Kereső toggle

A barátságunkat adjuk nekik

Német misszionáriusok az Amazonas mentén

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az egész világot bejárta az elmúlt hetekben a szerencsétlenül járt amerikai misszionárius, John Allen Chau tragédiájának híre. Az eset kapcsán a 44 éves Torben Friesevel beszélgettünk, aki több éve él feleségével és három gyermekével Argentínában azért, hogy őslakosok felé szolgáljon a Biblia üzenetével.

 

Talán hozzátok is eljutott a szerencsétlenül járt misszionárius, John Allen Chau története. Chau saját elhatározását követve egyedül próbálta meg hirdetni a kereszténység üzenetét a kívülállók felé korábban is nagyon agresszív szentineléz ősközösségnek, a szentinelézek azonban gyakorlatilag kivégezték őt. 

Egy keresztény embernek rögtön eszébe juthat János apostol evangéliumának 21. fejezete. Itt Jézus tanítványát, Pétert – utalva annak későbbi mártírhalálára - felszólítja, hogy kövesse őt mindvégig. Amikor erre Péter visszakérdezett, hogy jó, de mi lesz a másik tanítvánnyal, Jánossal, Jézus úgy válaszolt: „Ha János életben is marad majd akár egészen a visszatérésemig, mi közöd van ahhoz?” Vagyis egy hívő embernek Istent kell követnie, függetlenül mások meggyőződésétől és teljesen eltérő életpályájától.  

Ami az ősközösségek felé történő missziót illeti, egyrészről a Biblia világossá teszi, hogy a missziós küldetés fontos dolog. Hirdetni kell az evangéliumot minden nemzetnek az egész világon, ezt Jézus maga mondja. Ez pedig különösen vonatkozik olyan úgymond „ősi” népcsoportokra, ahol nincsen egyház, nincsen lefordított Biblia. Tehát ez egy különösen fontos bibliai alapú megbízatásunk. Azt is hozzá kell tenni azonban, hogy minél jobban fel kell készülni egy ilyen küldetésre annak érdekében, hogy az minél sikeresebb legyen. És szükségünk van „hátvédelemre” is. Emberekre, akik szellemileg támogatnak, illetőleg speciális csapatmunkára, akár mentorokra is. Nem ismerem Chau útjának minden részletét, de az probléma lehet, ha valaki túlságosan is a „saját szakállára” akar véghezvinni egy ilyen küldetést. Ugye, a misszionáriusok egyik másik megnevezése a „küldött”. Tehát kell egy küldetés és valaki, aki kiküld egy ilyen személyt. Különösen így van ez, ha egy ilyen ősközösség erőszakos. Márpedig ebben az esetben ez lényegében köztudott volt.

Ez azt jelenti, hogy ti magatok is csapatban dolgoztok?

Természetesen. Mi az úgynevezett Velberter-Mission missziós csoport küldöttei vagyunk. Ez Németország legnagyobb pünkösdi-keresztény közösségéhez tartozik, amely a háttérben sokat segít nekünk. Ezen felül összedolgozunk egy helyi argentin egyházi közösséggel is, valamint kapcsolatban állunk más mentorokkal, szervezetekkel, sőt más keresztény felekezetekhez tartozó misszionáriusokkal úgyszintén. Hat főből álló missziós csapatunknak annyival könnyebb a helyzete a szentinelézekhez induló misszionáriusokhoz képest, hogy ugyan őslakosok felé szolgálunk, ám olyanok felé, akik már nincsenek teljesen leválasztva a civilizációtól. Kelet-Argentína egyik provinciájában vagyunk, a brazil és paraguayi határ mellett. Itt él visszavonultan, a városoktól és falvaktól elkülönülten a guarani népcsoport. Ők speciálisan úgynevezett „comunidad”-okban élnek, ami nem pusztán településeket, hanem életközösséget jelent. A nyugati életformától eltérően ők ugyanis nem individuálisan élik a mindennapjaikat, hanem közösségileg. Konkrét probléma, hogy a brutális kitermelések miatt az őserdők már nem nyújtanak elég lehetőséget számukra a gyűjtögetésre és a vadászatra. Közösségi szokásaikat azonban a városokban, falvakban nem gyakorolhatják. Nagyobb népcsoportról van egyébként szó, mintegy 270 ilyen comunidad létezik itt.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: