Kereső toggle

Gyermekmentés 24 órában

Hálás a feladat, mégis kevés a nevelőszülő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nincs elég nevelőszülő Magyarországon, jóllehet, számos nehézség ellenére ez az egyik leghálásabb foglalkozás lehetne azok számára, akik elhívást éreznek gyermekek segítésére – állítják A lapunk által megkérdezett szakemberek és nevelőszülők.

Ősszel országos kampányt indított az EMMI a nevelőszülői hivatás népszerűsítése céljából, tekintve, hogy a szakellátásba kerülő gyerekek száma 2007 óta növekszik, nevelőszülőkből viszont hiány van. Annál is inkább égető a helyzet, mivel 2014 óta törvény írja elő, hogy a gyermekvédelmi szakellátásba kerülő, 12 év alatti gyerekeket – a speciális ellátást igénylőket leszámítva – nevelőszülőknél kell elhelyezni, és az idősebb gyerekeknél is ez az ellátási forma kap elsőbbséget. Ösztönzőként idén 850 millió forinttal többet költ a kormány a hazai nevelőszülői hálózat fejlesztésére, bérek emelésére, mint tavaly.

2017-ben a közel 21 ezer, gyermekvédelmi szakellátásban részesülő – azaz nevelőszülőknél, lakásotthonban vagy gyermekotthonban élő – gyermekek fele 12 év alatti volt, s a kétharmada élt nevelőszülőknél.

A fővárosban ez az arány fordított, Budapesten inkább a gyermekotthonos ellátás a jellemző, míg Nyírségben vagy Borsodban túlkínálat van nevelőszülőkből. A szakemberek szerint több száz nevelőszülő hiányzik a mintegy hatezer fős hálózatból, tekintve, hogy évente átlagosan 2300, 12 év alatti gyermeket emelnek ki a családjukból. Főként az ország keleti és középső részén van nagy létszámú gyermektömeg – általánosságban és a gyermekvédelemben is –, míg az ország nyugati részében kisebb a kiemelések aránya.

Sokan nem tudják, hogy alapvető különbség van az örökbefogadás és a nevelőszülői munka között. Nevelőszülőnek lenni egy foglalkozás, hivatás, melynek során átmeneti ideig vagy nagykorúságig pótcsaládot kell biztosítani a családjukból kiemelt gyermekek számára. Ha a gyereket nem gondozzák vissza a családjába, de szülei látogatják, akkor nem adható örökbe, s így hosszú ideig a nevelőszülőnél maradhat. (A szakemberek szerint 100 nevelt gyerek közül átlagosan 5 kerül haza gondozásra, akikből utána 2 visszakerül a rendszerbe.) Ha a gyermeket a szülei nem látogatják, vagy lemondanak róla, akkor örökbe adhatóvá válik először belföldön, s ha itt nem sikerül, akkor közvetíthetik külföldre, egy másik listára. Általános tapasztalat szerint 3 éves korig adhatók a gyerekek legkönnyebben örökbe Magyarországon, míg az óvodáskorúak, esetleg idősebbek többnyire külföldön találhatnak családra. 

Fenntartások

Az SOS-Gyermekfalu tavaly végzett felmérést arról, hogy milyen aggályok élnek az emberekben a nevelőszülői munkával kapcsolatban. Szinte minden megkérdezett attól tartott, hogy a gyermek nem fogadja el őt, minden második pedig attól, hogy saját családja és a barátai rosszul vennék, ha ezt a szakmát választaná. A válaszadók kétharmada szerint a nevelőszülőknek és neveltjeiknek a társadalom előítéletével is meg kell küzdeniük – derül ki a szervezet beszámolójából.

Sokan nincsenek tisztában a feltételekkel sem, többek között nem tudják, hogy a nevelőszülő és a nevelt gyermek közötti korkülönbség maximum 50 év lehet. (Nem véletlen, hogy a középkorú nevelőszülők jellegzetes motivációja a saját gyerek hiánya vagy nagykorúsága, míg a fiatalabbaknál erősebben jelenik meg a társadalmi felelősségérzet.) Az sem közismert, hogy a nevelőszülőknek joguk van eldönteni, milyen nemű és életkorú gyermekeket szeretnének gondozni – a válaszadók negyede szerint erre a nevelőszülőknek nincs ráhatása.

Tízből hat ember szerint az is visszatartó ok a hivatás választásánál, hogy a nevelőszülők nem kapnak megfelelő anyagi és egyéb támogatást. A 2014-ben hatályba lépett törvény a nevelőszülőknek foglalkoztatási jogviszonyt, megemelt bérezést, új képzést biztosított. A nevelőszülő egy gyermek ellátására különböző címeken – nevelési díj, családi pótlék, ellátmány – havi szinten 55 ezer forintot kap. Emellett fix alapbérként a minimálbér 30 százaléka illeti meg (nettó 30 ezer forint), plusz gyerekenként a 20 százaléka (20 ezer forint). Jogszabály szerint egy nevelőszülőnél összesen – a saját kiskorú utódokkal együtt – nem lehet több 6 gyermeknél. 

Munka vagy jótett? 

„Korábban a nevelőszülőség kifejezetten karitatív munka volt, 2014-től viszont fizetett munkaviszonynak számít. Most, hogy általánossá vált a munkaerőhiány, nevelőszülőket – pláne jó nevelőszülőket – is nehezebb találni. Vidéki viszonylatban, háztájival, ahol kevés a munkalehetőség, ez a fizetés máig jelentősnek számít, de a nagyvárosi bérekkel nehezen tud versenyezni. Emiatt a kisebb településeken inkább a megélhetés dominál a nevelőszülővé válásban, míg nagyvárosokban inkább a jócselekedet. Valóban növelni kellene a nevelőszülői béreket, s egyúttal érdemes lenne a szűrésüket is megerősíteni” – vélekedik Szabó Tiborné Mária, a Baptista Gyermekvédelmi Szolgáltató Központ (BGYSZK) Nevelőszülői Hálózatának területi szakmai vezetője. Beszámolók szerint jelenleg a nevelőszülői képzésre jelentkezők harmada morzsolódik le, amiben közrejátszik az is, hogy a 60 órás képzés részeként a várható kihívásokkal is szembesítik a résztvevőket.

Inotay György, a BGYSZK Nevelőszülői Hálózatának igazgatója szerint tény, hogy a nevelőszülői hálózatok fejlesztésére és a nagy gyermekotthonok felszámolására irányuló jogalkotói szándék a gyerekek érdekeit kívánta szolgálni, ám a megvalósítása szakmai egyeztetések nélkül, meglehetősen nehézkesen zajlik. Ugyanakkor forráskivonást is lehetővé tesz, hiszen – minisztériumi közlés szerint – az államnak középtávon 60 százalékos megtakarítást jelent a családban nevelés az intézetihez képest. Különösen úgy, hogy a rendszer átalakítása uniós forrásból történik.

A magyarországi nevelőszülői hálózat egyházi, civil és állami szolgáltatókból áll, amelyek fenntartótól függően erősen különböznek eszközök és lehetőségek tekintetében. Több intézmény vezetőjeként Inotay megerősíti, hogy a legjobb helyzetben az egyházi fenntartású hálózatok vannak, mivel az állami normatíva közel kétszeresét kapják, míg az állami intézmények a legrosszabb anyagi és szakmai feltételek között vegetálnak. Ugyanakkor az egyházi fenntartású hálózatok között is jelentős különbségek vannak.

Kis szervezet, kis gond

„A színvonalat a szervezet mérete is befolyásolja: a hatalmas nevelőszülői hálózatok hatalmas kockázatot jelentenek, az átláthatóság, ellenőrizhetőség szempontjából különösen. Egy kis, önfenntartó hálózat nagyjából 300 gyerekkel tud jól, áttekinthetően működni” – mondja Inotay György.

A BGYSZK hálózata, melynek nevelőszülői és szakemberi gárdája felekezetközi, jelentős részét a Hit Gyülekezete tagjai alkotják, 2015 óta működik. Lépésről lépésre, egy nevelőszülőből és két gondozott gyerekből váltak egy 52 nevelőszülőből és 150 gyerekből álló hálózattá.

A budapesti  központtal és karcagi telephellyel is rendelkező szervezet jelenleg 5 megyére kiterjedő munkát végez, és egy meghatározott limit erejéig további bővülést is terveznek.

A hálózat kiépítésébe a kezdetektől bekapcsolódott a Hit Gyülekezete karcagi lelkész házaspárja, Szabó Tibor és Mária, akik mindent megtettek azért, hogy egy elhivatott, gyermekcentrikus nevelőszülőkből és munkatársakból álló szervezet jöjjön létre.

Szabó Tibor kiemeli: a szakellátásba kerülő gyerekek zöme a társadalom legaljáról van kiemelve, rettenetes körülmények közül jön, és mindenféle értelemben súlyos terheket hurcol magával. „Mi szeretnénk egy olyan minőségi hátteret biztosítani, ami a gyerekeknek áldást jelent, hogy megtörjön az a sorsromboló erő, ami eddig őket körülvette” – hangsúlyozza a nevelőszülői tanácsadó.

A hálózat arról ismert, hogy messzemenőkig figyelembe veszik a nevelőszülők érdekeit is, ami Magyarországon erősen háttérbe szorult azóta, hogy a törvény a nevelt gyerekek jogi képviseletét a független gyámokra bízta. A hálózat támogatása különösen megnyilvánul a vér szerinti szülőkkel való kötelező kapcsolattartás felügyeletében és megszervezésében, akárcsak abban, hogy a gyerekek elhelyezésénél minden fél szempontjait tekintetbe veszik, és indokolt esetben akár nemet is mondanak. A hálózat karcagi karácsonyi ünnepségén is érződött az a személyes, családias légkör, amelyben elmondásuk szerint a nevelőszülők nem érzik magukat magukra hagyva a problémáikkal. 

Szabó Tibor és Mária

A BGYSZK-hálózat nevelőszülőinek zöme itt lett kiképezve. Akad közöttük olyan is, aki másik hálózatból jött át, ahol nagyon stresszes volt a munkája: 3 nagy kamasz gyereket kapott, holott kicsiket kért, s mivel az egyik gondozottja kikezdett a nagylányával, kérte a kamaszok elgondozását. Választás elé állították: vagy bevállalja őket vagy soha többet nem kaphat gyereket – a nevelőszülő ennek ellenére végigcsinálta a procedúrát, később pedig átjelentkezett a BGYSZK-hoz, ahol olyan gyerekeket kapott, amilyeneket szeretett volna, és immár boldogan nevel négy kislányt.

Szabóné Mária elmondása szerint manapság jellemzően nem intézményből viszik nevelőszülőkhöz a gyerekeket, hanem a frissen kiemelt gyerekeket először befogadó otthonban helyezik el, ahol pszichológiai és egyéb vizsgálatokon, szükség esetén higiéniai beavatkozásokon esnek át, majd szakvéleménnyel felvértezve pár nap múlva kihelyezik őket nevelőszülőkhöz. Közvetlenül is kerülhet gyerek nevelőszülőhöz, ha az illető vállalja.

A szakellátásba kerülő gyerekek között jelentős, bár nem elsöprő a roma származásúak aránya. A szakemberek egy része a roma nevelőszülő-képzés bővítését tartja ideális megoldásnak, másrészt úgy vélik, hogy a nevelőszülői munka lényege épp a legelesettebbek életképességének, családba illeszkedésének az elősegítése, s ezekkel a kisgyerekekkel különösen látványos eredményeket lehet elérni. A Szabó házaspár számos példát említ, köztük egy 14 éves roma fiúét is, aki hihetetlenül hátrányos helyzetből indulva ösztöndíjakat nyer, kitűnő tanuló, és programozónak készül. Roma nevelőszülőknél, nem telepen él, a nevelőapja ácsmester. 

Nem bánják meg

A BGYSZK nevelőszülőitől nem hallani Árvácska történeteket, annál inkább találkozni drámai esetekkel a vér szerinti családoknál, ahonnét a gyerekeket kiemelik. Például annál a testvérhármasnál – 9, 12, 14 évesek –, akik örültek, amikor kiemelték őket otthonról, és maguk kérték, hogy ne kelljen kapcsolatot tartaniuk a szüleikkel, mert annyira elhanyagolták és bántották őket. Nagyon hálásan beszélnek jelenlegi nevelőszüleikről, akiknél fűtött otthont, finom ennivalót, törődést kapnak, és nem szeretnének hazamenni, se másik nevelőcsaládba. Jó tanulók, a 14 éves lány a református gimnáziumban tanul tovább, informatikusnak készül.

Sztaniszlavné Ágnes nevelőszülő 15 évet húzott le egy varrodában negyven emberrel összezárva, és mint mondja, nagyon elege lett belőle. Felbuzdulva a környezetében látott jó példákon, férje egyetértésével két éve nevelőszülőnek állt. Először egy gyermeket akartak a 10 éves fiúk mellé: befogadtak egy testi fogyatékos kisfiút, akit annyira megszerettek, hogy ma már 6 gyereket nevelnek. Egyikük, a tízéves Karolina – jó tanuló, mosolygós kislány, meséli, hogy a tankerülettől laptopot kapott, versmondókra jár, sokat segít „anyának”, különösen a két náluk lévő csecsemő gondozásában jeleskedik. „Ez az egyik leghálásabb foglalkozás. Azt látom, ha ezt valaki lelkiismeretesen csinálja, ha látszik, hogy a gyerekek fejlődnek, nyugodtak, boldogok, akkor itt senki nem háborgat” – mondja Ági, aki mind a vér szerinti szülőkkel, mind a gyámokkal jó kapcsolatot alakított ki. Hozzáteszi: aki nem tud elfogadó szeretetet érezni egy idegen gyerek iránt, az ne legyen nevelőszülő, mert erre van a legnagyobb szükségük.

Tóth Szabolcs és Gyöngyi négygyermekes házaspár, akinek két csemetéje már kirepült. Náluk is a feleség állt nevelőszülőnek, de mint mondja, férje együttműködése nélkül nem tudna helyt állni – akárcsak a saját gyerekek esetében. Egy 10 hónapos és egy 2 éves testvérpárt fogadtak be két évvel ezelőtt, akiket egy hónapja örökbefogadott egy külföldi házaspár. „Állandó készenlétben élünk, mert bármikor kaphatunk egy telefont, és sokszor nagyon rövid időnk van arra, hogy döntsünk. Lehet nemet mondani: már kaptunk kiajánlásokat, de a kapott információk alapján nem vállaltuk őket” – mondják, megjegyezve, hogy 10 és 14 éves, velük élő gyermekeik miatt is megfontolják döntéseiket.

„Saját gyereket könnyebb nevelni. Egyrészt amiatt, mert a nevelt gyerekek nem kötődnek úgy hozzánk, másrészt azért is, mert nem tudjuk, milyen korábbi hatások dolgoznak bennük. Az első félév nagyon nehéz volt, de a két év alatt olyan tapasztalatokat gyűjtöttünk, amiket a sajátjaink mellett soha nem tudtunk volna, és amikre nem is lehetett felkészülni. A gyerekeink is sokat tanultak tőlük, a közös felelősségvállalás az egész családunkat megerősítette” – meséli a házaspár, hangsúlyozva, hogy sem anyagilag, sem lelkileg nem szenvedtek hátrányt, inkább ellenkezőleg: rájuk is jótékony hatással volt a nevelőszülősködés.

Pedig finoman szólva sem ment minden simán, a hétköznapok – különösen első befogadott gyerekekről lévén szó – kihívásokkal voltak tele. A fülészeti problémák orvoslása után azonban a hároméves kisfiú végre rendesen hallott, s onnantól kezdve látványosan megindult a beszédfejlődése, lenyugodott, megváltozott a viselkedése.

„Tényleg nagyon vidám, aranyos gyerekek lettek, mire továbbadtuk őket, készek arra, hogy egy új családba beilleszkedjenek” – emlékszik Gyöngyi. Ez a munka tökélyre fejleszti az emberben az elengedés képességét – nekik egy hónapba telt feldolgozni a kicsik örökbeadását. Akárhogy is nézzük, Szabolcs szerint a legnagyobb pozitívum a történetben az volt, hogy a gyerekek révbe értek egy rendkívül rossz induló helyzetből.

Olvasson tovább: