Kereső toggle

Hazugságokkal a Fehér Ház ellen

Az FBI ellenforradalma

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az FBI sosem ódzkodott beavatkozni az amerikai belpolitikába, ám a Trump elleni uszítás, miszerint az oroszokkal összefogva jutott a Fehér Házba, hazugságnak bizonyult. A Trump-stáb orosz kapcsolatai csak ürügyként szolgáltak, de ez nem volt elég az elnök megbuktatására. Sőt.

A nyomozás vádlottjai által csak „boszorkányüldözésnek” titulált ügyről már mindenki hallott, aki picit is figyelemmel követte a 2016-os amerikai választásokat. Az azóta napvilágot látott nyomozások végre fényt deríthetnek arra, mi is történt valójában, és az FBI miként próbált beavatkozni az elnökválasztásba.

A kémelhárítási akció kezdete

Trump környezetében 2016 nyarán több tényező is gyanússá kezdett válni, ezért az FBI vizsgálatot indított az elnökjelölt körül emberek ellen. Az egyik ilyen személy Michael Flynn, aki azért vált kétessé, mert 2015-ben egy orosz állami pénzből szervezett gálán Putyinnal ült egy asztalnál (ami példátlan egy védelmi hivatal volt magasrangú beosztottjától). Paul Manafort (Trump kampánymenedzsere) pénzmosás miatt került vizsgálat alá még 2016 elején és augusztusban kiszorították posztjából egy, a The New York Times-ban megjelent cikk miatt, ami azt állította, hogy Ukrajnában eldugott milliói vannak (könyvelési kivonatok alapján). Máig börtönben ül.

Ettől már csak Carter Page (aki Trump külpolitikai tanácsadójaként dolgozott 2016 októberig) esete különösebb, akinek a lehallgatását négyszer is engedélyezte a bíróság úgy, hogy az FBI egy olyan nem ellenőrzött tanulmányra hivatkozott, amit Hillary Clinton kampánya finanszírozott (ezt természetesen elhallgatták a tárgyaláson), továbbá interneten megjelent cikkeket használtak bizonyítékként. Az akció ugyan csak azután indult el, hogy távozott Trump stábjából. Az FBI fel volt hatalmazva, hogy a múltbeli levelezését, hívásilistáját is megnézze.

Mindemellett Trumpnak is voltak vitatható megnyilvánulásai, például amikor kampányában azt nyilatkozta, hogy a NATO értelmetlen, és szerinte Oroszországnak jogában állt Ukrajnától elcsatolni a Krím-félszigetet. Így az FBI alapos okot vélt a vizsgálatra.

A Downer-füles

Alexander Downer, Ausztrália korábbi külügyminisztere 2016 júliusában értesítette az amerikai kormányt: George Papadopoulos (Trump kampányának egyik alacsony beosztású alkalmazottja) 2016 elején azzal hencegett neki, hogy az oroszoknak információjuk lehet Clintonról. Ugyanakkor nem utalt sem a demokraták szervereinek meghackelésére, sem Clinton kitörölt e-mailjeire. Papadopoulos ezt az információt egy rejtélyes máltai professzortól kapta, akiről később kiderült, hogy egy orosz titkosügynök (2017 óta el is tűnt).

A korábban felsorolt körülményeken túl az FBI 2016 nyarán már tudta, hogy az orosz hadsereg hackeli Clinton kampányát és az ellenfele olyan emberekkel vette körül magát, akiknek volt kapcsolatuk Oroszországgal. Így a Downertől megkapott információ fordulópontot jelentett az FBI addigi semleges hozzáállásában az elnökválasztáshoz.

Egy héttel azután, hogy a titkos hivatal megnyitotta az ügyet 2016 augusztusában a CIA tájékoztatta az FBI-t arról, hogy Page-nek besúgói kapcsolata van az ügynökséggel és tudnak az orosz ügynökökkel folytatott találkozásairól (2008 és 2013 között). Ezt az információt azonban a saját irattárukban is megtalálhatták volna, mert korábban pont ebben az ügyben vizsgálta Page szerepét az FBI.

Ez mindössze azért érdekes, mert 2016 októberében a bíróság felé benyújtott lehallgatási kérelemben szerepeltek a múltbeli kapcsolatai, úgy beállítva, mintha Page maga is külföldi ügynök lenne. Az FBI csapata 2017 nyarán már a negyedik lehallgatási kérelmet nyújtotta be, amikor „felismerték” Page CIA-vel való kapcsolatának a tényét. Az FBI ügyvédje (Kevin Clinesmith) azonban még ennek ellenére is a CIA e-mailjét az ellenkezőjére változtatta, hogy azt tartalmazza, mintha Page és a CIA között semmilyen kapcsolat nem lett volna.

Mindezt csak tetőzi, hogy amikor először kérvényezték Page megfigyelését, az igazságügyi minisztérium visszautasította a kérelmet, mert nem talált elég okot erre (2016 augusztusa). Még abban a hónapban egy FBI informátor felvette, ahogy Page beismeri soha nem találkozott Manaforttal.

Steele-Dosszié

Ez azért fontos, mert ezzel Page gyakorlatilag cáfolta az ellene felhozott későbbi vádakat. Szeptember 19-én az FBI megkapta a brit ügynök, Christopher Steele dossziéját, aki azt állította, hogy Page a közvetítő Oroszország és Manafort között, aki pedig Trumpnak továbbítja az információkat. A belföldi titkosszolgálat számára pont ez hiányzott célja elérésében, hogy a bíróság engedélyezze Page lehallgatását, így ezt a dokumentumot mindvégig az egyik legfontosabb bizonyítékként kezelték. Erről a CIA főelemzőjének – mint később kiderült –, más volt a véleménye, mert csak „internetes pletykának” tartotta.

Ebben a dossziéban szerepelnek továbbá olyan vádak, minthogy Michael Cohen (Trump ügyvédje) Prágába utazott, hogy átvegye a demokratákról szóló kompromittáló anyagot az oroszoktól Page-nek pedig jelentős részesedést ajánlottak egy orosz energetikai cégben, ha a szankciók enyhítését eléri Trump megválasztása után. Mindemellett azt állította, hogy az oroszok egy titkos videóval zsarolják az elnökjelöltet, amelyben prostituáltak szerepelnek.

Steele – aki informátorként korábban is segítette az FBI munkáját – a saját orosz forrásaira alapozta kijelentéseit, azonban a dosszié jelentőségét a bíróságon felnagyították. Ennek ellenére sosem használták bűnügyi vádemelésben, mi több, az FBI tények ellenőrzésével foglalkozó osztálya is csak „minimális hitelességet” adott a benne szereplő információknak.

A dossziét egy Fusion nevű cég rendelte meg, amit korábban a The Wall Street Journalnál dolgozó két újságíró alapított. A cég fő tevékenysége a közéletben szereplő emberek életének kutatása az ellenfeleik által felhasználható információk után. Így kerültek kapcsolatba Hillary Clinton kampánystábjával, amely bőségesen fizetett ezért.

Miután elkészült a dosszié, Steele ragaszkodott ahhoz, hogy az FBI-hoz is eljuttassa azt. Mivel viszont az FBI akkor nem foglalkozott vele különösebben, 3 nappal később úgy döntöttek, hogy a médiát is tájékoztatják. Ez azért rendhagyó, mert amíg nem ellenőrzik a hatóságok az információkat, addig puszta vádlásnak számít, és nagy károkat tud okozni, különösen kampányidőszakban. Így a főáramú média rangos újságíróinak tartott tájékoztató után, csak a Yahoo és egy hónappal később a The New York Times hozott le egy-egy cikket (azonban a Fusion céljával ellentétesen, a címe: Trump nyomozás, az FBI nem lát egyértelmű kapcsolatot Oroszországgal), mert nem tartották többnek pletykánál.

Ezért a Fusion-csapat úgy döntött, hogy David Cornnak, egy baloldali pártújságírónak adják az információt, hogy megírja a megfelelő narratívát. Bár először még ő is őrültségnek tartotta, októberben ezzel a címmel jelent meg írása: Egy veterán kém azt állítja, hogy orosz akció zajlik Trump megnyerésére, információt adott az FBI-nak. Ez a cikk határozta meg a következő két és fél évben a Trump-orosz viszony narratíváját.

A választások után

Miután a választásokon nem várt eredmény született, Obama és hivatalnokai azonnal intézkedni kezdtek, hogy valamit találjanak a győztes ellen. Egyrészt elrendelték a nemzetvédelmi hivatalok tanulmányát Trumppal kapcsolatban, másrészt a magas szintű információkhoz hozzáférő személyek körét kiszélesítették, hogy a szivárogtatás könnyebb lehessen, ha kiderül, hogy Trump mégis összejátszik az oroszokkal. Az elkészült tanulmányról a titkosszolgálatok vezetői egyszerre tájékoztatták Obamát és Trumpot.

Az újságírók a Steele-dossziét egészen eddig nem vették komolyan, ám innentől minden megváltozott, mert ha a vezetők úgy érezték, hogy erről mind a távozó, mind a megválasztott elnököt tájékoztatni kell, akkor az állampolgároknak is joguk van tudni. A CNN januárban hozott le egy bővebb anyagot, a BuzzFeed pedig a teljes dossziét kitette (meg nem erősített információként). Ezt az egész média felkapta és sok intézmény, cég tovább visszhangoztatta. A történtek tisztázása végett a demokraták egy független nyomozást támogattak (ebből lett a Mueller-vizsgálat), amit Trump kétségkívül megpróbált akadályozni.

A NyomozóIroda ármánykodásai

Az orosz elhárítás ügyében az FBI több tisztességtelen lépést is tett, például Trump megkérte James B. Comey-t (akkori FBI-igazgatót), hogy tisztázza az orosz szállodában készült prostituáltakat ábrázoló videóval kapcsolatban, amire az FBI-igazgató azt válaszolta, hogy ilyen ügyekkel nem foglalkoznak, pedig a valóságban pont ezt keresték.

De felhozhatnánk Michael Flynn esetét is, akinek a választások után (de a beiktatás előtt) az orosz nagykövettel folytatott magántelefonbeszélgetését kiszivárogtatták a médiának és Obama főügyész-helyettese beperelte, mert magánszemély nem avatkozhat bele a külpolitikába. Az FBI felelőssége sem vitatható az ügyben, mert az elhárító csapat tagjait maga az FBI igazgatóhelyettese választotta ki, akit állandóan tájékoztattak az ügy kényessége miatt. Bár Comey nyilvánosan sosem ismerte el, hogy beavatkozott volna a nyomozásba, a vezetőségnek tisztában kellett lennie, hogy mit csinálnak az ügynökeik.

Tény, hogy Obama idejében az FBI és a titkosszolgálat vezetői olyan nyomozást folytattak Trumppal kapcsolatban, amely már felmentő erejű bizonyítékkal rendelkezett. Mégis, Trump megválasztását követően James B. Comey (FBI), John B. Brennan (CIA) és több nemzetvédelmi hivatalnok azt a látszatott próbálta kelteni televíziós vagy más média megjelenésével, mintha terhelő információjuk lenne, amit a közvélemény tekintélyükből fakadóan egyszerűen elfogadott. A média és a megválasztott képviselők pedig nemhogy cáfolták volna ezeket, éppen ellenkezőleg, felerősítették a téves információkat.

Sőt, Trumpot akkora veszélynek tekintették Amerika ellen, hogy az ellenállás szükségességét hangoztatták. Ez az igény elfogadhatóvá tette, hogy a kipróbált, hosszú ideje fennálló szabályokat és normákat áthágják. Például emlékezzünk vissza Clinesmith-re, az FBI ügyvédjére, aki megváltoztatta egy CIA-tól kapott e-mail tartalmát, hogy úgy tűnjön, mintha Carter Page nem az ügynökséget segítette volna (amikor éppen ezt tette). Az ügyről egy később készített nyomozás feltárta, hogy a választások után két héttel Clinesmith az egyik kollégájának küldött üzenetét így zárta: „Viva le resistance” (éljen az ellenállás).

Az egész ügy alapfeltevése – miszerint Trump és Oroszország összejátszott a győzelem érdekében – hibás, azonban a teória igazának a bebizonyításához már annyi visszaélést követtek el, hogy ezek miatt az elkövetők nem ismerhették be, hogy tévedtek. Az ellenállás pedig Amerika Trumptól való „megmentése” helyett éppen megalapozhatta az elnök újraválasztását.

Olvasson tovább: