bármi nem stimmel, utánajárnak. Így mire eljutnak a gyermekvállalásig, addigra rendben működik a szervezetük. Ezért nem meddőségi, hanem termékenységi ambulanciáról beszélünk. Az alapelvek ugyanazok, mint a természetes szülésnél: ha egy mód van rá, nem avatkozunk be kívülről, hanem abban segítünk, hogy az asszony szervezete megfelelően működjön. 

Mennyiben tér el ez a hagyományos meddőségi centrumok tevékenységétől?

Az IVF-centrumokban is vannak kivizsgálások, de aránylag hamar befejeződnek. Kiváló szakemberek végzik ezeket, akik egy ponton túl nem keresgélnek tovább, hanem művi módon véghezviszik a megtermékenyülést az asszony szervezete helyett. Az egyik módszer tehát azt mondja, nem baj, megcsináljuk, a másik meg azt: segítünk, hogy magától menjen. Persze, ennek vannak határai.

Gyakran beszél ezzel kapcsolatban a nők ősi tudásáról, önismeretéről. Ez valóban ilyen kézenfekvő lenne?

A mai világban nem az, de előhívható – erről szólnak az emberi méltóság elvére épülő szexuális felvilágosító programok is. Az közismert, hogy a rossz lelkiállapot, az életünk rendezetlen problémái minden téren befolyásolják a teljesítményt, és gyakran vezetnek pszichoszomatikus tünetekhez is – nincs ez másképp a szülészet és nőgyógyászat területén sem, ami, ha úgy tetszik, a psziché kivetülése. A lelki problémák, a stressz belejátszhatnak olyan hormonális folyamatokba, amik le tudják állítani a petesejtérést, valamint a szülést is befolyásolhatják. Mert amíg egy anya feszült, és nem tudja átengedni magát a saját teste tudásának, ami egyébként bele van programozva az ő rendszerébe, és nem kell külön megismernie, hanem egyszerűen csak engedni kell működni, addig nem tud magától megszülni. Erre lehet az a válasz, hogy felülvezéreljük a működését, és kap egy oxitocin injekciót, de mennyivel jobban járunk, ha várunk 1-2 órát, amíg a támogatásunk mellett ő saját magában leküzdi a félelmeit, amik gátat képeztek a szülésben. Az orvosok számára a helyzet megítélése korántsem könnyű.

Hogy stílszerű legyek: itt ugyanaz a helyzet, mint a vírussal?

Persze, hiszen aki nem fél, nem stresszel, hanem kiegyensúlyozott életet él, az általában is nehezebben betegszik meg, illetve sokkal jobban kezeli a nehézségekkel, kihívásokkal teli időszakokat.

Olvasson tovább: