Kereső toggle

Kozmetikázott gyűlölet

Európa kapitulál az antiszemitizmussal szemben?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több közelmúltbeli incidens is azt erősíti meg, hogy Németország antiszemitizmussal szembeni hagyományos kiállása meggyengült, a német állam nem képes kezelni a radikális iszlám bevándorlók által gerjesztett indulatokat. Ez sajnos általános tünet a nyugati világban.

Múlt szombaton nyíltan antiszemita, Izrael-ellenes tüntetésre került sor Berlinbena Hezbollah és a Hamasz szimpatizánsai, egyes baloldali szervezetek részvételével az al-Kudsz (Jeruzsálem arab neve) nap alkalmából. A még Khomeini ajatollah által meghirdetett al-Kudsz-napon Jeruzsálem „zsidó megszállása” miatt, illetve Izrael állama ellen protestálnak minden évben a muszlim hívők.

Az antiszemita rendezvény miatt ellentüntetés is szerveződött, melyen zsidó közösségi vezetők, továbbá az amerikai és izraeli nagykövetek az al-Kudsz-napi tüntetés, valamint a Hezbollah politikai szárnyának betiltását követelték Németországban. Bár a német kormányfő nem reagált, a zsidósággal szolidáris ellentüntetésen részt vett Felix Klein antiszemitizmus elleni kormánybiztos, ami vélhetően összefügg egy héttel korábbi megnyilvánulásával is. Az EP-választásokat megelőző napon ugyanis azt nyilatkozta, hogy nem javasolja Németországban a kipa nyilvános viselését. Klein, aki szerint ma egyre kevésbé kelt megütközést Németországban az antiszemita nézetek hangoztatása, kitért arra is, hogy a zsidó állampolgárokkal szembeni támadások 90 százalékát szélsőjobboldaliak, és elenyésző számban muszlimok követik el.

Felix Klein nyilatkozata elég nagy vihart keltett, mások mellett az izraeli államfő, Reuven Rivlin is kifejezte megdöbbenését amiatt, hogy Németországban már hivatalosan sem javasolják a zsidóknak a kipa nyilvános viselését. Szerinte ez azt tükrözi, hogy a német kormány kapitulált az antiszemitizmussal szemben, és a zsidók már nincsenek biztonságban Németországban. Rivlin szerint ugyanis a zsidóság vallásszabadságát kizárólag a német kormány és annak rendvédelmi szervei tudják garantálni. Ugyanezt erősítette meg Horst Seehofer német belügyminiszter is, majd ezt követte az iráni hátszelű al-Kudsz-tüntetés – feltehetően a mindenkit megillető vallásszabadság jegyében.

Az is meglepő volt, hogy Klein – minden ellenkező tapasztalat és felmérés ellenére – a növekvő számú antiszemita atrocitásokat a szélsőjobboldal, és nem az iszlám radikalizmus számlájára írta, vélhetően német rendőrségi adatokra alapozva. Rendszeresen felmerülő kérdés, hogy mennyire megbízhatók az ezzel kapcsolatos statisztikák. Emiatt az EU Alapjogi Ügynöksége (FRA) is végzett felméréseket 2013-ban és 2018-ban a zsidók által észlelt diszkriminációról és gyűlölet-bűncselekményekről. Ezekből az derült ki, hogy az uniós tagállamok jelentős részében nincs hivatalos adatgyűjtés, miközben az antiszemita atrocitások észlelése több nyugat-európai országban, így Németországban is megnőtt az utóbbi években, s az elkövetők elsődlegesen muszlim szélsőségesek, másodsorban baloldali, harmadrészt jobboldali politikai nézetű személyek voltak. Az FRA adatai szerint az inzultusok 80 százaléka nincs bejelentve, mert az áldozatok ezt hiábavalónak tartják, s a nyugati zsidóság harmada gondolkodik elvándorláson. Az FRA egyébként több javaslatot is megfogalmazott a tagállamok számára a pontosabb nyilvántartásra, stratégiaalkotásra, a megfelelő kormányzati intézkedések és rendvédelmi eljárások bevezetésére vonatkozóan, de a felmérések tanúsága szerint érdemi előrelépés e téren nem történt.

Márpedig megbízható statisztikák nélkül a jelenség aligha kezelhető. „A szakirodalomban és a zsidó sajtóban is rendszeresen megmutatkozik egyfajta bizonytalanság a nyugat- és észak-európai államok hivatalos statisztikáival szemben az antiszemita atrocitások terén” – erősítette meg lapunknak Veszprémy László Bernát, a Migrációkutató Intézet kutatója, a Neokohn.hu zsidó hírportál főszerkesztő-helyettese. Beszámolója szerint két éve egy hollandiai zsidó vezető maga közölte vele, hogy a rendőrség bizalmasan tájékoztatta: sokkal több támadás történik az országban a zsidósággal szemben, de nem közölhetik a valós adatokat. Tehát a valóságban jóval nagyobb lehet az antiszemita támadások száma az egyes országokban, nem beszélve arról, hogy a zsidók már több szakértő szerint is „belefáradtak a jelentgetésbe”.

Veszprémy szerint a német adatok sem megbízhatók. Egyrészt az ilyen atrocitásokat a hatóságok nem mindig könyvelik el antiszemita indíttatású támadásként, másrészt feltételezhető, hogy az antiszemita támadások elkövetőinek kategorizálásakor az iszlámot – mint konzervatív eszmét – a jobboldalhoz sorolják, s ez magyarázza Felix Klein azon állítását, miszerint a támadások 90 százalékát jobboldaliak követik el. Különösen, hogy több olyan eset is ismert, amikor muszlimok kart lendítve, Hitlert éltetve vegzáltak zsidókat. Mindazonáltal nem tagadható a német antiszemita szélsőjobb erősödése sem – tette hozzá a szakértő.

Bár az adatok lefelé torzítanak, a trendeket így is jól mutatják. „Németországban és az Egyesült Királyságban történik jelenleg a legtöbb antiszemita atrocitás Európában. Mind a két országban több mint 1600 ilyen eset történt tavaly, ami mindkét országban több mint 10 százalékos növekedést jelent. Németországban emellett az erőszakos támadások száma 60 százalékkal nőtt az összes incidensen belül. Elmondható, hogy a nyugat-európai zsidóság főbb közösségei egyre több és egyre erőszakosabb támadással néznek szembe” – hangsúlyozta Veszprémy László Bernát.

Arra a kérdésre, vajon mi az oka annak, hogy német kormányzati szinten tagadják a muszlim antiszemitizmust, és ez mennyire általános ma Nyugat-Európában, Veszprémy azt válaszolta, hogy az utóbbi évtizedekben kialakult Nyugat-Európában egy értéksemleges, politikailag korrekt és szekuláris miliő, amely könnyen lehet, hogy befogadó retorikájával nem lesz képes a második világháború óta óvott zsidóságot megvédeni az őt érintő és fölerősödött nemzeti-vallási konfliktusban. „Ha most azonnal leállítanák a tömeges, illegális migrációt ezek a nyugati országok, a helyi zsidó közösségek már akkor sem lennének többé biztonságban” – figyelmeztetett a történész.

Az FRA kutatásai szerint a nyugat-európai zsidóságot a radikális muszlim bevándorlók mellett az Izrael-ellenes baloldaliak részéről érik ma legtöbbször szóbeli és fizikai inzultusok. Az nem igazolható, hogy a muszlim radikalizmusnak közvetlen hatása lenne az őshonos lakosság antiszemitizmusára, viszont az anticionista európai baloldalra egyértelmű befolyással bír. A brit Munkáspárt retorikáját tanulmányozva például kimutatható, hogy a bevándorlás erősödésével lett egyre antiszemitább a párt Izraelhez való hozzáállása.

„Akárcsak a többi nyugati bevándorlóországban, úgy Németországban is jelentős politikai tényezővé, szavazóközösséggé váltak mára az első, másod- és harmadgenerációs muszlim gyökerű közösségek, amelyek hozzák magukkal azt a fajta zsidóellenességet, ami Európában szokatlan, nekik viszont normaértékű” – magyarázta a német kormány passzivitását Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) titkára. „Az Európába importált feszültségek kezeléséről mindenhol, így Németországban is nagy viták folynak – meggyőződésünk szerint azért, mert ezek a konfliktusok nemcsak a zsidóságot, hanem a hagyományos európai értékrendet is veszélyeztetik. Szavazóbázisként nem hagyhatják őket figyelmen kívül, azonban a politikai elitben sincs egységes álláspont a megfelelő viszonyulásról, ezért nincs a problémára megoldás. Így válhat szalonképessé az antiszemitizmus Európában” – tette hozzá.

Mint mondta, bár jelen van a hagyományosan szélsőjobboldali zsidóellenesség, de tömegében a baloldalra jellemző az a politikai narratíva, amely kifejezetten Izrael és a jogvédelem ügyébe csomagolja az antiszemitizmust, előszeretettel tüntetve fel Izraelt agresszorként és a palesztinokat áldozatként. Ez a fajta anticionista retorika nem Izrael politikáját bírálja, hanem Izrael létét vonja kétségbe.

„Ezzel szemben a jobboldalon főleg a nemzetállami megoldások erősödtek fel minden országban, s ezek a nemzetállami deklarációk elismerik Izrael jogát is a nemzetállami léthez. A moderált jobbközép pártoknál az Izraellel való kiegyensúlyozott viszony egy erőteljes politikai szándékként jelentkezik Ausztriától kezdve Hollandián át Lengyelországig” – mondta Szalai Kálmán. Kiemelte: a mindenkori kormányok elsődleges felelőssége az egyértelmű, következetes kiállás és cselekvés az antiszemitizmus minden formája ellen, s ebből a szempontból nemzetközi viszonylatban is példaértékűnek nevezte a magyar kormány gyakorlatát.

„A németországi kollégánknak, illetve a zsidó közösség egyes képviselőinek a beszámolóit ismerve elmondhatom, hogy az elmúlt években igen jelentős mértékben megnőtt a radikális iszlám közösségekből jövő elkövetők száma. Ugyanez figyelhető meg Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban vagy Svédországban is: többségében muszlim elkövetőktől származnak az antiszemita incidensek. A radikális iszlám főleg a zárványokban élő muszlim közösségek körében népszerű, azoknál, akiknél az integráció kudarcot vallott az elmúlt 20-30-50 évben – náluk ezek az eszmék könnyen a nyugati jóléti társadalmak ellen fordíthatók” – vélekedett Szalai Kálmán.

Megerősítette: nem csupán a 2015-ös migrációs hullám következménye, hogy a mai Németországban már nem váltanak ki közfelháborodást az antiszemita megnyilvánulások, és meg tudott erősödni az iszlám radikalizmus – a több évtized alatt kialakult párhuzamos társadalom feszültsége csúcsosodik ki a mai helyzetben.

„A soa után gyakorlatilag megszűnt a zsidó közösség Németországban, és a rendszerváltáskor orosz ajkú zsidó közösségek telepedtek le ott a német állam befogadási gesztusa okán. Hasonlóképp befogadták a török vendégmunkásokat is a ‘60-as, ‘70-es években. Ez a befogadó politika aztán olyan társadalmi feszültséget generált, amivel a német állam nem tud mit kezdeni, ahogy egész Nyugat-Európa sem, sajnos” – állapította meg Szalai Kálmán, aki szerint a szekuláris államok nehezen találnak megoldást arra, hogy ezt a fajta vallási közösséget, ami radikalizmusba csaphat át, hogyan kezeljék, nyilván a vallásszabadság talaján maradva.

„Az iszlám térhódítással szemben a hagyománytisztelettől vezérelve az jelenthet megoldást, ha visszatérünk azokhoz az alapokhoz, amelyek az európai kultúra és demokrácia bölcsőjét adják – tehát a zsidó-keresztény spiritualitás és az ebben rejlő óriási erő az, ami kellő önbizalommal vértezheti fel az európai polgárokat” – mondta a TEV titkára.

 

Olvasson tovább: