Kereső toggle

Csökkenő alkoholszint

Kevesebbet iszunk, de nem eléggé

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

1999 óta felére esett vissza az alkoholisták becsült létszáma Magyarországon. Csökkent az alkohol miatti halálozások száma is, bár még mindig a sereghajtók között vagyunk nemzetközi viszonylatban. Aktuális tehát a külföldön évek óta futó szeszmentes január mozgalom Magyarországon is.

„Apám esztergályos volt, meghalt májzsugorban. Akárcsak a nagyapám. Emlékszem, egy szoba-konyhában laktunk öten, egy vidéki kisvárosban. Apám a fizetését 2-3 nap alatt elitta, utána mindig engem küldött kölcsönkérni. Ha nem tudtam hazavinni pénzt, meg is vert. De valahogy nem tudok rá haragudni. A konyhában a hokedlin tanultam mindig, ott készültem az érettségimre is. Anyám kikészült, sokat betegeskedett, nem dolgozott. Olyan szegények voltunk, hogy az aratás után leesett búzaszemeket összegyűjtöttük a szántóföldeken és eladtuk, hogy kenyeret tudjunk venni. Mindig tartoztunk fűnek-fának. Én nem szeretem az alkoholt. A bátyám szintén sokat ivott, májrákban halt meg 56 évesen. A nővérem is korán rászokott az italra, de amikor cukorbeteg lett, kénytelen volt abbahagyni. A fia folytatja, ő is rengeteget iszik. Kint dolgozik Németországban, esztergályos ő is, gyakran jár haza, de nem szeretek vele találkozni – mintha aput látnám. Azt mondják, van, akin úgy jön ki az ital, hogy kedélyes, bőbeszédű lesz – az én családtagjaim agresszívvá és kötekedővé válnak, nehéz őket elviselni. Hogy pontosan miért isznak, ki tudja – ez egyszerűen egy bevett életforma nálunk, a mindennapok tartozéka. Apám legalábbis mindig azt mondta, hogy ezt az életet nem lehet józanul kibírni” – meséli a 48 éves Andrea.

Bár rengeteg hasonló történet van körülöttünk, sok alkoholista nem is tudja magáról, hogy függő, a töredéküket kezelik csak, s az sem köztudott, hogy a függők mellett a hozzátartozók jelentős része is pszichiátriai kezelésre szorulna. A szakértők mindegyike hangsúlyozza a transzgenerációs hatást, azaz a szülői minta öröklődését: egy alkoholista előfordulása a családban 3-4-szeresére emeli a megismétlődés veszélyét a hozzátartozók körében. 

A statisztikák szintjén látható egy pozitív trend: világszerte, így az alkoholfogyasztásban élen járó európai kontinensen, és ezen belül Magyarországon is csökken az alkoholfogyasztás. Az alkoholisták statisztikailag becsült számát úgy nyerik, hogy a májcirrózisban elhunytak számát 144-gyel felszorozzák. Ez alapján 1999 óta 866 ezerről 379 ezerre csökkent az alkoholisták száma hazánkban, mivel a májzsugorban meghaltak száma is folyamatosan csökkent. Egyidejűleg a nyilvántartott, azaz adott évben pszichiátriai kezelésen megjelent alkoholisták száma is a harmadára – 47 ezerről 15 ezerre – apadt.

Éves átlagban fejenként közel 12 liternyi tiszta szesznek megfelelő alkoholos italt fogyasztunk el – ez is enyhén csökkenő tendenciát mutat, s a világ élbolyába számító kelet-európai mezőnyben nem kirívó érték. A férfiak különösen nagyivók, a WHO-statisztikák alapján kétszer annyi tiszta szesz jut rájuk évente, mint a nőkre. A társadalmi konvenciók miatt a nők inkább titokban isznak, és harmadannyian jutnak el addiktológiai kezelésre, mint a férfiak. A problémás mértékű alkoholfogyasztásban a magyar fiatalok az európai élvonalba tartoznak (ESPAD-vizsgálatok) – a jelek szerint van kitől eltanulniuk a szeszfogyasztási szokásokat.

Addiktológusok szerint az évi és fejenkénti 11-12 liter tiszta szesz valójában azt jelenti, hogy minden negyedik magyar alkoholista. A KSH tematikus kiadványaiban is arról lehet olvasni, hogy a statisztikák alulbecsültek. „Az alkoholistának testi és szellemi egészségkárosodással, emberi kapcsolatainak, társadalmi és anyagi helyzetének romlásával kell számolnia. Magyarországon – becslések szerint – nagyivó a társadalom ötöde, és alkalmi ivó a fele. Bár az alkoholos májbetegségben meghaltak és az ebből becsült alkoholisták száma az utóbbi években jelentősen csökkent, a probléma továbbra is jelen van. Az érintettek nehezen néznek szembe problémájukkal, hiszen a pszichiátriai és addiktológiai gondozókban a segítségre szorulóknak csak a töredéke jelenik meg” – olvasható a KSH szenvedélybetegségekkel foglalkozó online magazinjában.

A kedvező statisztikai adatok amiatt is óvatosan kezelendők, mert a nagyivók nem feltétlenül és nem kizárólag májbetegségben betegszenek meg, hiszen az alkoholizmus számos más betegség, többek között szív- és érrendszeri problémák, hasnyálmirigy-gyulladás, rákbetegségek kialakulásában is közrejátszik. Erre utal az is, hogy a WHO adatai szerint a túlzott szeszfogyasztással kapcsolatba hozható kórházi kezelések számát és arányát tekintve hazánk az európai országok között a legrosszabb helyen áll. 

Pozitív trend ugyanakkor, hogy valamennyi iskolázottsági csoportban csökkent az alkohol okozta élettartam-veszteség. Két demográfus, Bálint Lajos és Németh László tavaly megjelent elemzésében egyebek között azt mutatta ki, hogy 1989–2012 között az alkohollal kapcsolatos elhalálozások esetén az átlagos életkor a férfiaknál közel öt évvel növekedett minden iskolai végzettségi kategóriában (általános iskola, szakiskola, érettségi, diploma). Mivel a májcirrózis terápiája nem fejlődött érdemben, ezért a szerzők feltételezik, hogy az alkoholfogyasztás mennyiségi és minőségi változása, valamint a népesség iskolázottságának emelkedése is hozzájárulhatott a javuláshoz. (a legalább érettségivel rendelkezők aránya 1990 óta 20-ról 43 százalékra nőtt, míg a 8 osztályt sem végzetteké 30-ról 11 százalékra esett vissza.) Ennek azért van jelentősége, mert az alkoholfogyasztás okozta egészségi- és társadalmi problémák, illetve halálozás tekintetében az alacsony iskolázottságú rétegek – szakképzetlenek és szakmunkások – a legveszélyeztetettebbek.

A demográfusok emlékeztetnek arra is, hogy az iskolai végzettség szerinti halandósági különbségek Kelet-Európában évtizedek óta nagyobbak, mint Nyugat-Európában, s a társadalmi pólusok közti élethosszkülönbség a rendszerváltás óta csak tovább növekedett. A diplomás férfiak 1989-ben 12 évvel éltek tovább 8 általánost sem végzett társaiknál, 2012-re az eltérés 15 évre nőtt (a nőknél 6-ról 10 évre nőtt ez a különbség), ám ebben az alkoholfogyasztás szerepe visszaszorult, pontosabban csökkent az alkohol miatti korai halálozás valószínűsége. Az iskolázottabbak nem csupán magasabb várható élettartamra számíthatnak, hiszen halálozásuk ugyanazon megbetegedés esetében is később következik be, hanem haláloki struktúrájuk is több ponton eltér a kevésbé képzettekétől. 

A szakemberek ezzel együtt hangsúlyozzák, hogy bár a ‘90-es évek közepe óta csökkent, nemzetközi összehasonlításban továbbra is kiemelkedően magas a közvetlenül az alkohollal kapcsolatos halandóság Magyarországon.

Ebben az is közrejátszik, hogy a társadalomnak komoly hátrányt kell ledolgoznia, hiszen 1956 és 1981 között az alkoholfogyasztás háromszorosára nőtt Magyarországon, és az égetett szeszesitalok előretörésével jelentősen átalakult a fogyasztás összetétele is. Az alkohol miatti tartósan magas halandóság hátterében a szakértők szerint az alkohol toxicitásának, a rossz minőségű, házilag előállított szeszesitalok fogyasztásának fontos szerepe lehetett. A kelet-európai országokban a mai napig az égetett szeszesitalok fogyasztása áll az első helyen, ami európai szinten magas sör- és borivással is társul. Bár az utóbbi évtizedekben minden országban csökken a fogyasztás, a nemzetközi ranglista elég stabilnak tűnik.

 

Hol a határ?

Hogy mi számít soknak, az az emberi szervezettől is függ, de vannak általános ajánlások. A WHO határértéke napi maximum egy ital. Az amerikai Addiction Research Foundation szerint egy férfi hetente maximum 120 gramm, egy nő 90 gramm alkoholt fogyaszthat el szervi károsodás veszélye nélkül, méghozzá úgy, hogy egyszerre 30-40 grammot ihat meg, és közben 2-3 napos szüneteket tart (30 gramm alkohol megfelel fél deci pálinkának vagy 1 korsó sörnek vagy 2 dl bornak).

Olvasson tovább: