Kereső toggle

A hálózat csapdájában

A Vatikán és a homoszexualitás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A szervezett hálózatok által támogatott homoszexuális program pestise szerte az egyházban terjed” – fogalmazott az a két konzervatív katolikus bíboros, akik a szexuális bántalmazásokkal kapcsolatos vatikáni konferenciára időzítve írtak nyílt levelet a témában. Szerintük az isteni és a természeti törvényeket is tagadja mindaz, ami a katolikus egyház bizonyos köreiben zajlik.

Lapzártánk után rendezik meg a Vatikánban a „Kiskorúak védelme az egyházban” címet viselő háromnapos találkozót, amelyre a világ összes püspöki konferenciájának elnöke meghívást kapott. A hivatalos tájékoztatás szerint a konferencia fő témaköre a püspökök felelőssége, a püspökök és a szerzetesi elöljárók felelősségre vonhatósága, valamint az átláthatóság lesz, célja pedig, hogy „az egyház biztos hely legyen mindenki, elsősorban a gyermekek számára”.

A katolikus egyház konzervatív szárnyához tartozó Walter Brandmüller és Raymond Burke bíborosok ugyanakkor nyílt levelükben arra hívták fel a konferencia résztvevőinek figyelmét, hogy a kiskorúak ellen elkövetett zaklatások – amelyek szörnyű bűncselekmények, különösen, ha papok követik el – csupán egy részét jelentik egy sokkal nagyobb válságnak. Ez pedig a homoszexualitás terjedése az egyházban, ami ráadásul a „bűnrészesség légkörének” és a „hallgatás összeesküvésének” védelmét élvezi. –„Ennek a jelenségnek a gyökerei egyértelműen a materializmus atmoszférájából, a relativizmusból és a hedonizmusból fakadnak, amelyek megkérdőjelezik egy abszolút erkölcsi törvény létezését” – fogalmaznak a levél szerzői, akik szerint a papság legfőbb hibája elsősorban nem a hatalommal való visszaélés, hanem az evangélium igazságától való eltávolodás. „Az isteni és természeti törvények nyilvános tagadása szavakkal és tettekkel a gonosz gyökere, amely megrontja az egyház bizonyos köreit” – teszik hozzá.

A szerzők nem először lépnek fel a hagyományos katolikus doktrína és a bibliai értékek védelmében. Levelükben is utalnak arra, hogy többekkel együtt 2016-ban úgynevezett „dubiában” fogalmazták meg kérdéseiket Ferenc pápa felé, miután az egyházfő jókora zavart okozott katolikus körökben az Amoris Laetitia (A szeretet öröme) című, családdal kapcsolatos apostoli buzdításával. A meglehetősen liberális értekezés nyomán egyebek mellett olyan alapkérdéseket tettek fel a pápának, mint hogy „Vannak-e abszolút erkölcsi normák?” vagy „Bűn-e a bűn, ha a bűnös nem érzi annak?”. A bíborosok mostani levelükben megjegyzik: a kérdésekre a mai napig nem kaptak választ.

Nyilvánvaló, hogy a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bűncselekmények ügyében lesz miről tanácskozniuk a katolikus vezetőknek a Vatikánban – bár a konferencia alapdokumentuma igyekszik tágítani a kontextust, és asztalra tenni olyan témákat is, mint a gyermekkatonák, a gyermekszegénység vagy a gyermekkereskedelem problémakörei. Az America című jezsuita magazin pedig úgy kommentálja a papok által elkövetett szexuális bántalmazásokat, hogy azokat nem lehet egyszerű válaszokkal megmagyarázni, mert azzal alábecsülik, hogy a probléma mennyire elterjedt a társadalomban. Márpedig – hangsúlyozzák – kiskorúakat nemcsak papok bántalmaznak szexuálisan, hanem családtagok, ifjúsági szervezetek vezetői, orvosok vagy éppen tanárok is.

Mindez persze nem igazán hatja meg az „evangélium igazságát” a kléruson és a pápán számonkérő katolikusokat, akik nem önmagában a gyermekek bántalmazását tartják súlyos problémának, hanem az abszolút erkölcsi normáktól való mindenfajta eltéréstől – mint például a homoszexualitás – féltik egyházukat.

Ez érthető is, hiszen a katolikus erkölcsi tanítás szerint minden házasságon kívüli szexuális érintkezés bűn, beleértve a homoszexualitást is, ami a katolikus katekizmus értelmében „működési zavar”. Ezt a hagyományos, a bibliai értékrendnek megfelelő felfogást a Ferenc pápa nevével fémjelzett liberális „nyitás” katolikusok tömegeiben amortizálja. A jelenséget az egyházon kívüli balliberális véleményvezérek egyfajta progresszív folyamatként, a modern korhoz való alkalmazkodás jeleként értékelik és bátorítják. Ugyanakkor a bíborosok nyílt levele arra utal, hogy a kléruson belül is vannak „szervezett hálózatok”, amelyek támogatják a homoszexualitást. Ez nem először merül fel: sokan a konzervatív XVI. Benedek pápa 2013-as lemondását is az LMBTQ-lobbival hozták összefüggésbe, amelynek létezését egyébként utódja is elismerte. Ennél is durvább képet festenek a vatikáni állapotokról az olyan bennfentesek, mint Friar Dariusz Oko, a Kúria befolyásos tagja, aki 2017-ben arról beszélt, hogy a katolikus állam Ferenc pápa óta a homoszexuális partik melegágya lett. Szerinte „igazi földalatti homoszexuális szervezet működik az egyházon belül”. A The New York Times napokban publikált összeállításában pedig kéttucatnyi amerikai katolikus pap vallotta be, hogy meleg, többen az arcukat is vállalták a lapban. A cikk szerint kutatók becslése alapján az amerikai katolikus papok 30-40 százaléka meleg, de voltak papok, akik ezt az arányt 75 százalékra becsülték.

A cikk szerint a homoszexualitás és a gyermekek szexuális bántalmazása között nincs összefüggés (vagyis nem azért lesz valaki bántalmazó, mert meleg), ezt azonban némiképp árnyalja, hogy a 2001-től 2010-ig Rómába érkezett 3000 bántalmazási esetjelentés 60 százalékában az elkövetők azonosnemű kamaszokat inzultáltak.

Szakértők szerint az is egyértelmű, hogy alapvetően nem a papnak jelentkező fiatalokban „eredendően” meglévő szexuális devianciák miatt nagy a bántalmazások aránya a katolikus egyházban – sokkal inkább a szervezet struktúrája, hatalmi rendszere és teológiája áll a jelenség hátterében. Ahogy Marie Keenan A gyermekek szexuális bántalmazása és a katolikus egyház című könyve rámutat, a szexualitást tisztátalannak bélyegző ágostoni tanítások, a kötelező cölibátus gyakorlata, a papképzés hiányosságai vagy például a kánonjogi eljárások áldozatokra és tanúkra is vonatkozó titkossága szolgálhat magyarázatul a jelenség megértéséhez. Bár a kötet a gyermekek szexuális bántalmazásáról szól, mindezek alighanem a katolikus egyház egységét veszélyeztető homoszexualitás vizsgálatában is jelentenek némi fogódzót.

 

Olvasson tovább: