Kereső toggle

Tombol az álhírgyártás

Semmi sem drága a kattintásvadászoknak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Meghalt az ismert celeb, Finnországban jöhet a négy napos munkahét, Magyarországon is ölt a koronavírus – naponta találkozhatunk ilyen és hasonló álhírekkel a közösségi médiában. A Fake news gyárak nem lassulnak – de mit tehetünk ellenük egyszerű felhasználóként?

Magyarországon több embert megfertőzött a koronavírus, több fővárosi pályaudvaron is emberek estek össze és haltak meg a fertőzés következtében – terjed el magyar álhíroldalaknak köszönhetően a közösségi portálokon. A kattintásvadász hazugság azonban ezúttal nem a várt eredményt hozta a kitalálói számára. A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Kiberbűnözés Elleni Főosztálya ugyanis nyomozást indított az álhír kapcsán, közveszéllyel fenyegetés bűntett elkövetésének gyanúja miatt ismeretlen tettesek ellen. A rendőrök megállapították, hogy a több tucat „kamuportál”, és a hozzájuk kapcsolódó Facebook-oldalak egyazon hálózat tagjai, amelyeken a közvélekedést éppen aktuálisan foglalkoztató témájú – de valótlan állításokon alapuló – cikkeket osztottak meg. Egy-egy álhírre akár több százezren is rákattintottak, ami az oldalak szerkesztőinek jókora hirdetési bevételt generált. Az ügyben egy férfit és egy nőt hallgattak ki gyanúsítottként.

Baracsi Katalin internetjogász az eset kapcsán lapunknak elmondta, az álhírek is többfélék lehetnek a propaganda célú fake newsoktól az áltudományos híreken keresztül a rosszindulatú híresztelésekig. Az álhírgyárosok népszerű eszköze az is, hogy évekkel ezelőtti katasztrófákról osztanak meg híreket, újdonságként tálalva azokat – ezzel felesleges pánikot keltve, és kimerítve akár a kiberbűnözés bűncselekményét is. „A hírek és a körülöttünk lévő történések érzelmileg is hatnak ránk. Gyakran azért osztják meg többen az álhíreket, mert ezekben több az érdekesség, az izgalom, mint a valós tartalmakban” – fogalmazott a szakértő.

„Minden embernek van híréhsége, és nem biztos, hogy a hagyományos platformokat részesítjük előnyben” – mondja Baracsi Katalin, kiemelve, hogy immáron az idősebb korosztály is jelen van a Facebookon. Kutatások szerint ez a generáció terjeszti a legtöbb álhírt. Szeretnének ugyanis jelen lenni a közösségi médiában, és minél izgalmasabb tartalmat osztanak meg, annál erősebbnek érzik a jelenlétüket. A szakértő hangsúlyozta, hogy az álhírek elleni küzdelemben a kulcsszó a kritikus gondolkodásmód, hírfogyasztóként mindig érdemes igyekeznünk a tartalmak mögé látni. Meg kell nézni, hogy mikor tették közzé a cikket, ki a szerző, összhangban van-e a cikk és a cikk címe. Fontos az is, hogy a hírt több forrásból ellenőrizzük. 

Keleti Arthur jövőkutató, kiberbiztonsági szakértő mindezt azzal egészíti ki, hogy a rohanó hétköznapok során nincs mindig idő a hírek igazságtartalmának ellenőrzésére. Szerinte gazdasági, politikai hírek esetén ez sokkal nehezebb is, hiszen gyakran a kamuhírek gyártói úgy ferdítenek a tényeken, hogy még a legavatottabbak is csak nehezen veszik észre, hogy itt bizony átverésről van szó. Egyre gyakrabban éri a mainstream médiát is az álhírgyártás vádja. Donald Trump, az USA elnöke rendszeresen beszél arról, hogy a korábban hitelesnek mondott sajtóorgánumok is valójában fake newsokat közölnek, de egyre többször használja ezt a fogalmat Orbán Viktor magyar miniszterelnök is. 

A fake news jelenség kapcsán általában az orosz álhírgyártást szokták „állatorvosi lóként” emlegetni. Egy finn újságíró, Jessikka Aro azzal vált világhírűvé, hogy cikksorozatot jelentetett meg arról, miként működnek az oroszországi „kiberüzemek”. A finn közszolgálati csatorna munkatársa 2014-ben értesült arról, hogy Finnországban a közösségi médiában fizetett trollok támadják a finn közéleti szereplőket. A riporter azt is megtudta, hogy Helsinkitől 300 kilométerre, Szentpéterváron egy igazi fake news gyár működik, ahol propaganda termékeket állítanak elő. Két orosz ellenzéki újságírónak egyébként sikerült beépülnie a trollgyárba. Így derült ki, hogy Szentpéterváron egy jellegtelen négyszintes irodaházban dolgozott egyszerre 300-400 munkatárs. A kezdők 400 eurót kaptak, a részlegvezetők akár 650 eurót is kereshettek, és bónusz járt a sok lájkot szerző álhírekért is. Nagy volt a fluktuáció, de szabadon elmehettek az emberek, viszont szigorú titoktartás vonatkozott mindenkire.  A finn riporternőt egyébként keményen meghurcolták, amiért mindezt nyilvánosságra hozta. Több száz álhír jelent meg róla, nyilvánosságra hozták az elérhetőségeit, volt, hogy telefonon felhívták, és perceken keresztül csak a lövések hangját hallotta. A csatornájánál is próbálták ellehetetleníteni, sőt tüntetéseket szerveztek ellene. 

És ha már Finnország: idehaza is nagyot ment az az állítás, miszerint Finnország bevezeti a négynapos munkahetet és a hatórás munkanapokat. A hír azonban egy félreértésen alapul: Sanna Marin finn kormányfő egy tavalyi konferencián valóban beszélt ilyesmiről, de még megválasztása előtt, és csupán megfontolandó ötletként vetette fel. A finn kormány nyilatkozata szerint a négynapos munkahét bevezetése nem szerepel a hivatalos programjukban.

Az Európai Unió Bizottsága 2017 végén indította el az Álhírekkel és dezinformációval foglalkozó magas szintű szakértői csoportot. Tagállamokat átfogó felméréseket készítettek, melyekből kiderült, hogy a válaszadók 99 százaléka találkozott már álhírekkel, legtöbbjük állítása szerint naponta lát ilyen bejegyzést közösségi oldalakon vagy az online médiában. A jelentés több pontos cselekvési tervet javasolt az átláthatóságtól kezdve a médiatudatosság fejlesztésén át a felhasználók és újságírók helyzetének megerősítéséig.  Azóta három év telt el, de a helyzet nem lett jobb, sőt. A legnagyobb vállalatoknak is óriási fejtörést okoz, hogy miként lehet megállítani a féktelenül száguldó álhíreket. A közösségi médiaszolgáltatók egyre szigorúbban próbálnak fellépni a hazugságokkal szemben, ám egyelőre úgy tűnik, az általuk kifejlesztett algoritmusok nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Sokak szerint a Facebook például az álhírek elleni harc során nem teljesített jól Magyarországon a 2019-es önkormányzati választási időszakban, ahol sok esetben a „bevándorlás”, „abortusz”, „homoszexuális” szavakat tartalmazó cikkek gondolkodás nélkül tiltólistára kerültek, függetlenül attól, hogy sokszor teljesen valós közléseket tartalmaztak.

Sok esetben a viccesnek szánt oldalak is félrevezetők lehetnek. Magyarországon az egyik legismertebb vállaltan álhíroldal a Hírcsárda, amely naponta jelentet meg ironikus, teljesen abszurd híreket. Gyakran előfordul azonban, hogy ezeket a viccnek szánt álinformációkat is tényként osztják meg naiv felhasználók.

Az álhírek semlegesítésére egyébként már anti-fake news oldalakat is létrehoztak. Az egyik ilyen magyar oldal az urbanlegends.hu, amely folyamatosan leleplezi a virulens híreszteléseket. Legutóbbi cikkükben például összegyűjtötték a koronavírussal kapcsolatos leggyakoribb álhíreket, melyből kiderül, nem igaz, hogy a koronavírust Bill Gates szabadította az emberiségre, hogy a vírus egy laboratóriumban készült biofegyver, de a néhány nap alatt felhúzott kínai kórházról készült állítólagos képről is hamar kiderül, hogy az valójában egy kínai apartmanház.

 

Olvasson tovább: