Kereső toggle

Honnan jön Juncker?

Sikeres miniszterelnökből sikertelen bizottsági elnök

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Juncker 1997-ben miniszterelnökként. 29 éven át volt megszakítás nélkül kormánytag, ebből 18 éven át kormányfő.

Az Európai Bizottság távozó vezetője finoman szólva ellentmondásos ciklust zárt: a migrációt nem sikerült az Unión kívül, a briteket pedig az Unióban tartania. Pedig egyáltalán nem sikertelen nemzeti szintű politikai pálya után került pozícióba.

Az 1954-es születésű luxemburgi politikust 1984-ben választották meg a Képviselőház tagjává a Keresztényszociális Néppárt tagjaként, és rögtön Jacques Santer kormányának munkaügyi minisztere lett (ezt a pozíciót egészen 1999-ig betöltötte).

Röviddel az 1989-es választás előtt Juncker súlyosan megsérült egy közúti balesetben, és két hetet kómában töltött. Későbbi, többször tapasztalt furcsa viselkedését sokan ezzel a balesettel hozzák összefüggésbe. Mindenesetre felépült, majd 1989-ben (a munkaügy mellett) a pénzügyminiszteri posztot is megkapta (elődje e poszton maga Santer miniszterelnök volt; tehát nem egyedülálló Juncker későbbi kormányzati „álláshalmozása”), amit nem kevesebb, mint húsz éven át töltött be. Amikor aztán Santer miniszterelnök 1995-ben az Európai Bizottság élére távozott, Juncker átvette tőle a kormányfői tisztséget is (ekkortól néhány éven át egyszerre volt miniszterelnök, pénzügyminiszter és munkaügyi miniszter), amit tizennyolc éven át viselt: 1999-ben, 2004-ben és 2009-ben is újraválasztották.

Miniszterelnökként a minél szorosabb európai integráció radikális képviselője volt. Kiemelkedő szerepe volt mind az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerződés tető alá hozásában, mind az euróövezet kialakításában. Ám otthon évtizedek után végül egy botrányba bukott bele: 2013 júliusában felajánlotta lemondását, miután kiderült, hogy az általa felügyelt titkosszolgálat törvénytelen módon hajtott végre lehallgatásokat (2000 és 2013 között öt telefonbeszélgetést rögzítettek illegálisan, ebből egy lehallgatás Juncker ellen irányult; a botrányról lentebb részletesen olvashatnak).

Ám a végül decemberben bekövetkezett lemondása nem jelentette karrierje végét: 2014 márciusában az Európai Néppárt Dublinban tartott kongresszusán őt jelölték az Európai Bizottság elnökének. Június 27-én az Európai Tanács hivatalosan is jelölte a posztra 26 támogató és 2 ellenszavazat mellett. A két ellenszavazat Nagy-Britannia és Magyarország miniszterelnökétől származott: David Cameron végig ellenezte a lehető legszorosabb uniós integrációt szorgalmazó Juncker jelölését, Orbán Viktor pedig közvetlenül az EP-választás után tette egyértelművé a vele kapcsolatos fenntartásait. Junckert végül július 15-én az Európai Parlament 729 képviselőjéből 422 támogatásával választották bizottsági elnöknek. A tisztséget 2004-től betöltő José Manuel Barrosót 2014 novemberében váltotta.

Juncker bizottsági elnökként sem tagadta meg integrációpárti álláspontját. Prioritásai: a digitális egységes piac létrehozása, az EU energiauniójának kialakítása, a transzatlanti kereskedelmi megállapodás tárgyalása, az Európai Unió gazdasági és monetáris uniójának egyre szorosabbá fűzése, az eurózóna közös költségvetési politikája. Elnöki periódusának fő projektje azonban végül nem ez lett, hanem a migrációs hullám kezelése, valamint a Brexit-tárgyalások lebonyolítása Nagy-Britanniával.

Egy belgiumi szavazás alapján egy hajszál választotta el, hogy bekerüljön a Rokonszenv Lovagjainak tagjai közé.  De épp a politikusok jelölésének idején jelent meg róla egy videó, amin dülöngélt, „pofozkodott” és parodizálta, kigúnyolta egyik kollégáját.

Juncker konszenzusteremtő képessége kormányfő korában legendás volt. 1996 decemberében például sikeresen közvetített egy vitában Jacques Chirac francia elnök és Helmut Kohl német kancellár között. A sajtó Junckert „Dublin hősének” nevezte a két politikus közötti valószínűtlen konszenzus kialakítása miatt.

Az európai eszmék iránti hűségéért 2006-ban  Charlemagne-díjat kapott. Az európai integráció, az emberbarát adópolitika képviseletéért, s a humanizmus elkötelezett híveként tett intézkedéseiért.

Don Quijote

A ’90-es években kulcsszerepe volt Kohl német kancellár és Chirac francia elnök kibékítésében.

Juncker kormányfői bukását az okozta, hogy 2012 novemberében kiderült: Marco Mille akkori luxemburgi titkosszolgálati vezető egy karórába szerelt eszközzel titokban rögzítette bizalmas beszélgetését Junckerrel.  Mille ebben a beszélgetésben elmondta Junckernek, hogy megbízható jelentést kapott arról, hogy Henrik luxemburgi nagyherceg állandó kapcsolatban állt a brit titkosszolgálatokkal (a nagyherceg irodája tagadta az állítást). Juncker azonban nem azonnal állította meg az önjáróvá vált Mille-t, amikor kiderült róla, hogy őt magát is lehallgatta – Mille végül távozott, de puhára esett: a Siemens biztonsági főnöke lett.

A luxemburgi titkosszolgálat, az SREL tényleg kikerült a politika ellenőrzése alól: Mille és munkatársai pedofil váddal akartak (alaptalanul) befeketíteni egy államügyészt, továbbá luxusautókkal bizniszeltek.

Az SREL tevékenyégét feltáró jelentés arra a következtetésre jutott, hogy csekély volt a szolgálat működésével kapcsolatban az ellenőrzés, hiszen nem jelentette be a cég a kommunikáció szabálytalanságait a bizottságnak, és ez nem járt következménnyel. Juncker tagadta a jogsértést.

Juncker és Marx

Bizottsági elnökként Juncker igen sok tiltakozó levelet kapott amiatt, hogy elvállalta a város díszpolgáraként kapott felkérést, hogy vegyen részt Trierben a Marx bicentenáriumon.

A Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja is felszólította: mondja le részvételét. Juncker 2018. május 4-én mégis felszólalt Trierben a Karl Marx születésének kétszázadik évfordulójára szervezett rendezvénysorozat megnyitóján. Szerinte Marx nem felelős azokért a rémtettekért, amelyeket elkövettek mindazok, akik követőinek vallották magukat, és kiemelte: Marxot korából kiindulva kell megérteni, nem lehet felelősségre vonni azért, hogy írásait egyes követői „fegyverként használták mások ellen”.

Juncker úgy látja, hogy nem a tőke és a munka ellentétének mélyítésére, hanem ezek „megbékítésére” kell törekedni a keresztényszocializmus elvei mentén, mert csak így lehet a kapitalizmus hibáit mérsékelni. Az Európai Unió feladata, hogy szociális téren nyújtson segítséget a rászorulóknak, és segítse elviselhetőbbé tenni ezt a gazdasági rendszert.

Junckert egy ideje egyesek társasági nagyivónak tartják, és ezt nyilvános szereplésein mutatott furcsa viselkedésével vélik alátámasztani. Ilyenkor egyensúlyát két-három stábtagja is alig tudja megtartani, közben mosolyog, és több szembejövő férfit össze-vissza csókol. Ám emberei rendre megnyugtatják a közvéleményt, hogy csak isiásza produkálja ezeket a szimptómákat. Orbán Viktornak adott taslija és más politikusok erős hátbavágása, vállveregetése permanensen mémeket szül.

Margaritis Schinas, az Európai Bizottság szóvivője hivatalosan is kommentálta a sajtóértesüléseket: több mint ízléstelennek minősítette a feltételezéseket, melyek Juncker ittasságára vonatkoztak.

A hazai jobboldali sajtó szerint a luxemburgi politikus nem csak az Európai Unió egyik legfontosabb szervezetének vezetésére alkalmatlan, korábban korrupciós botrányokba is keveredett, nemrég pedig azt sikerült bizonyítania, hogy a történelemórákon sem igazán figyelt oda, hiszen kijelentette, hogy Románia egyesülése európai ünnep is. A szájra puszit előszeretettel adó, más politikusokat papírkötegekkel fejbevágó Juncker a júliusi NATO-csúcson egy lépcsőn nem tudott felmenni a közös fényképezéshez, szerencséjére kollégái segítségére siettek. Egy másik eset, amikor Orbán Viktor segített a kezében cigarettásdobozzal feltehetőleg dohányozni induló, dezorientáltnak tűnő elnöknek megtalálni a kilincset és a kijáratot.

Nem sok idő van hátra a következő európai parlamenti választásig, de Juncker biztosan távozik az európai közéletből. Bizottsági elnökként egyértelműen sikertelen – ami különösen negatívvá teszi a mérleget, az a korábbi, kifejezetten sikeres nemzeti szintű karrierje. Hogy május után folytatódik-e a nevével fémjelzett politika az unióban, az a választókon múlik.

Olvasson tovább: