Kereső toggle

A világ, ahogy az elit látja

Economist: 2019 az „új értékek” forradalma lesz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az egyik legnevesebb nemzetközi hírmagazin, a brit Economist évről-évre előrejelzést készít a következő év várható trendjeiről, amelyeket a szerkesztők allegorikus címlapképekbe sűrítenek. Elolvastuk a különszámot, hogy megértsük, hogyan is látja a jövőt a gazdasági-pénzügyi topelit?

 

Az Economist „The World in 2019 – What Will Be the Trends?” (A világ 2019-ben: Mik lesznek a trendek?) című különkiadásának címlapja látványos tisztelgés az idén 500 éve elhunyt reneszánsz zseni, Leonardo da Vinci előtt. A szerkesztők az itáliai mester balkezes tükörírását és jegyzetfüzeteinek stílusát, valamint ikonikus műveit imitálva vetítették elő, mit várnak a 2019-es esztendőtől.

„Leonardo a 21. századi individualista ember előfutára volt. Nem csak tehetségében, hanem életmódjában is eltért a többségtől: törvénytelen gyerekként született, balkezes volt, vegetáriánus, meleg és színes, extravagáns ruhákat hordott” – magyarázza az Economistnak adott interjúban a világhírű életrajzíró, Walter Isaacson, akinek Leonardóról írt biográfiája néhány hete magyarul is megjelent. A szerző szerint da Vinci tudósként megálmodott számos olyan találmányt, amelyek korunkban valósulnak meg, mint például a repülő autó terve. (Leonardo életére és munkásságára lapunk későbbi számaiban még visszatérünk.)

 

A globális elit lapja

 

A The Economist első száma 1843-ban jelent meg, és a hetilap nyomtatott kiadása ma is több mint másfél millió példányban kel el. A londoni magazin tulajdonosi köre a legbefolyásosabb nemzetközi családokból áll: többségi részvényes a legendás olasz Agnelli-família (amelynek a fennhatósága a Fiaton és a Ferrarin át a Juventusig terjed), a második legnagyobb tulajdonos pedig a Rotschild-család, de mellettük a brit milliárdos arisztokráciát képviseli a Cadbury és a Layton dinasztia is. A lap bevallottan a befolyásos döntéshozókat és a művelt elitet célozza meg, világnézetében pedig a mindenkori szerkesztőség a klasszikus, piacgazdasági liberlaizmust képviseli, támogatja a nemzetközi szabadkereskedelmet, a globalizmust és az akadálymentes migrációt valamint a kulturális liberalizmust, beleértve a melegházasság és a drogliberalizációt.

A 2019-es különkiadás címlapja nem meglepő módon ennek az értékrendnek a fényében tekint előre. Legalább 25 szimbolikus képben jelenik meg az, amit a lap szerkesztői reményt keltőnek vagy éppen aggasztónak tartanak a jövő évi trendekből. A kiadvány írásai szintén ezeket az allegorikus üzeneteket fejtik ki (a tartalomjegyzéket lásd keretes cikkünkben).

A címlap központi alakja Leonardo híres Vitruvius-tanulmányának az átértelmezése. A négyzetbe és körbe illeszkedő mezítelen férfi a tökéletes arányú embert jelképezi, amelyet a névadó neves ókori császárkori építész írt le. A négykarú alak kezeiben a modern kor „kenyér és cirkusz” jelképeit tartja, az egyre több országban elfogadott szabadidős drognak számító marihuána levelet, a népszerű ligasportokra utaló baseball-labdát, a naponta több órát kézben tartott okostelefont és a közösségi kapcsolatok kommercializálását jelképező emberekkel egyensúlyozó mérleget. A trendi újraértelmezés során a „tökéletes férfi” a fején VR-szemüveget, a jobb karján pedig egy DNS-spirált ábrázoló tetoválást visel. Ez utóbbi a géntechnológia célját, a fajok közti hibridációra utalhat, hasonlóan az alak feje felett elrepülő gólyához, amelynek a csőrében egy vonalkódos csecsemő, „dizájner baba” látható. Egy másik tetoválás még talányosabb: a mezítelen férfi bal mellkasán a nők elleni zaklatásokkal szembeni tiltakozás jelszava, a „MeToo” látható. Ez talán a nemek közötti szabad átjárhatóságra (mai trendi műszóval, a „gender fluiditásra”) utalhat.

A további, kisebb ábrákon – a teljesség igénye nélkül – láthatunk az űrkutatás „új horizontjaira” utaló jelképeket (a holdra induló modernizált Leonardo-féle űrjármű és a január első napján az eddigi legtávolabbi égitest, a Ultimate Thule mellett elrepülő szerkezet), továbbá politikusokat (az arcfelismerő mátrixba rajzolt Trump-fej és a felirat szerint olajvezetékek birtokosát, Putyin elnököt ábrázolják felismerhetően, mögöttük pedig egy Pinokkió-fej a politikai hazug hírek, a „fake news” terjedésére utalhat). Gazdasági lapról lévén szó, természetesen az üzleti trendek is megjelennek: az indiai gazdaságot felívelő szarvval ábrázoló elefánt, a durcásan elégedetlen kínai panda és a Brexit nyomán magányosan üldögélő brit bulldog jelzi, hol várnak növekedést illetve recessziót az Economist szerkesztői.

Az ikonok közül a 150. születési évfordulós Mahatma Gandhi az erőszakmentesség és a gyarmatosítás elleni harc jelképe. Az Economist a laphoz kapcsolódó online videóban új értelmezést ad a kolonizációval szembeni küzdelemnek: eszerint a homoszexualitással szembeni előítéletek azokban az ázsiai és afrikai országokban a legerősebbek, amelyek gyarmati uralom alatt álltak, mert ezekben a nemzetekben „az elnyomók rákényszerítették az intoleráns, kirekesztő keresztény nézeteket” a bennszülöttekre, akik eredendően nyitottak és befogadók voltak. A lap úgy véli, hogy 2019-ben, a szivárványmozgalom eredetének számító new yorki Stonewall-zavargások ötvenedik évfordulóján az egész világon végig fog söpörni a „melegegyenjogúság hulláma”. Egy másik ikon, a „Mona Angelina” felirattal ábrázolt kép, a határok nélküli migráció celeb szószólóját, Angelina Jolie-t ábrázolja Mona Lisa képében.

A címlap másik központi, baljóslatú jelképe az Apokalipszis négy lovasa, amelyek a járványokat, a háborút, az éhínséget és a halált jelképezik. Természetesen ezek a csapások egyidősek az emberiséggel, de János apostol látomásában egymás után vágtatva a föld nagy részét uralmuk alá vonják. Nem sok jóval biztat, hogy 2019-ben az Economist címlapján is feltűnnek, igaz, egyelőre nem vágtatnak, hanem mintegy helyben állnak.

 

„Roskatag világunk”

 

A címlap magyarázataként az Economist szerkesztőségi cikkben értékeli a „nemzetközi helyzetet”, amiről megállapítják, hogy „2019-hez érkezve világunk roskatagnak tűnik.”

Mitől is tartanak az Economist szerkesztői? Az egyik aggodalom természetesen a liberális demokrácia tovább mélyülő válsága, amelyről az ítéletet ráadásul szabad választásokon mondják ki a szavazók. „Brazíliától Olaszországig egyre több populista kerül hatalomra, a világgazdaság törékenyebb, mint volt egy évvel ezelőtt, a piacok az idegesség tüneteit mutatják, kereskedelmi háború tört ki Amerika és Kína között, a technológiával (és a hatalmas technológiai vállalatokkal) szemben egyre nő az aggodalom, a törvények-szabályozta nemzetközi rendet pedig veszély fenyegeti.” – írja bevezetőjében a lap, amely azért bízik abban, hogy a negatívnak tekintett folyamatok megállhatnak: „Nagy év lesz ez a demokrácia szempontjából. Számos országban választások lesznek - ezen nemzetek népessége együttesen a Föld lakosságának az egyharmadát teszi ki - köztük van a világ legnagyobb demokratikus állama, India, illetve Indonézia és Nigéria. Az optimisták szerint fordulat állhat be az elmúlt évek negatív globális trendjében - a csökkenő szabadságjogokban.”

 

Bár sokan a liberális oldalon nagyon szeretnének megszabadulni Donald Trumpról, erre az Economist szerkesztői nem számítanak. De ha vádemelés nem is történik az amerikai elnök ellen, az újra demokrata többségű kongresszus megkeserítheti Trump életét – amint azt a karácsonyi időszak már bizonyította a mexikói határra tervezett falépítés körüli csatával.

 

Az Economist úgy véli, hogy a világgazdaság szele irányt fog váltani. „Az év közepén az Egyesült Államok megdönt egy rekordot - az eddigi leghosszabb, zavartalan expanziós időszakán lesz túl, de az év végére elindulhat a recesszió. Kína növekedési üteme lelassulhat, Indiáé viszont felgyorsulhat. A gazdasági növekedés globális szinten a káoszból kiemelkedő Szíriában lesz a legnagyobb; a mérleg másik végén a recesszió sújtotta Venezuela és Irán foglal majd helyet. Európában Olaszország lesz az, amelyik pénzügyi krízissel nézhet szembe.”

 

A technológiában a várakozások az űrkutatás visszanyeri vezető pozícióját: „Kezdetét veszi egy új holdraszállás láz. Ötven évvel azután, hogy Neil Armstrong megtette a nagy lépést az emberiség számára, ismét - ezúttal nemcsak államok, hanem magáncégek - űrhajói készülnek a Holdra. Eközben a NASA New Horizons űrszondája el fogja érni az Ultima Thule égitestet, amely az űrutazás történetének eddigi legtávolabbi missziója.”

 

A brit lap szerint „2019 a vegánok éve lesz, a ’lassulj le’ mozgalom, a gender önmeghatározás, illetve az élettársi kapcsolatok éve (ez utóbbi már egyre több országban kezdi lekörözni a hagyományos házasság intézményét). Az ENSZ-nek köszönhetően 2019 az őslakos nyelvek éve is lesz. A gazdasági szereplőknek egyre érzékenyebbé kell válniuk a körülöttük zajló szociális és politikai trendekre.”

 

(2019 várható trendjeire lapunk következő számaiban még visszatérünk – a szerk.)

 

Harari és az „új moralitás”

Néhány év alatt az „új moralitás” világhírű apostola lett könyveivel (Az emberiség rövid története, Homo Deus és 21 lecke a 21. század számára) az izraeli Yuval Noah Harari történészprofesszor. A 42 éves Harari elkötelezett ateistának tartja megát, de nyitott a spirituális megtapasztalásokra: 2000 óta minden évben legalább egy hónapot teljes elvonultságban, meditációval tölt, emellett minden nap két órát rendszeresen is meditál a hindu Vipassana módszer alapján. Leonardóhoz hasonlóan szigorú vegán életformát követ és homoszexuális kapcsolatban (2002 óta házasságban) él tanítványával és múzsájával.
Az Economist felkérésére egy cikkben megfogalmazta, mi szükséges ahhoz, hogy a világ túljusson a „nacionalizmuson”, és egy új korszakba lépjen.
„Három globális kihívás van, amelyek miatt szükségessé vált az elköteleződés az emberiség és a Föld bolygó felé „- állítja Yuval Noah Harari, aki szerint világunkat - már több nemzedék óta - a „globális liberális világrend” határozza meg.
„E hangzatos kifejezés alatt azt értjük, hogy vannak olyan tapasztalatok, értékek és érdekek, amelyek mindannyiunk számára azonosak, illetve, hogy az emberek egyetlen csoportja sem felsőbbrendű a többi emberhez képest. Mindannyiunknak a közös értékeink és közös érdekeink előmozdításán kell dolgoznunk. Ezt az együttműködést pedig az szolgálja leginkább, ha megkönnyítjük a gondolatok, a javak, a pénz és az emberek szabad áramlását a világban.
Habár a liberális világrendnek sok hibája van és sok problémával is küzd, mégis, minden más alternatívánál jobbnak bizonyult. A 21. század liberális világa prosperálóbb, egészségesebb és a békésebb, mint bármelyik más korszak a történelem során. Most először az éhezés kevesebb áldozatot követel, mint a túlsúly; járványokban kevesebben halnak meg, mind öregségben; és az erőszakos cselekményekben kevesebben halnak meg, mint balesetekben.” – írja Harari,a ki felteszi a kérdést: „Ha valaki azt szeretné, hogy menjünk vissza egy liberalizmus előtti aranykorba, kérem nevezze meg, hogy az emberiség mikor volt jobb állapotban, mint a 21. században. 1918-ban? 1718-ban? 1218-ban? Mindezek ellenére sokan kezdik elveszíteni hitüket a liberális világrendben. Kormányzatok világszerte korlátozzák a bevándorlást, magas vámokat vezetnek be, cenzúrázzák a külföldről érkező gondolatokat és nemzeteiket falakkal körbekerített erődítményekké változtatják. Ha ez így folytatódik, a globális liberális világrend össze fog omlani. De mi lép majd a helyébe? Habár a nacionalizmusnak sok jó meglátása van arra, hogyan kormányozzunk egy adott országot, a világ egészének működtetésére - sajnálatos módon - nincs reális koncepciója.”
Harari úgy véli, hogy „a nacionalisták egy része abban reménykedik, hogy a világ a falakkal-körülvett-de-egymással-barátságos erődítmények hálózata lesz. Ezek a nemzeti erődítmények védelmezni fogják a specifikus identitást és érdeket, ugyanakkor képesek lesznek együttműködni és kereskedni a többi érőddel. Nem lesz bevándorlás, nem lesz multikulturalizmus, nem lesznek globális elitek - és nem lesznek globális háborúk sem. A probléma ezzel a koncepcióval az, hogy a falakkal körbevett erődítmények nagyon ritkán barátságos természetűek. Amikor csak arra törekedtek az emberek, hogy a világot élesen határolt nemzetekre osszák fel, annak mindig háború lett a vége. Bizonyos univerzális értékek és globális szervezetek nélkül az egymással rivalizáló nemzetek nem képesek közös szabályokban megegyezni. A nacionalisták egy másik csoportja egy ennél még radikálisabb pozíciót foglal el: szerintük egyáltalán nincs is szükség globális együttműködésre. Minden nemzet törődjön saját érdekeivel és ne legyen semmilyen kötelezettsége a világ többi részével kapcsolatban. Az erőd húzza fel a lengőhídját, a falakra álljanak fel az őrök - a világ többi része pedig mehet a pokolba...”
Mind erre a dilemmákra Harari javaslata az, hogy egyensúlyba kell hozni a nacionalizmust és a globalizmust. „Az emberiség ma három olyan univerzális kihívással néz szembe, amelyek nevetségessé teszik a nemzeti határokhoz való ragaszkodást és amelyek csak globális együttműködéssel oldhatók meg. Ezek pedig: a nukleáris háború veszélye, a klímaváltozás és az új technológiák okozta kihívások. … Hogy sikeresen tudjunk szembeszállni ezzel a három kihívással, ahhoz több - és nem kevesebb - globális együttműködésre lesz szükség. Meg kell teremtenünk egyfajta globális identitást. Arra kell ösztönöznünk az embereket, hogy - a saját nemzetükön túl - az emberiséghez és a Föld bolygóhoz is legyenek hűségesek. A nacionalizmusnak nem kell áthidalhatatlan akadálynak lennie a globális identitás kialakulásában. Az ember identitásai meglehetősen alkalmazkodók tudnak lenni.”
Az evolúcióra hivatkozva Harari kijelenti, hogy „napjaink nemzetállamai nem képezik örök részét az emberi biológiának és pszichológiának. Olaszok, oroszok vagy törökök nem léteztek ötezer évvel ezelőtt. Igaz, hogy az emberek nagyon is szociális lények és a csoporthűség a génjeinkbe van kódolva. Ugyanakkor, az emberiség évmilliókon keresztül kicsiny, intim közösségekben élt, nem óriási nemzetállamokban. A Homo Sapiens idővel sajátította el a kultúra használatát a szélesebb körű együttműködés érdekében - ez a kulcsa a mi fajunk sikerének. …  A nagy nemzetek csupán az elmúlt néhány ezer év során jelentek meg - amely az evolúció idővonalán a tegnap reggelnek felel meg - és azért alakultak ki, hogy kezelni tudjuk az olyan nagyszabású kihívásokat, amelyeket a kicsiny törzsek önmagukban nem tudtak volna megoldani. A 21. században olyan globális kihívásokkal nézünk szembe, amelyeket még a nagy nemzetek sem képesek önmagukban kezelni. Ezért tűnik logikus döntésnek az, hogy a lojalitásunknak legalább egy részét a globális identitás irányába tereljük.”

 

 

Olvasson tovább: