Kereső toggle

Elnököt játszott, elnök lett

Óriási problémákat örököl az újonc ukrán államfő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Valóságos protestszavazás lett az ukrán elnökválasztásból. A be nem tartott ígéreteket megelégelve a nép most volodimir zelenszkijt ültette a hatalomba, egy humoristát, aki korábban pont elnököt játszott egy TV-műsorban.

Az „ifjú titán” az 1991-es függetlensége óta Ukrajnát uraló politikai elit berkein kívülről érkezett, és hatalmas győzelme igazán meghökkentő jelenség nemzetközi porondon is. Bár Amerikában volt már példa, hogy államférfiak korábban a szórakoztatóiparban keresték kenyerüket (pl. Ronald Reagan és részben Donald Trump is), Európában ez nem szokványos. A helyzetet még pikánsabbá teszi, hogy Volodimir Zelenszkij három évadon át egy olyan népszerű ukrán televíziós műsorban szerepelt (A nép szolgája), amelynek ő maga játszotta a tanár foglalkozású főszereplőjét, aki a semmiből kerül az elnöki székbe. A sorozat utolsó epizódját idén márciusban sugározták; pár napra rá az internetes kommentek özönétől felbuzdulva a színész a való életben is hasonló utat járt be.

Míg ma az ukrán szavazók többsége még a 41 éves Zelenszkij győzelmi mámorán osztozik, hamarosan muszáj lesz szembenézni a kiábrándító realitással. Ukrajna nemcsak Európa egyik legszegényebb országa, de egyúttal állandó viszályban áll Oroszországgal is. Az ország öt évvel ezelőtt a megbuktatott Janukovics-kormányzat és a Kreml agresszív beavatkozása nyomán még politikai, katonai és gazdasági összeomlás szélén állt. A most leköszönő Petro Porosenko minden komoly reformtörekvése ellenére sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket az elmúlt években, hisz Ukrajna továbbra is távol áll az EU-tagságtól, és a korrupció burjánzását sem sikerült megfékezni. Sokak szerint erre Zelenszkij sem lesz képes. Az örökség, amibe lép, mindenesetre csöppet sem egyszerű.

Az ukrán fiatalok kiábrándultságának egyik oka, felmérések szerint, a mindent átszövő korrupció. E tekintetben rögtön ellentmondással indul az új elnök, hisz neki magának is tisztázatlan kötődése van például a pénzügyi botrányairól híres Ihor Kolomoyskyi oligarchához, aki Zelenszkij kampányának egyik fő támogatója volt. Ennek fényében igen kérdéses, hogy pártatlanul és igazságosan lát-e neki a „kijevi mocsár lecsapolásához”, vagy megmarad a politikai opponensek eltávolításának csúf tradíciója?

Zelenszkijjel kapcsolatban a leggyakrabban megfogalmazott kritika nem is a tapasztalatlansága, inkább programjának hiánya miatt hangzik el. Gazdasági fellendülést és a korábbi krachok után helyreállást ígért, ám igen távolról és homályosan. Egy dolog, hogy neki bevallottan nincs gazdasági szaktudása, de vajon képes lesz-e megfelelő szakértői gárdát maga köré szervezni, akik fordíthatnak az ország frusztráló állapotán? Ezen kívül a megválasztott elnök bel- és külpolitikai céljai sem világosak, így az elnöknek először is konkrét elképzelésekkel kellene előállnia.

Ezzel szoros összefüggésben áll a következő fejtörő: a szövetségeskeresés. A politikában teljesen járatlan Zelenszkijnek dörzsölt Rada-képviselőkkel kell majd szembenéznie, és így nem lesz könnyű hatékony törvényhozói munkát végeznie. Főleg, hogy mindenki az októberi parlamenti választásokra helyezkedik már. Abban szinte minden szakértő egyetért, hogy a következő hat hónap alatt sok gyufaszálat biztos nem tud majd keresztbe tenni az ukrán parlamentben.

De ha utána sikerülne is megteremteni a biztos bázist, akkor is aktuális marad Ukrajna legfőbb veszélyforrása: a folyton-folyvást terpeszkedő orosz medve. Ukrajnában a vezetők igen könnyen válhatnak a nép árulójává, ha e kérdésben rosszul helyezkednek. A Kreml a mostani választások során csöndben, háttérből nézte végig Porosenko bukását, és még nem tudni, miként fog Putyin és Zelenszkij egymáshoz viszonyulni. Az ifjú politikus mindenesetre nagy ígéreteket tett a konfliktus rendezése ügyében. Hogy ez pontosan mire lesz elég, majd később fog kiderülni.

Egyelőre a pőre realitás az, hogy nem sokkal a választások előtt Oroszország megszorításokat léptetett életbe Ukrajnával szemben, holott a feleknek az év végén lejáró földgázszerződés megújításán kellene dolgozniuk. A két ország közötti területi feszültségek okán Dmitrij Medvegyev szankciói április 18-a óta leállították az olaj és szénszállítást Ukrajnába.

A keleti nyomást figyelembe véve Ukrajna igen nehéz helyzetbe kerül az Európai Unió előtt is, amelyhez viszont alapvetően közeledni próbálna. Nagy kérdés, hogy Zelenszkij képes lesz-e nyugati barátokat szerezni. Bár számos nyugati vezető szívélyes gratulációban részesítette a fiatal elnököt, a populistának tekintett vezetők ritkán népszerűek Brüsszel környékén. Aligha meglepő a The Independent brit lap részéről, hogy rögvest Donald Trump, Jair Bolsonaro és Orbán Viktor rendszerének populista jellegéhez hasonlította az ukrán komikus kampányát; ám a legszorosabb párhuzamot Beppe Grillo, az olaszországi Öt Csillag Mozgalom szintén humorista alapítójának személyében és centrista jellegű politizálásában látja a lap.

Azt meg kell hagyni, hogy a társadalom apolitikusabb részét is sikerült valamennyire megmozgatni már pusztán nem mindennapi indulásával, és természetesen korrupcióellenes retorikájával. Az is igaz, hogy kampányának jelentős részét nem politikai vitákkal és nyilvános szereplésekkel, hanem majd’ négymilliós Instagram-táborának közreadott posztokkal tudta le. Ezzel szemben az idősebb generációhoz tartozó Porosenko online kilépései meglehetősen sutának tűntek.

A szavazatok 73 százalékának bezsebelésével azonban Zelenszkij még csak a könnyebbik feladatot tudhatja maga mögött. Elérte ugyan, hogy a szokásostól eltérően ezúttal a realitás imitálja a művészetet, nagy kérdés, hogy a nép lelkesedése kitart-e a következő választásokig. Addig is érdekes adalék: Izraelen kívül egyedül Ukrajnának van zsidó származású elnöke és miniszterelnöke is.

Olvasson tovább: