Kereső toggle

A pénz metamorfózisa

Minden megváltozhat a bankvilágban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarország ma – Kína, Izrael és néhány más ország mellett – a jövő globális pénzügyi reformjainak kísérleti terepe. Nem csak a készpénz nélküli új világot, hanem egy futurisztikus bankrendszert is tesztelhetnek az MNB támogatásával.

 

1988-ban a mindig bátran előre tekintő londoni Economist címlapján a készpénzből rakott máglyából felemelkedő főnixmadarat ábrázolt. A mitológiai lény nyakában egy új, ismeretlen pénznem képe volt látható, és mellette egy évszám: 2018. A borítón a cím: „Készülj fel egy világpénzre!”

Most, harminc évvel később első ránézésre azt mondhatjuk, hogy az Economist jól tájékozott szerkesztői ezúttal mellé lőttek: nincs egységes világpénz, és a készpénz továbbra is forgalomban van világszerte, igaz, a képen szereplő néhány nemzeti valuta (például a német márka) megszűnt és helyét az euró vette át, ami ugyan bebizonyította életképességét, ám még az Európai Unióban sem tudott egységes fizetőeszközzé válni.

 

Változások két szinten

 

Mindez azonban csak a felszín. A világban ugyanis éppen 2018-ban kaptak lendületet olyan folyamatok és tervek, amelyek túlzás nélkül forradalmi változást hozhatnak az évszázadok óta ismert és alkalmazott pénzügyi rendszereinkben. A reformok két területen a legambiciózusabbak: az innovatív készpénz nélküli digitális fizetési megoldások, valamint pénzkibocsátás és a bankrendszer átalakítása is gyökeresen megváltoztatja néhány éven belül az életünket.

Néhány évvel ezelőtt Jeruzsálemben részt vettem egy előadáson, amit az elmúlt évtized egyik legbefolyásosabb pénzügypolitikusa, Larry Summers tartott. Akkor még tartott a gazdasági válság utáni romeltakarítás, de a volt amerikai pénzügyminiszter mégis optimistaként beszélt arról, hogy a káoszból hamarosan egy más rendszer bontakozhat ki. „Egy, a maitól különböző és újfajta pénzt használó világ a maitól különböző és újfajta világ lesz. Sokkal gyorsabban haladunk ebbe az irányba, mintsem a legtöbben gondolnák. Az állampolgárok és a jegybankárok élete egyaránt alapvetően megváltozik” – állította Summers. (Bankjegyek alkonya, Hetek, 2014. június 6.)

Ma már sokkal több látszik ebből az új világból. Kezdjük az egyszerűbbel: a készpénzmentes társadalom felé történő átállást mindnyájan érzékeljük. Valószínűleg a Hetek olvasói is elmondhatják, hogy sokkal ritkábban nyúlunk bankjegyek vagy érmék után a tárcánkba vagy a zsebünkbe, mint tíz évvel ezelőtt. A készpénz nem szűnt meg – formálisan minden bizonnyal jó ideig még nem is fog -, de a használata egyre nehézkesebb és drágább, miközben a helyettesítő eszközök mind fejlettebbek és kényelmesebbek.

Persze nem csak az pénzügyi-informatikai fejlesztők, hanem a kormányok is igyekeznek digitális irányba terelni a tranzakciókat. Különböző ütemben és mértékben, de a legtöbb országban rendeletekkel korlátozzák a készpénzes fizetések összeghatárát, egyre szűkebb limiteket meghatározva. (A jelenlegi helyzetről lásd keretes összeállításunkat.)

 

Kína az élre tör

 

Megtévesztő lehet azonban, ha a mai tapasztalatainkból kiindulva képzelnénk el a készpénzmentes digitális világot. A jövőt sajátos módon nem az elmúlt évtizedek pénzügytechnikai reformjait diktáló Egyesült Államokban, de még csak nem is Nyugat-Európában ragadhatjuk meg, hanem egy olyan országban, ahol tíz éve még a tranzakciók 95 százaléka készpénzben zajlott, és ahol 10 emberből kilencnek a mai napig nincsen bankszámlája. Kína, mintegy megvalósítva a Mao Ce-tung által ígért „Nagy Ugrást” (de nem a Mao által megcélzott „szocializmus” felé), a szükségből erényt kovácsolva élre tört az innovatív fizetési megoldások terén. Arra ugyanis esély sem volt, hogy a hatalmas létszámú, egyenként alacsony jövedelemmel rendelkező és területileg is szétszórtan élő lakosság számára gazdaságos és működőképes bankrendszert lehessen kiépíteni, nem beszélve a kínaiak készpénzhez történő hagyományos ragaszkodásáról.

A fordulatot a mobiltelefonok viharos elterjedése okozta. Ebben szintén a kormányzat hajtott végre nagy fordulatot. Sokáig tiltani és korlátozni akarta a mobil és internetes forgalmat, majd – felismerve a digitális adatgyűjtésben rejlő új típusú kontroll lehetőségét – hirtelen az élére állt az amúgy is népszerű okostelefonok terjedésének, amelyek nagy részét addig az országban gyártották. (Erről nemrég címlapos összeállítást közöltünk lapunkban: Totális népnevelés, Hetek, 2018. november 30.)

Ha pedig minden kínai kezében ott az okostelefon, akkor kézenfekvő volt, hogy az új fizetési megoldásokat is erre az eszközre fejlesszék ki. Miután a két legnagyobb kínai online kereskedelmi hálózat (az Alibaba és a TenCent) együttesen 1,3 milliárd felhasználóval rendelkezik, nem meglepő, hogy ők álltak a legdinamikusabb fejlesztések mögött. A technológia alapja – ahogy az Economist 2018-as különszámának cikke is megállapítja – nem a bankkártya, hanem a telefon képernyőjén könnyen megjeleníthető, a kamerájával pedig rögzíthető QR-kód. A négyzetes, fekete-fehér labirintusra emlékeztető ábra rengeteg információt képes tárolni és továbbítani. Aki regisztrál valamelyik nagy fizetési rendszerbe (de a kínaiak többsége mindkettőt használja), az egy egyedi QR-kódot kap, ami egyfajta digitális pénztárcaként szolgál. A kereskedő, legyen a csillogó autószalon eladója, vagy a piaci zöldségárus megmutatja a kinyomtatott QR-kódját, amit a vevő a telefonjával beszkennel, és a megnyíló fizetési ablakba beírja a fizetendő összeget. A számla ellenértéke azonnal átkerül az eladó digitális pénztárcájába, és ezzel le is zárult a tranzakció. Sem bank, sem bankszámla nem kell az ügylethez, így rendkívül olcsó, és a hatalom is örülhet, mert a digitális pénzforgalmat valós időben ellenőrizni tudja. Mint a Bloomberg cikke egy példán bemutatja, a rendszer olyan népszerű és elterjedt, hogy Kínában már az utcazenészek, sőt a koldusok sem kalapot vagy nyitott gitártokokot tesznek ki a pénzgyűjtésre, hanem a QR-kódjukat. Így ugyan elmarad a pénzcsörgés, viszont a járókelők sem hivatkozhatnak arra, hogy nincs éppen náluk elegendő aprópénz.

Magyarország is szintet léphet

 

Magyarországon is lehet már némely helyen lehet már QR-kóddal fizetni (mint például a városligeti műjégpályán), de az igazi nagy fordulat idén nyáron várható. Egyrészt a Portfolió értesülése szerint megjelenik nálunk is a kínai Alipay fizetési rendszer, de más fejlesztések is készülnek. A másik nagy ugrás, hogy az MNB az ígéretek szerint elérhetővé teszi az azonnali pénzátutalásokat, ami azt jelenti, hogy a vevő általi jóváhagyástól számított 3-5 másodpercen belül jóváíródik a pénz az eladó számláján, amiről mobilbankos hozzáféréssel nyomban értesül is.

Gondoljunk csak bele: míg ma a készpénzfizetés melletti egyik legfőbb érv, hogy egyértelműen, késedelem nélkül megtörténik a vételár kiegyenlítés, ez hamarosan elektronikus úton is elérhető lesz. Autóvásárláskor nem kell a bankfiókból drágán (mesterségesen megdrágítva) felvenni a készpénzt, majd izgulni a kereskedőig tartó úton a bankjegykötegekkel a táskában, hanem az irodában megtörténik a digitális fizetés, és ugyanúgy nyugodtan kezet rázhatnak az ügyfelek, mintha húszezresekben történt volna a fizetés, nem jöhet utólag közbe semmi.

Szakmai várakozások szerint a mobilfizetés elterjedésével önkéntesen és örömmel tömegek állnak majd át a készpénzről a kínaihoz hasonló alkalmazásokra, egyszerűen azért, mert rendkívül egyszerűek, kényelmesek, és ráadásul sokkal olcsóbbak, mint a bankok. Nincs számlavezetési díj, nincs kártyadíj, nincsenek utalási díjak, nem kell magunknál tartani sem készpénzt (aprót sem), sem pedig bankkártyát, elég a telefon, az meg úgyis mindig kéznél van.

Ebbe az irányba tolja a folyamatokat az állam is, hiszen a készpénzről való átállás a gazdaság „kifehérítésével” jár, ami hatalmas bevétel a költségvetésnek. (Varga Mihály pénzügyminiszter a napokban mondta el, hogy tavaly 300 milliárd forint plusz áfabevétel keletkezett csak az online számlarendszer bevezetésével.) Ráadásul, mivel a bankok is látják a nagy üzletet a piacon, egyre több az együttműködés, felvásárlás, összeolvadás a hagyományos bankok és a modern, innovatív szereplők közt. Ez utóbbi megnyugtató az emberek számára, mert nem kell tartaniuk attól, hogy a pénzüket egy frissen alapított, kétséges megbízhatóságú, fiatal internetes cégre vagy alkalmazásra bízzák, hiszen ott áll mögöttük egy régi ismert hiteles nagybank. A bankoknak további előnyt jelent, hogy sok új értékes fiatal ügyfelet szerezhet, akik ráadásul rengeteg olyan extra adatot is otthagynak nála az életükről az alkalmazásban, ami a bank később például felhasználhat egy hitelbírálat során. 

Ha pedig a felhasználónak olcsóbb és egyszerűbb és az államnak meg a bankoknak is anyagi érdeke fűződik hozzá, hogy bejöjjön a projekt, akkor megállíthatatlannak tűnik az átállás. Ennek az ára azonban a mainál sokkal átfogóbb, végső soron gyakorlatilag totális kontroll, amelyben a szolgáltatók és az állami hatóságok az állampolgárok teljes anyagi életére rálátnak majd.

 

Egy készpénzmentes világ veszélyei

 

A készpénz fokozatos kivezetése (amint fent láttuk) kényelmes lehet a felhasználóknak, a bankoknak és érdeke lehet az államnak is, azonban veszélyeket is rejthet, mint arra svéd közgazdászok figyelmeztettek. Ma ugyanis a készpénz az egyetlen, az állam által 100 százalékban, összeghatártól függetlenül garantált törvényes fizetési eszköz. A gazdaságban azonban már ma is a számlapénz van túlsúlyban, ami mögött nem áll állami garancia, hanem az a számlavezető kereskedelmi bank tartozása, és mint ilyen, csak az egyenlegek bizonyos összegéig (Magyarországon számlánként 30 millió forintig) garantált a kifizetése. Az igazi kockázatot így az jelenti egy készpénzmentes világban, hogy az állampolgárok számára nem lenne elérhető az állam által kibocsátott és garantált pénz, vagyis az a törvényes fizetési eszköz, amit minden körülmények között el kell fogadni a fizetési forgalomban.

További dilemmák is felmerülnek, amelyek nem csak Svédországot, hanem minden készpénztől megszabadulni akaró országot veszélyeztetnek. Ezeket A pénz beszél blogon foglalta össze Kolozsi Pál Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem MNB-tanszékének oktatója.

Például kérdés, milyen biztonsági vagy akár geopolitikai kockázatokat jelenthet, különösen válsághelyzetben, politikai-katonai konfliktus esetén, hogy egy ország fizetési rendszerének működése alapvetően egy másik országban működő szolgáltató (például kártyatársaság) működésén, döntésein múlik? Mennyire biztonságos a digitális pénzek mögötti technológia, mennyire képes megvédeni a pénzünket és az adatainkat például a kiber-támadásokkal vagy egy tartós áramkiesést okozó természeti csapásokkal vagy célzott katonai támadásokkal szemben? Milyen társadalmi hatása lehet a készpénz eltűnésének, különös tekintettel az idősek, a betegek (kiemelten például a demencia) a képzetlenek, a más kulturális közegből érkezők, a hátrányos helyzetűek, illetve az adományokra épülő gazdasági-társadalmi modellek szempontjából?

Ezekre a kérdésekre nem csak Svédországban, hanem Magyarországon is keresik a választ. A Magyar Nemzeti Bank szakértői által nemrégiben készített tanulmány összegzi a „digitális jegybankpénz” bevezetésének lehetőségeit. Ezáltal a központi bankok nem csak készpénzt bocsáthatnak ki, hanem elektronikus, fizikai formában nem létező pénzt is „teremthetne”, hasonlóan a kereskedelmi bankokhoz. Ennek eddig az volt az akadálya, hogy a jegybank nem vállalt számlavezetést sem magánszemélyek, sem gazdasági szereplők számára.

Ma azonban nincs technikai akadálya annak, hogy az MNB akár mind a 10 millió magyar állampolgár számára számlát vezessen, és azon betét vagy hitel formájában pénzt „hozzon létre”. „A digitális jegybankpénz előnye lenne, hogy annak tulajdonlásával a háztartások és a vállalatok digitális módon rendelkezhetnének definitív („végső”, garantáltan értékálló) pénzzel, és ez a pénz – állami garanciavállalás nélkül is – kockázatmentesen állna a magánszektor rendelkezésére. Másképpen fogalmazva, a betétes soha nem veszíthetné el a betétjét, így nem csak a betétbiztosítás összegéig lenne biztosítva a banki betétben lévő pénze. Emellett a jegybank a digitális jegybankpénz bevezetésével a számlavezetést és a pénzforgalmat kvázi közjószággá alakíthatná, ami alatt azt értjük, hogy a számlavezetéshez és az utalásokhoz szükséges infrastruktúrát vélhetően a jelenleginél kedvezőbb áron bocsáthatná minden háztartás és vállalat rendelkezésére.” – írja az MNB honlapján olvasható tanulmányában Szabó Gergely és Kollarik András.

A lakosság vélhetően örömmel fogadná a nagyobb biztonságot és a „pénzügyi rezsicsökkentést”, így ennek bevezetése csak gazdaságpolitikai akarat kérdése. A költségvetés számára a digitális pénzteremtés visszavétele jelentős pluszforrásokat jelentene, például sokkal olcsóbbá tenné az államadósság finanszírozását is. A közvéleményben a gazdasági válság óta – Magyarországon ehhez hozzájárult a devizahitel-válság - meglehetősen negatív kép él a kereskedelmi bankok tevékenységével kapcsolatban. Ha az állam „jótékony szereplőként” átvenné a lakossági és vállalati számlavezetést, ez épszerű politikai programként is eladható lenne.

Kérdés, hogyan fogadnák a pénzügyi rendszer ilyen radikális átalakítását és évszázados privilégiumaik megkérdőjelezését a kereskedelmi bankok, de ennek gondja a magánembereket aligha érdekelné, és valószínűleg az sem, hogy az állami gondoskodás fejében minden pénzüket közvetlenül rábíznák a hivatalos jegybankszámlára. Fájdalomdíjként a teljes átláthatóságért az állam a megnövekedett adóbevételekből jelentős adóegyszerűsítést és -csökkentést hajthatna végre, mint láthattuk azt például a kisvállalkozói tételes adó (KATA) bevezetésénél is. A készpénz kivezetésével amúgy sem marad alternatíva a digitális pénzzel szemben – és ez a világ tíz éven belül (de akár gyorsabban is) elérkezhet. Nemzetközi szinten pedig a jegybankpénzek úgyis a domináns világpénzek egyikébe alakulnak át (ebből ma kettő van: az összes pénzforgalom mintegy 45 százaléka dollárban, 40 százaléka pedig euróban zajlik), így nem tűnik megvalósíthatatlannak Economist által harminc éve megfogalmazott utópia a globális valutáról, amit egy globális jegybank bocsáthatna ki.

 

 

Svédországban 2023-ra megszűnhet készpénz

Svédország lehet az első állam a világon, ahol az emberek megtapasztalhatják, milyen a készpénzmenetes élet. Már ma is csupán a tranzakciók 1%-a zajlik készpénzben (más fejlett országokban ez 10 és 20 százalék között van), de öt éven belül ez a nullára csökken. Nem tiltják be a készpénzt, hanem egyszerűen „kikopik” a fizikai pénz a mindennapokból. Megszűnik a készpénz fizetés lehetősége a boltokban, már ahol egyáltalán még lehet így vásárolni. A készpénzkiadó automatákat is fokozatosan felszámolják, mert nem éri meg üzemeltetni ezeket. Mivel Svédország nem tagja az eurózónának, ha az országban megszűnik a svéd korona felhasználása, akkor azzal más országban sem lehet majd fizetni. Jellemző a hangulatra, hogy például az IKEA áruházakban népszerű hot-dog szendvicset, amit még jellemzően a svédek is készpénzzel fizettek, már inkább ingyen adják a vásárlóknak.
Ennek következtében egy évtized alatt a forgalomban lévő készpénz a felére csökkent Svédországban. Egy felmérés szerint a 18-24 éves svédek 95 százaléka csak elektronikus fizetési módokat használ (kártya, internetes fizetés, mobilapplikáció, illetve egyre gyakrabban beültetett mikrochipek) és a cégek is egyre gyakrabban tesznek ki olyan táblát a bejárat mellé, hogy készpénzt nem fogadnak el (amire az egyéb európai jogrendszerekkel ellentétben a svéd jog szerint lehetőségük is van). A kevés megmaradt készpénzhívőből adódó vállalati költségek (kiemelten a készpénzkezelés) egyszerűen olyan magasak, hogy nem éri meg készpénzt elfogadni.

Forrás: Pénz Beszél Blog

 

Izraelben radikálisan korlátozzák a készpénz fizetéseket

Január 1-től Izraelben tilos készpénzben fizetni a 11.000 sékelt (700.000 forintot) meghaladó ügyletekben, amelyekben egy cég az eladó és magánszemély a vásárló. A korlát a nagy összegű tranzakcióknál még szigorúbb, mert csak az ügylet 10%-t lehet kifizetni készpénzben. (Tehát egy 50.000 sékeles üzletben a maximum készpénz hányad 5.000 sékel lehet.)
Magánszemélyek között is a 10%-os korlátozás érvényes, azzal, hogy itt az értékhatár 50.000 sékel (3,5 millió forint). Turisták maximum 55.000 sékelt fizethetnek készpénzben (3,8 millió forint).
A korlátozás csak az első lépés, a következő években tovább csökkentik a készpénz fizetés értékhatárát. Az indoklás a szürke- és feketegazdaság valamint a bűnözés visszaszorítása, továbbá a készpénzmentes fizetési eszközök (érintésmentes kártyák és mobilapplikációk) elterjedésének elősegítése.
(Az Európai Unióban eltérő – részben szigorúbb, részben lényegesen enyhébb – szabályok érvényesek. Legszigorúbb Portugália, ahol 1000 euró (330.000 forint), Dánia, ahol 1.250 euró /400.000 forint/, Görögország, ahol 1.500 euró /500.000 forint/, Spanyolország, ahol 2.500 euró /800.000 forint/ és Franciaország, ahol 3.000 euró /1 millió forint/ a határ. Magyarországon 1,5 millió forint, Bulgáriában és Szlovákiában, Belgiumban 1,8 m forintnak megfelelő összeg. Több nagy országban – Németország, Ausztria, Egyesült Királyság – azonban nincs semmiféle korlátozás. Svédországban sincs, viszont itt nem kötelező a kereskedőknek készpénzt elfogadni, ezért az országban 2023-ra teljesen megszűnhet a készpénz használata, külön tiltás nélkül is. Az EU 2020 után szintén egységes szabályokat szeretne, a készpénz forgalom folyamatos visszaszorításával. Kína szeretne a mobilfizetésre átállni, az USA-ban nincs korlát, de a 10.000 dollár /2,8 millió forint/ feletti készpénzfizetéseket be kell jelenteni. A készpénz kivezetésével megvalósítható lehet majd a világpénz bevezetése is, mert a digitális elszámolási egyenlegeket könnyen lehet egységesíteni, nem kell hozzá új bankjegyeket kibocsátani. Ez 10 éven belül megvalósulhat.)

 

 

Idén 25 éves a QR-kód

A QR-kód neve az „Quick Response” (gyors válasz) kifejezés rövidítésére – egyben legvonzóbb tulajdonságára – utal. Lényegében egy kétdimenziós vonalkód (tulajdonképpen pontkód), amit a japán Denso-Wave cég fejlesztett ki 1994-ben. A gyorsaság egyaránt érvényes a kód gyors visszafejtési sebességre és a felhasználó által igényelt gyors reakcióra. Először Japánban terjedt el, de ma már az egész világon használják, a múzeumi információs panelektől a koncertjegyekig. A QR-kód jó tulajdonsága, hogy bármilyen irányból készülhet róla fénykép vagy szkennelt kép, nem kell törődni a kód helyes tájolásával. Ez azért lehetséges, mert a kód megfejtésére, dekódolására szolgáló programok a három sarokban elhelyezett jellegzetes, minden QR-kódban azonos minta alapján el tudják dönteni, milyen irányban kell a kód pontjait értelmezni, feldolgozni, még akkor is, ha a kódbélyegről készült kép teljesen ferde.

 

 

Olvasson tovább: