Kereső toggle

Sok gáz. Nagy gáz?

Beüt-e az olajátok Mozambikban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Óriási gázlelőhelyet találtak Mozambik északi részén, ami az afrikai országot azonnal a legtehetősebb országok közé emelheti. Kérdés viszont, hogy el tudják-e kerülni több hozzájuk hasonló ország sorsát, ahol mindenkinek jutott a hirtelen beözönlő javakból – a helyieken kívül.

 

Az utóbbi csaknem egy évtizedben több részben 4,2 és 5,6 billió köbméternyi gázt tartalmazó óriási lelőhelyet fedeztek fel Mozambik északi partjainál, ami azonnal a világ hatodik legnagyobb gázexportőrévé teheti az afrikai országot Malajzia, Katar, Ausztrália, az Egyesült Államok és Oroszország mögött. Szakértők szerint a helyszín ráadásul pont ideális arra, hogy az ázsiai piacot, azaz a csillapíthatatlan éhségű Kínát kiszolgálja.

A hatalmas mennyiségű gáz kitermelését leghamarabb 2022-ben kezdhetik meg, ha a projekt – amelyet az ExxonMobil, az olasz székhelyű ENI és a kínai állami cég, a CNPC jegyez 70 százalékban – megkapja az ehhez szükséges végső befektetési döntést 2019-ben. A közös kivitelezés az úgynevezett 4-es zónára vonatkozik, ahol összesen 1,8 billió köbméter gáz húzódik meg az óceán mélyén. A multinacionális vállalatok a földgázt helyben folyékony halmazállapotúvá alakítják, és így szállítják el csővezetékeken vagy tankhajókon. Ezzel párhuzamosan több ütemben és más területeken is történnek fejlesztések:

a 4-es zóna mellett az egyik legnagyobb texasi olajvállalat, az Anadarko Petroleum is folytat beruházásokat, de jelen vannak japán, dél-koreai, brit és közel-keleti cégek is, akik mind igyekeznek lecsípni maguknak egy szeletet a formálódó piacból.

Áldás vagy átok?

A lehetőségek óriásiak, és nagy a várakozás a kitermeléssel kapcsolatosan, viszont egyáltalán nem garantált, hogy a többségében muszlim afrikai országban simán mennek majd a dolgok, annak ellenére sem, hogy a kitermelésből és a gáz értékesítéséből befolyó bevétel jelenleg elképzelhetetlen gazdagságot garantálna a helyieknek. Mozambik ugyanis nem egy olyan ország, mint Norvégia, ahol a felfedezett természeti erőforrások egy csapásra felvirágoztatták a gazdaságot, az egyik legtehetősebb állammá téve a skandináv országot.

A szakértők szerint nem valószínű, hogy Mozambik elkerülheti az „olajátoknak” vagy „erőforrásátoknak” nevezett helyzetet, ami azzal jár együtt, ha egy strukturálatlan állam hirtelen óriási vagyonra tesz szert, hogy a pénz nem a legszükségesebb területekre, hanem a húsosfazékhoz közel állók zsebébe vándorol. A jelenség a lottóötös megnyeréséhez is hasonlítható: amikor valakire egy vagyon szakad rá, az középtávon sok esetben többet árt, mint használ a nyertesnek és a környezetének. Nigériához, Angolához, Pápua Új-Guineához, Csádhoz vagy Szudánhoz hasonlóan Mozambikot is az fenyegeti, hogy hiába áramlik be a hatalmas bevétel a kasszába, a növekedés mégis visszaeshet, a még alig működő demokratikus folyamatok teljesen megszűnhetnek, és hosszú távon az is veszélyeztetheti az országot, hogy mind gazdaságilag, mind társadalmi szempontból rosszabb helyzetbe kerül, mint mielőtt megtalálták a partjainál a gázlelőhelyeket.

Főleg, hogy a nemzetközi sajtó a felfedezés óta folyamatosan azzal van tele, hogy mekkora az állami szintű korrupció Mozambikban. Egy évtizeddel ezelőtt engedtek el 6 milliárd dollárnyi kölcsönt a nemzetközi hitelezők az országnak, ennek ellenére a kormányzat mégsem tudott gátat szabni a költekezésnek. Olyannyira nem, hogy két és fél évvel ezelőtt 2 milliárd dollárnyi rejtett kormányzati adósságra derült fény, ami alapvetően illegális, ugyanis a pénzügyminiszter az alkotmányban előírt parlamenti jóváhagyás nélkül szervezte meg a kölcsönöket, amiből a világ egyik legszegényebb gazdasága a jelen állás szerint nem sokat profitált. Ez azonban nem teszi semmissé a tartozást, így az a próbálkozás, hogy illegálisnak minősítik, és egy magánszemély kötelezettségévé teszik a felvett kölcsönöket, nem törli el azokat automatikusan.

Az ügy legújabb fordulata Afrika jelenlegi legnagyobb korrupciós botrányává nőhet, ugyanis az Egyesült Államok azt követeli, hogy Manuel Changot, a korábbi pénzügyminisztert adják ki, hogy Amerikában állíthassák bíróság elé. A pénzügyminiszter ugyanis a vádak szerint legalább 200 millió dollárt csatornázott ki privát célokra úgy, hogy álcégeken keresztül nemzetközi kölcsönöket vett fel, amelyekhez a gázlelőhelyek mentén kialakult óriási izgalomban sokkal könnyebb volt hozzájutni. A jelenlegi kormánypárt, a FRELIMO, amelynek Chang aktív képviselője a mozambiki parlamentben, gyanúsan hallgat az ügyben, és nem lenne meglepő, ha köreikben kiderülnének további érintettségek, ahogy 2015-ben Malajziában vagy Angolában is történt.

Malajziában a miniszterelnök a fejlesztési alapokból csatornázott át gyanús cégeken keresztül csaknem 700 millió dollárnyi tőkét a saját bankszámlájára, Angolában pedig az elnök korrupcióval vádolta meg a korábbi uralkodói családot, amiből ugyancsak nemzetközi botrány lett.

Hiába tehát a mozambiki kormány nagyszabású fejlesztési tervcsomagja, amelyben fejleszteni kívánják az infrastruktúrát állami és lakossági szinten is, munkahelyeket akarnak teremteni, amivel be akarják vonzani a többi iparágba is a nemzetközi nagyvállalatokat, a kormányzat korrupciós múltja (és jelene) árnyékot vethet a tervekre. A feladat gazdasági szinten az lenne, hogy a hatalmas gázmezőkből befolyó bevétel ne csak a nemzetközi gigászok vagy a mozambiki kormányhivatalnokok zsebét tömje meg, hanem a durva szegénységben élő 30 milliós helyi lakosság előnyére is szolgáljon.

A lehetőség adott, ugyanis a világon a cseppfolyós földgáz iránti kereslet óriási, és folyamatosan növekszik. Ezt elsősorban az ázsiai országok, Kína mellett például India, Banglades és Pakisztán folyamatosan növekvő fogyasztása generálja, illetve a saját gázforrásokkal nem rendelkező európai uniós országok igényei is, amelyek igyekeznek az orosz gáz iránti függőségüket enyhíteni azzal, hogy más forrásokból is szereznek be energiahordozókat. A legnagyobb igénye Kínának van, amely a nagyvárosaiban kialakult légszennyezés miatt egyre inkább a „tisztább” energiaforrások felé fordul, és azt tervezi, hogy a teljes energiahordozó felhasználásában legalább 10 százalékot képezzen a földgáz. Nem elhanyagolható emellett a délkelet-ázsiai kereslet sem (Vietnam, Indonézia, Thaiföld és a Fülöp-szigetek), amelyek jelenleg az orosz földgáz mellett nem rendelkeznek túl sok megfizethető alternatívával.

Terrorveszély

Nem segíti a helyzetet az sem, hogy Mozambik többségében muszlimok lakta ország, és több mint egy éve küzd pontosan az északi régióban, a tanzániai határhoz közeli térségekben egy lázadó csoporttal, amely egy évvel ezelőtt Cabo Delgado tartományban nyíltan összecsapott a rendőrséggel. A csoport egyelőre még nem nyilvánította ki, hogy mik a céljai, viszont folyamatos támadásokkal borzolja a kedélyeket, amelyekben az elmúlt egy év alatt már legalább százan meghaltak.

Annak ellenére, hogy a terrorcsoport nem olyan szervezettséggel működik, mint a Boko Haram vagy az al-Shabaab, mégis problémákat okozhat a kormányzatnak, ugyanis pontosan abban a régióban ténykedik, ahol a kitermelési egységek és a cseppfolyósító üzemek épülnek, ami elbizonytalaníthatja a befektetőket azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e a már befektetett 55 milliárd dollár mellé további dollármilliókat a térségbe csatornázni.

Az afrikai térségben fennálló kockázati tényezőket vizsgáló Signal Risk nevű cég egyik igazgatója, Ryan Cummings szerint a lázadók nem kifejezetten a radikális iszlám ideológia alapján működnek, hanem azt csak arra használják fel, hogy keretet és indokot adjanak a terrornak. A támadások ugyanis nem kifejezetten keresztény célpontok ellen történnek, hanem a civil lakosságon belül elsősorban azok ellen, akiket a lázadók a kormányzattal kollaboráló elemeknek tartanak. A rendőrség több mint 200 embert gyanúsít azzal, hogy tagjai a csoportnak, akik között több külföldi is van. Egy dél-afrikai személy vád alá helyezésével kapcsolatosan a dél-afrikai kormányzat már kifejezte ellenérzéseit, abszurdnak nevezve a feltételezést, hogy a 60 éves Andre Hanekom olyan támadásokat szervezett és finanszírozott volna, amelyeknek a célja, hogy „instabilitást okozzon, és megakadályozza a földgáz kitermelését”.

Egyértelmű, hogy a mozambiki kormány minden erejével igyekszik elősegíteni a nemzetközi beruházásokat. Jogvédő szervezetek arról számolnak be, hogy a helyi fegyveres erők igyekeznek csírájában elfojtani a lázadók tevékenységét, a helyi lakosság rovására. A Human Rights Watch jelentése szerint a múlt hónapban több tucat polgárt tartóztattak le a rendőrök, köztük egy Amade Abubacar nevű újságírót is, aki arról készített fényképeket, ahogy a civil lakosság menekül otthonaikból. A jogvédők szerint az egymásnak ellentmondó tudósítások, vagy azok szinte teljes hiánya arra vezethető vissza, hogy a kormányzat nem bízza a véletlenre a dolgokat – mivel a 2019-es év vízválasztó lesz a nagy cégek befektetési döntései szempontjából, mindent megtesznek, hogy a pozitív döntéseket ne veszélyeztessék a zavargásokról szóló hírek.

 

 

Olvasson tovább: