Kereső toggle

Terrorista képzés a rácsok mögött

A radikalizálódás melegágyai az európai börtönök

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A következő években százával szabadulnak iszlamista terroristák európai börtönökből. Sokan közülük ma már veszedelmesebbek, mint amikor bekerültek a büntetés-végrehajtási intézetekbe. Mások pedig éppen ott radikalizálódtak.

 

Amikor 17 évvel ezelőtt szinte az egész világ szeme láttára vezettek bele iszlamista terroristák utasszállító repülőgépeket a New York-i ikertornyokba és a Pentagonba, sokan azt gondolták, hogy nincs ennél lejjebb. 2014 nyarán azonban egy addig kevéssé ismert szunnita muszlim lázadó szervezet, amely magát Iraki és Szíriai Iszlám Államnak (a későbbi ISIS vagy DAES) nevezte, három hét alatt elfoglalta Irak északi részét, és vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi kikiáltotta a kalifátust. A terrorcsoport régen nem látott vérengzéseket hajtott végre, ereje teljében ráadásul nagyobb területet tartott ellenőrzése alatt, mint Nagy-Britannia. Saját törvényeket vezetett be, bíróságokat állított fel, és adókat szedett, mint egy igazi állam. A világ megdöbbenéssel kutatta a DAES felemelkedésének és sikerének a titkát.

A titok nyitját egy dél-iraki fogolytáborban találták meg, amit az Egyesült Államok tartott fenn a közel-keleti ország 2003-as inváziója után.

Börtönegyetem

 

A Camp Bucca nevű börtönben al-Bagdadi öt évet töltött. A teológus végzettségű férfi itt találkozhatott a későbbi terrorszervezet több vezetőjével, köztük a majdani helyettesével, Abu Muszlim al-Turkmanival, Hadzsi Bakrral, aki magas rangú katonai irányító lett, és Abu Kaszimmal, a külföldi harcosok vezetőjével. Összesen csaknem tízen voltak olyanok, akik szabadulásuk után a DAES vezetői lettek. Mindannyian erőszakra hajlamos radikálisok voltak már bebörtönzésük előtt is, és amerikai érdekeltségek elleni támadásokról álmodoztak (bár al-Bagdadiról az a hír járja, hogy korai éveiben elutasította az erőszakot). A fogságban eltöltött évek alatt azonban csak elmélyült szélsőségességük, ráadásul lehetőségük nyílt arra, hogy követőkre találjanak. A foglyokat ugyanis a börtönben kizárólag a síita–szunnita törésvonal alapján különítették el, vagyis a radikálisokat kevésbé veszélyes elemekkel együtt helyezték el. Így együvé kerültek az erőszakos terroristák a kisstílű bűnözőkkel, az iszlamisták pedig szabadon hirdethették tanaikat. Ráadásul az iszlám jogrend, a saría alapján működő bíróságokat állítottak fel. A szélsőségesek arra kényszerítették a többieket, hogy a dzsihádot, – vagyis az iszlám terjesztéséért folytatott fegyveres küzdelmet – hirdető prédikációkat hallgassanak. Büntetés járt a tévénézésért, a pingpongozásért. A foglyok többsége írástudatlan volt, ami különösen kiszolgáltatottá tette őket. Sok fogoly elutasította a börtön által felajánlott szakmai képzéseket attól tartva, hogy megsértik a vallásos előírásokat, amiért a szélsőségesek bántalmazták őket. Az iszlamisták megcsonkítottak vagy akár meg is ölhettek olyanokat, akiknek a magatartását iszlámellenesnek, illetve nyugatiasnak ítélték.

A radikálisok előszeretettel szervezték be Szaddám Huszein egykori iraki elnök szekuláris pártjának, a Baath-nak volt tagjait is, akik nagy számban kerültek börtönbe. A Baath tagjai jó szervező tehetségüket és a fegyelmet, a dzsihadisták pedig a célt és az elkötelezettséget adták a különös szövetséghez. Amikor kiszabadultak, két dolog járt a fejükben: a radikális iszlamizmus és a bosszúvágy.

„A börtönök virtuális terrorista egyetemekké váltak. A kemény radikálisok voltak a professzorok, a többi fogvatartott pedig diák. A börtönhatóságok közben a távol maradó felügyelő szerepét játszották el” – írta még régebben Andrew Thompson amerikai veterán és Jeremi Suri történész a New York Times hasábjain.

Az őrök munkáját nehezítette, hogy nem volt elég arab tolmács, miközben állandó nyomás nehezedett rájuk a harcok miatt. A radikalizálódás fel kellett volna, hogy tűnjön az amerikai katonai vezetőknek, de ők abban az időben a háborúval voltak elfoglalva. A börtönpolitika csak 2007-ben változott meg, vagyis a szélsőségeseknek négy évük volt arra, hogy tanaikat hirdessék, és új követőket találjanak. Ekkorra már több ezer embert fertőzhettek meg.

A hatóságok ráadásul sötétben tapogatóztak, mert a kiszabadult foglyokról nem maradtak fenn jellemzések.

A Camp Bucca fogolytáborban az évek során mintegy százezer rab fordult meg, köztük olyanok, akiknek csak annyi volt a vétkük, hogy egy terrortámadás helyszíne közelében tartózkodtak. Őket sem lehetett nehéz meggyőzni az amerikai-brit invázió igazságtalanságáról. Sokan azonban valóban szélsőséges nézetekkel kerültek be, és tovább radikalizálódtak. Amikor 2009-ben több száz foglyot bocsátottak szabadon, a helyi rendőrfőnök, Szaad Abbasz Mahmúd biztos volt abban, hogy a többségük hamarosan folytatja a harcot. „Ezek az emberek nem virágot ültettek a kertben” – sommázta a helyzetet Mahmúd. Igaza lett: a börtön egykori vezetői, megfigyelők és katonák is egybehangzóan állítják, hogy a Camp Bucca meghatározó szerepet játszott a DAES kialakulásában. Az egykori Bucca-foglyok a terrorcsoport legelkötelezettebb harcosai lettek.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: