Kereső toggle

Tanulj, tovább élsz!

Ádány Róza a magyar egészségügy ellentmondásairól

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hazánk lakossága a daganatos és a szív- és érrendszeri halálozások tekintetében nemcsak a V4-régión belül, hanem világviszonylatban is az élen áll. A magyar társadalom egészségi állapota sokkal kedvezőtlenebb, mint az az ország gazdasági fejlettsége alapján elvárható lenne – erről a paradoxonról Ádány Rózával, a népegészségügy nemzetközileg elismert professzorával beszélgettünk.

Mitől függ leginkább egy modern ország lakosságának egészségi állapota?

– Az egészségügyi ellátás körülbelül 10 százalékban, a genetikai tényezők 30, az életmódbeli és társadalmi-gazdasági tényezők pedig mintegy 60 százalékban határozzák meg a lakosság egészségi állapotát, születéskor várható élettartamát, illetve a várható egészséges életéveik számát. Az egészségügyi ellátásnak természetesen döntő jelentősége van például egy feltörekvő afrikai országban, de más a helyzet egy fejlett államban, ahol az egészségügyi ellátás már elért egy bizonyos szintet. Ott a betegellátás emelkedő finanszírozásával a lakosság egészségi állapota szempontjából már csak minimális javulás érhető el, ha egyáltalán elérhető.

Hazánk melyik kategóriába esik?

– Magyarország a GDP-jéből nemzetközi összehasonlításban viszonylag keveset, 7,6 százalékot fordít egészségre, ennél is nagyobb probléma viszont, hogy ezt a pénzt jelentős részben a betegágyakba, a betegellátásba fekteti.

Kásler Miklós miniszter szerint az új népegészségügyi program alapja a most elkészült öt nemzeti egészségprogram lesz, jóllehet, közben Önökkel is kidolgoztattak egy külön népegészségügyi programot. Ezek szerint továbbra is inkább a betegágyakra költünk?

– Igen, a minisztériumi koncepció erre utal. Kétségtelen, hogy az egészségügyi ellátásnak van kapcsolódása a népegészségügyhöz, de korántsem azonos vele. Ez a kapcsolódási pont legjobban az elkerülhető halálozásoknál ragadható meg – ezek azok a halálozások, melyek megfelelő időben történő és megfelelő színvonalú egészségügyi ellátás mellett nem következhetnének be. Nos, az elkerülhető halálozások tekintetében Magyarország rendkívül kedvezőtlen helyzetben van, s ez erősen összefügg a népegészségügyi rendszer hiányosságaival. Ha országos lefedettséggel működne egy népegészségügyi megfigyelőrendszer, amely minden régióban, többek között az alapellátással is együttműködve rendszeresen monitorozná a lakosság egészségi állapotát, megbetegedési és halálozási mutatóit, az ezek hátterében álló, az egészségi állapotot meghatározó tényezőket, akkor feltárhatók lennének a fő beavatkozási pontok mind a prevenció, mind az egészségügyi ellátás egyenlőtlenségeinek tekintetében. Amiként ez máshol – nemcsak fejlett országokban, hanem például Brazíliában is – jól működik.

A korai, azaz 65 év alatti halálozások kapcsán mindmáig a daganatos, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedéseket szokták kiemelni.  Van-e előrelépés a szűrővizsgálati programok tekintetében?

– Magyarországon a rendkívül nagymértékű korai halálozásban a daganatos megbetegedéseknek döntő és egyre növekvő szerepe van.

A korai halálozásnak nők esetében 47 százalékát, férfiak esetében is több, mint egyharmadát daganatos betegségek okozzák, felülmúlva a szív-érrendszeri betegségek haláloki súlyát. Hazánk a daganatos betegségek okozta halálozásban a világranglista 5. helyén áll. Két daganatos halálozásban stabilan az első a 183 ország között, az egyik a tüdőrák, a másik a vastagbél- és végbélrák. Ennek ellenére még mindig nincs megoldva a vastagbéldaganatok országos szintű szűrőprogramjának a bevezetése, míg az EU 23 országában már magas részvételi arányok mellett működik a vastagbélszűrés.

Hasonló példa az elkerülhető halálozásra a méhnyakrák okozta halálozás: annak a kockázata, hogy egy magyar nő 65 éves kora előtt méhnyakrákban meghal, az EU15-országok átlagának háromszorosa. Holott ez egy olyan fajta daganat, aminek az elfajulása 15 évbe is beletelik, azaz háromévenkénti szűrővizsgálat esetén időben felismerhető, és egy viszonylag egyszerű műtéttel gyógyítható lenne. A 2001 óta működő emlőszűrés eredményeként a nők mellrák okozta halálozása alig haladja meg az EU15 országok lakossága halálozásának mértékét.

Saját régiónkon belül milyen a helyzetünk a megbetegedési és halálozási mutatók tekintetében?

– A legfrissebb adatok is azt mutatják, hogy a V4-országok között is vezető helyen állunk a fő betegségcsoportok okozta korai halálozások tekintetében. A legkedvezőtlenebb helyzetben az EU legszegényebb régiói közé tartozó észak-magyarországi és észak-alföldi térség lakossága van. A daganatos megbetegedések okozta korai halálozást tekintve pedig a legrosszabb helyzetben lévő V4-régiók mind magyarországi régiók – úgy tűnik, e téren verhetetlenek vagyunk.

A gazdasági fejlettség mennyiben indokolhatja ezt a lemaradást?

– Ez nem pusztán a gazdasági fejlettségen múlik: a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karának kutatásai alapján már 2005-ben felhívtuk a figyelmet arra, hogy a népegészségügyi mutatóink nem érik el azt a szintet, ami az ország gazdasági fejlettsége alapján elvárható lenne. Bloom és munkatársai 2001-es elemzésére hivatkozhattunk, akik 142 ország esetében vizsgálták meg a gazdasági fejlettség és a lakosság egészségi állapota – azaz a születéskor várható élettartam – közti összefüggést, és kimutatták, hogy a kapcsolat kétirányú. Nemcsak a gazdasági fejlettség határozza meg az egészségi állapotot, hanem az egészségi állapot is a gazdaság teljesítőképességét.

Ezt konkrétan hogyan kell érteni?

– Bloomék kiszámították, hogy ha a várható élettartam egy évvel növekszik, az átlagosan 4 százalékos GDP-növekedéshez vezet. Tehát minden országnak érdeke, hogy a népegészségügyi beavatkozásokat finanszírozza, hiszen ezáltal egyértelműen növeli a gazdaság versenyképességét is.

Ez nálunk hogyan lenne elérhető?

– Súlyos területi egyenlőtlenségek vannak a megbetegedések és halálozások tekintetében, például Baranyában az országos átlag alatt van a daganatos megbetegedések aránya, miközben átlag feletti a daganatos megbetegedésekből eredő korai halálozások mértéke. A szűrővizsgálatok fontosságáról már beszéltünk, ezen túlmenően az onkológiai ellátás hozzáférhetőségét is meg kellene vizsgálni. Egy országos népegészségügyi monitoring-rendszerre lenne szükség, amely egy-egy régió lakosságának egészségi állapotán kívül az egészséget meghatározó egyéb környezeti, illetve társadalmi-gazdasági viszonyokat is rendszeresen feltérképezi. Ez alapján, nem pedig egyes régiók vezetőinek lobbiereje szerint kellene, hogy eldőljön, hogy hova milyen szolgáltatás települ, és hogyan fejlődik akár az egészségügyi ellátás, akár a népegészségügyi szolgáltatások rendszere, akár egyéb tényezők, amelyek az egészségi állapotot meghatározzák.

Melyek ezek az egyéb tényezők?

– Az egészségi állapotban a legnagyobb szerepe az életmódbeli és az attól elválaszthatatlan társadalmi-gazdasági tényezőknek (iskolázottság, foglalkoztatottság, jövedelem stb.) van. Mi Északkelet-Magyarországon működtetünk egy egészségobszervatóriumot, és rendszeresen végzünk egészségfelméréseket és egészségmagatartás-vizsgálatokat a roma, valamint a teljes népesség körében. A méréseink azt mutatják – egybecsengően a nemzetközi kutatásokkal –, hogy az egészségi állapotot meghatározó tényezők között kiemelt jelentősége van az iskolázottságnak.

Ezen a téren van-e előremozdulás?

– A roma populáció iskolázottsága és egyben egészségi állapota jóval kedvezőtlenebb, mint a teljes magyar népességé, és sajnos ezen a téren a roma felzárkóztatás évtizedében, azaz 2005 és 2015 között sem történt érdemi javulás. Az északkeleti országrészben a telepi körülmények között élő romák mintegy 80 százalékának – a fiatal felnőttek 72 százalékának – ma is legfeljebb alapfokú iskolai végzettsége van. Ennek ellenére 20 százalékról 50 százalékra nőtt a foglalkoztatottságuk, ami döntően a közfoglalkoztatásnak köszönhető.

Enyhült-e ettől a szegénység?

– Csak kis mértékben: a foglalkoztatás némi jövedelem-növekedést eredményezett, aminek következtében éhezésről ma már alig hallani, és egyértelmű pozitívum, hogy növekedett a zöldség- és gyümölcsfogyasztásuk. Ugyanakkor nagyon megnőtt az elhízottak és túlsúlyosak aránya, főként a 30 év alatti romák körében, akiknek a fele érintett. Az elhízás nagyon komoly egészségkockázati tényező mind a szív- és érrendszeri, mind a daganatos vagy anyagcsere-betegségek tekintetében. Ez különösen amiatt veszélyes, mert a szív- és érrendszeri betegségek tekintetében a romáknak van egy genetikai veszélyeztetettségük is. Emiatt bizonyos szűrővizsgálatoknak hatványozott jelentőségük lenne, amelyeket az alapellátás keretében kellene minden felnőtt számára biztosítani.

Vizsgálták-e a drogfogyasztást?

– Ilyen különösen szenzitívnek számító kérdések vizsgálatára nem kaptunk engedélyt. A szerfüggésekkel kapcsolatosan annyit derítettünk ki, hogy érdemben csökkent az erős dohányosok aránya, viszont megnőtt a rendszeres alkoholfogyasztók és a nagyivók aránya. Mi már azt is nagy dolognak tartjuk, hogy egyáltalán a cigányság egészségi állapotát és az azt meghatározó tényezőket kutathatjuk, mivel az etnikai alapú adatgyűjtést számos országban elutasítják, az emberi jogok védelmére hivatkozva – mi viszont épp a kisebbségek érdekében tartjuk fontosnak ezeket a felméréseket. 

A várható élettartam tekintetében még mindig 10-15 év a különbség a romák és a teljes populáció között?– Ez csak feltételezés, mivel az elhunytak etnikai hovatartozásáról nincs nyilvántartás – bár nem alaptalan. Ha reprezentatív mintákat veszünk a roma és a teljes magyar populációból, akkor merőben eltérő kormegoszlást látunk: a teljes népesség esetében 20 százalék a 65 év fölöttiek aránya, míg a romáknál 3 százalék. (A KSH 2011. évi cenzusadatai szerint a cigány lakosság 32,4 százaléka 14 éven aluli, míg a magyar nemzetiség esetében ez 14,3 százalék – a szerk.) A romák egészsége és egészségmagatartása tekintetében Európa-szerte hasonló a helyzet, mint nálunk?

– Erről nehéz egyértelműen nyilatkozni, mivel Szlovákiát kivéve más országokban nincsenek olyan mélységű roma egészségkutatások, mint nálunk. Azt látni, hogy a V4-országok között a magyarok népegészségügyi mutatói a legrosszabbak, s a magyarországi roma populáció a főbb betegségcsoportok okozta korai halálozások tekintetében még a magyar népességnél is drámaibb képet mutat. Az oktatás lenne a kulcs, ez népegészségügyi ténykérdés: a V4-országok közül a magyar lakosság iskolázottsága a legkedvezőtlenebb.

A WHO európai tudományos tanácsadó testületének társelnökeként óriási sikerként könyveltem el, hogy – köszönhetően az európai régió igazgatója, Jakab Zsuzsanna támogatásának – elértük: a WHO Egészség 2020 című stratégiájába az európai cigány lakosság egészségének témája is bekerült, s egyértelmű állásfoglalást tartalmaz arról, hogy mindegy, hol élnek a romák, mindenhol ugyanaz a kulcsszó: az iskolázottság és a foglalkoztatás növelése.

Már egy éve annak, hogy a szaktárca felkérésére az Ön által vezetett Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesületének mintegy negyven szakembere kidolgozta az új népegészségügyi stratégiát. Azóta mi történt vele?

– Elvileg szakpolitikai és társadalmi egyeztetést követően ezt a kormánynak is el kellene fogadnia, de a szaktárca részéről előterjesztésre, sőt irányunkban visszajelzésre sem került sor. Ahhoz viszont, hogy egy ilyen program megszülessen, és sikerrel megvalósuljon, nemcsak kormányzati elkötelezettségre, hanem össztársadalmi motivációra és részvételre is szükség lenne.

 

Olvasson tovább: