Kereső toggle

Az élet csodálatos

Rendezvény a magzati életek védelmében

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A georgiai az Élet Csodálatos elnevezésű rendezvényen 3 ezer pillangót engedtek szabadon, jelképezve azt a háromezer magzati életet, amelyet naponta kioltanak  az Egyesült Államokban. Helyszíni riport.

„Itt állt a város, amit a hallgatás pusztított el” – ez a felirat volt látható annak az ősi városnak az emlékoszlopán, ami a hagyomány szerint azért tűnt el, mert az őrálló nem figyelmeztette az ott élőket az ellenség érkezéséről, így váratlanul érte őket a támadás, ami végül a vesztüket is okozta. Ezzel a hasonlattal hívta fel a figyelmet Jentezen Franklin, a Free Chapel gyülekezet vezető lelkésze az egyház és a keresztények felelősségére az Élet Csodálatos című rendezvényen, ahol republikánus és demokrata politikusok mellett számos, különböző egyház vezetői is részt vettek.  

„Ha Amerika elpusztul, ez a szószékek mögötti némaság és az újjászületett keresztények hallgatása miatt lesz, akik nem emelik fel a hangjukat és nem mondják bátran azt, hogy meg fogjuk védeni a még meg nem született gyermekeket. Nem hallgatunk, és nem hagyjuk, hogy Amerika sírkövén az álljon, hogy ez a nemzet azért tűnt el, mert Krisztus teste, az egyház elhallgatott” – fogalmazott a lelkész a négyezer fős hallgatóság előtt. Jentezen Franklin, aki egyike Donald Trump elnök keresztény tanácsadóinak, elsők között állt ki a magzati élet védelme mellett, miután a New York-i törvényalkotók elfogadták a születésig végrehajtható terhességmegszakítást. A döntés országos felháborodást váltott ki, és a legfrissebb felmérések szerint az amerikai lakosság 80 százaléka elutasítja a 9. hónapig elvégezhető abortuszt. 

     

„Ha nem szégyellik magukat a New York-i törvényhozók vagy Virginia kormányzója (aki szerint a születést követően is lehet dönteni az abortuszra szánt csecsemő életéről), akkor én se szégyellem megragadni Isten Igéjét, és hangosan kiáltani, hogy ezek az életek igenis számítanak Istennek, és számítanak nekünk” – mondta Jentezen Franklin, aki most kimondottan büszke arra, hogy Georgiában él, hiszen a déli tagállamban a törvényhozók elfogadták a magzati szívdobbanásként ismert törvényt, amely már csak Brian P. Kemp kormányzó aláírására vár. A törvény a magzat szívverésétől tiltaná a terhességmegszakítást, ami általában a terhesség 6. hetében már észlelhető.

A republikánus kormányzónak nem kis nyomás alatt kell döntenie, hiszen több mint 100 hollywoodi filmes szakember, köztük színészek, producerek levélben kérik, hogy ne írja alá a törvényt, ellenkező esetben mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy a nagy filmgyártó cégek bojkottálják Georgiát. Ez nagy érvágás lenne az államnak, hiszen a „Dél Hollywoodja”-ként is emlegetett Georgia a kedvező adózási feltételeknek köszönhetően élen jár a filmgyártásban, körülbelül 92 ezer állást biztosítva az iparághoz kapcsolódóan. A nyomás ellenére Brian P. Kemp eltökéltnek tűnik a törvény kapcsán. „Kiállunk az ártatlanokért, és szót emelünk mindazokért, akik nem tudnak magukért felszólalni” – írta a kormányzó. 

Ohio a legutóbbi, egyben hetedik állam, ahol elfogadták a törvényt, amely a magzati szívdobbanástól tiltja az abortuszt – tizenegy másik államban pedig függőben van annak elfogadása.   

Lapunk kérdésére, hogy az átlagember mit tehet ebben a témában, Jentezen Franklin a bátor kiállást javasolta:  „A politikai korrektség jegyében rengeteg nyomás éri a hívőket a médián keresztül, vagy akár az egyetemeken, és szeretnék, hogy elhallgassuk az olyan fontos kérdéseket, mint az abortusz. Illetve amikor szavazásra kerül sor, akkor nem demokrataként vagy republikánusként kell szavaznom, hanem keresztényként. A szavazatomnak a hitemen kell nyugodnia. És amit az életről gondolok, az egyik legfontosabb alkotóeleme a hitemnek. Ezért buzdítunk mindenkit, hogy álljon ki és emelje fel a szavát, és ne hagyja, hogy bárki megszégyenítse a meggyőződése miatt.”

Abortusz a moziban 

Mindeközben nagyon jó nézettséget produkál az abortuszellenes Unplanned (Nem tervezett) című film a mozikban. Az igaz történetet feldolgozó alkotás egy abortuszklinika sikeres vezetőjének a pálfordulását mutatja be. Abby Johnson a főiskolán találkozott először a Planned Parenthooddal. Önkéntesként, majd alkalmazottként dolgozott a szervezetnél nyolc éven keresztül. Gyorsan menetelt felfelé a ranglétrán, míg az egyik abortuszklinika vezetője lett. 2009-ben az év alkalmazottjának is megválasztották. Ugyanebben az évben egy pénzügyi értekezleten azt kérte tőle a főnöke, hogy duplázzák meg az abortuszok számát. Ez hozta nála az első törést, majd röviddel ezután egy abortuszra is behívták, hogy segítsen. Korábban ilyenre nem került sor. Történetét az Élet Csodálatos című rendezvényen is megosztotta a résztvevőkkel.

„Behívtak, hogy asszisztáljak egy abortuszhoz. Annyit kértek, hogy tartsam az ultrahangszondát a műtőasztalon fekvő nő hasán, a doktor szavaival élve azért, hogy »vizualizálni tudja a célpontot«. A kisbaba 13 hetes volt. Ilyenkor már minden testrésze teljesen ki van formálódva az anya méhében. Kezek, lábak, ujjak, szívverés, agyhullámok már működnek. Minden belső szerv, amivel mi ma élünk, mind az anyaméhben formálódott ki a 13. hétig. A kisbabának már csak időre van szüksége, hogy növekedjen. Ott álltam, és rádöbbentem, hogy amit látok, az teljesen úgy néz ki, mint egy kisbaba. Az »abortusztudományban« egy terhességben akkor tekinthető kisbabának a magzat, ha az az anya akaratával egyezik. Ez alapján a terhesség szövetek elegye csupán, egy szemét, valami, amit ártalmatlanítani kell, ha a kisbabát nem akarják. Ez volt, amit én tanultam. Láttam, ahogy a cső egyre közelebb és közelebb kerül a kisbabához, majd ahogy elérte, a pici ugrott egyet. Ez a 13 hetes kisbaba elkezdte csapkodni a kezeit és lábait, és az ellenkező irányba haladt, mint ahonnan az abortusz eszköze jött, hogy elvegye az életét. Nem volt számára biztonságos hely, ahova elmenekülhetett volna. Néhány perccel később a doktor kérte a gép kezelőjét, hogy indítsa be a szívógépet, majd azt mondta: »Sugározz fel, Scotty!« (Star Trek-idézet). Ekkor a szívógép beindult, és én néztem, ahogy ez a tökéletesen megformált, ártatlan emberi lény leszakadt az anyja méhéről. A választás nevében. Teljes mértékben elfogadhatatlan elvenni egy ártatlan emberi lény életét, és azt választásnak nevezni, ahogy azt az abortusztámogatók vallják. Tudtam, hogy amit láttam, egy súlyos igazságtalanság. Ekkor azt mondtam Istennek, hogy az életem hátralevő részében minden egyes nap harcolni fogok a meg nem születettek jogaiért” – emlékszik vissza Abby Johnson, aki épp nyolcadik gyermekével várandós. Korábban neki is volt két abortusza.

Az életpárti aktivista szerint a tudatlanság és a naivitás a legnagyobb veszély a sérülékeny nőkre nézve: „Ha nem beszélsz a gyerekeddel és unokáddal a szexualitás szépségéről, a bibliai családmodellről, az élet szépségéről, az abortuszról és mindezekről a kérdésekről, biztos lehetsz benne, hogy valaki más megteszi majd helyetted. És ez nem az az üzenet lesz, amit szeretnél, hogy eljusson hozzájuk ezekben a témákban, hiszen az ő üzenetük nem Istentől van. Amikor találkoztam a főiskolán a Planned Parenthood munkatársával, nagyon tudatlan voltam az abortusz témakörében. El kell, hogy mondjam, hogy én egy baptista gyülekezetben nőttem fel, de soha életemben nem hallottam egyetlen üzenetet sem az abortuszról.” 

A film vetítése óta 100 abortuszklinikai alkalmazott mondott fel és hagyta ott az állását. Abby Johnson az elmúlt években eddig összesen több mint ötszáz embernek segített új életet kezdeni az abortuszklinikák világa után. (A Hetek Abby Johnsonnal készített interjúja a lap következő számában lesz olvasható.)

Aki túlélte az abortuszt

„Egy abortuszklinikán születtem Los Angelesben, nem egy kórházban” – erről már Gianna Jessen világhírű abortusztúlélő beszélt, aki két férfi kísérője karjába kapaszkodva lépett a pulpitushoz, mivel az édesanyjában át-, illetve túlélt abortusz egy életre megnyomorította. Mindez azonban a kisugárzásán és szenvedélyén mit sem látszik.    

„A biológiai szüleim 17 évesek voltak, amikor elmentek egy Planned Parenthood klinikára, mert úgy döntöttek, hogy túl fiatalok ahhoz, hogy gyermekük legyen. Esetükben egy kései abortuszra volt szükség, amit sóoldattal oldottak meg. A sóoldatot az anya méhébe injekciózzák, melynek következtében a kisbaba megvakul, megég és végül 24 órán belül megfullad, majd holtan születik meg. De miután 18 órán keresztül élve égtem anyám méhében, megszülettem, és csak nem haltam meg. Ha az abortusz a nők jogairól szól, akkor mi van az én jogaimmal? Hol vannak ilyenkor a radikális feministák?” – teszi fel a költői kérdést Gianna Jessen, aki a lehető legmagasabb szintű fizikai és érzelmi traumát szenvedte el édesanyja méhében. Orvosa szerint óriási szerencséje volt, hogy túlélte, a magzatvíz menthette meg attól, hogy teljesen megégjen vagy megvakuljon. 

„Az orvosi jelentésemben az áll, hogy sóoldatos abortusz közben született 1977. április 6-án, reggel 6-kor, 29 és fél hetes terhességből, 2 és fél fonttal, újraélesztés nem szükséges a kórházba érkezését követően. Reggel hatkor születtem, amikor az abortuszt végző orvos még nem érkezett meg a klinikára, ezért nem volt ideje megfojtani vagy kidobni a kukába.”

 

Olvasson tovább: