Kereső toggle

Rambó érsek bukása

50 évet kaphat Ferenc bizalmasa

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem szűnik a szexuális jellegű botrányok áradata a katolikus egyházzal szemben. Még le sem zárul az egyik, már érkezik a következő. Március 13-án dől el az eddigi legmagasabb rangú vatikáni hivatalnoknak a sorsa, aki fiatal fiúk molesztálása miatt akár 50 éves börtönbüntetést is kaphat.

George Pell bíboros Ferenc pápa egyik legközelebbi tanácsadója, a Vatikán volt kvázi pénzügyminisztere, nagy befolyásnak örvendő tagja a klérusnak. 2017 nyarán vádolták meg azzal, hogy 1996-ban, amikor Melbourne érseke volt, egy karácsonyi mise után két 13 éves kórista fiút molesztált a sekrestyében, akiket rajtakapott azon, hogy a misebort dézsmálták. Később, 1997-ben újra molesztálta az egyik fiút. A bíróság viszont már csak az egyik áldozatot tudta meghallgatni, a másik 2014-ben meghalt kábítószer-túladagolásban.

A per lassan haladt, 2017-ben és 2018 elején sem született érdemi döntés, viszont decemberben az esküdtszék egyhangú döntéssel bűnösnek nyilvánította a bíborost, akinek óvadék iránti kérését elutasították, és február 27-én őrizetbe vették addig, amíg március 13-án ki nem hirdetik az ítéletet. A 77 éves Pell, akit széles körben a Vatikán harmadik legbefolyásosabb emberének tartanak, nem vallotta bűnösnek magát.

Ügyvédje igyekezett úgy érvelni, hogy az áldozatok csak beképzelték maguknak a molesztálást. Robert Richter ügyvéd úgy írta le a bírósági eljárást, mint ami „nem több, mint egy egyszerű, krémszínű szexuális közösülési ügy”. A vádat képviselő ügyészek nem értettek ezzel egyet, és úgy érveltek, hogy Pell tettei „súlyos sérelmet” okoztak, ami miatt jelentős letöltendő börtönbüntetést kértek a bíboros ellen. Amennyiben az esküdtszék ítélete érvényben marad, Pell akár 50 év szabadságvesztést is kaphat, ami az idős bíboros számára azt jelentheti, hogy élete végéig rács mögött marad.

2017 júniusa óta ugyan hivatalosan is „szabadságon” van, viszont egészen február végéig ő volt a Vatikán kincstárnoka, és továbbra is tagja a Bíborosi Kollégiumnak is, amely megválasztja az aktuálisan regnáló pápát. Az ítélet nyilvánosságra kerülése után, illetve Pell óvadéki kérelmének elutasítása után a Vatikán megerősítette, hogy a bíborost eltiltották a nyilvános szolgálattól, és nem léphet kapcsolatba kiskorú személyekkel sem. A tiltások addig maradnak érvényben vele szemben, amíg az ítélet jogerőssé nem válik.

A perről és az ítéletről a közvélemény sokáig nem kaphatott semmilyen információt, ugyanis 2018 májusában az ausztrál bíróság úgy döntött, hogy Pell akkor részesülhet igazságos eljárásban, ha a nyilvánosságot teljes egészében kizárják az ügyből. A döntés elsősorban Ausztráliára, és az ausztrál médiára vonatkozott, viszont a korlátozás kiterjedt a nemzetközi médiahálózatok ausztrál kirendeltségeire is, ami sikerrel akadályozta meg, hogy a nemzetközi média felkapja az ügyet. Viszont a teljes hírzárlat nem volt lehetséges, a közösségi médiában rendre újra feltűnt az ügy.

Pell ellen nem ez volt az első pedofil-vád, a ’70-es években már többször is gyanúba keveredett, ugyanis több, azóta már felnőtt férfi is megvádolta, hogy egy medencében molesztálta őket Ballaratban. Egyikük a decemberi elmarasztaló ítélet kapcsán úgy döntött, bíróság előtt is megvádolja Pellt a molesztálásért – viszont az ügyész ezt a vádat ejtette az azóta eltelt majdnem öt évtized miatt.

A bíboros az egyházon belül széles körben ismert volt arról, hogy nyíltan felszólalt a homoszexuális házasság, az abortusz és a fogamzásgátlás ellen – miközben többször is megvádolták azzal, hogy korábban több gyermekmolesztálási ügyet tussolt el az egyházi berkeken belül. 1996-ban Melbourne érsekeként az ő feladata volt, hogy bevezesse azt a programot, amely szinte a legelső intézkedése volt a katolikus egyháznak a gyermekmolesztálási vádak kezelése érdekében. A Melbourne-válasz első körben kis összegű fájdalomdíjakat ajánlott a sértetteknek, viszont a közvélemény élesen bírálta, mondván, hogy az egész azért jött létre, hogy megakadályozza az ilyen ügyek bírósági szakaszba jutását.

Pell-t 2003-ban jelölték a Vatikán Bíborosi Kollégiumába, amely lehetővé tette számára, hogy szavazhasson a pápaválasztáson. 2014-ben rendelték Rómába, ahol a vatikáni pénzügyek irányítója lett, amely posztot Ferenc pápa azután hozta létre, hogy a Vatikáni Bank körül több botrány is kirobbant. Az egyházi hivatalnokot házon belül csak „Rambo érseknek” hívták, ugyanis kemény kézzel látott neki a vatikáni pénzügyek rendbetételének, amiben sikeres is volt. Olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek átláthatóbbá tették a Vatikáni Bank működését, a vatikáni könyvelést és elszámolásokat is.

Bukása, illetve esetleges elítélése Ferenc pápa számára igazi mélyütés, ugyanis 2015 óta – és már korábban is – Pell az egyik legközelebbi tanácsadója és segítője volt. A pápa által felállított érseki testület, a C9 tagja is volt, amelyet Ferenc a 2015-ös beiktatása után hívott életre. Azzal, hogy az ügy ilyen szintre került, az is bizonyítást nyert, hogy a szexuális molesztálási ügyek az egyházi struktúra teljes vertikumában megtalálhatók, a legfelsőbb rétegekig.

Pellt teljes pályafutása során többször is azzal vádolták, hogy eltussolja a gyermekmolesztálási ügyeket, többek között úgy, ahogy egy Gerald Ridsdale nevű többszörösen visszaeső pedofil pap esetében is történt, akit Pell folyamatosan áthelyeztetett a különböző parókiák között, ahelyett, hogy eljárást indítottak volna ellene. Sőt, az egyik áldozatát még megvesztegetni is megpróbálták.

A katolikus egyházon belül a gyermekmolesztálási ügyek a ’80-as években kezdtek egyre sűrűbben nyilvánosságra kerülni, elsősorban az Egyesült Államokban és Kanadában. Jason Berry, egy Louisianai újságíró elkezdte felderíteni Gilbert Gauthe atya ügyeit, amely olyan mértékű visszaélés-sorozatot hozott nyilvánosságra, ami a mai napig borzolja a kedélyeket.

2002-ben a Boston Globe oknyomozó újságírói is felderítettek egy még szélesebb körű visszaéléssorozatot a bostoni egyházmegyében. A feltárt ügyekből cikksorozat készült, amiért az újságírók megkapták a Pulitzer-díjat, és a sztoriról készült film, a Spotlight 2015-ben Oscar-díjat is nyert.

Legutóbb a Pennsylvania államban működő nyolc egyházmegyéből hattal kapcsolatban indult nyomozás, amikor Josh Shapiro államügyész 2018-ban félmillió belső dokumentumot kéretett be az ügyészségre. Ezek átvilágítása után tavaly decemberben nyilvánosságra hoztak egy jelentést, amelyben Shapiro azt hozta nyilvánosságra, hogy „az egyház saját feljegyzései alapján több mint ezer gyermek volt azonosítható, több, mint 300 ragadozó pap elleni, hitelt érdemlő bizonyítékkal.”

A legutolsó 70 évet átfogó jelentésben horrorisztikus történetek kerültek napvilágra, többek között olyanok, amikor egy pap, aki meglátogatott egy mandulaműtéten átesett 7 éves kislányt a kórházban, a vizit végén megerőszakolta a kislányt. Volt olyan nemi erőszak-áldozat is, akit teherbe esése után a pap abortuszra is kényszerített.

2012-ben Julia Gillard akkori ausztrál miniszterelnök létrehozott egy Királyi Bizottságot, amelynek a feladata volt, hogy kivizsgálja a katolikus egyház által adott reakciókat a gyermekmolesztálási ügyekre. A bizottság többek között azt fedte fel, hogy az ausztrál klérus legalább 7 százaléka molesztált már gyermekeket. Pell bírósági ügye is úgy került napvilágra, hogy az ausztrál állam szigorú vizsgálatot rendelt el azokkal a szervezetekkel szemben, amelyek gyermekekkel dolgoznak. Mivel egyértelművé vált, hogy maga az egyházi szervezet képtelen kezelni a felhozott vádakat, így ügyészi vádemelés történt, és nagyon valószínű, hogy a bíboros élete végéig kénytelen lesz idejét egy kényelmetlen zárkában tölteni a vatikáni Apostoli Palota első emeletén található luxusirodája helyett. Mivel február 24-én lejárt az öt éves kinevezése a vatikáni „pénzügyminisztérium” élén, Ferenc pápának nagy valószínűséggel nem kell majd nyilvánosan kirúgnia az állásából.

 

Olvasson tovább: