Kereső toggle

Mi folyik az egyetemeken?

Gondolkodásra nevelés vs. véleménydiktatúra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Világnézetünk kialakításában komoly szerepe van az oktatásnak. Éppen ezért nem mindegy, milyen tudást nyújtanak az intézmények, szabad gondolkozásra, ideológiára vagy akár néma tűrésre nevelik a fiatalokat.

Az oktatásban az évek előrehaladtával nemcsak a tananyagban, hanem a tanárok személyes befolyásában is komoly különbségek vannak. A közoktatásban éppen ezért egy elfogadott alapelv az, hogy (párt)politikának nincs helye az iskola falain belül, és közéleti témákkal is kizárólag tényalapon lehet foglalkozni.  Az elképzelés mögött az áll, hogy a szigorú alá-fölé rendeletségi viszonyból fakadóan nem várható el egy kiskorútól, hogy a tanárral eltérő álláspontját megvédje (vagy egyáltalán ezt felismerje), így nem lehet ilyen helyzetbe hozni egyik felet sem.

Az egyetemi oktatásban ezzel szemben az az elgondolás él, hogy egyenjogú, felnőtt emberek vesznek részt benne (bár érdemes azzal vitatkozni, hogy a 18. év betöltésével automatikusan felnőtté válik-e az egyén). Éppen ezért életszerűtlen lenne kizárni a közügyek szabad megvitatását a diskurzusból. Az egyenjogúságból pedig az következik, hogy mindenki egyenlő mértékben kap teret gondolatainak kifejtésére. Kérdéses viszont, vajon minden vélemény - legyen bármilyen sértő, megosztó vagy kifejezetten bántó- érdemes a védelemre? Ha erre a válasz nem, akkor milyen elvek lehet kizárni egy gondolatot a diskurzusból?

Politikai korrektség vagy véleményterror?

Tőlünk nyugatra úgy tűnik az a válasz született, hogy nem minden vélemény, nézetrendszer érdemes a védelemre. Ez a gyakorlat viszont olyan szólásszabadság korlátozáshoz vezetett például Nagy- Britanniában, hogy a sértőnek tartott szerzők könyveit egyenesen kidobálják az egyetemi könyvtárakból. A politikai korrektség kultúrája annyira eluralkodott a felsőoktatásban, hogy kritikusok csak állami beavatkozással (akár pénzbüntetés kilátásba helyezésével) látják helyreállíthatónak a szólásszabadságot. A kritikák egyik kiemelt tárgya az, hogy a brit országos hallgatói önkormányzat minden felsőoktatási intézményre kötelezően elfogadta az előadás tilalmának valamint a biztonságos zónáknak (safe space) az elvét. Az országos hallgatói önkormányzatok döntései minden egyes felsőoktatási intézményben kötelezően alkalmazandóak. Nagy-Britanniában ez 136 intézményt és több mint kétmillió felsőoktatásban tanulót jelent.

De mit is jelentenek ezek az elfogadott elvek? Az előadás tilalma alapján nem lehet olyan rendezvényt tartani, ahol a megszólalók nézetei sértőek vagy elfogadhatatlanok az egyetemi közösség nagy része szerint. Emellett az egyetemnek olyan biztonságos zónának kell lennie, ahol a diákok védve vannak az őket sértő, diszkrimináló nézetektől vagy nyelvezettől.  Ezekkel az irányelvekkel kérdőívek alapján a hallgatók kétharmada ért egyet. De vajon a nagy többségi támogatás egyet jelent a gyakorlat helyességével? A két millió hallgató egyharmada több mint félmillió embert jelent, ami azért egy jelentős kisebbség. Nem beszélve a szabályzatokban szereplő gumifogalmakról, mint a “sértő” és “elfogadhatatlan”. Ezek olyan tág kategóriák, amibe bármit bele lehet pakolni. Például egy megrögzött marxista hallgatónak sértő, ha az oktatója a katedráról Marxot tömeggyilkosok ideológusának nevezi, és a nácikhoz hasonlítja tanait. Ilyen állítással lehet vitatkozni- de itt nem erről van szó, hanem pont a vita ellehetetlenítéséről. Ki akarnak tiltani minden megosztóbb álláspontot a biztonságra és érzelmi stabilitásra hivatkozva.

Szólásszabadság, mint veszélyeztetett faj

Ha azt gondoljuk, hogy extrém, elszigetelt esetekről van szó, sajnos tévedünk. Egy Hollandiában tanuló hallgató lapunknak adott beszámolója alapján jónéhány kinti egyetemen a politikai korrektség jegyében olyan alternatív bizottságok működnek, amelyek előtt akár azért elítélhetnek egy oktatót, mert nem ért egyet a feminizmussal. Ehhez elég az, hogy egy magát feministának tartó diák sértve érezze magát, ezért feljelenti a tanárát a már említett bizottságnál.

Kanadában az egyetemi szólásszabadság korlátozására egy Bill C-16 nevű jogszabály elfogadása hívta fel a figyelmet. Ebben ugyanis az szerepel, hogy nemsemleges névmásokat kell használni (az eddig bevett női és férfi helyett), és ezek használatának tagadása egyenesen diszkriminációnak minősül. A szabályozás itt nem állt meg: a gyűlöletbeszédként büntetni akarja a nemi identitással megkérdőjelezésével  kapcsolatos, bántónak tartott megszólalásokat.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: