Kereső toggle

Kiszolgáltatottá válik, aki identitását a külsejére építi

Regényben a Kádár-korszak egyik legnagyobb manökentragédiája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha végigsétált az utcán, ha kiszállt az autóból, ha megjelent a kifutón, az emberek Budapesten, Párizsban és New Yorkban egyaránt ámulattal nézték Kardos Sárát. „Ötven kilogramm elsőrendű hús” – írta magáról keserű cinizmussal naplójába 1984 decemberének végén, néhány nappal meggyilkolása előtt.

Kardos Sára gyönyörű álarca eltakarta a lényegét, senki sem vette észre az igéző tekintet mögött meghúzódó kisvárosi lakótelepi lány segélykérő, riadt őzikepillantását. Vass Virág Az örökké rövid története (Centrál Könyvek, 2018) című legújabb regényét valós és kitalált történetekre alapozta. Könyvében Kardos Sára manökenről mesél ugyan – de a történetet Lantos Piroska élettörténete ihlette.

Vass Virág író kislányként édesanyja munkahelyén, az Ez a divat szerkesztőségében találkozott Lantos Piroskával, a Kádár-korszak egyik legismertebb manökenjével. „A nemzet kincseként” emlegetett szépség nem nyerte el a felnőttek között tébláboló gyerek tetszését, neki a szerkesztőségi titkárnő sokkal jobban tetszett a manökennél. Nem értette, hogy mi csodálni való van ezen a magas, vékony, zárkózott lányon.

„Amikor 1984 szilveszter éjjelén Lantos Piroskát máig tisztázatlan körülmények között New Yorkban meggyilkolták, egész Budapest erről suttogott. Nyíltan sehol sem merték szóba hozni. Kamasz voltam, amikor a tragédia történt, már nem egy gyerek szemén át néztem őt, akinek sikerült kiszabadulnia a kommunista blokkból és Nyugat-Európában futott be nagy karriert. Az a kínos csönd és gyanús hallgatás, ami a halálát követően körülvette, még inkább felcsigázta a kíváncsiságomat” – emlékezett vissza a kezdetekre az író, akivel az Allee egyik kis kávézójában beszélgettünk.

„Tudtad, hogy 1976-ban ezen a helyen nyílt meg a Budai Skála Szövetkezeti Nagyáruház?” – érdeklődött Virág, majd elmondta, hogy a manöken gyakran dolgozott az áruházban, és itt lakott a környéken. Aztán arról kezdett beszélni, hogy jóval később újságíróként sem hagyta nyugodni a tragikus sorsú fiatal nő története.

„Újságíróként és íróként az ember vadászik a történetekre. Figyelni kezdi az emberi sorsokat, kíváncsian hallgatja az elbeszéléseket. Lantos Piroska életútja mindig is megérintett, de én ennek a sztorinak sokáig nem mertem neki-futni. Vártam, hogy valaki majd megírja, feldolgozza helyettem. Kortársak, akik emlékekeket őriznek róla. Ki akartam térni előle, mert tudtam, hogy ez egy sokakat érintő, kényes téma. Olvasóként viszont szívesen belefeledkeztem volna.”

A történet viszont mintha szántszándékkal elrejtőzött volna a magyar közelmúlt kutatóinak szemei elől. Itt-ott felbukkant pár sorban egy-egy lájkvadász portálon mint különleges bűnügyi csemege a szocializmusból, és az RTL Klub bulvár történelmi magazinja is szentelt neki egy adást, de hamar feledésbe is merült.

Vass Virág viszont nem tudott tőle szabadulni.

„Hiszek abban, hogy egy történet utánam nyúl és beszippant. A rendszerváltás óta harminc év telt el. Még él az a generáció, aki előtt nem ismeretlen a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországa. Társadalmi örökségünk miatt még elevenebben él ez a korszak az emlékezetünkben. A fiataloknak már egzotikus mindez. Tíz vagy húsz év múlva ez a történet már nem lesz ugyanez. Most van itt az a pillanat. Vagy megírom, vagy megvárom, amíg nem fáj senkinek, de akkorra már a generációs különbségek miatt is nagyon keveseknek fog bármit is mondani. Egy érdekes női élettörténet lesz csupán.”

Állambiztonsági szál

Az író hónapokon keresztül kutatott az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL). A munkája során talált dokumentumokból, jelentésekből kirajzolódó emberi sorsok lesújtó látleletet adtak a Kádár-korszak elitjéről és kiszolgáltatottjairól.

„Aki akkoriban rendszeresen utazott szakmai okból külföldre, nagy eséllyel olvashat magáról jelentéseket. Esetleg őt magát próbálták jelentésre rávenni. Voltak olyanok, akik megpróbáltak embernek maradni ebben a kényes és kiszolgáltatott helyzetben, és voltak olyanok is, akik örömmel és buzgón eleget tettek a feladatnak. Az emberi nagylelkűség és a pitiáner ócskaság váltakozik az aktákban. Harminchat év távlatából százszázalékos biztonsággal nem lehet újranyomozni egy történetet, lezárt aktákat megnyitni és igazságot szolgáltatni. Nem is ez volt a célom. A történet szereplői közül, vagy azok közül, akik valamilyen módon kapcsolatban álltak a manökennel, még sokan élnek. Vigyázni szerettem volna rájuk. Nem beszélve arról, hogy az akták feldolgozottsága még nem teljes, úgyhogy bármikor előkerülhetnek újabb információkat őrző dokumentumok” – elevenítette fel kutatásának nehézségeit a szerző, aki alaposan áttanulmányozta a Lantos Piroskáról szóló jelentéseket is. Olyan jelentéseket, amelyek Lantos Piroska tollából születtek volna, nem talált.

Vass Virág

Vass Virág nem tényfeltáró  újságíróként, nem oknyomozó riporterként közelítette meg a Kádár-korszak ismert manökenjének történetét. Fiktív és dokument elemekből szőtte Az örökké rövid története című regényének szálait, amely nem Lantos Piroska manöken életéről szól. Lantos személye csak inspirációként szolgált a szerző regényéhez, mely egyszerre divattörténet, kor- és társadalomrajz a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországáról, elsősorban pedig egy bántalmazott fiatal nő, Kardos Sára rövid élettörténete.

A regényben az ÁBTL dokumentumainak átiratai izgalmas vendégszövegekként működnek, melyeken keresztül bepillantást nyerünk szüleink kiszolgáltatott generációjának mindennapjaiba, az árulások évtizedeibe. A regényben Kardos Sára belső monológjai váltakoznak a Kalapos fedőnevű ügynök jelentéseivel. Ez a kettőség irodalmi és nyelvi szempontból is izgalmas szövegtestet teremt. „Azokat a kérdéseket, feszültségeket, amik az eredeti sorsban benne voltak, benne hagytam a történetben, egyébként pedig az egészet elvittem a fikció irányába. Más karaktert akartam felépíteni, olyat, akiben sok az önreflexió és rálát a saját sorsára, ami elől nem tud kitérni. Kardos Sára nem Lantos Piroska alteregója” – mondta az író.

Kardos Sára karrierje egy vidéki kisváros katonai lakótelepéről indult. Apja katonatiszt, a rendszer elkötelezettje. Az író precíz rajzot készít az agresszív, családja nőtagjain hatalmaskodó tisztről. A zsarnokoskodó apa minden nőiességétől megfosztja a kislányt. „Nézz rá, elől deszka hátul léc… Sovány, mint a partvis. Sok bajod lesz még a nyápic arisztokratikus külsődből” – szégyeníti meg Sárát tizenhárom évesen. Később akaratlanul ugyan, de kiszolgáltatja a tizenhat éves lányt Zsiga bácsinak, a család „barátjának”.

A katonatiszt apa alakja egybeolvad az elnyomó rendszerrel, amely elől Sára menekülni próbál, de nem tud. Kardos Sára 20 évesen a legkeresettebb manöken Magyarországon, amikor a BM utánanyúl, útlevélkérelme és katonatiszt apja kapcsán zsarolni kezdi, majd beszervezi.

Aki identitását külsejére építi, kiszolgáltatottá válik

A bántalmazott nő története a regény központi magva. Kardos Sára pár órára a kifutó királynője, mindenki őt csodálja, de amint lesétál a kifutóról lekerül a fejéről a korona. Várják az éppen aktuális férfiak, akik nyilvánosan megpofozzák, ordítanak rá, megalázzák, és várják a BM tisztjei.

„Nagyon kiszolgáltatottá válhat valaki attól, hogy az identitását a külsejére, a nőiességére építi. Kardos Sára ilyen volt. A férfiakkal való viszonya nem szimmetrikus, hanem fenyegetett. A kiszolgáltatottsága miatt manipulálásra kényszerül. A szép nő minden rezsim alatt különösen nagy vonzerővel bír, hiszen használni tudják különböző politikai, nemzetbiztonsági célokra is. Az én regényem hőse, Kardos Sára több szempontból is érdemes volt erre a célra. Nemcsak a külseje, hanem a munkája miatt is, hiszen gyakran mozgott külföldiek között, sokat utazott Nyugatra, majd Párizsban és New-Yorkban is befutott. Ez külön vonzerővel bírt a BM számára”  – magyarázta az író. 

Lantos Piroska a címlapon. A „nemzet kincse” a harmincadik születésnapját sem érhette meg.

Vass Virág szerint a hetvenes-nyolcvanas években a nők, különösen a gyermeküket egyedül nevelő nők sokszor váltak kiszolgáltatottakká. „Ha valaki belekerült egy bántalmazó kapcsolatba, akár családon belül abuzálták, akár a munkahelyén zaklatták a főnökei, nem tudott kihez fordulni segítségért.

Az esetek többségében hatalmi pozícióban lévő férfiak, például gyárakban, üzemekben, hivatalokban éltek vissza a fölényes helyzetükkel. Az a kisvárosi, katonatiszti lakótelep, ahonnan Kardos Sára elindult, szimbolikus közeg. Az egyforma sötétítő függönyök mögött meghúzódó cizellált kis poklokból nem nagyon volt lehetőség a menekülésre. Sok nő csendben tűrt, és elviselte a helyzetet.”

Menedék, hazugság, tragédia

Kardos Sárának, ha megalkuvás árán is, sikerült kitörnie a szocialista panelnyomorúságból és meghódítania Párizst. „A kudarcnak sokféle arca van, gyakran a siker álruhájában érkezik” – írta a manöken 1984 szilveszterén New Yorkban. Szobi Imre harminc évvel idősebb, New Yorkban élő magyar fotós vette pártfogásba a fiatal, sikeres nőt. Ő segített neki kijutni Amerikába, amikor Párizs már veszélyesnek bizonyult a lány számára. A fotós azzal szédítette Sárát, hogy a Vogue magazinnak fogja továbbítani a képeket, ehelyett saját lakása falát plakátolta ki az életnagyságú fotókkal.

Kardos Sárát 1984 szilveszterén Szobi Imre New York-i lakásában gyilkolták meg. „Az igazságügyi orvosszakértő szerint Kardos kisasszony két, a mellkasát érő lövés következtében halt meg. A másik nő három lövést kapott a mellkasába. A hatvankét éves Szobi Imre arccal az ajtó közelében feküdt, Kardos Sára nem messze tőle arccal lefelé, a harmadik áldozat pedig a dohányzóasztal mellett. Egy üveg pezsgő és három pezsgőspohár volt az asztalon” – olvassuk Kardos Sára 29 éves manöken haláláról szóló 1985. február 7-én kelt BM jelentésben a regény utolsó oldalainak egyikén.

Az amerikai sajtó megkérdőjelezte a tényt, miszerint a gyilkosságot Szobi Imre, Kardos Sára „pártfogója” követte el szerelemféltésből. „Hogyan képes egy beteg, 62 éves férfi közvetlen közelről háromszor egymás után mellkason lőni magát?” – idézi Vass Virág a korabeli tudósítás találgatását. A lapok felemlegetik, hogy Kardos Sárát és korábbi élettársát, Halmos Eriket a francia titkosszolgálat kétszer is kémkedéssel vádolta.

Vass Virág az olvasóra bízza a döntést. „Szerelemféltés vagy a titkosszolgálat végzett a manökennel, ezt már soha sem fogjuk megtudni.” – mondja az író, majd hozzáteszi: „Erre az életre, ami neki adatott, ez a kisvárosi lány nem volt felkészülve. Már kezdte megtalálni magát, elhatározta, hogy beiratkozik egy fotós iskolába, amikor utolérte a végzete. Azok a magok, melyeket az élete során elvetett szárba szökkentek, és kikeltek. Nem tudott előlük hová menekülni.”

 

Lantos Piroska (1955–1985)

A szentesi születésű Lantos Piroska (Sarah de Lantos) (Szentes, 1955. február 7. – New York, 1985. január 1.) magyar modellt és manökent az 1980-as években megjelent Új Tükör című hetilap nevezte „magyar nemzeti kincsnek”.
Lantos Piroska 18 évesen, érettségi után költözött Szentesről Budapestre. Már kamaszként hetente szerepelt divatbemutatókon, tudatosan kezdte használni a szépségét. 22 évesen már a keleti blokk topmodellje volt. A MODEFEST nemzetközi divatfesztivál (Hvar) 1976-os rendezvényén második helyezettként szerezte meg a Miss manöken címet.
Magánélete tragédiába torkollott. 20 évesen hozzáment Kustos Lajos építészhez, akit elhagyott, majd összeköltözött Kamarás András grafikussal. 1978-ban ismerkedett össze Szenti György fotóssal, akit azonban kitiltottak Magyarországról. Később Lantos Piroska Franciaországban kapott munkát, és hozzáment egy francia férfihoz, nevét Sarah de Lantosra változtatta. Férje később megvádolta azzal, hogy Kamarás Andrással kommunista kémek voltak, de kihallgatása során erre nem találtak bizonyítékot. 1984 márciusában Lantos kiköltözött Szentihez New Yorkba. 1985. január 3-án, a New York-i Tudor City Plazában, Szenti lakásában találtak Lantos és barátnője, Gramiss Ágnes, valamint Szenti György holttestére. Az ügyet lezárták, de máig találgatják, mi történhetett valójában.
Vass Virág előtt Ungvári Tamás író a Magyar PEN Club egykori főtitkára 1985-ben írt róla könyvet Rekviem egy manekenért címmel.
(Forrás: Wikipédia)

Olvasson tovább: