Kereső toggle

A szivar füstjén át is tisztán látszik

Andy Vajna filmes pályaképe

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Azzal bizonyosan nem lehet vitatkozni, hogy a hétvégén életének 75. évében elhunyt, családjával 1956-ban Amerikába emigrált, majd ott regényes karriert kezdett Andrew G. Vajna (Andy Vajna, Vajna András) a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik meghatározó hollywoodi producere volt. Sőt – mint ahogy azt Arnold Schwarzenegger is megjegyezte tiszteletteljes posztjában – egykori üzlettársával, Mario Kassarral valóban forradalmasították az amerikai kommersz film gyártási szerkezetét. Pontosabban izgalmas különutat találtak oda, ahol a bevehetetlennek tűnő stúdiórendszer uralkodott. És ehhez társult az az adottság, amely ahhoz kellett, hogy jó néhány fontos címmel bővítsék a legnagyobb blockbusterek bevételi listáját.

Parókabiznisz, hongkongi akciófilmek, kisebb költségvetésű, kész produkciók megvásárlása – így indult Vajna. A Magyarországon forgatott, Fábri Zoltán Két félidő a pokolban című filmjének soha fel nem vállalt remake-je, a Menekülés a győzelembe, majd az első igazán nagy dobás: Rambo: Első vér (1982). Ezzel a korszakalkotó filmmel ráadásul Vajnáék nem csak azt bizonyították be, hogy függetlenként is el lehet jutni a legszélesebb közönséghez – persze, nagyot kockáztatva, hisz a forgatókönyv évekig hánykolódott Hollywoodban, s előttük senki sem talált rajta rendes fogást. Ráadásul a Rambo nemcsak egy kasszasiker, hanem a műfaj irányát meghatározó, lélektani drámának is lebilincselő klasszikus. Később – ironikus módon, köszönhetően persze a szintén Vajna által istápolt két folytatásnak – a pszichotikusan tönkrement vietnami veterán adta az „egyszemélyes hadsereg” egyik alaptípusát, a legyőzhetetlen gyilkológépét, az úgynevezett „buta amerikai akciófilm” alapfiguráját. Pedig John Rambo az első részben éppoly törékeny belül, mint a faágak, amelyek segítségével csapdát állít az erdőben. Az Első vér ugyanis csak másodsorban csihi-puhi hollywoodi mozi, elsődlegesen az egyik legérzékenyebb háborúellenes szórakoztató mozgókép, amit valaha készítettek. S abban az időszakban merészelt kritikus fennhangon mesélni a vietnami háború amerikai társadalomra gyakorolt utóhatásairól, amikor ez még igazán provokatív témának számított.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: