Kereső toggle

Keresztények a nemzetért

Amerikai pásztor a hívők közéleti szerepvállalásáról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mark Beliles keresztény szerző, prédikátor és előadó úgy véli, a hívőknek mozgalmi szinten részt kell venniük a politikában és a közéletben, ezzel elősegítve nemzetük felemelkedését. Interjú.

Megoszlik a keresztény világ abban a tekintetben, hogy mennyire lehet belevonódni a közéletbe és a politikába. A politikát sokan mocskos és korrupt dolognak tartják – valljuk be, legtöbbször okkal. Mennyire szabad ön szerint a keresztényeknek politizálni?

– Ha a keresztények távol tartják magukat a közélettől, az mindenképp korrupt marad. Ha megpróbálunk hatni a politikára, abban részt venni és formálni, akkor lehet változásokat elérni. Ez nem azt jelenti, hogy a politikából kiveszik minden romlottság, de a gonoszt ezen a területen is vissza kell szorítanunk a jóval.

Viszont aki nekiáll takarítani, az előbb-utóbb piszkos lesz – hozakodnak elő sokan a hasonlattal. Ezt hogyan lehet elkerülni?

– Talán ezt nem lehet teljesen elkerülni, mégis azt szoktam tanácsolni a keresztényeknek, hogy ha belépnek a politikába, azt ne egyedül tegyék. Legyen egy komplett csapat, ahol a tagok segítenek egymásnak. Ha valaki elbátortalanodik, azt támogatják, vagy ha valakit megtámadnak, a többiek meg tudják védeni. Amikor viszont valakit megkísért, hogy átlépjen bizonyos határokat, akkor a testvérei számon tudják kérni és felelősségre tudják vonni, ezzel visszatérítve őt a helyes útra. A kulcs tehát inkább az, hogy a keresztények mozgalmi szinten vegyenek részt a közéletben, ne pedig egymástól elszigetelődve.

Egy előadásában említette, hogy ön sem mindig volt ennyire aktív a közéletben. Mi változtatta meg végül a véleményét, hozzáállását ezen a területen?

– Amikor még fiatal pásztor voltam az Egyesült Államokban, akkor hallottam Jézus szavainak a nemzetek tanítvánnyá tételéről ezt a fajta értelmezését. Úgy éreztem, hogy Isten arra ösztönöz, hogy ebből az aspektusból tekintsek a saját országomra, ezért kutatómunkába kezdtem. Így kezdtem el tanulmányozni azoknak a korai amerikai pásztoroknak a működését, akik rendkívül aktívan részt vettek a politika alakításában. Feltűnt, hogy a munkájukon keresztül mekkora áldást hoztak az Egyesült Államokra, éppen ezért érzem én is elhívásomnak, hogy ilyen közéletileg is aktív vezetőket képezzek az egyházban.

Ezen felbuzdulva szerveztünk a városunkban egy egészen tekintélyes politikai mozgalmat a keresztények körében, amivel sikerült megválasztanunk Ronald Reagant az Egyesült Államok elnökének. Sokan megdöbbentek a mozgalmunk sikerén.

Érdekes, hogy még az Egyesült Államokban is időnként azt lehet tapasztalni, hogy az evangéliumi keresztények körében sincs teljes egyetértés a támogatandó elnök személyét illetően. Ha az amerikai hívők mindig egy tömbben aktívan szavaznának, akkor talán elkerülhető lett volna például a bibliailag erősen kifogásolható Obama-korszak.

– Érdemes azt azért figyelembe venni, hogy az országnak körülbelül a 40 százaléka keresztény, és még közülük sem megy el mindenki szavazni. Ez azért elég messze van a királycsináló 50 százaléktól. Ahhoz, hogy valódi változást tudjunk elérni, el kell érnünk az üzeneteinkkel a társadalom több szegmensét is. Persze szükség van arra, hogy mi, hívők még aktívabban együtt dolgozzunk a nemzetünk felemelkedésén. Obama esetében is azért azt lehetett tapasztalni, hogy a keresztények 75 százaléka McCainre voksolt, két éve Trump pedig az evangéliumi voksok 80 százalékát szerezte meg.

Pedig Trump viszonylag megosztó személyiség…

– Hát igen! Meglepő, de a keresztények felismerték annak a veszélyét, hogy milyen károkat okozna az országnak, ha Obama után Hillary Clinton egy még rosszabb irányba vinné az Egyesült Államokat. A közösségek felismerték, hogy ha nem lesz egység, akkor nagy bajba kerülhet az egész nemzet.

Már most is úgy tűnik, hogy vannak olyan folyamatok, amelyeket nem lehet teljesen megfordítani.

– Igen. A Legfelsőbb Bíróság határozatait például az abortuszról vagy az azonos neműek házasságáról nagyon nehéz megváltoztatni. Éppen ezért volt kulcsfontosságú, hogy Trump megválasztásával olyan bírókat nevezzenek ki ebbe a testületbe, akik akár készek lennének visszavonni a korábbi bibliaellenes határozatokat. A fordulathoz legalább 2-3 személyi cserére van szükség, amiből kettőt már sikerült is kijelölnie az elnöknek. Különösen azért fontos a Legfelsőbb Bíróság intézménye, mert a tagjait, mondhatni, egy életre választják, körülbelül 5-10 évente történik olyan esemény, amikor egy-egy tag helyére lemondás miatt valaki más kerül. A legtöbb keresztény ezért döntött Trump mellett, mert megígérte, hogy konzervatív bírákat fog a testületbe jelölni. És ezt az ígéretét eddig be is tartotta.

Sőt, lehet, hogy lesz még üresedés.

– Igen, még egy hely kérdéses a kilenctagú bíróságban. Hatalmas lenne, ha sikerülne egy olyan többséget elérni, ami optimális esetben akár az 1973-as abortuszhatározatot is visszavonhatná.

Pont az abortuszkérdés egy olyan érzékeny pont, ahol társadalmi nyomásra lenne szükség ahhoz, hogy például Magyarországon megváltoztassák a jogszabályt. Hogyan lehet a társadalomra megfelelő módon hatni?

– Az egyház feladata az, hogy felszólaljon, megnyerje és megváltoztassa a szíveket. Az evangélium üzenetével nagyon sok embert el lehet érni. Viszont vannak más módok is, ahogyan a közösségeinket tudjuk oktatni, felvállalva az értékeinket. Ezzel még a nem hívőket is meg lehet nyerni a nézőpontunknak. Pontosan ez az, amit az egyháznak el kell érnie, hogy a társadalom gondolkozásmódját bizonyos kérdésekben megváltoztassa. Ha a gyülekezetek ezt nem teszik meg, akkor senki más nem fogja képviselni ezeket az ügyeket. Ez a mi feladatunk. Ha semmi nem változik, akkor az többnyire a mi hibánk. Ha viszont hatékonyan dolgozunk, akkor megváltoztathatjuk a szavazati arányokat, a kormányok összetételét, és végül a törvényeket is.

Magyarországon viszont van egy másik éle is a mindenkori kormányokkal való együttműködésnek, mivel a történelmi tapasztalataink mutatják az állam és az egyház szétválasztásának hiányát, és az ebből fakadó problémákat is. Ön szerint hol a határ ebben az együttműködésben?

– A kormány nem veheti át az egyház feladatait, nem népszerűsítheti a vallást a gyülekezetek helyett. Énszerintem ez az a pont, amit nem szabad átlépni. A történelemből azt látjuk, hogy sokszor akár büntetés terhe mellett preferáltak egy-egy vallást. Ez olyan határsértés, amit egyetlen kormány sem követhet el. Az egyházak is átléphetik ezt a határt azzal, hogy átvesznek bizonyos kormányzati hatásköröket, így nyomást gyakorolva az állam intézményeinek működésére.

Trump, Bolsonaro vagy épp Ausztrália keresztény kormányfőjének megválasztását sokan isteni jelnek tekintik. Ön hogyan látja, milyen jövőbeni kihívások várnak a modern kor istenfélő vezetőire?

– Ameddig ilyen konzervatív vagy keresztény vezetők vannak az országok élén, a legnagyobb kihívás számukra az, hogy ne korrumpálódjanak, és ne térjenek el attól a küldetéstől, amit nekik be kell tölteniük. A keresztény közösségek érdeke, hogy ezek az elnökök, kormányfők sikerrel járjanak, mert a legtöbb helyen sokat dolgoztak azért, hogy vezető pozíciókba juttassák őket. Ha valamelyikőjük botrányba keveredik, vagy rendkívül eredménytelen politikát folytat, akkor az könnyen a visszájára is elsülhet.

Sokan tartanak attól is, hogy ha Trump esetleg belebukna valamilyen botrányba, akkor még rosszabb elnök követné a poszton, mint Hillary Clinton.

– Ez így van. Éppen ezért kell támogatnunk és segítenünk őket, hogy sikeresek legyenek a munkájukban. Ezért fontos a keresztényeknek megfelelő kapcsolatot ápolni az országuk vezetőivel.

Közel hatvan országban járt már. Mit gondol Magyarországról? Mi a véleménye a magyar kormányról, hazánk nemzetközi helyzetéről, küldetéséről?

– Egészen fontosnak tartom, hogy az önök miniszterelnöke jelenleg egész Európa előtt képviseli a keresztény alapelvek és értékek védelmét és tiszteletét. Az is felértékeli ennek a jelentőségét, hogy Nyugat-Európa felhagyott ezzel a hozzáállással. Szerintem éppen ezért Isten különleges szerepet adott Magyarországnak, kiváltképpen a jelenlegi miniszterelnökkel. Remélhetőleg a következő kormányfők is ezt az irányt fogják képviselni. Sok nemzet figyelemmel követi a magyar eseményeket, rácsodálkoznak arra, hogy a magyarok bátran képviselik a történelmüket, az örökségüket és keresztény értékeiket, alapelveiket.

Sok keresztény társadalom viszont az elmúlt években mintha feladta volna az elveit. A katolikus többségű Írországban például népszavazáson döntöttek az abortusz és a melegházasság mellett.

– A katolikus országok kezdik elveszíteni a befolyásukat a társadalom és a mostani generáció felett. Írországban például a katolikus egyház nem is szólalt fel kellő eréllyel ezekben a kérdésekben. Felhagytak azzal, hogy olyan vezetőket képezzenek, akik valóban hatással tudnak lenni a nemzetekre.

Nyilván ebben Ferenc pápa is szerepet játszhatott, hiszen az LMBT és a bevándorlás kérdésében a korábbiakhoz képest jóval liberálisabb álláspontot képvisel. Ma már a kereszténynek mondott vezetők is gyakran a nemzetek és a határok felszámolását képviselik.

– Szerintem ebben a kérdésben a nemzeti szuverenitás a bibliai álláspont. Amikor Pál apostol Athénban felszólalt, akkor kifejtette, hogy a nemzeteket és a nemzetek határait Isten rendelte. Ő találta ki, hogy legyenek határok! Úgy gondolta jónak, hogy a különböző nemzeteknek legyen külön nemzeti és kulturális identitása. Ez része Isten tervének. Szeretné, hogy ezt a fajta sokszínűséget, kreativitást, különbözőséget a nemzetek képviseljék is. A globalizáció és hatalomcentralizáció pedig negatív aspektusban szerepel a Bibliában: amikor Nimród elkezdte megépíteni Bábelt, Isten lejött és összezavarta az emberek nyelvét, hogy véget vessen ennek a centralizációnak. Amikor a hatalom így központosul, akkor az állampolgárok elveszítik a szabadságukat és jogaikat. Még Izrael történetében is ezt lehet látni, hogy Isten egy decentralizált nemzetben gondolkozott. Én úgy látom, hogy a globalista erőfeszítések ezzel az isteni elképzeléssel mennek szembe.

Sok esetben a keresztény kultúra még akkor is képvisel értéket a nemzetek számára, ha annak már nincsen valós spirituális tartalma. Mi a feladata az élő hittel rendelkező közösségeknek egy ilyen kulturális környezetben?

– Azok az értékek és alapelvek, amelyek évszázadokkal ezelőtt Európában meghonosodtak a keresztény igehirdetőkön és közösségeken keresztül, jólétet, szabadságot és biztonságot hoztak a kontinensre. Még akkor is, hogyha az emberek személyesen nem hisznek, valamilyen módon profitálnak ebből a világnézetből, gondolkozásmódból. Sok keresztény embernek mártírhalált kellett halnia ezekért az értékekért a pogány, barbár közegben, éppen ezért Európa keresztény öröksége megérdemli, hogy a modern kori hívők azt megőrizzék és megvédjék. Sőt, az élő gyülekezetek az egyház növekedésével és a keresztények közéleti aktivitásával vissza is tudják hozni ebbe a kultúrába az ön által említett spirituális tartalmat is.

Van azonban egy új kihívás is a modern kor keresztényei előtt: az a fajta új moralitás, ami még a gyülekezeteken belül is sokszor teljesen átformálja az erkölcsi értékrendet. Ez ellen hogyan lehet felvenni a küzdelmet?

– Először is fel kell ismernünk, hogy ez a fajta új moralitás az ősi erkölcstelenségekből ered. Amikor a korai egyház tagjai először vitték el a hitet Európába, akkor szembesültek ezekkel az erkölcsi elhajlásokkal. A homoszexualitás, a válások, az abortuszok, a szegények elnyomása és az ezekhez hasonló szörnyűségek mind jelen voltak az európai pogány kultúrákban. Mit tettek a keresztények? Az evangéliumot hirdették, és megváltoztatták a szíveket. Képviselték a bibliai családmodellt, a munkához való bibliai hozzáállást, a bibliai oktatást és állampolgári viselkedést. Ahogyan ezt megélték, és tanították is, hosszú távon sikerült visszaszorítani az ősi erkölcstelenséget, és megmutatni, hogy mennyivel jobbak a bibliai erkölcsből fakadó áldások. Hátradőlhetnénk, és mondhatnánk: „Ó, ne! Végleg elromlott minden, most már nem lehet ezt megváltoztatni!” Nem! A korai keresztények változást hoztak a kontinensre, bármennyire is nehéz volt. Nekünk is ezt kell tennünk, munkához kell látnunk!

 

Olvasson tovább: