Kereső toggle

Tűzterror

Pusztító lángok Allah szolgálatában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
2008-ban Mumbaiban a fegyveres támadást, a robbanószereket, a túszejtést és a tüzet kombinálták.

Bár az erdőtüzek világszerte meglehetősen gyakoriak, kutatók szerint ez nem csupán a klímaváltozás és a civilizációs ártalmak számlájára írható. A tűz ugyanis a terror egyik legkártékonyabb eszköze.

A tavaly novemberi, heteken át pusztító kaliforniai tűzvész okai a mai napig sem tisztázódtak. Szóba került, hogy a klímaváltozás, illetve az arra adott nem megfelelő válaszok következménye, de felmerült az emberi tényező más formája is; a vétlen tűzokozás, de a szándékosság is. Több, az Iszlám Államhoz vagy más terrorszervezethez kapcsolódó oldalon is „dicsőítették” a több mint száz ember életét követelő, 14 ezer lakóházat megsemmisítő és 10-14 milliárd dollárnyi anyagi kárt okozó erdőtüzet. Bár eddig egyetlenegy terrorszervezet sem vállalta magára a gyújtogatást, több internetes oldalon és a közösségi médiában többször is felmerült az esetleges terrorcselekmény gyanúja. Ha ebben az esetben nem is ez állt a háttérben, kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben több olyan terrortámadás is történt, ahol az elkövetők a tüzet fordították az emberek ellen.

A tűz mint fegyver

A történelem folyamán több alkalommal is használták a tüzet az ellenség megsemmisítésére, majd később különböző terrortámadásokhoz is. Brian A. Jackson és David R. Frelinger mindezt jól szemléltetik az 1980 és 2005 közötti terrortámadások eszközeit vizsgáló tanulmányukban. A szerzők kutatásai alapján az ötezer bekövetkezett terrortámadás tizenegy százalékát (550 eset!) követték el tűz (gyújtogatás, Molotov-koktél stb.) alkalmazásával a terroristák. Egy másik elemzés szerint nemzetközi szinten 1968 és 2005 között ötvenöt olyan terrorszervezet működött, amely a támadásai során akár önállóan, akár más eszközökkel kombinálva, hatékonyan alkalmazta a tüzet.

Az elmúlt évtizedekben ez az eszköz több környezetvédelemmel és állatvédelemmel foglalkozó radikális csoport fegyvertárába is bekerült, amelyek nemcsak a velük szemben állók anyagi javainak tűzzel való elpusztítását (személygépkocsik, lakások, üzlethelyiségek stb.), de a génmódosított ültetvények felgyújtását vagy éppen a szándékos erdőtüzek okozását is elfogadható eszköznek tekintik. A tűz ugyanis egy rendkívül kártékony fegyver, ami szinte megállíthatatlan, és amíg gyúlékony anyag és levegő található a környezetében, pusztításra képes, és mindent el is pusztít. Az emberek többsége, ha körülölelik a lángok, nem gondol a védekezésre, sem a tervszerűségre, egyszerűen pánikba esve kezd menekülni. De nemcsak a lángok veszélyesek, hanem a füst is, amely legalább olyan kegyetlen gyilkos, mint a tűz, ráadásul a terroristákkal szemben esetleg fellépők ellen is felhasználható. A tüzet azért is részesítik előnyben a terroristák, mert annak használatához nem szükséges hosszan tartó kiképzés, nincs nagy költsége, és viszonylag kevés emberrel végrehajtható – miközben a megfelelő körülmények (időjárás, szél stb.) esetén rendkívül hatékony, nagy rombolásra képes.

A tűz használata többféleképpen történhet. Lehet sima gyújtogatással, amikor is könnyen éghető anyagokat használnak a terroristák, de próbálkozhatnak gázzal vagy más jól éghető anyaggal (gázolaj stb.) töltött tartályokkal is. Például amikor teli tankert vezetnek neki egy kormányzati vagy polgári célpontnak. Az elkövetők lehetnek magányos farkasok, de jól szervezett csoport is állhat a gyújtogatások hátterében, amelynek tagjai egyszerre több helyen gyújtogatnak, így a védekezők ereje szétforgácsolódik. A gyújtogatást más módszerekkel is kombinálhatják (bombák használata, öngyilkos merénylők, támadás a védekezést folytatók ellen stb.), ily módon tovább növekszik a sikeres terrortámadás esélye. Azt se felejtsük el, hogy a terroristák ellen fellépő erőknek nemcsak a fegyveresekkel, de a tűzzel és az azzal járó füsttel is fel kell venniük a harcot, ami további értékes időt vesz el. Az egyik legismertebb példa a terrortámadás során a tűz kombinált használatára a Világkereskedelmi Központ ikertornyai elleni 2001. szeptember 11-ei támadás, amikor is a terroristák két menetrend szerinti légi járatot vezettek az ikertornyokba, a gépek üzemanyaga berobbanva pedig hatalmas tüzet okozott. A tűz nemcsak az irodaépületben dolgozók egy részét ölte meg szinte azonnal, de az épületek szerkezetét is olyannyira megyengítette, hogy összeomlottak, ami megsokszorozta az áldozatok számát.

Bár sikertelenül végződött, de szintén jó példa egy tűzzel végrehajtandó terrortámadásra a kínai China Southern Airlines CZ6901-es járata elleni támadáskísérlet. 2008. március 7-én a kétszáz emberrel felszálló utasszállítón egy ujgur radikális iszlamista csoporthoz tartozó nő gázolajjal tüzet akart gyújtani a mosdóban, amit a legénység akadályozott meg. Ha sikerült volna a támadás, akkor Kína történelmének legtöbb áldozattal járó terrortámadását könyvelhette volna el. Sajnos ennél biztosabbra ment a Lashkar-e-Taiba (LeT) terrorcsoport 2008 novemberében a mumbai Taj Mahal hotelben, amikor is a terroristák az automatafegyvereket, a különböző robbanószereket, a túszejtést és a tüzet kombinálták a minél több áldozat szedésének érdekében. A legtöbb ember emlékezetében azért maradt meg a támadás, mert a televízióban élőben követhették, ahogy a szállodában rekedő civilek megpróbáltak az ablakokon át kimenekülni az épületet elborító láng- és füsttengerből. Ebben az esetben a terroristák stratégiai eszközként használták a tüzet – a média közvetítésével pedig megsokszorozták a támadás által keltett hatást. A három napon keresztül tartó támadásban 166 ember vesztette életét. A terroristák hasonló támadást hajtottak végre 2012-ben a líbiai Bengáziban lévő amerikai nagykövetség, a tunéziai amerikai nagykövetség és az ENSZ Sínai-félszigeten állomásozó erői (UN Multinational Force in the Sinai Peninsula) ellen is. Hasonló történt Nigériában is 2013. július 6-án, amikor a Boko Haram emberei felgyújtottak egy iskolát és több, az égő épületből menekülni próbáló diákot, tanárt agyonlőttek. A támadásban negyvenhatan vesztették életüket. Talán ez a néhány példa is elegendő annak bemutatására, hogy a terrorcselekmények folyamán a támadók képesek hatékonyan használni a tüzet különböző célpontok ellen.

Az Al-Kaida és a tűzterror

2003-ban készült egy FBI-jelentés, amely arról szólt, hogy a bebörtönzött al-Kaida-vezetők arról értekeztek, hogyan lehetne erdőtüzeket előidézni gyújtogatással az Egyesült Államok nyugati államaiban. A terroristák úgy gondolták, ha kiderülne, hogy a jelentős anyagi károkat okozó erdőtüzek nem természeti katasztrófák, hanem jól szervezett terrortámadás részei, akkor az amerikai állampolgárok arra kényszeríthetik a kormányzatot, hogy változtasson a politikáján. A terrorszervezet egyik vezetője, Kálid Sejk Mohamed úgy gondolta, hogy teljesen felesleges egy igen költséges piszkos bombát szereznie a szervezetnek, hiszen ha gázzal vagy más gyúlékony anyaggal megtöltött tartálykocsikkal mondjuk New Yorkban belehajtanak húsz különböző fontos középületbe vagy bevásárlóközpontba, az legalább annyi áldozattal, hírveréssel jár, ráadásul megingathatnák az állampolgárok bizalmát a kormányzatban.

2004-ben egy arab nyelvű radikális iszlamista honlapon a szervezet újabb hatpontos tervvel rukkolt elő arról, hogyan lehetne gyújtogatással támadást intézni amerikai célpontok (erdők, repterek, olajfinomítók stb.) ellen. A terrorszervezet később is visszatért a számára oly kedves témához, mint ahogy az általuk kiadott Inspire magazin is bizonyítja. A magazin 2010-ben megjelenő első számában már erdőtüzek előidézésére buzdítja a dzsihadistákat. A témával behatóbban azonban csak a 2012-ben megjelenő kilencedik számban foglalkoztak. A terjedelmes cikk írója arról értekezett, hogy hogyan lehet Amerikában, Ausztráliában vagy Európában mesterségesen erdőtüzeket előidézni. Ismerteti a 2002 decemberében kitörő ausztráliai tűzvészt, amely az országban az elmúlt harminc év legveszélyesebb és legnagyobb tüzének számított. A tűzzel napokig küzdött 4500 tűzoltó, akiket tűzoltásra alkalmas repülőgépek segítettek. Ennek ellenére a lángok elérték Sydney-t, ahol több száz ház égett le. A szakemberek szerint a tűz ereje huszonhárom nukleáris bombáéval ért fel. A tanulmány szerint a terroristák a természet változásait (szárazság, nagy kiterjedésű erdők stb.) kihasználva képesek egy halálos hatékonyságú „tűzbombát” létrehozni, amellyel az általuk gyűlölt nyugatiakra mérhetnek csapást. Éppen ezért a tüzet „Allah egyik

A 2001. szeptember 11-ei terrortámadásban is kulcsszerepe volt a robbanások után kialakult tűznek.
harcosának” nevezi a későbbiekben. Három fontos dolgot tart a siker kulcsának, Allah segítségét, a megfelelően kiválasztott helyet és időt, illetve a megfelelően elkészített és működő gyújtóbombát. A tanulmány ismerteti, hogy mely időszakokban érdemes erdőtüzet okozni, hogy kell kalkulálni a széllel, ami jelentősen növelheti a pusztítás mértékét, és akár lehetetlenné is teheti a tűzoltók munkáját. A szerző külön említi az erdők összetételét, illetve hogy azokban milyen tüzet érdemes gyújtani, és ehhez milyen gyújtóeszközöket ajánlott használni. Ezek után pedig ismerteti a különböző időzítésű gyújtóbombák elkészítésének és használatának módjait, amelyekkel erdőtüzek okozhatók. Persze emellett olyan „ósdi” technikákat is bemutat, mint a cigarettával, lencsével való tűzgyújtás. Ezek után foglalkozik a támadások helyének megválasztásával, elsősorban az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Izrael, illetve a NATO-tagállamok területén és mindazon országokban, amelyek az említettekkel bármilyen szövetségben állnak. A támadások előkészítésében fontos szerepet szán az időjárás-előrejelzéseknek, a tudományos magazinokban megjelenő, egy-egy terület éghajlatával, környezetével foglalkozó cikkeknek. Külön jelzi az internet fontosságát a célpont megválasztásában.  A támadások elsődleges céljának a minél nagyobb mértékű anyagi kár okozását tartja, de az emberi életek elvételét is kiemeli – nem azok nagy száma miatt, hanem mert a megtámadott közösség ezzel is terrorizálható. Itt egy chilei esetet említ meg, amikor a védekezésben részt vevő tűzoltók közül heten meghaltak a tűzben, ez pedig sokkolta a helyieket. Külön kiemeli, hogy az iszlámot megalapító Mohamed sikerének is az volt az egyik titka, hogy képes volt az ellenfeleit terrorizálni, és félelmet ültetni a szívükbe. A tanulmány végén a szerző annak a véleményének ad hangot, hogy az említett tüzeket még modern eszközökkel sem lehet sikeresen megfékezni, mivel azt Allah a pusztításra teremtette. A tanulmány külön megemlíti a palesztin al-Masadah Jihadi Brigades (Masada al-Mujahideen) terrorszervezet tagjait, akik izraeli célpontok ellen több esetben is sikeresen hajtottak végre gyújtogatásos merényleteket.

Konklúzió

A gyújtogatásos terrortámadások lehetőségével az európai államoknak is határozottan kell számolniuk az elmúlt évek egyre szárazabb időjárása miatt. Fontos, hogy az ilyen esetekre a kormányzati szerveknek fel kell készülniük, ajánlott terveket készíteni az érintett szervezetek (nemzeti parkok, tűzoltóság, rendőrség, közigazgatás, lakosság által létrehozott társadalmi szervezetek stb.) bevonásával.

Az erdőtüzek mellett más gyújtogatásos támadásokkal is számolni kell, amelyeknek a célpontjai kormányzati létesítmények vagy a lakosság által használt kereskedelmi- vagy szabadidőközpontok lehetnek. Ezek ellen nemcsak a kormányzatnak, hanem az üzemeltetőknek is fel kell készülniük, aktualizálni és erősíteni kell a különböző biztonsági protokollokat, terveket, megfelelő képesítéssel felvértezett szakembereket kell alkalmazni, illetve az itt dolgozókat folyamatosan kell képezni az ilyen típusú terrortámadások esetleges kezelésére.

 

Szaporodó terrorgyanús erdőtüzek

2003 júliusában, a francia Riviérán található Roquebrune-sur-Argens közelében ismeretlenek Molotov-koktélokkal szándékosan gyújtották fel az erdőt, négy ember halálát okozva. Emellett jelentős anyagi kár keletkezett, illetve több mint tízezer embert ki kellett telepíteni a veszélyeztetett területről. A francia hatóságok terrorcselekményként kezelték az ügyet.
Izraelben a palesztinok már korábban is használták a tüzet a terrortámadásaikban, de 2004-ben gyújtottak fel először erdőket, hogy minél nagyobb kárt okozzanak, és a kormány ellen fordítsák a lakosságot.
A 2007-es nagy pusztítással járó görögországi erdőtüzeknél is felvetődött a terrorcselekmény gyanúja, mivel egyértelműen bebizonyosodott, hogy a tüzeket gyújtogatás okozta, a hatóságok az időzítő/indító szerkezet maradványait is megtalálták. A görög és más külföldi hírszerzői értesülések szerint a gyújtogatás hátterében az al-Kaida és a hozzá köthető csoportok állhattak, amelyek az országra nemcsak logisztikai bázisként, de mint NATO-tagország is célpontként tekintettek. A görög határőrség le is tartóztatott egy szaúdi férfit, akinél a robbantáskor használt szerkezetekhez hasonlókat találtak.
2012 októberében az orosz titkos- szolgálat vezetője, Alekszandr Bortnyikov azt állította, hogy az abban az évben bekövetkező európai erdőtüzek egy részét az al-Kaida emberei okozták egy terrorcselekmény-sorozat részeként. Bortnyikov szerint az „alacsony költségű” terrortámadások az al-Kaida új európai stratégiájának részei. Bár bizonyítani nem lehet, hogy az általa említett erdőtüzekért biztosan terroristák a felelősek, de a következő években több nagyobb tűzvészről egyértelműen kiderült, hogy azok gyújtogatás következményei. Az egyik ilyen nagyszabású tűz a coloradói Black Forestben tört ki 2013. június 11-én, ami miatt harmincnyolcezer embert kellett kitelepíteni, a tűzvészben két ember veszítette életét, 489 ingatlan teljesen megsemmisült, és több mint hat hektár erdő teljesen leégett. A kár teljes értéke 420,5 millió amerikai dollár volt.
2013-ban Arizonában is hatalmas erdőtűz pusztított, ráadásul a jelentős anyagi károk mellett 19 tűzoltó is meghalt. Ez a tűzeset azért is érdekes, mivel azt egy az al-Kaidához közel álló palesztin terrorszervezet vállalta magára. Ennek ellenére sokan szkeptikusan fogadták a szervezet hivatalos közleményét, és inkább az időjárást, illetve a véletlent okolják a tűz keletkezéséért.
2016 novemberében Izraelben  nyolc nap alatt, több mint ezerhétszáz tüzet fékeztek meg, amelyek azonban jelentős károkat okoztak. Az izraeli jelentések 180 sebesültről és hatalmas anyagi károkról tudósítottak. Ezekben az esetekben is bebizonyosodott a szándékosság, sőt néhány gyújtogatót is sikerült elfogni.

Olvasson tovább: