Kereső toggle

Az otthon melege

Biobrikettet osztott a HISZ Békés megyében

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vagy fűtünk, vagy eszünk. Tömör és kegyetlen mondat, sajnos számtalan család életében realitás. A periférián élők évtizedek óta így élnek meg minden telet, de egyre több család csúszik le a létbizonytalanságba, és szembesül a kegyetlen kérdéssel.

A HISZ, a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata a tél egyik legnagyobb kérdésére igyekszik jó választ adni: tüzelőanyagot visz a rászorulóknak. Február első hetében a mezőberényi Tízváros Alapítvánnyal együtt igyekezett segíteni a Békés megyei településeken élők sorsán, az alapítvány által üzemeltetett brikettgyárba szerveztek önkéntes munkát és hoztak pénzadományt, amely a brikett alapanyagának, a szalmának és szénának a megvételét fedezte. Hét tonna brikett nem sok, talán csepp a tengerben, de azoknak, akik kapták, segít melegen tartani a tél végéig az otthonaikat.

Az adománygyűjtés ötletgazdája Nagy József, a Hit Gyülekezete lelkésze, akinek felhívásához csatlakozott a HISZ, és a Békés megyei gyülekezetek lelkészei is az ügy mellé álltak. 

„Számos hátrányos helyzetű térségben jártam már az országban, így amikor legutóbb Mezőberényben szolgáltam, úgy éreztem, segítenem kell az itt élő családokat. A mezőberényi gyülekezet mellett működik a Tízváros Alapítvány, amely évek óta biobrikettgyártással is foglalkozik, így adott volt, hogy milyen fűtőanyagban gondolkodjunk” – mondta a kezdeményezés indulásával kapcsolatban a Heteknek Nagy József.

A HISZ vezetőit, Kovács Sándort és Kis Pétert nem kellett nagyon győzködni az ügy támogatásának fontosságáról, így hamar realizálódott, hogy pénzt gyűjtenek és brikettet gyártanak, amit aztán szétosztanak a rászoruló családoknak. A kezdeményezés hamar végigfutott a HISZ szervezetein, és a békési közösségek is csatlakoztak a programhoz. A pénz mellett a munka is fontos volt, hiszen a gyártásnál szükség van a kézi munkára, így egy február eleji reggelen az ország több területéről jöttek dolgozni az önkéntesek.

Süveges Szabolcs, az alapítvány vezetője szorosan együttműködik a mezőberényi családsegítő munkatársaival, akiknek a segítségével tíz családnak juttattak az elkészült brikettből. Öt tonna brikett készül el délig – mondja Szabolcs reggel, de ehhez összehangolt munka kell. Két tonnát Békésre, Vésztőre, Elekre és Gyulára szállítanak majd, de a présgép teljesítménye véges. Bár automatizált a rendszer, de a szalma és a lucernaszéna be kell hogy kerüljön a présbe, aztán a végterméket be kell zsákolni, bevarrni a zsákokat, és raklapra rakni tonnánként.

Leírni könnyű, elmondani még könnyebb, de rakodni, a szalmát igazítani, a tömörítőbe tolni bizony nem steril munka, hamar poros lett az önkéntesek többsége. A feldolgozott széna a tavasz és nyárelő illatait hozza cserébe, de bizony kinn még mínuszok vannak, na meg TV-stábok, mert az akciónak híre ment a helyi sajtóban. Szorgalmasan dolgozik a csapat, és délelőtt elkészül az öt tonna brikett. Mielőtt útnak indulnánk, hogy kihordjuk a tüzelőt, az alapítványhoz vagyunk hivatalosak ebédre. Evés után, még a kávézás közben faggatom Süveges Szabolcsot a munkáról, amit az alapítvánnyal végeznek. Hátrányos helyzetű családokkal foglalkoznak, szülőkkel, akik képzésben vesznek részt, de a képzés ideje alatt a gyerekekre is vigyáznak.

Ezenkívül adományboltot üzemeltetnek, ahol a német gyülekezetek és a civil szervezetek által gyűjtött adományokat árusítják, ebből finanszírozzák a projekteket. Tanyaprogramot is működtetnek: börtönből szabadultaknak és hátrányos helyzetűeknek segítenek beilleszkedni a munka világába. Az önkéntes munka fontosságára is fel akarják hívni a figyelmet a mai akcióval, mert nemcsak a pénzbeli segítség számít, hanem a kétkezi munka is. Közben indulunk rakodni, mert a zsákolás jár a bőséges ebéd után. Úttalan utakon, földes, sáros utcákon igyekszünk elérni a családokat, és sok esetben bizony vállon kell cipelni a brikettet hozzájuk. Az egyik utcában S. Sándorhoz igyekszünk, aki egyedül neveli négy gyermekét, ráadásul munkanélküli, mivel nem talált olyan munkát, amely családbarát lenne. A hála szavain túl nem tud mást mondani, de a beszélgetés során az alapítvány vezetője munkát kínál neki olyan beosztással, amely mellett el tudja látni a gyerekeket is. Sándor nem tud mit mondani, de vele ezen a délutánon nagyot fordult a világ, nem is tudja hogyan. A válasszal Nagy József segít: Istennek semmi sem lehetetlen.

Olvasson tovább: