Kereső toggle

Világtörténelem és a 21. század

Múzeumok régen és most

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A világ legkorábbi múzeumát egy brit régész, Leonard Woolley fedezte fel 1925-ben. Az épület Ur városában, a mai Irak területén található, és az Újbabiloni Birodalom utolsó királyának – bizonyos Nabú-naid – lánya, Ennigaldi hercegnő építtette i. e. 530 körül, s melyet a mezopotámiai régiségeknek szentelt. Olyan agyag hengerek kerültek elő, melyeken a kiállított tárgyak leírásai három nyelven olvashatók. Talán furcsa, hogy már 2500 évvel ezelőtt is fontosnak tartották a történelmet, miközben azt hisszük, az csak ilyen „távolságból” érdekes.

Az első intézményt, melyet igazán múzeumnak, azaz régi korok tárgyait, értékeit, kulturális termékeit gyűjtő és bemutató épületnek nevezünk, I. Ptolemaiosz Szótér hozta létre uralkodásának utolsó éveiben. A gyűjtés tudományának megalapozójának, a múzeum szó és fogalom megalkotójának tekintjük az i. e. 305–282 közötti uralkodót, aki egyébként az egyiptomi Ptolemaiosz-dinasztia alapítója. (Azt is valószínűsítik azonban, hogy fia, II. Ptolemaiosz idején történt ez meg.) Museionja, amely magában foglalta az alexandriai könyvtárat, illetve a pergamoni Athéné templomot, tudatosan felépített gyűjteménnyel rendelkezett. A zene, a költészet otthona, filozófiai iskola és szövegek tárháza volt ez. A szó egyébként a „Múzsák helyét” jelöli, utalva ezzel a művészetek patrónusaira. Nem tartalmazott festményeket és szobrokat, de anatómiai és csillagászati feljegyzéseket igen. Fő „profilja” az akkor ismert világból származó lehető legtöbb írásos feljegyzés beszerzése, rendszerezése, fordítása volt. A 3. században ez az intézmény elpusztult, s bár az 5. században még említenek egy fizikailag létező teret, melyet Mouseionnak neveznek, nem lehetünk biztosak abban, hogy a kettő egy és ugyanaz.

Ezután nagyon sokat kellett várni arra, hogy ismét mai értelemben vett „igazi” múzeum jöjjön létre. A reneszánsz az az időszak, amikor a művészetek és a tudományok újrafelfedezése, valamint kulturális újjászületés zajlik. Nem csoda hát, hogy 1471-ben, amikor IV. Sixtus pápa ókori szobrokat adományoz Róma népének, létrejön a művészeti alkotások legkorábbi nyilvános gyűjteménye. A Capitoliumi Múzeum (Musei Capitolini) több művészeti és régészeti intézményt foglal magába, ahol ma ókori szobrokat, reneszánsz kori művészeti alkotásokat tekinthetünk meg.

A második legrégebbi nyilvános múzeum a Vatikáni Múzeum, melyet 1506-ban II. Gyula pápa hoz létre. Ez szintén több intézményből álló együttes, melyek gyűjteménye az egyik legfontosabb és legnagyobb a világon.

Aztán a 17-18. század nagyvárosaiban – London, Bázel, Besançon, Szentpétervár – gombamód „nőnek ki” a gyűjtemények. A British Museum, a firenzei Uffizi Képtár, a madridi Prado, a bécsi Belvedere, s a világ leglátogatottabb múzeuma, a párizsi Louvre is ekkor alakul meg. Majd 1786-ban az USA első múzeuma Philadelphiában, s 1790-ben a nagyszebeni Brukenthal Múzeum.

A Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) adatai szerint mára már 202 országban mintegy 55 ezer múzeum létezik. A technikai fejlődés nem kerüli el ezeket az intézményeket sem. 1992-ben az Apple kiadott egy CD-ROM-ot, melyet a világ közel 1000 iskolájának, egyetemének és múzeumának küldött el – ingyen. A címe Virtuális Múzeum volt. Interaktív módon a „látogató” szobáról szobára járhatott, és olyan tudományos területeken tehetett látogatást, mint az orvostudomány, növénytermesztés vagy az űrkutatás. A 3D-s térben 3D-s tárgyakat figyelhettek meg, s ehhez rengeteg akkori új technikát használtak fel.

1999-ben a Solomon R. Guggenheim Alapítvány nyilvánosságra hozott egy virtuális technológiát, mely a világ különböző pontjain lévő alapítványok hálózati eszközeinek összekötését szolgálta, így biztosítva azt, hogy olyan művészeti alkotásokról „nyissanak” tárlatot a kibertérben, melyek ott is jöttek létre.

2000 előtt már több olyan múzeum volt a világon, melynek kezdetleges, de létező honlapja volt, keresővel, hivatkozásokkal. Ilyen volt például a New York-i Számítógépes Művészetek Múzeuma, a jeruzsálemi Izrael Múzeum, vagy a ljubljanai „szabadtéri múzeum”, ahol az utcákon lévő épületeket lehetett megtekinteni.

Ma már talán nincs olyan múzeum, amelynek ne lenne interneten megkereshető lapja, de akadnak olyan intézmények is, melyek már ezt is meghaladták. 2011-ben a Google virtuális tárlatot hozott létre. A nonprofit szervezetként működő kezdeményezés kulturális szervezetekkel kötött megállapodást, hogy mindenki számára elérhetővé váljon online felületen a világ szellemi öröksége. 2011 januárjában a Jad Vasem Múzeum csatlakozott elsőként, majd februárban már 16 különböző múzeum és 9 ország tette ezt meg. Azóta csak bővült a paletta és az „utcakép” fotózásakor ismert kameramódszerrel bejárt intézmények olyan módon ismerhetők meg, hogy közben a pizsamánkat sem kell átvennünk, a saját konyhánkban szürcsölt kávéval a kezünkben csodálhatjuk meg a kiállított tárgyakat. Ezek mellett híres építmények, mint például a berlini fal vagy a holokauszt helyszínei is megtekinthetők, de csatlakozott már az UNESCO és a Getty Images is. 2016-ban több mint 1000 partnermúzeummal ünnepelte ötéves fennállását. Az ehhez kifejlesztett telefonra letölthető applikáció hab a tortán.

Ilyen virtuális tárlatvezetés egyébként a Google nélkül is létezik: a legkorábbi gyűjtemény, a Capitoliumi Múzeum honlapjáról is elérhető több nyelvű részletes tájékoztató. Kiváló minőségű videó segítségével vezet végig a termeken, az udvaron, meséli el a szobrok, képek történetét.

Az ma már senkinek nem újdonság, ha egy okostelefont kapunk kézhez a múzeum pénztáránál és egy audio-tárlatvezetésen veszünk részt. De elterjedőben vannak a VR (virtuális valóság) és AR (kiegészített valóság) szemüvegek is. Ezek felhasználása a múzeumokban kreatívabb módon zajlik, mint a szilícium-völgyi központokban. Miami a napsütésről híres, de talán ezt újra kell gondolnunk. Olyan fejlesztés jelent meg ugyanis a Pérez Művészeti Múzeumban, mely az elme és a fizikai tér összekapcsolódását is vizsgálja. Az ingyenesen letölthető alkalmazás segítségével összemoshatók a digitális teremtmények és a múzeum fizikai valósága.

A világ legtöbb ember által látogatott múzeuma a Louvre. Ezt követi a 2003-ban létrehozott Kínai Nemzeti Múzeum, harmadik a sorban a washingtoni „légimúzeum”, a Smithsonian Institution’s National Air and Space Museum. Ezeket az intézményeket kisebb-nagyobb anyagi ráfordítás segítségével meg tudjuk látogatni. Nem lehetett ezt tenni, ha az elmúlt négy évben az észak-iraki Moszul múzeumát akarta valaki látni. 2019. január 29-én nyitották meg újra ugyanis az első kiállítást azóta, hogy 2015-ben az Iszlám Állam módszeresen elpusztította a több száz, helyenként több ezer éves műkincseket. Videóra vették, ahogyan légkalapáccsal, buldózerrel, robbanószerekkel pusztítottak el teljesen – többek között – két emberarcú, kétméteres, több mint négy tonnás asszíriai szárnyas bikaszobrot, valamint egy hasonló méretű oroszlánt. Az UNESCO úgy véli, hogy a kulturális örökség szándékos megsemmisítése háborús bűncselekmény, de tudjuk, az ISIS ezt rendszeresen végezte.  A műkincsek pótlására a múzeum új technológiákat, így 3D-s nyomtatást is igénybe vesz majd. Emellett a múzeum tagja lett a Google virtuális szervezetének is, ahol megtekinthetők 3D-s formátumban az elpusztított műkincsek, a fotogrammetria, azaz fényképmérés eljárásának segítségével. A minden oldalról lefényképezett tárgyak így a virtuális térben tovább léteznek.

Ha az utóbbi példát vesszük, igen hasznos a modern technológia a múzeumok szempontjából is. Persze nem készülhetünk arra, hogy ha mindent elpusztítanak őrült elmék mozgatta csoportok, akkor is megmaradnak a régi korok emlékei.

 

Olvasson tovább: