Kereső toggle

Billie Eilish, az antipopsztár

A Z-generáció hangja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tudatosan vállalja a „rosszkislány” szerepet, dalaiból süt a depresszió, megtöri a pop műfaj bevett zenei formáit, albumát pedig nem profi stúdióban, hanem otthon rögzítette – mégis az egyik legnépszerűbb popikonná lépett elő a fiatalok körében. Billie Eilish ráadásul még csak 18 éves.

Billie Eilish rekor-dot döntött az idei Grammy-gálán, két szempontból is: ő a valaha élt legfiatalabb énekes, aki mind a négy főkategóriában egyszerre diadalmaskodott (1981 óta egyébként ez senkinek nem sikerült), valamint ő az első olyan előadó ekkora sikerrel, aki már a 21. században született.

A (jelenleg) zöld hajú fiatal hölgyet talán mindenki ismeri, formabontó öltözködési és zenei stílusát lehetetlen nem észrevenni. Meglehet, hogy az Eilish-imidzsre sokan csak legyintenek, mint az éppen aktuális, majd múló divatra, a tiniénekes azonban sikeresen dacol minden kritikusával, hatása pedig nagyobb lehet, mint az elmúlt évtized ,,jókislány” képében tetszelgő popsztároké volt.

A 2010-es évek popsztárgyára temérdek arcot termelt ki, hol teljesen újakat, hol a korábbi évek sztárjainak újracsomagolt változatait. Taylor Swift, Beyoncé, Lady Gaga és Rihanna is sikerrel fenntartotta az évezred első tíz évében megalapozott hírnevét, míg olyan új arcok is feltűntek, mint Ariana Grande, Nicki Minaj, Lorde vagy Lana Del Rey, és még sorolhatnánk a listát. Bár nem tartozik mindegyikük az elmúlt években (kifejezetten a női) énekesek körében bejáratottá vált ,,a rosszlány eljátssza a jókislányt” – vagy éppen fordítva – imidzshez, mégis nagyjából általánosságban elmondható, hogy a popszakmában tovább erősödött az a jelenség, hogy sekélyes dalszövegeket szexizmussal átitatva tálalnak a közönségnek. Az elmúlt évtizedben a Billboard Hot 100 listájának első helyén legtöbb alkalommal Rihanna szerepelt (9 dallal), őt követte Katy Perry (8 dallal), szövegeik pedig szinte kivétel nélkül vegyítették az alkoholt, a drogot és a szexet.

A női popsztár tagadása

A hallgatói réteg mindeközben lassan elkezdett változni: folyamatosan nőtt föl egy új generáció (akik már az ezredfordulón vagy utána születtek), illetve a #MeToo kampány tükrében egyre visszásabb lett az, hogy a popszakma azon arcai szólalnak fel a nemek közti egyenlőtlenség és a túlzott szexizmus ellen, akik éppen ez utóbbival adják el albumaik millióit. A mai fiatalok számára azok lesznek példaképek, akik az ő életükben előforduló problémákra instant megoldást kínálnak, de minimum zászlajukra tűzik a fiatalság kihívásainak hangoztatását – akár őszintén, akár színből. A bevett rendszerek, megszokások, tradíciók megkérdőjelezése erősen jelen van a maguknak utat kereső fiatal generációkban, így ha felbukkan egy új, a status quót szétszakítani akaró figura, arra odafigyelnek.

Billie Eilish pontosan ilyen énekes. Annak ellenére, hogy szülei is a szórakoztatóiparban dolgoznak, szerény körülmények között nőtt fel. A mai napig egy kis családi házban él bátyjával, Finneas-szal és szüleivel, akik a nappaliban lévő kanapén alszanak, hogy mindkét gyereküknek saját szobája lehessen. ,,A szobám tele van ruhákkal és cipőkkel, amiket ha felemelsz, akkor látod, hogy [a szoba] csak egy nagy, sötét trágyadomb.

Az emberek, akik ezeket küldik nekem, nem értik meg, hogy szegény otthonban nőttem fel, és nincs házam, ahova gazdag emberek cuccait lehetne eltenni” – mondta Billie a Rolling Stone magazinnak adott interjúban. A tinisztár eddig kiadott összes zenéjét Finneas szobájában vették fel, ahol bátyja ágyán ülve énekelte fel dalait, míg testvére egy MacBook és pár gitár, illetve szintetizátor társaságában vezényelte le a felvételt. Dalai többségéhez a depresszió vagy a depresszióhoz köthető élethelyzetek, emberi kapcsolatok szolgáltatják a témát, melyeket sokkoló videóklippek és hozzájuk illően sötét hangzás támogat meg. A The New York Times a következőképp ír róla: ,,A 17 éves Eilish azzal töltötte az

elmúlt éveket, hogy felépítse magát a tipikus női popsztár tagadásaként. Nem játssza az ártatlant, a hízelgőt, a kacérkodót, a csintalant vagy az aranyosat. Helyette mogorva, depresszív, a halál veszi körül, ravasz, analitikus és konfrontáló, és mindezt teszi úgy, hogy meg sem kell szólalnia.”

Horror és provokáció

Billie Eilish Pirate Baird O’Connell 2001. december 18-án látta meg a napvilágot, Los Angelesben, Maggie Baird színésznő, énekes és Patrick O’Connell színész és szintén énekes második gyermekeként. Az O’Connell házaspár mindkét gyerekét magántanulóként taníttatta, ami mind

Finneas, mind Billie szerint az egyik legnagyobb tényező volt abban, hogy később sikereket érhettek el. Az anya az otthon töltött idő alatt tanította meg gyerekeit a zeneírás alapjaira, ami először Finneas figyelmét keltette fel, aki húszéves kora előtt alapította meg bandáját, a The Slightlyst.

A csapat zeneszerzőjeként Finneas sokszor húgával énekeltette el azokat a dalokat, melyek nem jöttek be a fiú kvartettnek. Mielőtt egy sérülés miatt abbahagyni nem kényszerült, Billie hobbija a tánc volt, ami saját bevallása szerint nagyban segített neki a depresszió leküzdésében. 2015 októberében tánctanára megkérte, rögzítsen egy dalt a

soron következő táncórára. Finneas, hogy segítsen húgának, előszedett egy eredetileg magának írt számot, melyet felénekeltetett Billie-vel, majd feltöltötték a SoundCloud nevű zenei megosztóra. A dal egy éjszaka alatt slágerré vált, köszönhetően egy Hillydilly nevű zenekutató weboldalnak; Billie ekkor tizennégy éves volt. Pár nappal később Danny Rukasin, Eilish jelenlegi menedzsere felhívta Finneast, hogy szívesen elvállalná a testvérpár útjának egyengetését, mondván, az Ocean Eyes című daluk óriási siker lesz. Nem tévedett: a YouTube-on már több mint 220 millióan látták a hozzá készült videóklipet, a Spotify-on pedig már majdnem félmilliárdan hallgatták meg a számot.

Billie Eilish és Finneas legutóbbi sikereik között könyvelhetik el, hogy ők írhatták meg a hamarosan megjelenő James Bond film főcímdalát, ezzel a 18 esztendős Billie Eilish lett a valaha élt legfiatalabb Bond-dal énekes. A dal megírása és rögzítése egy turnébuszon történt, és mindössze három napot vett igénybe.

Eilish első saját dalát egyébként 11 évesen írta, melynek témája egy zombi apokalipszis volt, kedvenc sorozata, a The Walking Dead ihletésére. Több későbbi dalában visszatérnek a horror elemek, saját bevallása szerint is a horror a kedvenc filmes műfaja. A Bellyache (Hasfájás) című dalának első versszaka arról szól, hogy Billie az autófeljárójuk előtt ül, rágózik, a barátai pedig nincsenek is annyira távol tőle, hátul ülnek a kocsiban – egészen pontosan az autó hátuljában fekszik a testük.

Eilish kimondottan szereti ,,csak a hecc kedvéért” beleképzelni magát egy másik személy – vagy lény – bőrébe, mely karakterek általában vagy pszichopaták, depressziósak vagy szó szerint szörnyek. A Where do we go when we fall asleep? (Hova kerülünk, ha elalszunk?) című albumának egyik húzószáma a Bury a friend (Eltemetni egy barátot), amiben Eilish az ágya alatt megbúvó sötét szörny perspektívájába képzeli magát, melyben a szörny minden belső feszültségének, bizonytalanságának és aggodalmának a megtestesülése. A dal sötét tónusához a szöveg mellett hozzájárul az is, hogy Billie Eilish és bátyja teljesen felrúgják az eddig megszokott zenei struktúrákat, és már-már inkoherens szerkezet mentén építik fel dalaikat, ezzel tovább növelve a közönségben a kényelmetlenség érzését.

A fiatalok számára kiemelt témákat is előszeretettel veszi elő: az All the good girls are going to hell (Minden jókislány a pokolba kerül) című dala például a klímaváltozásról szól, és a provokatív stílust erősítendő még magát Istent is nőnemű névmással látja el benne: „My Lucifer is lonely… All the good girls are going to hell, cause even God herself has her enemies” – „Az én Luciferem magányos… Minden jókislány a pokolba kerül, mert még Istennek is vannak ellenségei.”

Új zenei utak

A BBC a Grammy-gála után úgy írt az énekesről, mint aki újraírta a pop szabályait az utóbbi egy évben, azzal, hogy ,,baljóslatú, nyugtalanító dalokat teremt, ami felbontja a tipikus dalszerkezeteket, és a hallgatóságot sötét zenei utakra csalogatja be”. Finneas O’Connell, miután ő és húga is átvették a nekik megszavazott öt-öt Grammy-díjat, úgy jellemezte az albumot, és az utána kiosztott díjak okozta érzést, hogy ,,ezt az albumot a depresszióról, az öngyilkos gondolatokról és a klímaváltozásról írtuk, arról, hogy mit jelent rossz srácnak lenni, bármit is jelentsen ez. Most pedig csak állunk itt, összezavarodva és hálásan”. Az album egyébként dúskál a provokáló, figyelemfelhívó címekben és szövegekben. A Wish you were gay (Bárcsak meleg lennél) egy szerelmi bánatot mesél el, melyben a megrökönyödött fél azt kívánja, bárcsak a számára vonzó ember meleg lenne, akkor könnyebb lenne elviselni az elutasítását. Ellenben a Xanny című dal a mértéktelen nyugtató és drogfogyasztás veszélyeire figyelmeztet, melynek inspirációját egy parti adta, ahol Eilish barátai annyit ittak, hogy már rájuk sem lehetett ismerni. ,,Csak nem szeretném ha még több barátom meghalna” – mondta Eilish a dalról, ahogyan azért azt is hozzátette, hogy nem is igazán a ,,ne drogozz”, hanem inkább a ,,biztonságosan tedd” az üzenete.

A dalokban fellelhető témák nagy részéhez Billie saját élettapasztalatot is hozzá tud kapcsolni. Díjnyertes albumának írásakor nagy hatással volt rá egy bizonyos alvászavar, amely őt is sokszor gyötri. Az alvásparalízist átélők terrorral teli éjszakákról számolnak be, melyek alkalmával testük időlegesen lebénul, miközben a szobában sokan démonikus árnyakat vélnek látni, érezni.

Éveken keresztül klinikai depresszióval küzdött, melyből tavaly tudott nagyjából megszabadulni. ,,Nagyon boldogtalan voltam a múlt évben, semmi örömöm nem volt. Nem szeretnék sötét lenni, de komolyan azt hittem, nem fogom megérni a tizenhetet” – mondta Eilish a CNN-nek egy idén januárban készült interjúban, melyben bevallotta, hogy egy berlini tartózkodása alatt komolyan elgondolkozott azon, hogy kiveti magát a hotel ablakán. Végül anyukájára való tekintettel meggondolta magát. (A különböző nyilatkozatokból és interjúkból kiderül, hogy nagyon szoros a családi kötelék a testvérek és a szülők között, minden turnéra együtt mennek el, és mindenben támogatják egymást.) Elmondása szerint a hirtelen jött hírnév az egyik legnagyobb faktor volt a depressziójának elmélyülésében, mert az teljesen felborította az életét, sehova sem tudott elmenni anélkül, hogy fel ne ismerjék az utcán. A hírnévről Eilishnek egyébként meglehetősen karakán véleménye van. ,,Sokan csak a hírnév miatt akarnak híresek lenni. Én olyat akarok teremteni, amit az emberek átéreznek. A hírnév relevánssá tesz. Nem akarok úgy pénzt csinálni, hogy közben olyan emberré kell váljak, aki nem is én vagyok. Mindig is tudtam mit akarok” – mondja Billie a youtubeos VEVO csatorna által készített interjúban.

Olvasson tovább: