Kereső toggle

Az online lét szenvedése

A depresszió és a közösségi média összefüggései

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt évtizedben a mentális problémákkal küzdő gyermekek és  tinédzserek száma drámaian megnőtt. Bár a kiváltó okokat illetően sok a találgatás, a szakemberek egy jelentős része ma már megegyezik abban, hogy ez alighanem a közösségi médiumok használatával függhet össze.

                                     

A Children’s National Health System tavaly novemberben végzett felmérése alapján csak az USA-ban 17 millió gyereknek – az amerikai gyermekek több mint húsz százalékának – vannak pszichiátriai zavarai. A mentális problémával küzdő gyermekek száma egyenes arányban nőtt a Facebook, az Instagram, a Twitter és társaik elterjedésével. Éppen ezért nem véletlenül kezdett el egyre több kutató foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a közösségi oldalak milyen hatást gyakorolnak a felhasználókra. Egy 2017-ben publikált tanulmány szerint a 8–12. osztályos korú gyermekek körében 2010 és 2015 között a depressziósok száma 33 százalékkal, az öngyilkosoké pedig 65 százalékkal nőtt meg. A tanulmány egyik szerzője, Jean Twenge, a San Diego State University pszichológusa megjegyzi ugyanakkor, hogy ez az időszak egybeesik az okostelefonok elterjedésével is. Még nem teljesen világos, hogy a folyamatos közösségimédia-használat pontosan milyen összefüggésben áll a depressziós zavarok drámai növekedésével, az viszont egyértelmű, hogy a két jelenség között szoros összefüggés van. De vajon miből fakad ez a kapcsolat, miért válik valaki nagyobb eséllyel depresszióssá, ha állandóan jelen van a közösségi médián?

Az amerikai Child Mind Institute szakértői szerint a depresszió növekedése bizonyítékként is szolgál arra vonatkozóan, hogy a közösségimédiahasználók elektronikus formájú kapcsolatai érzelmileg kevésbé kielégítőek, mint az offline, természetes kapcsolatok. Ugyanazon üzenet átadása interneten keresztül vagy személyesen teljesen más hatást fejt ki, hiszen online csak a nyers szöveget látjuk minden érzelmi töltet nélkül, a gesztusok, a hangsúly és a mimika kihagyásával. Minél többször használják az online érintkezést az emberek, annál torzabb kép alakulhat ki bennük a való világról, az emberekről,a világban történő eseményekről.

Egy másik lehetséges problémaforrás elsősorban a tinédzserkorú lányokat érinti. A közösségi oldalak ugyanis lényegében a képek és videók megosztásáról szólnak. Ez esetben, ha a fiatalok az általuk követett sztárok és influenszerek megjelenését tartják természetesnek és normálisnak, akkor nagyon nehezen tudnak megelégedni önmagukkal. S ez különösen fiatal lányoknál probléma, akik nagyon érzékenyek a külsejükre, emiatt könnyen sérül az önbecsülésük is, ahonnan egyenes út vezet a depresszióhoz. Arra ugyanis kevésbé figyelnek, hogy egy-egy ilyen sztár közzétett képe mögött mekkora retusáló munka áll: photoshop, képszerkesztők, fodrász és sminkes csapatok. Ezen a szinten már senki sem csak úgy önmagát osztja meg a nagyvilággal, mivel a cél pontosan az, hogy kiemelkedjenek a tömegből. Ennek eléréséhez azonban a legtöbb esetben az elkészített fotókon komoly utómunkálatokkal kell magukat „szebbé tenni”. Ez viszont azt is jelenti, hogy az átlagemberek soha nem tudnak olyan vékonyak, szépek, népszerűek vagy éppen gazdagok lenni, mint az általuk követett sztárok. Ez pedig frusztráltsághoz vagy akár depresszióhoz is vezethet.

A Child Mind Institute szakértői szerint egy másik lehetséges oka a depressziónak azzal áll összefüggésben, hogy mit nem csinálnak a fiatalok, miközben interneteznek. Rengeteg olyan szabadidős, készségfejlesztő tevékenység van ugyanis, amelyből sokkal többet lehet profitálni, mint a közösségi médián történő böngészésből. Minden alkalommal, amikor a telefonra érkezik egy értesítés, egy lájk vagy egy visszajelzés, az ember szervezete egy kis dopaminlöketet kap, de ez összemérhetetlen azzal a dopaminadaggal, amit az offline, fizikai tevékenység után kapott visszajelzések, elismerések által szerezhet az ember. Eszerint sokkal nagyobb hatással vannak ránk a személyes kommunikációban kapott reakciók, mint amelyeket az interneten keresztül szerezhetünk.

Egy más megközelítésben a természetes kiváltó oka a mentális zavartságnak, letörtségnek és a depressziónak a kialvatlanság lehet. Bizonyára sokan találkoztunk már olyan szituációval, amikor az ember lefekvés előtt öt percre magához veszi a telefonját, hogy megnézze az értesítéseket, aztán véletlenül az ötből ötven perc lesz. Minden, alvásidőből elvett perc vagy óra kihatással van a másnapi teljesítményre és állapotra. A Penn State Hershey College of Medicine 2017-ben végzett kutatása szerint a serdülők 60 százaléka lefekvés előtt egy órával még telefonozik. Hiába számít arra az illető, hogy egy idő után úgyis elalszik, ugyanis a telefon kék fénye szinte ugyanolyan élénkítő hatással van az ember szervezetére, mint a koffein. Tehát minél többet telefonozik este, annál tovább marad ébren, nem fog egyszerűen kidőlni a fáradtságtól. Ha pedig az ember fáradtan, kialvatlanul ébred másnap, sokkal ingerlékenyebb, érzékenyebb, és nem lesz képes olyan minőségben végezni a munkáját, mint normál esetben. Erre a problémára az egyetlen és egyszerű megoldás a telefon száműzése az alvózónánkból.

A Child Mind Institute pszichológus szakértői szerint a depressziót generáló online függőség ellen nincs konkrét gyógyszer, az egyetlen ellenszere az önkontroll. Mérlegelnie kell az embernek, hogy az online vagy az offline világban szeretne élni. Meg kell találnia az egyensúlyt a természetes érintkezések és az online kapcsolatok között. A közösségi médiumokat lehet helyesen és észszerűen is használni, csak fel kell tudni állítani néhány szabályt. Érdemes kikapcsolni az értesítéseket, amik csupán ezen oldalak agresszív csábítási eszközei, azt üzenve, hogy mihamarabb meg kell nézned a profilodat, mert rengeteg mindenről lemaradtál, amíg távol voltál. Ez természetesen nem feltétlenül igaz, de ez egyszerű üzlet, a közösségi média ugyanis abból keresi a pénzét, hogy minél többen minél hosszabb ideig legyenek jelen ezeken az oldalakon. És ahogy már volt szó a kialvatlanságnál a telefonmentes időszakról, ez használható az élet más területein is: mobilmentes időszakok meghatározásával, mobilmentes zónák kialakításával. A legtöbb serdülő, aki mentális zavartsággal, depresszióval küzd, nem is tudja, hogy segítségre lenne szüksége. De ha ismerjük azokat a problémás viselkedéseket, amik a közösségi média által okozott depresszióra utalnak, akkor még időben el lehet érni azokat, akik veszélyeztetve vannak, és akár segítő kezet is lehet nekik nyújtani.

 

Olvasson tovább: