Kereső toggle

Értelmes célok, hosszabb élet

Szellemi-lelki állapotunk és a fizikai egészség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szakemberek régóta tisztában vannak vele, mennyire fontos, hogy az ember életében legyenek értelmes célok. Egy nemrégiben megjelent kutatás arra is rámutatott, hogy ezek az egészségi állapotunkra is rendkívül erőteljes hatással vannak. Különösen ötvenéves kor felett.

Ha vannak az életben céljaink, akkor az jelentősen csökkenti a korai halál kockázatát – röviden ez a summája egy májusban megjelent, s magukat a kutatókat is nagyon meglepő felmérésnek. A kutatás során közel hétezer 51 és 61 év közötti amerikai felnőtt által 2006-ban kitöltött pszichológiai kérdőív adatait vetették össze. Ezek alapján azok, akik nem rendelkeztek erőteljes életcéllal, a felmérést követő öt évben kétszer nagyobb valószínűséggel haláloztak el, különösen szív- és érrendszeri megbetegedésekben, szemben azokkal, akiknek volt életcéljuk.

Érdekes módon a megfelelő célok hiánya és a korai halál kockázata közötti összefüggés teljesen független volt a társadalomban betöltött szereptől, a megkérdezettek anyagi helyzetétől, nemétől, származásától vagy iskolai végzettségétől is, még inkább alátámasztva a megállapítás helyességét, az életcél szükségességét. A kutatásban rámutattak arra is, hogy a résztvevő életcéljának valódi tartalma nem volt meghatározó, csupán az, hogy rendelkezzen valamiféle céllal. „Valakinek talán az, hogy felnevelje a gyerekeit, míg másnak, hogy önkéntes munkát végezzen. Hogy kinek hol tud beteljesedni az élete, az rendkívül egyedi” – fogalmazta meg Celeste Leigh Pearce, a kutatás egyik szerzője, a University of Michigan járványtani tanszékének oktatója.

Ám a kutatókat igazán megdöbbentő felismerés az volt, hogy az életcéloknak a korai halál megelőzésére gyakorolt hatása sokkal erőteljesebb, mint más olyan rizikófaktorok megszüntetése, mint például az alkohol, a dohányzás vagy a rendszeres testmozgás hiánya. „Kezdetben rendkívül szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de az eredmények annyira meggyőzőek, hogy egy egész kutatási programot fogunk erre építeni” – mondta Pearce. Dr. Alan Rozanski, az Icahn School of Medicine at Mount Sinai professzora a fenti kutatás alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy „ahogyan az embereknek vannak alapvető fizikai szükségleteik, mint például az alvás, evés és ivás, ugyanúgy vannak alapvető pszichológiai szükségleteik is. Ez utóbbiak közül az első számú az életünk értelmének és céljának megtalálása”. Rozanski 2016-ban a Psychosomatic Medicine című lapban publikált másik tanulmányában mutatta be azt, hogy az erős életcélok milyen hatással vannak a szív- és érrendszeri betegségek, valamint az agyvérzés kockázatának csökkentésére.

A fenti tanulmány egy másik szerzője, Aliya Alimujiang, a University of Michigan doktorandusz hallgatója, korábban egy mellrák klinikán végzett önkéntes munkát. Itt figyelt fel arra a jelenségre, hogy azok a betegek, akik meg tudták fogalmazni az életük célját és értelmét, vagyis azt, hogy miért kell meggyógyulniuk, azok ténylegesen gyorsabban és nagyobb eséllyel gyógyultak meg. Ennek hatására fogalmazódott meg benne az igény, hogy orvosi tanulmányokba kezdjen, valamint hogy ezt a jelenséget tudományos szinten is vizsgálja.

A fenti tanulmány a maga nemében azért jelent újdonságot, mert a kutatók itt arra találtak nagyon kézzelfogható bizonyítékot, hogy az ember egészségét, fizikai állapotát nemcsak materiális jellegű dolgok – evés, ivás, alkohol, dohányzás, testmozgás – befolyásolják, hanem olyan alapvetően spirituális természetű jelenségek is, mint például az, hogy tudja-e, hogy az életének mi az értelme, vagy mennyire képes az életében értelmes célokat találni, s azokért élni. Ez pedig arra utal, hogy az ember egy komplex jelenség, s nem pusztán bonyolult biokémiai folyamatok összessége. Ahogyan arra Rozanski professzor is utal, az ilyen jellegű kutatások azért fontosak, hogy az egészségügy és a gyógyítás tudománya is minél jobban értse: a lelki és a spirituális tényezők legalább akkora, vagy sokszor még nagyobb hatást gyakorolnak fizikai állapotunkra, mint az, hogy mit eszünk vagy mit iszunk.

S bár az orvostudomány a jelenséggel még csak most ismerkedik, a pszichológia bizonyos ágai már régóta tisztában vannak vele, hogy az erős életcélok, az életünk értelmének és céljának felismerése, a mentális – s most már tudjuk, fizikai – egészségünk számára mennyire fontosak. Viktor E. Frankl neurológus és pszichológus, a harmadik bécsi pszichológiai iskola alapítója volt az, aki a jelenséget először írta le tudományosan még a múlt század negyvenes és ötvenes éveiben. Frankl holokauszttúlélőként négy koncentrációs tábort is megjárt, s itt figyelt fel arra a jelenségre, hogy a végtelenül lesoványodott és legyengült, sokféle betegségekkel küszködő táborlakók túlélési esélyét milyen mértékben befolyásolta az, hogy maradtak-e még céljaik. Volt-e olyan feladat, vagy volt-e egy olyan szeretett személy, akinek az érdekében a túlélésért folytatott kilátástalan harcot érdemes volt folytatni. Frankl egyik könyvében leírja, hogy a koncentrációs táborok lakóiként szinte rettegtek attól, hogy társaikon az apátia, a céltalanság és az értelmetlenség jeleit fedezik fel, vagyis annak jeleit, hogy az illető feladta és elengedte utolsó céljait. Tapasztalatból tudták ugyanis, hogy az ilyen emberek napokon belül menthetetlenül meghalnak, szervezetük immunrendszere már feladta a küzdelmet, s napok kérdése, hogy a láz, a betegségek, az éhezés végleg legyőzzék őket. Frankl pszichológusként itt döbbent rá arra, hogy az életcélok milyen elementáris erővel bírnak a mentális és fizikai egészségünk szempontjából. Itt értette meg azt, hogy az ember értelmes célok betöltésére van teremtve, s ezek hiánya nagyon hamar megmutatkozik a lelki és fizikai állapotában. Frankl a koncentrációs táborokban szerzett tapasztalatairól megírt világhírű Mégis mondj igent az életre! című könyvében leírja, hogy ő maga úgy harcolt a céltalanság és az értelmetlenség érzésével szemben, hogy miközben a hideg, az éhség és a láz gyötörte, újra meg újra elképzelte, hogy fűtött és világos előadótermekben érdeklődő hallgatóság előtt tart előadást a koncentrációs táborok pszichológiájáról. Számára ez volt az a cél, amiért érdemes volt élni és küzdeni. Csak remélni tudjuk, hogy a fentiekhez hasonló kutatások hozzásegítik a szakembereket ahhoz, hogy jobban és pontosabban értsük azokat a folyamatokat, ahogyan a lelki és szellemi állapotunk az egészségünket befolyásolja.

Közreműködött: Egri Kitti

Olvasson tovább: