Kereső toggle

Hadjárat az „apa” és az „anya” szó ellen

„Nyelvújítással” operál a genderlobbi

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A franciaországi iskolákban ezentúl nem apaként és anyaként, hanem szülő1 és szülő2 néven kell adminisztrálni a szülőket, a nem heteroszexuális családok védelmében. A jelek szerint most is a nép „feje fölött” döntött gendertémában a nemzetgyűlés.

Múlt héten az úgynevezett „iskolatörvény” keretében több jogszabályt is elfogadott a francia nemzetgyűlés, így a 16-18 évesek kötelező szakképzését, továbbá az eddigi 6 éves kor helyett a 3 éves kortól kötelező oktatást, s egy füst alatt azt a módosítást, amely kötelező jelleggel bevezeti az oktatási intézmények adminisztrációjában az apa és anya elnevezés helyett a szülő1 és a szülő2 formula használatát. A konzervatív és radikális jobboldali pártok erősen tiltakoztak az azonos nemű szülők és gyermekeik védelmében hozott törvénymódosítás ellen, viszont a szociálliberális kormánypárt, a REM (A Köztársaság Lendületben) oktatáspolitikusa „pragmatikus módosításnak” nevezte azt, ami híven tükrözi a „családok sokszínűségét”, és alkalmazkodik a társadalmi fejlődéshez.

„A 2013-as Taubira-törvény vitájánál biztosak voltunk abban, hogy ez csak valami fantazmagória, ami soha nem fog megvalósulni” – reagált a fejleményekre Twitter-üzenetében a jobboldali LR (Republikánus Párt) frakcióvezetője. Bruno Retailleau ezzel arra a 2013-ban elfogadott törvényre – François Hollande akkori szocialista államfő egyik fő választási ígéretére – utalt, ami lehetővé tette a homoszexuális pároknak a házasodást és az örökbefogadást. Mint emlékezetes, akkor jelentős részben katolikus indíttatásra hosszú hónapokon át százezres, sőt milliós tömegek tüntettek országszerte, ellenezve a melegházasság legalizálását.

Ezúttal a javaslatot egy oktatási törvénycsomag részeként, a társadalmat megkerülve fogadták el. Lapunk által megkérdezett párizsi értelmiségiek és régóta vidéken élő ottani magyarok egyaránt azt erősítették meg, hogy nem tudnak arról, hogy a parlamenti döntést megelőzte volna valamilyen közéleti vita vagy közvélemény-kutatás. Mi több, a megkérdezett családok lapunk munkatársától értesültek először a törvényjavaslat elfogadásáról. Szavaikból kiderült, hogy a kisvárosokban és falvakban az ezzel kapcsolatos közvélekedés másmilyen, mint a nagyvárosokban vagy a fővárosban, melyek utcáin mindennapos látványnak számítanak a meleg párok vagy családok. Vidéken ezzel szemben még meglehetősen tradicionális felfogás a jellemző, ahol nem valószínű, hogy könnyen meghonosodik az új iskolai adminisztrációs eljárás.

„Persze Párizs különösen állam az államban, itt a prostitúcióról is nagyon romantikusan gondolkodnak az emberek. A homoszexualitás is sokkal hétköznapibb jelenségnek számít, a párizsiak nagy része számára eléggé közömbös téma, bár az is igaz, hogy a melegfelvonulások itt mindig nagyon jelentős tömegeket vonzanak” – mondta el egy iskolai gyógypedagógus, aki nem tud arról, hogy a gondozottjai vagy a gyermekei iskolatársai között akadna meleg családhoz tartozó diák. Más megkérdezetteknek is hasonló a tapasztalata, szerintük a homoszexuális párok által nevelt diákok aránya nagyon kicsi lehet az iskolákban.

Előzmények

A franciák annak ellenére sem egyöntetűen elfogadók a melegkérdés tekintetében, hogy hagyományosan toleráns nemzetnek számítanak ezen a téren. Európában legkorábban náluk – 1791-ben, a francia forradalom idején – szűnt meg az azonos neműek közti szexuális kapcsolat büntetőjogi szankcionálása. Az sem véletlen, hogy egy francia egzisztencialista filozófus, Simone de Beauvoir 1949-ben kiadott, A második nem című könyv számít a genderideológia alapművének, melyben az írónő lényegében kijelentette, hogy a nők nem nőkként születnek, hanem nőkké válnak a társadalmi szereptanulás folyamán. Az Eurobarometer-adatok szerint Franciaország az EU 27 tagállama között ma az 5. legelfogadóbb országnak számít melegkérdésben (hazánk az 5. legkevésbé „nyitott” Románia, Bulgária, Lettország és Litvánia után).

A szóhasználatra vonatkozó franciaországi törvény abból a szempontból is érdekes, hogy jól illeszkedik a gendermozgalomra jellemző, meglehetősen áltudományos nyelvújítási törekvések sorába. Ennek hátterében az áll, hogy a genderelmélet szerint a történelem során kialakult társadalmi viszonyok – normák, fogalmak, szerepek, intézményrendszer, ideológiák stb. – egy férfidomináns hatalmi struktúrát szentesítő, bonyolult konstrukciót alkotnak. Ennek alapvető eleme a nyelvhasználat, ezért a gendermozgalom a nyelv teljes átalakításával, a kifejezések fogalmi és jelentésbeli megváltoztatásával, az egyenlőségelvet abszolutizáló PC nyelvezet meghonosításával is igyekszik egy új valóságot teremteni.

Veszélyes törvény

Egy Normandiában élő, vidéki házaspár arról számolt be, hogy gendertémákban komoly összefogást és ellenállást lehet ma tapasztalni Franciaországban a katolikus és a különböző protestáns egyházak részéről. A Jövőt Mindenkinek nevű keresztény jogvédő szervezet például az „iskolatörvény” elfogadása után tiltakozó közleményt adott ki amiatt, hogy beszüntetik az „apa” és „anya” kifejezések használatát az iskolákban. Ebben arról írnak, hogy a törvényesen előírt szóhasználattal tulajdonképpen előkészítik az asszisztált reprodukcióval létrehozott, ismeretlen anyától és apától származó egyedek megjelenését. Erre lehetőséget ad már a francia bioetikai törvény, amelynek tavaly ősszel elfogadott változata lehetővé teszi a mesterséges megtermékenyítés engedélyezését az egyedülálló és a homoszexuális kapcsolatban élő nők számára is, valamint lehetőséget ad arra, hogy akár anonim női és hímivarsejtekből hozzanak létre egyedeket mesterséges megtermékenyítéssel. A szép új és nem túl távoli jövőben az emberek tehát olyan gyerekeket nevelnek majd, akiknek a biológiai szülei teljesen ismeretlenek lesznek. Mindez magában hordozza az embriókon végzett kutatások, a génmódosítás, a robotika, a transzhumanizmus fejlesztésének lehetőségét is, kiváltva a férfi-nő szexuális kapcsolatából eredő hagyományos fogantatást, és mesterséges alternatívát kínálva mindenkinek az utódszerzésre – figyelmeztet a szervezet.

Közleményükben emlékeztetnek arra, hogy a 2012-es, melegházasság elleni tömegtüntetéseken már felemelték szavukat a Taubira-törvény által előírt szemantikai fordulatok ellen (Christiane Taubira a Hollande-kormány igazságügyminisztere volt, az ő indítványára fogadták el az azonos neműek házasságát engedélyező törvényt 2013-ban). Mindez mutatja, hogy a törvényalkotás is alkalmazkodik a nemzés terén zajló biotechnikai és digitális változáshoz, amit egyre inkább a mesterséges intelligencia irányít. A Jövőt Mindenkinek szervezet már 2012-ben is az egyedüli megoldásként hirdette a férfi és nő, apa és anya közti természetes szaporodási mód megőrzését, szemben a Taubira által propagált „civilizációs váltással”, amire csak ráerősített a bioetikai törvény módosítása.

A francia szervezet ezúttal is azért küzd, hogy a szaporodás a férfiak és nők privilégiuma maradjon, szemben a genetikai mutáció piacával. Ennek érdekében a természetes szaporodás prioritását, a férfi és nő közti házasság védelmét, és az apa és anya fogalom használatának visszaállítását követelik a jogalkotásban, s hasonló alapelvek betartását a tudományos világban is.

 

Olvasson tovább: