Kereső toggle

Izomból nyomják

Bővülő jogok nemváltó élsportolóknak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A gender - ügyek a társadalom mellett az élsportot is folyamatosan igyekeznek átformálni. Egyesek szerint megszűnhet a női élsport, mások üdvözlik a változásokat. A folyamat gyorsulni látszik, bár nem most kezdődött.

Október elején a figyelem újra a transznemű sportolókra irányult, amikor egy genetikailag teljes egészében férfi sportoló, aki magát mentálisan nőként azonosítja, megnyerte a női pályakerékpár világbajnokságot a kaliforniai Carsonban. Azonnal felmerült a kérdés, hogy Rachel McKinnon számára jelentett-e jogosulatlan előnyöket a testfelépítése. A sportoló szerint – aki egyébként filozófiát és etikát tanít a charlestoni egyetemen – ez egyáltalán nem egyértelmű. A győzelmét követő felháborodást követően a Twitteren azzal védekezett, hogy nincs valódi különbség egy férfi és egy nő között biológiai szempontból, legalábbis ha a tesztoszteronszint teljesítményre gyakorolt hatását mérjük. A Velonews című kerékpáros hírportálnak adott interjújában pedig azzal érvelt, hogy még sosem sikerült nyernie, bár világéletében nők között versenyzett. Egyszer negyedik volt, és a selejtezőkön ennél általában sokkal rosszabbul teljesített, így nem jogos felróni neki, hogy most az egyszer sikerült győzedelmeskednie.

2017-ben egy másik transznemű sportolóval kapcsolatos esemény borzolta a kedélyeket, amikor egy Fallon Fox nevű ketrecharcos, aki nőként azonosítja magát, viszont biológiai értelemben férfi, mindössze 39 másodperc alatt verte péppé női ellenfelét egy versenyen. Ott is felmerült a kérdés, hogy a férfitesttel rendelkező, magukat nőként azonosító személyek versenyezhetnek-e a magukat nőként azonosító, és női testtel is rendelkező sportolók ellen, illetve hogy rendelkeznek-e olyan előnyökkel, amelyek indokolatlanul garantálják nekik a győzelmet. 

Mérföldkő a legfelsőbb bíróságon

A vita nem új keletű. A folyamat első úttörője egy Dr. Richard Raskind nevű férfi teniszező volt, aki az első olyan transznemű sportoló lett, aki részt vehetett hivatalos női versenyen, és akinek a nevéhez fűződik az amerikai legfelsőbb bíróság mérföldkőnek tartott döntése, amely 1977 augusztusában megengedte az ekkor már magát nőként azonosító, Renée Richards néven versenyezni kívánó férfinak, hogy hivatalosan is részt vegyen a US Openen. Az ügy előtt az Amerikai Női Tenisz Szakszövetség elvárta, hogy minden egyes női sportoló részt vegyen az úgynevezett Barr testvizsgálaton, amely megállapította az X és az Y kromoszómák mennyiségét az alany testében. Akinél egy bizonyos mennyiségi szintet nem értek el az X kromoszómák, az a nő nem versenyezhetett. Richards keresetet nyújtott be a döntéssel szemben, amely eljutott egészen a legfelsőbb bíróságig. Ott úgy ítéltek, hogy a Barr teszt Richardsra kényszerítése, aki immár nő és nem férfi, „undorítóan igazságtalan, diszkriminatív és méltánytalan, illetve a jogai megsértésével egyenértékű”.

Richards esete annyiban különbözött a jelenlegi botrányt kiváltó esettől, hogy ő 1975-ben nemváltoztató műtéten esett át, és folyamatos hormonkezelést kapott. McKinnon ezzel ellentétben fizikailag is férfi, bár a hormonkezelést nála is feltételnek szabták ahhoz, hogy versenyezhessen a női mezőnyben. A ‘70-es években még szükség volt erre ahhoz, hogy a legfelsőbb bíróság pozitív döntést hozzon egy ilyen ügyben, ma viszont már egyre több olyan esetről lehet hallani, ahol a férfiből nővé történő „átváltozás” még nem zárult le (vagy el sem kezdődött).

Ilyen volt idén februárban egy Mack Beggs nevű ifi birkózó esete is, akinél még folyamatban van az átalakulás – ebben az esetben nőből férfivá. A probléma viszont az, hogy a tesztoszteron-kezelésben részesülő sportoló jelenleg még a női szakaszban versenyez, ahol a nem transznemű lányok esetében a tesztoszteron kezelés doppingolásnak minősülne, és azonnali kizárást eredményezne. Ebből is látszik, hogy egyáltalán nem könnyű eldönteni, hogy adott esetben mi lenne a megfelelő megoldás, ugyanis Beggs folyamatosan azt követelte, hogy hadd versenyezzen a férfiak között, de a Birkózó Szövetség nem tette ezt lehetővé a számára. Ezért nyilván a szakszövetséget hibáztatják, hogy a hormonkezelésben részesített sportoló veretlenül ment végig a teljes mezőnyön a bajnoki címig. Sokak szerint a kezelés lezárultáig nem lett volna szabad egyáltalán engedni, hogy versenyezzen, ez viszont jelenleg már „indokolatlan diszkriminációnak” minősülne. 

A múltban egy transznemű sportoló nem versenyezhetett például az olimpián, ha nem esett át nemváltoztató műtéten, és nem változott meg végérvényesen a neme. Mivel ez az opció számos országban nem elérhető, ezért a Renée Richardshoz hasonló aktivisták a ‘70-es évektől kezdve azért küzdöttek, hogy ki lehessen iktatni ezt a kritériumot, hogy nemváltoztató műtét nélkül is versenyezhessen transznemű sportoló a választott neme szerinti mezőnyben. Ezt azzal is indokolták, hogy a nemváltoztató műtétet az alanyok sokszor azért sem vállalják, mert nem jár előnyökkel a sportban.

A nemváltoztató műtét mellett a nők esetében arra is szükség volt, hogy legalább két évig hormonkezelést kapjanak, mielőtt a NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) versenyezni engedte volna őket. A riói olimpia előtt azonban a NOB orvosi szakértői bizottsága kiadott egy dokumentumot, amely megszüntette a nemváltoztató műtét követelményét a transznemű sportolók számára. A lényeg, hogy igazolni tudják a tesztoszteron-szintjük a megengedett szint alatt volt legalább 12 hónapig a versenyt megelőzően.

Hány százalékban nő?

A társadalmi fogadtatás sem volt annyira megengedő, mint most. Egy Michelle Dumaresq nevű transznemű mountain bike versenyző például azt állította, hogy igazi kálváriát járt meg, miután testfelépítése miatt folyamatos bírálatokat kapott a versenyek alatt. Az egyik verseny előtt például – panaszolta – meglazították a kormányát, ami miatt óriásit bukott az egyik lejtőn. Dumaresq egy széles vállú, 185 centiméter magas férfiből akart nővé válni, amit a többiek, akik nőként születtek, nem tudtak megemészteni, ugyanis a mountain bike esetében sem mindegy, hogy az ember milyen magas, vagy hogy mekkora a súlya. Az egyik díjátadón a tömegből az akkor aranyérmes Dumaresqre rávetette magát egy férfi, akiről kiderült, hogy a második helyezett nő barátja. A férfi egyúttal a dobogó második fokán álló barátnőjének átadott egy pólót, amelynek felirata a következő volt: „100 százalékban női bajnok”. (Ez egyben fricska is volt Dumaresq felé, akiről 2004-ben jelent meg egy dokumentumfilm „100 százalék nő” címmel.)

A kritika teljesen jogosan érheti az ilyen versenyzőket, akiknek egyesek szerint nem hormonkezelésen vagy nemváltoztató műtéten kellene átesniük, hanem pszichológiai kezelésen, hogy le tudják küzdeni a nemükkel kapcsolatos mentális problémáikat.

Olyan eset is előfordulhat, hogy a természetes módon nőként született sportoló fizikailag sokkal jobban hasonlít egy férfira, mint egy nőre. Ilyen volt Caster Semenya esete is, akit a Nemzetközi Atlétikai Szövetség nem engedett versenyezni, amíg el nem végeztek rajta egy vizsgálatot, hogy megállapítsák, hermafrodita-e. A figyelmet az irányította a sportolóra, hogy rövid idő alatt négy másodpercet tudott javítani saját egyéni legjobbján 800 méteres síkfutásban. Emiatt vált fontossá annak a megállapítása, hogy a versenyző nő vagy férfi. A vizsgálat azonban nem segített a szövetségnek döntésre jutni, így a sportoló két évig nem versenyzett. Miután megfenyegette a szövetséget, hogy kártérítési pert indít, ráadásul fekete mivolta miatt már a rasszizmus vádja is egyre gyakrabban felmerült az Atlétikai Szövetséggel szemben, a szervezet végül úgy döntött, hogy Semenya versenyezhet a nők között. A sportoló egyébként leszbikus, és Violet Raseboya nevű partnerével él együtt. Az ő ügye segített egy Dutee Chand nevű indiai atlétának is, aki végül elérte, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség eltörölje a tesztoszteronszint kritériumokat a verseny előtti alkalmassági vizsgálatából.

Lejt a pálya

A transzneműek részvétele a női élsportban gyakran nem kiegyenlített küzdelmet eredményez. Azokban a sportokban, ahol a fizikai erőnlét és a termet nagyon fontos, például a pályakerékpár vagy az atlétika esetében, egy magát nőként azonosító férfi könnyen kiütheti a kevésbé robosztus felépítésű nőket. Ezzel szemben a transzneműek azzal érvelnek, hogy mivel egy nővé átváltozni kívánó férfi szervezetében igyekeznek semlegesíteni, illetve egy bizonyos szint alá nyomni a tesztoszteron-szintet, ezért ezzel inkább hátrányba hozzák őket, mint előnyös helyzetbe. Ezzel ugyanis úgymond egy nagyobb karosszériát egy kisebb motor hajt meg, mint a nők esetében, ahol a kisebb motor kisebb testet kell, hogy energizáljon. Ennek azonban ellentmondó érvelést is lehet hallani. Rachel McKinnon például azt állította bizonyos felmérésekre hivatkozva, hogy a tesztoszteronnak semmi köze nincs a teljesítményhez, gyakran egy jól teljesítő férfi a nőkéhez hasonlóan alacsony tesztoszteronszinttel is tud magasabb teljesítményt nyújtani, és ugyanez igaz a nőkre is. Így kirekesztő dolog kizárólag a tesztoszteronszintet feltételként megszabni.

A legerősebb érv azonban felülírja az érvelést. Ez az úgynevezett „szabad szem” teszt, amit bárki elvégezhet, és felismerheti, hogy egy női súlyemelő biztosan kevesebb maximális súlyt képes felemelni, mint egy férfi, illetve például a leggyorsabb női maratonfutó ideje is jelentősen rosszabb, mint a győztes férfi versenyzőé ugyanezen a távon.

Hasonlóan tehát ahhoz, hogy az egyik legfontosabb érvet, amivel a melegmozgalom érvel, mégpedig hogy a homoszexualitás kódolva van a génjeikben, sosem sikerült biológiai alapon bizonyítani, előfordulhat, hogy a transzneműek (legalábbis a férfiból nővé átalakulni kívánók) sem fogják tudni a közvélemény számára megnyugtató módon átvinni, hogy nincsenek a biológiai felépítésükből fakadóan előnyeik. Pontosan ezért van a női transznemű sportolókkal szemben (akik korábban férfiak voltak) sokkal több megszorítás és követelmény, sőt, sokkal több bírálat is. A férfiak között versenyezni kívánó, korábban nőként élő transznemű sportolókra szinte semmiféle megszorítás nincs. Talán azért, mert ők a biológiai felépítésükből következően is inkább hátrányból indulnak.

 

Olvasson tovább: