Kereső toggle

A halálbüntetés kivezetése

Hogyan került ki a kivégzés a büntetések közül?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A halálbüntetés tilalma ügyében széles körű konszenzus uralkodik az európai államokban.  A lakosság már megosztottabb a kérdésben, hazánkban például a többség támogatná a halálbüntetés visszahozatalát.

 

A világ államainak többsége tartózkodik a halálbüntetés alkalmazásától. Ettől függetlenül a pro és kontra érvek időszakosan fellángolnak, pláne amikor különösen kegyetlen és sok ember életét követelő bűnesetek történnek. A halálbüntetés támogatói a büntetés elrettentő hatását hangsúlyozzák, valamint a társadalmi igazságosságot is ebben látják megtestesülni. Ellenzői ezzel szemben azt vallják, hogy a büntetés visszafordíthatatlansága miatt a tévedés végzetes lehet, és nem visszatartóbb, mint az életfogytiglan, továbbá költséges (a halálsoron lévőket nem lehet foglalkoztatni a börtönön belül), és az emberi jogokkal is ellentétben áll.

 

Társadalmi megítélés

A Policy Solutions 2017-es kutatása szerint a halálbüntetés visszaemelését a magyarok 54 százaléka támogatná, miközben 44 százaléka nem állítaná vissza. A népakarat érvényesülését nemzetközi szerződések tiltják, valamint az Európai uniós tagságunk is bánná (ugyanis a csatlakozási szerződésnek feltétele a volt halálbüntetés tilalmának elfogadása).

Jelenleg 56 ország tartózkodik a fizikai megsemmisítéstől (nem szabnak ki halálbüntetést, de szerepel a büntetési nemek között), 106 teljesen kiiktatta a jogrendszeréből, 8 állam csak a legsúlyosabb bűncselekmények minősített eseteiben (különös kegyetlenséggel történt elkövetés esetében például) teszi lehetővé a halálbüntetés alkalmazását; 28 államban továbbra is gyakorlatban van a halálbüntetés (2018-as adatok).

Történeti áttekintés

A halálbüntetést a legtöbb esetben politikai okokból (például felségárulás, hazaárulás) vagy különösen súlyos bűncselekményeknél szabták ki.  A kora ókori államokban élt az a gyakorlat, hogy minden társadalmilag elítélt cselekedet – legyen szó bármilyen apró kihágásról –, automatikusan halálbüntetést vont maga után. Később bejött a Hammurapi-törvényoszlopaiból és az Ószövetségből is jól ismert tálió elv (szemet szemért, fogat fogért), ami arányosította a büntetéskiszabást. Az államok fejlődésével az igazságszolgáltatásban is változás állt be: a fizikai megtorlás mellett az  elzárást és a kényszermunkát kezdték el alkalmazni.

Az első kivégzéseket a szakirodalom emberáldozatoknak tekinti, melyeket a felbomlott egyensúly helyreállítása érdekében hajtottak végre. Alkalmazásukban fontos volt a sérelem megtorlásának gondolata. Ezenkívül még a száműzetést használták, ami a közösségből való kitaszítást jelentette (sokszor ez is egyet jelentett a halállal).

Az ószövetségi Izraelben széles körben elterjedt volt a halálbüntetés. Az ó́kori görö̈gö̈k is ismerték, náluk elsősorban politikai bűncselekmények (hazaárulás) esetén járt a legsúlyosabb büntetés. Az ókori Rómában alkalmazták boszorkányságért, méregkeverés vagy hamis eskü miatt is. Rómában a királykorban minden államellenes bűncselekményre halálbüntetést szabtak ki, azonban a köztársasági kor végére ez a gyakorlat egyre inkább visszaszorult. A büntetés végrehajtásának számos formája volt ismert, így például a keresztre feszítés, a tengerbe dobás (szülőgyilkosság esetén az elkövető mellé a zsákba kutyát, kakast, viperát és egy majmot varrtak), az élve eltemetés, a halálra verés vagy a karóba húzás – ezeket a császárkorban is alkalmazták.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: