Kereső toggle

Kísért a szlovák maffiamúlt

Miért kellett meghalnia Ján Kuciaknak?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy privatizációban meggazdagodott, korábban médiaérdekeltséggel rendelkező, politikai és titkosszolgálati kapcsolatokat ápoló „üzletember” állhat Ján Kuciak szlovák oknyomozó újságíró és menyasszonya kivégzése mögött. Ez nem egy bűnügyi regény fülszövege, hanem a közép-európai valóság lassan három évtizeddel a rendszerváltás után.

 

A mindössze 28 éves Ján Kuciak fiatal kora ellenére az egyik legjelentősebb szlovák hírportál, az aktuality.sk oknyomozó újságírója volt. Menyasszonyával, Martina Kušnírovával májusi esküvőjükre készültek, ám erre már nem kerülhetett sor. Idén február 21-én nagymácsédi otthonukban gyakorlatilag kivégezték őket. Az elkövető a nyitott ajtón jutott be a családi házba, a lányt a konyhában lőtte fejbe, ő azonnal meghalt. Az újságírót az egyik szobában lőtte szíven, ő percekig agonizált, mielőtt elvérzett. 

A gyilkosság egész Szlovákiát megrázta, olyannyira, hogy Robert Fico kormányfő is lemondani kényszerült. Nem véletlenül: a gyilkossági ügy szálai egészen a nagypolitikáig vezettek, a feltételezések szerint ugyanis a Szlovákiában terjeszkedő, kormányzati kapcsolatokkal is rendelkező olasz maffiának állt útjában Kuciak, aki éppen egy oknyomozó cikken dolgozott a témában. Bár ez tűnt a legvalószínűbb verziónak, már akkor is többen felhívták a figyelmet arra, hogy az újságíró szlovák oligarchák sötét ügyeivel is behatóan foglalkozott. (Olasz maffiaexport – Kormányválság az újságíró-gyilkosság után Szlovákiában HETEK, XXII. évf. 10. szám, 2018. 03.09.)

A politikai érintettség miatt sokan attól is tartottak, hogy „elkenik” az ügyet, ám ez végül nem igazolódott be. Az Europol segítségét is igénybe vevő szlovák nyomozók fél év múltán, úgy tűnik, sikerrel járnak. Bár nem az olasz szál vezetett eredményre, a nagypolitika így sem érintetlen. A rendőrség egyelőre négy személyt gyanúsít az ügyben: Alena Zs. lehetett a megbízó, A. Zoltán a közvetítő, Sz. Tamás, a végrehajtó (képünkön középen), akit unokatestvére, M. Miroslav segített. (Mindannyian a maffiaügyektől terhelt Dél-Szlovákiában éltek, a nőt Révkomáromban, a három férfit pedig Gútán vették őrizetbe.) A gyanúsítottak közül egyelőre csak A. működik együtt a hatóságokkal, ő azt állítja, hogy a gyilkosság megrendelője Marián K., komoly politikai kapcsolatokkal rendelkező nagyvállalkozó volt. Mi több, vallomása szerint K. és Zs. (aki a vállalkozó jó ismerőse és olasz tolmácsa, más források szerint a szeretője volt) két másik személy, Daniel Lipšic volt belügyminiszter, valamint egy különleges ügyész meggyilkolását is tervezgették.

K. neve korábban is felmerült mint a Kuciak-gyilkosság megrendelője: Kuciak az ő viselt dolgairól is írt, amiért a vállalkozó megfenyegette (eközben Zs-nek nem volt indítéka, nem is ismerte Kuciakot). A más ügy miatt jelenleg előzetes letartóztatásban lévő K-t ugyan még nem gyanúsították meg a gyilkossággal összefüggésben, de házkutatást már tartottak nála.

50 ezer euró szalvétában

A nyomozók – többek között mobiltelefonokból és biztonsági kamerákból nyert információk alapján – alaposan feltárták, hogy miként készítették elő és hajtották végre Kuciak és menyasszonya kivégzését. A Specializált Büntetőbíróság által nyilvánosságra hozott nyomozati iratokban ugyan a nevek ki vannak takarva, a történtek azonban jól rekonstruálhatók. E szerint Alena Zs. bízta meg A. Zoltánt Kuciak megölésével valamikor 2017 év végén vagy 2018 év elején.

A nő képeket is mutatott a laptopján az újságíróról és a lakóhelyéről. A. ezeket mobiltelefonon elküldte Sz. Tamásnak és M. Miroslavnak, akik azt mondták, „elintézik”. A bérgyilkosság ára 70 ezer euró volt, amiből levonták A. 20 ezres tartozását Zs. felé. A pénzt 500 eurós címletekben szalvétába csomagolva kapták meg az elkövetők.

Sz. és Miroslav legalább hét alkalommal tartott helyszíni szemlét Nagymácsédon. A gyilkosságot Sz. hajtotta végre február 21-én, társa a sofőr szerepét töltötte be. A „feladat elvégzése” után Révkomáromba autóztak, ahol közölték A-val, hogy Kuciak mellett a házban tartózkodó nővel is végeztek. Amikor ezt a közvetítő elmondta Zs-nek, a nő feszülten reagált. Ennek ellenére nem csak az előre kialkudott bérüket kapták meg: miután az ügy kipattant, az elkövetők még több pénzt követeltek, sikerrel (arról nincs adat, hogy mennyit kaptak pluszban, és az is csak feltételezés, hogy az ország elhagyásához kellett volna a plusz összeg).

A házkutatás során Sz. Tamásnál találtak egy 9 milliméteres lőfegyvert, valamint két átalakított géppuskát és töltényeket. Előkerült ezen kívül egy maszk, bilincsek és kötöző eszközök – ezért feltételezhető, hogy az elkövetők egy másik bűntényre is készültek. 

Sz. korábban rendőrként szolgált, és részt vett a Lengyelországban működő Európai Biztonsági Akadémia (ESA) kiképzésén, ahol biztonsági őröket, testőröket oktatnak, magáncégeknek katonai képesítési programot is biztosítanak, valamint egyes országok különleges alakulatainak tagjait is itt képzik. A férfi később távozott a rendőrségtől, és az afrikai partoknál hajózó teherszállító hajókon folytatott fegyveres őrző-védő szolgálatot.

A gyilkosságnak van magyar szála is – és nem csak Sz. és A. magyar származása miatt. A gyilkos fegyvert a szlovák hatóságok szerint Magyarországról vásárolták, mégpedig a Pest megyei Zebegényben élő K. L.-től, 3000 euróért. A hvg.hu egy európai nyomozási határozat alapján azt írta, hogy az egyik vádlott vallomásán túl különféle „telekommunikációs adatok” is arra utalnak, hogy a magyar férfinek köze volt az orgyilkosok által használt fegyverhez. Az ügyhöz a szlovák nyomozók szerint egy másik magyar állampolgárnak is köze lehetett: a Kecskeméten élő K. I. R. azért lett gyanús, mert Kuciak megölésének időpontjában, illetve azt közvetlenül megelőzően K. L.-lel egymásnak telefonáltak.

A két férfit kihallgatták – egyelőre tanúként –, valamint ingatlanjaikban és érdekeltségeiknél házkutatást is tartottak, ám fegyvert hiába kerestek, a lefoglalt mobilokat és számítógépeket pedig még vizsgálják.

A maffialistás vállalkozó

Bár egyelőre nem gyanúsították meg, Marián K. tökéletesen beillene a megbízó szerepébe. Személye az ügytől függetlenül is „emblematikus” Szlovákiában, már ami a rendszerváltás óta eltelt, korrupcióval, maffia-bűncselekményekkel, hatalmi visszaélésekkel terhelt időszakot illeti. A privatizációs ügylettel „meginduló” vállalkozó szerepelt az úgynevezett maffialistán is, vagyis abban a dokumentumban, amely 2011-ben szivárgott ki a rendőrségtől és azoknak a nevét tartalmazta, akik a hatóság szerint érintettek voltak a szervezett bűnözésben. A megnevezett személyeket azóta vagy meggyilkolták, vagy börtönbe csukták – K-nak az előbbit sikerült elkerülnie, és az idei nyárig az utóbbit is.

A vállalkozó nemcsak a gazdasági szférában mozgott, érdeklődött a média és a politika iránt is. 1998-ban az érdekeltségébe tartozó Gamatex nevű cég követeléseket vásárolt az egyik első szlovák magántelevízióval, a Markíza TV-vel szemben, és bíróságra vitte az ügyet. Amikor a vita elmérgesedett a két fél között, K. őrző-védő emberekkel szállta meg a televíziót (mindez a választások előtt néhány nappal történt, és sokan a Mečiar-kormánynak tulajdonították az ellenzéki média elfoglalását, ami hozzájárult a kabinet bukásához). Végül a Markízában lévő részesedését 80 és 300 millió szlovák korona közötti összegért vásárolták vissza K-tól – aki ezzel komoly tőkéhez jutott. A vállalkozó azóta sem tudott „elszakadni” a Markízától: tavaly 70 millió eurós követeléssel kereste meg a csatornát és volt igazgatóját, azt állítva, hogy 2000-ben a televízió vezetője ekkora értékben írt neki alá egy váltót – a bíróság szerint azonban az irat hamisítvány, ezért helyezték a vállalkozót júniusban előzetes letartóztatásba.

A vállalkozó 2006-ban indult Pozsony polgármesteri székéért is, és a választási kampányát sajátos módon igyekezett feldobni. Egyfajta nyereményjátékot hirdetett: azt ígérte, hogy a rá szavazók között háromszor egymillió koronát sorsol ki – bár nem nyerte meg a választást, az ígéretét betartotta.

Eközben oldaltól függetlenül igyekezett kapcsolatokat építeni politikusokkal, akikkel üzleti és személyes viszonyt is ápolt. Az eszközökben azonban nemigen válogatott: a hírek szerint hölgyek egy csoportját megfizette azért, hogy (Alena Zs. koordinálásával) privát kapcsolatot alakítsanak ki bizonyos célszemélyekkel. Az így megszerzett kompromittáló adatokkal tudta őket befolyásolni, zsarolni. Emiatt nem mindenki bízik abban, hogy az igazságszolgáltatás sikerrel jár K-val szemben, még akkor sem, ha valóban ő adott megbízást Kuciak kivégzésére. Ha ugyanis – szól az érvelés – igazán szorul körülötte a hurok, a saját védelmében elkezdi majd nyilvánosságra hozni a befolyásos személyekkel kapcsolatos terhelő információkat.

„Garantálom, hogy többetnem fog írni”

Az információk professzionális alkalmazása az érdekérvényesítésben nagyon is jellemző K-ra. Mint kiderült, legalább öt újságírót – köztük Ján Kuciakot – figyeltetett meg azzal a céllal, hogy információkat gyűjtsön róluk, amelyekkel hiteltelenítheti vagy nevetség tárgyává teheti őket (egyikükről például nyilvánosságra hozott egy felvételt, amelyen az érintett zsurnaliszta részegen elesik az utcán). Erről a megfigyeléseket végző egykori újságíró és titkosszolga, a szlovák kémelhárítás volt vezetője, Peter Tóth maga beszélt a rendőröknek, miután a Kuciak-gyilkosság ügyében megtörténtek az előzetes letartóztatások. Mint elmondta, havi több ezer euróért készített fénykép- és videofelvételeket, valamint elemzéseket az újságírókról – azt állította, tudomása szerint ezek egy lejárató kampányokhoz készültek, és Kuciak meggyilkolása után maga is számon kérte K-t, aki azonban tagadta, hogy köze lenne a történtekhez. (Mindenesetre több mint érdekes, hogy a merénylők fotókkal és részletes információkkal rendelkeztek az újságíróról.) Tóth egyébként arról is beszámolt, hogy K. a börtönből néhány hónapja arra kérte, lépjen kapcsolatba Alena Zs-vel, és a nő számoljon be neki az általuk rendszeresen foglalkoztatott jósnő K-t érintő látomásairól.

Tavaly ősszel egyébként a vállalkozó megfenyegette Ján Kuciakot, aki rögzítette a telefonbeszélgetést. „Kuciak úr, mondok én magának valamit. Elkezdek áskálódni ön ellen, az édesanyja, az édesapja, a testvérei ellen. Mindenki ellen elkezdek áskálódni, és olyan információkat hozok nyilvánosságra magáról, amilyet találok, Kuciak úr. (…) meg vagyok róla győződve, hogy magát valaki felbérelte, hogy magát valaki ezért fizeti. Ezt most nem tudom bizonyítani. (…) De ha sikerül bebizonyítanom, Kuciak úr, akkor garantálom magának, hogy többet nem fog írni” – fogalmazott K., ami ugyan nem életveszélyes fenyegetés (az újságíró feljelentését el is utasította a rendőrség), ám az azóta történtek fényében több mint érdekes.   

Marián K. egyébként egyre nehezebb helyzetben van: a váltóügy mellett áfacsalással, sikkasztással és törvénytelen adó-visszaigényléssel is gyanúsítják – azt persze egyelőre nem tudni, hogy Ján Kuciak kivégzése miatt is bíróság elé kell-e majd állnia.

 

Olvasson tovább: