Kereső toggle

A másik Einstein

A 140 éve született zseni magánélete

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A tudomány terén géniusz volt, a magánéletben viszont ugyanolyan esendő, mint más halandó. Albert Einstein, akit élete végén különösen nyomasztott két kudarcos házassága, úgy fogalmazott: sajnálja, hogy az éles intelligencia ritkán párosul harmonikus élettel.

„Ő könnyebben megért téged, mint te őt. Egy zseniális férfi feleségének lenni soha nem könnyű szerep” – így próbálta jobb belátásra bírni a válófélben lévő Albert Einsteint 1919-ben jóbarátja, Michele Besso, akivel főiskolás koruktól ismerték egymást, majd 1903-tól egészen 1955-ig – mindketten abban az évben hunytak el – leveleztek egymással. A gyerekkorától fogva befelé forduló, szüntelen elmélkedő Einstein, aki éjszakánként a kicsempézett konyhában hegedült, mert annak volt a legjobb akusztikája, nem is annyira rendszertelen életvitelével vagy a higiéniáról alkotott, merőben sajátos elképzeléseivel állította kihívás elé szeretteit, sokkal inkább azért, mert az intellektuális óriás – második felesége, Elsa szerint – érzelmileg egy ötéves gyermek szintjén rekedt meg. Túl azon, hogy etetni kellett, mert munka közben könnyen elfeledkezett evésről, alvásról, és zsebpénzt kellett adni neki, mert nem tudott bánni a pénzzel, Einstein a személyes kapcsolatokban híján volt minden empátiának, vak mindenre, ami eltéríthette tudományos céljaitól.

Mentségére szóljon, hogy ebben nem volt egyedül a tudósvilágban, nem beszélve arról, hogy az életrajzi adatok alapján szakemberek valószínűsítik, hogy Einstein – akárcsak nagy elődje, Newton – valószínűleg Asperger-szindrómában, egy autizmushoz közeli viselkedészavarban szenvedett. Szerencséjükre akkor még nem vetették őket kezelés alá, maga Einstein is úgy emlékezett, hogy képességei kibontakozásában elévülhetetlen szerepe volt annak, hogy gyerekkorában családja hagyta őt a saját külön világában szabadon elmélkedni, álmodozni. Mivel az iskola untatta, mellette kis korától autodidakta módon képezte magát a filozófia, matematika, fizika területén.

„Rokonai egy szórakozott kis Buddhát láttak nap mint nap a kanapén ücsörögni, aki mintha transzban lett volna, úgy meditált a matematikai kérdéseken” – írja a zsidó polgári családdal, feltaláló mérnök-nagybácsival rendelkező tudóspalántáról a legalaposabb Einstein-életrajz szerzője, Jürgen Neffe. Einsteint élete végéig kiapadhatatlan tudásvágy, gyermeki kíváncsiság és kreativitás, illetve mindennemű tekintélyelvűség, dogmatizmus elutasítása jellemezte, s ez juttatta el később a forradalmi felismerésekig – akárcsak a többi korszakos zsenit. Einstein pont száz éve, 1919-ben, 40 évesen robbant be a köztudatba, amikor a londoni Times címlapon hozta a relativitáselméletet, tudományos forradalomként aposztrofálva azt, és egyben sztárrá avatva Einsteint, akinek a hírnév egyébiránt negatív fordulópontot hozott a magánéletében.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: